Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-11 / 111. szám

OTTHON ÉS CSALÁD 4____________________ . _______Somogyi Néplap 1 988. május 11., szerda A fiatal férfiak nyári viseletét a könnyed sportosság jel­lemzi. Divat a csikós ing. A széles, színes csikók fehérek, kékek, zöldek, sárgák, pirosak. Tovább hádit a vászonból sza­bott szafarikabát és zakó, színes mintás béléssel. Színes póló, vászonpantalló, bermuda illik hozzá. Az igazán divatosan öltözködő fiatalok nadrágtartóval hordják. Házipatika — előrelátón Napjaink kór- és kortüne­te a fokozódó gyógyszer­szedés. Ez már-már odafa­jul, hogy némely beteg az orvosi „rendelést” tévesen értelmezve azt hiszi: ő az, aki „rendelhet”, s gyógysze­rek felírását kéri. A „ren­delésnek” ezzel a módjával addig nincs baj, amíg a kró­nikus betegségben szenvedő — és lényegében mindig ugyanazokra a patikaszerek­re rászoruló — a feledé- kenysége kivédésére írja össze, milyen gyógyszert kell pótolnia. A bajok akkor kezdődhet­nek, ha valaki orvosilag nem tisztázott panaszaira — hallva, hogy más hasonló tüneteinek orvoslására mit szed eredményesen — úgy véli, hogy az neki is hasz­nára lesz. Mármost orvosa válogatja, hogy alaposabb vizsgálat nélkül felírja-e a kívánt gyógyszert. Egy-egy családban az idők folyamán nem lebecsülhető mennyiségű gyógyszerkész­let keletkezik, mert a he­veny betegséget megszünte­tő gyógyszer maradékát — hasonló eset előfordulására gondolva — tovább őrizge­tik. Nem értelmetlen eljárás ez. Előrelátóan csakis .úgy kell és lehet házipatikát tar­tani, hogy a gyógyszer do­bozára olvashatóan ráírják: 1. beszerzésének időpontját; 2. pontosan milyen pana­szokra (gyomorfájás vagy lá­zas állapot, netán influenza esetére) írta föl a doktor, és a betegség elmúltán azt is a dobozra kell jegyezni, hogy mi volt a „testre sza­bott" és hatásos adagolás. A házipatikában általában állandóan van valamilyen fejfájás elleni szer, hashaj­tó, nyugtató. De akinek ma­gas a vérnyomása annak a fejfájására más csillapító kell, mint annak, akinek alacsony. A vény nélkül be­szerezhető fájdalomcsilla­pítók elnevezéséből a hozzá nem értő nem tudja megál­lapítani, hogy az milyen tí­pusú, s milyen esetben hatá­sos. A patikus ugyan több­nyire előrelátó, és megkérdi, milyen korú az, aki besze­di, alacsony vagy magas-e a vérnyomása. De a szerre otthon ajánlatos cédulát tűz­ni, ráírva, hogy kinek sza­bad vagy nem szabad be­vennie. Népesebb családban az előrelátás azt kívánja, hogy kinek kinek — a fenti jelzé­sekkel ellátva — külön-kü- lön sorakozzanak a gyógy­szerei, nehogy a doboz, az üvegcse vagy az elnevezés hasonlósága folytán valaki is összetéveszthesse a maga gyógyszerét valaki máséval, számára károssal. Az előbbiekben javasolt valamennyi elővigyázat sem teszi fölöslegessé az időn­kénti „leltározást”, és a sza­vatossági időn túl tárolt gyógyszerek kihajítását. Saláta — múlt és jelen időben Ami a fejes saláta elkészí­tését illeti, bizony, meglehe­tősen ötlettelen. A megmo­sott és cikkekre vágott vagy leveleire bontott növényt be­teszik az enyhén ecetes, cuk­ros lébe, s ezzel eleget tet­tek az ízesítésnek. Van, aki a salátalevelet meg is fony- nyasztja, amivel — talán mondani sem kell — egye­nesen megfosztja vitamin- tartalmától. Csínján kell bánni a megmosásával is. Folyó vízben gyorsan kell eltávolítani a homokot, egyéb szennyet, mert az áz- tatgatás ugyancsak érték- csökkentő hatású. A fejes saláta számtalan módon ízesíthető, vegyíthe­tő, gazdagítható. A fogyni vágyók akár önálló fogás­nak is elkészíthetik egyéb kalóriaszegény adalékokkal keverve. Nézzük a nem szokványos recepteket! Főtt tojással (vacsorának): fejenként 1 fej saláta, 1 cso­kor piros retek, fél csomó zöldhagyma, 1 kemény tojás. 1 evőkanál mustár, egy csi­pet só, csipet őrölt bors. Mo­sás után a hagymát, a ret­ket karikára, a salátát las­kára, a kemény tojást cik­kekre vágjuk. A mustárt a csipet sóval, borssal, kevés vízzel (mokkáskanálnyi) si­mára keverjük, a salátának valót beléfojtjuk, és lefedve legalább fél órát hűtjük. Márványsajttal (vacsorá­nak): fejenként 5 deka már­ványsajtot villával szétmor­zsolunk, hozzáöntünk fél po­hárnyi paradicsom ivólevet, és a megmosott, lecsurgatott, laskára metélt egész fej sa­látát ebbe forgatjuk; behűt- jük. Kora nyári vegyes saláta (étel mellé) : 10 centinyi kí­gyóuborkát hámozatlanul vékonyra metélünk, hozzá­reszelünk 1 fej hámozott li­la karalábét. A megmosott, lecsurgatott fejes salátát csí­kokra, a kötegnyi újhagy­mát, piros retket szeletekre vágjuk. Mindezt sóval meg­pergetjük. Egy citrom levét elkeverünk 6—8 mokka-koc­kacukorral, 2 evőkanál mus­tárral, és az összes zöldet ebbe beleforgatjuk. Behűtve tálaljuk. (Ha már karotta is van, akkor körömkefével megmosva, vékonyra metél­ve azt is tehetünk közé. Szép színhatásán kívül a saláta élettani értékét is növeli.) Burgonyás zöld saláta: ecettel, cukorral, sóval, ap­róra vágott kaporral saláta­öntetet készítünk. 5—6 szem hajában főtt burgonyát még melegen beleszeletelünk, és hozzáaprítunk 1 köteg új­hagymát is. Utoljára jön hozzá 1—2 fej megmosott, lecsurgatott, laskára vágott fejes saláta. Hűtőben össze­érlelve tálaljuk. Kefirrel vagy joghurttal: az 1—2 fej salátát megmos­suk, lecsurgatjuk, sőt leráz­zuk a vizet a levelekről. A pohárnyi kefirt vagy joghur­tot elkeverjük 1 cikk szét­nyomott fokhagymával, csi­pet borssal, csokornyi apró­ra vágott petrezselyemmel, és a tálba tett salátalevelek­re öntjük. Majonézzel: a tubusos vagy dobozos majonézt fehér bor­ral hígítsuk, s metéljünk be­le újhagymát. A megmosott, lecsurgatott, lerázott salátát csíkokra vágba ebbe forgas­suk. Kukoricával: a salátát megmossuk, megszikkaszt­juk. Nagyobb leveleivel ki­béleljük a salátástálat. Egy doboz kukoricakonzervet le­szűrünk, a szemet elkever­jük karikára vágott húsos zöldpaprikával, a salátakö­zép csíkokra vágott levelei­vel, 1 csokor apróra metélt snidlinggel. öntetnek: a pohár kefir­hez vagy joghurthoz 3 evő­kanálnyi majonézt, 1 evő­kanálnyi ketchupöt teszünk: a lét a tálba rakott elegvre töltjük, lefedve behűtjük. úgy tálaljuk. Nyerges Ágnes Sok hazai zöldféle törté­netét lehetne azzal kezdeni, hogy „már a régi görögök is...” A fejes saláta törté­nete, amely a keszegsaláta nemesített változata, még korábbi időkre nyúlik visz- sza. Mintegy 2800 éve ter­mesztik, amint ezt az egyip­tomi sírok falfestményei ta­núsítják. Egyébként a salá­ta megtalálható az óperzsa, az óhindu nyelvben, írásban az i. e. VI. századi számadá­sokban. Idehaza az Árpád­korban kezdődött a-termesz­tése. Magának a növénynek a históriája — mondhatni — érdektelen. Az viszont érde­kes. hogy az olasz eredetű „salata” szó a magyar köz­nyelvben gyűjtőnév; min­denféle zöidnövén.vből ké­szült savanyúságot, újabban a sajtos, húsos, halas, tojá­sos hideg-összeállításokat is salátának titulálják. Az ola­szok a „salátát” a fejes salá­tára értik, ha egyéb pikáns „féléről" beszélnek vagy ír­nak, már „insalata '-nak ne­vezik. A fejes saláta fogyasztá­sának most kezdődik az iga­zi évadja, mert szabad föld­ben termesztése tömegesebb, következésképp olcsóbb, mint a fólia alatt vagy üveg­házban nevelté. A növény üde zöldjére szüksége van a szervezetnék, ám ajánlatos tudni róla, hogy aki csakis fejes salátával akarja kielé­gíteni az élettanilag nélkü­lözhetetlen napi 50 milli- grammnyi C-vitamirç-igé- nvét, annak 2—2 fejnyit kell naponta elfogyasztania. A fejes saláta ugyanis nem C, hanem B, és BL, vitaminban a leggazdagabb. Hozzátehet­jük: minél nagyobb idő te­lik el fölszedése és elfo­gyasztása között, annál job­ban csökken a saláta vita­mintartalma. A zöldségáru­sok a kókadásnak indult, a szállítástól szikkadt saláta­féléket úgy próbálják elad­hatóvá „üdíteni”, hogy a tö­vét megmetszik és meglo­csolják. Ez a „harmatosság” megtévesztő, egyben káros is, mert a saláta tömörebb közepébe hatoló víz a „szí­vét” megrohasztja. Ezért in­kább lehet bízni a földes tö­vű, locsolatlan, megereszke­dett külső levelű saláta fris­sességében. Tabletták helyett Mindenre jó a kamillatea Súlyos probléma napjaink­ban a túlzott gyógyszerfo­gyasztás. Ennek veszélyeit remélhetőleg mindinkább enyhíteni fogja, hogy jelen­leg a növény drogok hasz­nálata a reneszánszát éli. Az egészséges életmódhoz az is hozzá tartozik, hogy or­vosi rendelet nélkül ne fo­lyamodjunk a tablettaszedés gyakran fölösleges, sőt ká­ros, rossz szokásához. Gyógy­szertáraink képzett szakem­berei ehelyett a drogok és drogkeverékek nagy válasz­tékát tudják ajánlani. Per­sze csak olyan esetekben, amikor egészségünk óvása vagy romlásának megelőzése a természetes gyógymódot indokolja. Változatos formában hasz­nálható csaknem minden tea, külsőleges (borogatás, fürdő, lemosás, sebkötözés) és bel­sőleges (ivás, szájöblítés, gargalizálás, inhalálás) ke­zelésre. Legismertebb és legkeresettebb gyógyteánk a kamillavirág, a hársfavirág és a csipkebogyó. A forrázással készült (for­ralni nem szabad!) kamilla­tea a csecsemőktől az idős- korúakig minden korosztály­nak szinte univerzális gyógy­szere. Gyulladáscsökkentő és fertőtlenítő hatásánál fogva kiválóan alkalmas fürdőként, borogatásként és lemosóként. Ez a hatása érvényesül to­roköblítéskor, fogínyecsete- lésnéi, valamint gyomor-, bél-, hólyag- és epebántal- mak ellen használva is. Az emésztőszervi megbetegedé­seknél a kamillának görcs­oldó hatása van. Légúti megbetegedések esetében — illóolaj-tartalmánál fogva — remek házi szer inhalá­láshoz. Testápoló szerként is használható. A hársfavirág népszerűsé­ge vetekszik a kamilláéval. Teája, amit ugyancsak for­rázással készítünk, meghű­léskor izzasztásra, köhögés­csillapításra rendkívül jó hatású. Tehát fölösleges rögtön a házipatikában ta­lálható különféle tabletták­hoz nyúlni. Köhögés esetén — különösen gyermekeknél — bevált gyógymód a mé­zes hársfatea itatása. Hasz­nálható még enyhe szívmű­ködés-serkentőnek és bőr­ápoló, kozmetikai szernek is. A csipkebogyó igazi érté­két az utóbbi években tudó­sok tárták föl. Kimutatták, hogy tetemes mennyiségű C-vitamint — a citromnál tízszer többet(!) — tartal­maz. A C-vitamint pedig, mint ismeretes, szervezetünk nem nélkülözheti. Fontos szerepe van a betegségek megelőzésében, különösen járványok, főleg influenza esetén. Erősítő, üdítő tulaj­donsága mellett, jó hatású a vese- és hólyagzavarokra, magas vérnyomásra, bél- és hörghurutra, valamint epe- és májbántalmakra. Csipke- bogyótea készítésekor á C- vitamintartalom megőrzésé­re kell különösen ügyelnünk, mivel a főzéskor, magas hőmérsékleten elbomlik. Ezért a szükséges teamenv- nviséget (általában a többi teához hasonlóan három de­ci vízhez egy evőkanál) este langyos vízbe kell beáztatni s másnap főzés nélkül a kí­vánt hőmérsékletre fölmele­gítve szűrés után lehet fo­gyasztani. TÚLZOTT GYÓGYSZERFOGYASZTÁS

Next

/
Thumbnails
Contents