Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-10 / 110. szám
2 Somogyi Néplap 1988. május 10., kedd Tanácskozik az Akadémia közgyűlés* A megnyitó ülésen részt vett és felszólalt Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke Mitterrand második mandátuma (Folytatás az 1. oldalról) tásával összefüggő kérdésekről szólt. Mint mondotta: olyan politikai intézmény- rendszerre van szükségünk, amely a társadalmi nyilvánosság segítségével, a társadalom, az állampolgárok intézményesen biztosított ellenőrzésével . működik- Ez adhat garanciát a politikának és a kormánynak arra, hogy megalapozott döntéseket hozzon, a tévesnek bizonyult 'elhatározásokat időben fölismerje, és nagyobb társadalmi megrázkódtatás nélkül korrigálja. Ennek megvalósítása csak a szocialista demokrácia lehető legszélesebb érvényesítése, a társadalmi önkormányzati és önigazgatási rendszerek széles körű kiépítése útján mehet végbe. A folyamat kiteljesedése feltételezi annak maradéktalan érvényesítését, hogy az állampolgári önszerveződés, öntevékenység megítélésének egyedüli és kizárólagos mércéje az alkotmánynak, a törvénynek való megfelelés legyen. A kormány a társadalmi szervezetekkel kialakított kapcsolatait is meg kívánja újítani. Nemcsak kikéri véleményüket, hanem igényli kezdeményezéseiket, önálló, .alternatív javaslataikat. Megkülönböztetett figyelmet szentel döntéseinek tudományos megalapozására. Hozzáfogtak a tudományos tanácsadó testületi rendszer kiépítéséhez. Ennek egyik első lépéseként a közelmúltban létrehozták a Magyar Tudományos Akadémia szellemi bázisán a Minisztertanács tanácsadó testületét. A Minisztertanács elnöke kérte, hogy a tudósok segítsék javaslataikkal, kezdeményezéseikkel a testület munkáját. mert a kormánynak nagy szüksége van olyan véleményekre, amelyek megfogalmazói nem intézmények érdekeit tartják szem előtt, hanem döntően saját tudományos meggyőződésüket képviselik. Előadása további részében Grósz Károly kitért árra: stabilizációnk, a megújulás és nem utolsó sorban a szocializmus történelmi sorsa múlik azon, hogy mennyiben vagyunk képesek a szellemi munkát valóságos értékként kezelni. E téren vannak adósságaink — mondotta. Hazánkban az elmúlt évtizedekben a magasan kvalifikált szellemi munka leértékelődött, társadalmi megbecsülése elégtelen volt, nem működött a kellő szelekció, az értékkiválasztás megfelelő mechanizmusa. Sokáig nem vagy inkább csak szavakban ismertük fel az értelmiség növekvő társadalmi szerepét, holott a szellemi életben tevékenykedőknek megkülönböztetett szerepük van a tudás közvetítésében és alkotó alkalmazásában. Ezért a lehetőségekhez mérten segíteni kell az értelmiségi funkciók működtetését, a felhalmozott tudás bővített újratermelését. Nagyon fontos a rendelkezésünkre álló szellemi tartalékok mozgósítása is, különösen a felsőoktatás, a tudományos kutatás szervezeteiben. Elengedhetetlen az is, hogy sokkal szorosabb kapcsolat, együttműködés jöjjön létre a tudomány és az oktatás között. Ahhoz, hogy merész és egyben reális céljaink lehessenek, mindenekelőtt az oktatást — a közoktatást és a felsőoktatást — kell színvonalában is, a beiskolázottak és végzettek arányait tekintve is stratégiai megközelítésben fejleszteni. Az elmúlt 40 évben ugyanis hazánkban a felső- oktatási beiskolázások növekedési üteme mindig az európai átlag alatt volt, ma már ennek a felét is alig haladja meg. Sajnálatos, hogy e téren célunk egyelőre nem lehet több, mint az európai középmezőnyhöz való felzárkózás. A politikai vezetés, a kormányzat is tisztában van a tudomány, a kutatás-fejlesztés stratégiai szerepével. De tudomásul kell vennünk azt is, hogy olyan világban élünk, amelyben a legtöbb dolog — legyen az egy közönséges áru vagy a tudomány, illetve a kultúra élenjáró terméke — elsősorban a piacon, azaz pontosabban a fogyasztók, felhasználók értékítéletén méretik meg — hangsúlyozta a Miniszter- tanács elnöke. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nálunk is a piacGdanskban Hétfőn reggel a gdanski Lenin hajógyárat megszállva tartók visszautasították a gyár vezetésének és a vajdasági főügyészségnek az akció önkéntes és békés befejezésére vonatkozó javaslatát, amely egyben kilátásba helyezte a büntető, illetve a fegyelmi eljárásokról való lemondást is, bár a sztrájk kezdettől fogva törvénytelen volt. A gyár igazgatójának hétfő déli közleménye ezzel együtt „szomorúan tudatja a hajógyár dolgozóival, hogy a lengyel nemzeti bank és nak kell vezérelnie a tudományos és szellemi folyamatokat, de a piaci megmérettetést, az emberek értékítéletét nem lehet és nem js szabad figyelmen kívül hag'vni. üj tartalmi jegyekkel rendelkező kormányzati felfogásra, magatartásra, cselekvésre van tehát szükség a kutatás-fejlesztés, a felsőoktatás területén is. Az ez irányú elgondolások formálódóban vannak. A folyamat felgyorsításához a miniszterelnök kérte a kutatók, a vállalati szakemberek hozzájárulását. Sem hagyományaink, sem a nemzetközi kihívás nem engedheti, hogy belenyugodjunk: az aktív keresők között a kutatók aránya lényegesen és tartósan elmarad az európai átlagtól, De a következő években sem tudunk számottevő létszámnövelésre vállalkozni. A teljesítményeket kell fokozni ezen a területen is. Ehhez összefogásra, együttműködésre van szükség az egyetemek, a kutatóintézetek, a vállalati kutatóhelyek, a közgyűjtemények között. A kormány nem kíván e cél érdekében szervezeti intézkedéseket hozni, mert ez rontja az alkotókedvet, elvonja a figyelmet a kintettel a gyár jelenlegi gazdasági-pénzügyi helyzetére a további hitelek és állami támogatás folyósítását lehetetlennek tartja”. A Lenin hajógyár vezetésének ezek után nem marad más választása, mint az alapító szervhez, az ipari minisztériumhoz fordulni a gyár további sorsára vonatkozó döntésért. A lengyel rádió gdanski tudósítója szerint tovább csökken a hajógyár bejáratait megszállva tartók száma: a hétvégi mintegy 800 főről hétfőre körülbelül 400 —500Tra apadt. tudományos munkától. Azonban elvárja, hogy a kutatóhelyek egymásra találjanak, s közös erőfeszítéssel oldják meg az előttük álló nehéz feladatokat. A kutatásirányítási rendszer megújításáról szólva Grósz Károly kifejtette: az eddigi, elsődlegesen szervezeti struktúraformálási gyakorlatról a tartalmi szerkezetátalakításra kell áttérni, ez egyben kialakult értékeink megőrzését, megóvását is segítheti. A kormányzat olyan intézményműködési formákat, mechanizmusokat kíván kialakítani, amelyek a központi, közösségi, vállalati feladatokhoz kapcsolódó támogatások, megbízások, feládatmegrendelések révén képesek orientálni a kutatóhelyeket. Végezetül a tudomány és a szocializmus egymásrautaltságáról és szövetségéről beszélt a Minisztertanács elnöke. Hangsúlyozta: a szövetségnek az elmúlt évtizedekben számos eredménye született. Ma egyre jobban láthatjuk, hogy a szövetség megerősítése mellett az egymásrautaltság hangsúlyozása mennyire indokolt volt, Társadalmunk most fejlődésének bonyolult, nehéz szakaszát éli. Ahhoz, hogy a változások szükségességét ne csupán észleljük, konfliktusait ne csak elszenvedjük, hanem mindezeken úrrá is legyünk, fejlődésünk új útjait kell felkutatnunk. Ebben nagy felelősség hárul 'a tudomány művelőire és a kormányzatra egyaránt — mondotta befejezésül. Az ülés további részében a tudomány képviselői meghallgatták az Európai műveltség — nemzeti műveltség című előadást, amelyet Németh G. Béla, az MTA levelező tagja terjesztett elő. A sok problémát érintő, számtalan további gondolatra inspiráló kultúrfilozófiai előadást élénk vita követte. A közgyűlés ezt követően zárt ülésen tiszteleti tagokat választott. Az MTA közgyűlése ma folytatódik. Új kormány Belgiumban Véget ért vasárnap Belgium eddigi történetének leghosszabb, tavaly december óta tartó kormányválsága. Az új kormányt alkotó koalíció öt pártja — miután csütörtökön megegyezett a kormányprogramról — vasárnap megosztozott a miniszteri tárcákon is. A kereszténydemokrata Wilfried Martens, kijelölt kormányfő vasárnap jóváhagyás végett í. Baldvin király elé terjesztette a kabinet névsorát. A királyi palota vasárnap esti közleménye szerint az uralkodó elfogadta az új kormányt. A francia elnökválasztás a várt eredménnyel végződött. A hét éve megválasztott elnököt, Francois Mitterrand-í 71 éves korában még nagyobb többséggel, 54:46 arányban újabb hét évre elnökké választották. Az újraválasztás először sikerült egy politikusnak az V. köztársaságban. A francia kormányzati és alkotmányos rendszerben az elnökválasztás a legnagyobb horderejű politikai döntés. Az 4988-as választás eredménye ugyanakkor nagy erővel húzta alá e választás jellegzetesen személyi jellegét is. A bal- és a jobboldal erőpróbája mellett ez a két legerősebb pályázó, Mitterrand elnök és Chirac miniszterelnök párviadala is volt, ebben pedig a háború utáni történelem legtapasztaltabb, legjobb taktikai érzékű politikusa fényes győzelmet aratott a Gaulle-iz- mus kései és erőtlen örököse felett, A mai politikai erővi szonyok között valószínűleg egyetlen más baloldali pályázó sem győzött volna, Mitterrand viszont nyolc pontos fölénnyel verte Chi- racot, csaknem megismételve azt a győzelmi arányt, amellyel őt győzte le első próbálkozása idején, 1965- berr de Gaulle. Pedig az első forduló után számtanilag még a jobboldal felé billent a mérleg nyelve. A klasszikus jobboldal két pályázója, Chirac és Barre, valamint a szélsőjobboldali Le Pen a szavazatok 50,6 százalékát érte el. Csakhogy a második fordulóban Le Pén szavazóinak 25 százaléka, Barre szavazóinak tíz százaléka Mitterrand mellé állt, miközben az egyéb baloldali jelöltek szavazói szinte egy emberként szavaztak rá — s máris megvolt a szinte elsöprő arányú győzelem. Ezzel a széles körű vonzerővel eddig a jobboldalon is csak de Gaulle és örököse, Pompidou rendelkezett. Kései utóduk, Chirac két miniszterelnökség tekintélyével a tarsolyában sem vitte sokkal többre, mint első próbálkozásakor, 1981-ben. 19,9 százalékos első fordulóbeli teljesítménye elmaradt kissé még pártja parlamenti választási eredményétől is, miközben Mitterrand 34,4 százaléka jócskán felülmúlta a Szocialista Párt eredményét. A második fordulóban aztán Mitterrand tarolt a balon, jól portyázott a jobbon, Chirac pedig a jobboldal leggyengébb eredményét érte el az V. köztársaság 30 éve alatt. A jobboldal két éve kormányzó vezérei bizonyos méltatlankodó zsörtölődés- sel vették tudomásul az első órákban a számukra lesújtó eredmén.yt. Két éven át hatalmas munkát végeztünk, nem kis eredményeket értünk el — mondogatták. Vajon miért nem így értékelték a választók — tűnődtek, azzal mentegetve a helyzetet, hogy „nem a jobbik, hanem a taktikusabb jelölt győzött”. Nem egészen így történt — állítják a második sorból Giscard d’Estaing volt elnök és olyan miniszterei, mint Barre, Veil, akik az elmúlt két évben nem játszottak aktív szerepet. A kormányzás nem volt hibátlan, mondják, a választókat elhanyagolták a kormáriyzás- ban és a kampányban is. Az elnökválasztás egyik fejleményeként így megindult a versengés a jobboldal átszervezéséért és vezetéséért, amiben Giscard és hívei könnyen visszakerülhetnek az első vonsdba. A jobboldalt súlyos megrázkódtatásként érte az elnökválasztás mindkét fordulója, nem csodálható, hogy beletelik némi időbe, amíg higgadtabban tudják értékelni vereségük okait. A pártatlan megfigyelők szerint a francia jobboldalt stratégiai és taktikai tévedések és hibák sorozata ítélte vereségre. A második olajválság által kiváltott gazdasági válságból 15 év alatt nem lábalt ki igazán az ország. A lassan meginduló talpraállás közel hárommillió munkanélkülit és köztük legalább félmillió nyomorgót hagyott „az út szélén”. Ezt a hatalmas tömeget nem emelte ki reményvesztett helyzetéből sem a megbicsakló irányvonalú baloldali kormány, még kevésbé Chirac kétéves or- száglása. Jelentős részük a gyors, egyszerű megoldást ígérő fasisztoid demagóg: Le Pen karjaiba vetette magát. Eközben nem vette észre, hogy egyre nagyobb csalódást okoz a tekintélyelvű, keményebb stílushoz szokott választó rétegeknek, középen viszont nincs keresnivalója, mert a centrumot — Barre eredeti bázisát — már nagyrészt elfoglalta mindkettőjüktől Mitterrand. Méghozzá azzal, hogy elegánsan hagyta kormányozni a tőle politikailag idegen Chirac-kormányt, csak szélsőségeit nyesegette. Ez a magatartás Mitterrand-t vonzóbbá tette a centrista szavazók előtt, ' mint Chirac hatalomvágyó mohósága. Az első forduló kegyetlen reflektorfénnyel világított rá, hogy Chirac a centrumban gyenge, a jobbszárnyat pedig elragadja a demagóg szélsőség. Reménytelen harapófogóba került: két hét alatt egyszerre próbált középre és jobbra mozogni, ami persze képtelen vállalkozás volt. Mitterrand győzelmével látszólag a folytonosság érvényesült, árrj a valóságban a jobboldal válságba jutott és az elnök második mandátuma újszerű kísérlettel, balközép kormányformulával indul. László Balázs a pénzügyminisztérium teKaracsiban az etnikai zavargásoknak 26 halálos és száznál több sebesült áldozata van Nincs megállapodás Az ismételten köztársasági elnökké választott Francois Mitterrand elhagyja a városi tanács épületét, az őt ünneplő hívei között
