Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-30 / 128. szám

1988. május 30., hétfő Somogyi Néplap 5 A gyermeknap eseményeiből Kisdobos- és úttörőavatás — Szellemi vetélkedő, zsákbafutás Tengernyi léggömb Az egykori falu határán áll az iskola. Tamás Lajos igazgatóval arról beszélget­tünk, hogy Nagyatád általá­nos iskolái közül eddig egy­nek sem volt neve. Az egyi­ket régi, a másikat piros is­kolaként emlegették, a har­madiknak pedig csak az „új” név maradt. Babay Jó­zsefnek még nem állított emléket szülővárosa, őt vá­lasztották hát névadójuk­nak. Babay írásaival is sokat tett a városért, lakóiért, a gyerekekért, ő írta a Gül Baba című film forgató­könyvét, s a mostani iskolá­sok is láthatták A három szegény szabólegény című gyermekdarabjából készült tévéf'ilmet. Kevesen tudják, hogy ez a darabja is nagy­atádi ihletésű. Nevelőapja házának szomszédságában élt egy szabómester, aki két segéddel dolgozott. Napjai jórészét itt töltötte az író. Az alapötlet ebben a mű­helyben született. Amikor tizedszer adták elő színda­rabját, nyilatkozott róla a rádióban. Ezt a hangfelvé­telt hallhatták a vendégek abban az irodalmi összeállí­tásban, amelyet Frank Já- nosné vezetésével készített el az irodalmi munkaközös­ség. Babay József írói és új­ságírói örökségét eddig alig dolgozták fel. Az iskola most lelkes munkába fogott. A könyvtár, Babay lánya és egykori szerkesztősége sokat Mosolyrend Tiszadobon az Ilku Pál Gyermekvárosban szomba­ton avatták a Nemzetközi Mosolyrend második hazai lovagját. A Pajtás újsághoz és a televízióhoz beküldött javaslatok alapján Jani- kovszky Éva írónő részesült ebben a kitüntetésben. Ti­szadobon Radoslaw Ostro- wicz, a Kurier Polskié fő- szerkesztője, a Mosolyrend Nemzetközi Kuratóriumának elnöke egy rózsaszállal ütöt­te lovaggá az írónőt. segített. Az összegyűjtött anyagból kiállítás nyílt az iskolában, ahol Babay Jó­zsef írásai nyomtatásban és kéziratban is láthatók. Ott van születési anyakönyvi bejegyzésének fénymásolata, újságíró-igazolványának ké­pe, leányának írt altatóver­sének kézirata és halotti anyakönyvének mása. Babay József tucatnyi színdarabot és a városhoz kötődő regényét hagyta ránk. Ismét olvasható — ki­állított — újságcikkei túl­mutatnak a napi problémá­kon. Örökérvényű igazságo­kat fogalmazott meg a leg­nehezebb napokban is. Ha köztünk lehetne, kilencve­nedik születésnapjára ké­szülnénk. Harminckét évvel ezelőtt búcsúztak tőle ... N. J. „Az amerikai, vagy feke­te dió bútorgarnitúrája mél­tóságteljes nyugalmat áraszt”, „A szarunyelű réz- berakásos bicskákat válasz­totta előképül pályamunkái­hoz”, „nemcsak hangszerként állják meg a helyüket, ha­nem esztétikailag is jeles műtárgyak”, „vájt faedényei láttán a paraszti háztartások legegyszerűbb, sőt kezdetle­ges tárgyai jutnak az eszünkbe” — efféle monda­tok hangzottak el a népi kismesterségek művészete harmadik országos pá­lyázatára érkezett munkák méltatásakor a bírálóbizott­ság megfogalmazásában. A kismesterek ismét bizonyí­tották tehetségüket s alko­tásaik színejavát a Dél-bala­toni Kulturális Központban rendezett kiállításon láthat­ja októberig a hazai és kül­földi közönség. Dr. Gyenesei István me­gyei tanácselnök megnyitó beszédében többek között Verőfényes napsütés, 26 fokos meleg fogadta az is­kola diákjait, a szülőket és ismerősöket szombaton dél­után Bábonymegyeren a gyermeknapi kisdobos- és úttörőavatáson. A Klapka- indulóra vonultak be a sportpályára a kisdobos- és úttörőrajok, majd a Himnusz után a rajvezetők jelentését fogadta Szabóné Katona Tünde, a Petőfi Sándor út­törőcsapat vezetője. Rorba- cher Géza igazgató köszön­tötte az avatásra váró diá­kokat, majd az első osztá­lyos Szányel Laci mondta el a kisdobosok hat pontját. Nyolc kék nyakkendő talált gazdára. Az igazolványok, emléklapok átadása után az ötödi kesek saját készítésű ajándékaikkal lepték meg a kisdobosokat. hangsúlyozta, hogy a hoz­zánk látogató turisták nem csupán a magya tájjal, éle­tünkkel, hanem a sajátosan itteni kultúrával is meg akarnak ismerkedni, sőt arra is törekszik az ide utazó, hogy egy-egy tárgyat magá­val vigyen emlékként, amely később segíti megidézni él­ményeit. Azokat a tárgya­kat keresi, amelyek népünk kultúrájáról, szellemiségéről vallanak, amelyek még a ré­gi paraszti közösség által meghatározott rendet, a piac igényeitől nem befolyásolt hamisítatlan tartalmat és formavilágot idézik. A Balaton partján sokféle ajándéktárgy közül válogat­hat a turista. Az igazi érték és a talmi, a hamisítvány egyaránt fellelhető a parti üzletekben. A népi kismes­terek kiállítása ha vásárlási lehetőséget nem teremt • is, de segít eligazodni értékeink között, és népművészeti ha­Az úttörők 12 pontját Harmath Anikóval együtt kilencen mondták el, tettek fogadalmat. A szülői munkaközösség uzsonnával vendégelte meg a tanulókat. Fél hatkor kezdődött a felső tagozatos osztályok sport-, illetve az alsósok szellemi csatája. Az előbb in 6—6 tagú csapatok mérték össze ügyességüket, gyorsa­ságukat. Vidám hangulatú zsákbafutást, kötélhúzást is láthattunk. Az öt számból álló versenyt a hetedikesek nyerték. Valamennyi alsó ta­gozatos diák bekapcsolódott a 40 kérdésből álló szellemi vetélkedőbe, ahol sok csokit és cukrot lehetett nyerni. A sportversenyt a negye­dik osztályosok nyerték, a felsősök fele sem igaz szel­gyományaink közkinccsé té­telét segíti. Gyenesei István a pályázat és tárlat célját, jelentőségét így fogalmazta meg : ■— része, mi több, egy ik megjelenési formája annak a csaknem két évszázados tö­rekvésnek, amely a népi kultúra átmentését tűzte ki célul, e törekvések Bél Má­tyás néprajzi vonatkozású feljegyzéseiig visszanyúl­nak. A bírálóbizottság tíz díjat és három különdíjat adott ki. Dr. Tóth József, a NIT el­nöke méltatta a díjnyertes munkákat, a többi között a két művészeti díjasét (Tér- meg László, Sárbogárd és Szankovits Tibor, Budapest), valamint Türk István (Pécs) és Bakody Kálmán Tamás (Esztergom) alkotásait. Vé­gül Szalai Etelka és Varga István mézeskalácsból készí­tett Siófok-címert adott át a Balaton-parti város tanács­elnökének. SIÓFOK CÍMERE MÉZESKALÁCSBÓL Megnyitották a népi kismesterek kiállítását lemi vetélkedőjén pedig a nyolcadikos Bakonyi Anita diák lett az első. A diákokból és felnőttek­ből verbuválódott férfi csa­patok kispályás labdarúgó­mérkőzést rendeztek, s ezzel egyidőben diszkó kezdődött. Igaz, itt inkább csak a lá­nyok „rúgtak labdába”. A sornak nincs vége Szép idő fogadta a marcali Mikszáth úti általános isko­la udvarán gyülekező pajtá­sokat, avatószülőket és csa­ládtagokat is. Csordás Fe- rencné, az 5190-es Latinca Sándor úttörőcsapat vezető­je köszöntötte a kisdobos-, illetve úttörőavatásra felso­rakozott elsősöket és negye­dikeseket. Hatvannyolc el­sős mondta el a fogadalom szövegét. Száznégy negyedi­kes úttörőhöz méltó bizton­sággal mondta a fogadalom szövegét. Az úttörőcsapat vezetői és tagjai szorgalmas, jó mun­kát végeztek a megalakulá­suk óta eltelt kilenc év alatt, s ezzel kiérdemelték a ki­váló munkáért adományo­zott oklevelet, amit Szilágyi István, marcali városi úttö­rőelnök adott át a csapatve­zetőnek. Ezenkívül 18 kis­dobos és 27 úttörő kapott kitüntetést. Az ünnepélyes avatás után a marcali gyer­mekeket a kulturális köz­pontba várták: a gyermek­nap alkalmából vidám iro­dalmi műsor, játszóház, va­lamint sportversenyek szóra­koztatták őket. A műsort a kulturális központ és az ál-s tálános iskola KlSZ-alap- szervezete rendezte. A nyakkandő még a vál­lon pihen. Néhány perc múlva azonban új tagokkal gyarapodik az úttörőcsapat a kaposvári Krénusz János Általános Iskolában. 65 elsős kisdiák mondta megilletődve a kisdobosfo­gadalom szövegét, ígérve, hogy a kisdobosélet törvé­nyeit megtartja, sok örömet szerez pajtásainak, nevelői­nek, szüleinek. Ebben, segí­tik majd őket a tapasztal­tabbak, a negyedikes avató­testvérek, akik társaik, ne­velőik és a szülők előtt fo­gadták meg, hogy a felava­tott kisdobosra, mint test­vérre vigyáznak. A fogadalmak után a nyakkendők felkötése volt hátra. Kissé remegtek a ke­zek, nagy volt a megillető- döttség. Mire .azonban az ajándékok, a hatalmas vi­rágcsokrok, a könyvek, a csokoládék is előkerültek, mindenki felszabadultan mosolygott. Büszkén mond­ták a verseket az új kisdo­bosok. — Nagyon vártam már ezt az napot. Otthon több­ször is fölpróbáltam az egyenruhát, a nyakkendőt; izgultam, hogy minden si­kerüljön — mondja Koncz Adám. A kisfiú álma, hogy a Medve őrsbe kerüljön, de a Lepke sem lehet rossz. Legalábbis ikertestvére, Dá­niel szerint, aki nemcsak külsejében, de gondolkodá­sában is hasonlít Ádámra. — Sok érdekes programot, vetélkedőket, kiránduláso­kat remélek a kisdobosélet­től. Így van ezzel a harma­dik Koncz gyerek, Péter is, akinek figyelmét most a tengernyi színes léggömb, a földíszített asztalok kötik le, melyet az esti bálra készí­tettek a nyolcadikosok. Az iskola legrégibb diákjai ta­pasztalt úttörők, akiknek egy része avatószülőként vett részt a gyermeknapi megemlékezésen. Az ő fel­adatuk volt, hogy a kék nyakkendőt vörösre cserél­jék a negyedikeseken. Ju­hász József főhadnagy sza­vait ismételve 77-en tettek fogadalmat, hogy az úttörő­élet követelményeit meg­tartják, csapatuk hírnevét megőrzik. — A kisdoboséletről sok szép emléket őrzök, s remé­lem, az úttörőmunka is leg­alább ennyire színes lesz. A piros nyakkendő minden­esetre jobban tetszik, mint a kék, ez már komolyabb, s a múltja is nagyobb, mint a kéknek. Avatószülőm, Bo- gárdi Katalin sokat mesélt az úttörőéletről, ezért is örülök, hogy mától tagja vagyok ennek a nagy kö­zösségnek — mondja Látó Judit. Varga József igazgató végezetül a közösségért, a mozgalomért legtöbbet dol­gozó diákoknak és pedagó­gusoknak adott át jutalma­kat, kitüntetéseket. Vidám hangulatban Nem hiszem, hogy Koltai Róbert úgy izgult volna a színfalak mögött egy-egy előadása előtt, mint ahogy tegnap a Kilián művelődési ház művészbejárójánál. Az ötszáz apró és nagyobbacska gyerekből álló közönség kérdéseire ugyanis nem volt mindig könnyű válaszolni. — Hányas tanuló volt... Miért tűnt el Illetékes elv- társ ... ? Koltai Róbert becsülettel megválaszolt a legkellemet­lenebb kérdésre is. Majd Bendegúzra terelődvén a szó, egy kedves, az Indul a bák- terház című tévéfilm felvé­telén megtörtént „sztorit” is elmesélt hálás közönségé­nek. A városi úttörőelnökség és a Kilián művelődési központ szervezésében tegnap tartott városi gyermeknapon 550 meghívott, a jó úttörőmun­káért jutalmazott gyermek vehetett részt. De bejutott az is, akit csak a kíváncsi­ság és a kedvencekkel, Be- zerédy Zoltán, Kulka János és Csákányi Eszter színmű­vészekkel való találkozás reménye éltetett. A nagyteremben széken és földön ülve önfeledt jó­kedvvel hallgatták a Várhal­mi Károly vezette diszkót, videóklipen végignézték a különleges kívánságok — re­pülés, mozdonyvezetés, lo­vaglás — szereplőit. A mű­velődési ház előtti parkoló­ban autómodellezési és kara­tebemutató várta, a sport kedvelőit. Csak a könyv- és a játékárus szomorkodott, mert portékájuk nem fo­gyott. A gyerekek zsebpénze legföljebb egy-egy jégkrém­re, csokira volt elég. Sabrina és a többi kedvenc énekes műsora igazi gyermeknapi hangulatot teremtett. Pataki Attilával, az Edda-művek kedvenc szólóénekesével együtt énekelt a gyerekse­reg. Játszóház, sportversenyek Babay Józsefről nevezték el az új iskolát Névadó Nagyatádon Nagyatád méltó emléket állított író-újságíró szü­löttének. Szombaton névadó ünnepséget tartottak az új, hármas számú általános iskolában, amely Babay József nevét vette föl. A jeles napon a vendégek kö­zött volt egykori kollégánk leánya, dr. Vitáné Babay Bernadett, aki édesapjától származó dokumentumokat adott át az iskolának, és Babay József utolsó munka­helyének, a Magyar Nemzetnek főszerkesztő-helyette­se, Keserű Ernő, aki a város szülöttéről beszélt. Babay József 1898. no­vember 29-én született Nagy­atádon. Mosoly című novel­lájában így vallott róla: „Szülővárosom Nagyatád. Akkorka városka, mint egy angyaltenyér. Ez az oka tán, hogy mégis annyi jóság fér el benne. Délre fut ki a leg­hosszabb utcája Bodovicáig. Bodovica falu. Szép kis so­mogyi falu, táplálója szülő­városomnak. Mindig úgy megyek haza Somogyba, ahogy az arató indul a bú­zamezőre. Tudom, hogy so­kat kaszálok. Erős kévét kö­tök. Es cséplés után még a szalmából is meg tudnék él­ni..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents