Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-30 / 128. szám
2 Somogyi Néplap 1988. május 30., hó Megkezdődött a csúcstalálkozó (Folytatás az 1. oldalról.) követel meg a moszkvai csúcstalálkozó résztvevőitől — hangsúlyozta. — Előző tárgyalásaink megmutatták, hogy van lehetőség az előrelépésre — hangoztatta a főtitkár. — Erre a legékesebb bizonyíték éppen a KHH—HHR- szerződés. Gorbacsov határozottan leszögezte, hogy a Szovjetunió kész a találkozó sikere érdekében a lehetséges maximumot nyújtani. Gorbacsov külön üdvözölte az amerikai elnököt és feleségét abból az alkalomból is, hogy először látogattak el a Szovjetunióba. Azt kívánta a Reagan-házaspár- nak, hogy. ismerje meg minél jobban a Szovjetuniót, találkozzék minél több szovjet emberrel. A szovjet emberek igazi hazafiként nyitottak a minden néppel való barátságra, így Jó viszonyt akarnak az Egyesült Államokkal is. A főtitkár szavaira Ronald Reagan válaszolt. Megköszönve Gorbacsov szavait emlékeztetett rá, milyen hosszú utat kellett megtenniük első. genfi találkozójuk óta. Mint mondta, nemcsak az idő, hanem a politikai kapcsolatok légköre is hideg volt 1985 őszén. Nagy akadályokkal kerültek szembe, amelyeknek leküzdéséért közösen tettek erőfeszítéseket. A folyamatok eredményeként tavaly decemberben Washingtonban már nagy haladást sikerült elérniük minden napirenden lévő kérdésben. A közös munka gyümölcseként aláírhatták az első olyan szerződést, amely a nukleáris rakétafegyverek két teljes osztályának megsemmisítéséről rendelkezik. Az elnök emlékeztetett arra, hogy a tavaly decemberi találkozó óta a két külügyminiszter havonta találfennmaradhasson — mondta Ronald Reagan végezetül, majd megköszönte a szívélyes fogadtatást. Komoly, tárgyszerű szellemben, a jószándék légkörében zajlott le Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan első találkozója, amely a tervezett 45 perc helyett 71 percig tartott — hangsúlyozta Gennagyij Geraszimov szovjet szóvivő a moszkvai csúcstalálkozó első napját lezáró, Mariin Fitzwater elnöki szóvivővel közösen tartott sajtóértekezletén. Ger-aszimov elmondta, hogy az első találkozón a két ország vezetőjén kívül csak a tolmácsok, illetve a jegyzőkönyvvezetők vettek részt. A kérdéseket megelőzve Geraszimov „szakmai titoknak” mondta, hogy a szóvivők mégis hogyan tudnak tájékoztatni a megbeszélésről. Magáról a találkozóról mondva elmondta, hogy a két politikus rögtön a lényegi kérdésekre tér,t. Áttekintették a két ország kapcsolataiban elért eredményeket, s Mihail Gorbacsov reményét fejezte ki, hogy a moszkvai találkozó is fontos szakasz lesz azok fejlődésében. A két ország viszonyának fejlődését méltatva Geraszimov emlékeztetett a KHR— HHR szerződés ratifikálására, a hadászati támadófegy- verze't 50 százalékos csökkentése terén elért haladásra, s más biztonsági kérdésekben született eredményekre. Bejelentette, hogy munkacsoportok alakultak a. további teendők megvitatása érdekében, s Eduard Se- vardnadze és George Shultz is tárgyal egymással az este folyamán. Az első találkozón Gorbacsov javaslatot tett az amerikai félnek a Mars bolygó közös kutatására, s egy jövőbeni közös szovjet—amerikai űrrepülés előkészítésére. Az amerikai elnök megígérte, hogy ala— Az első találkozás a Kreml Szent György-termében R. Reagan és M. Gorbacsov első tárgyalás előtt posan, nagy figyelemmel tanulmányozzák majd a kezdeményezést. A vasárnapi találkozón el- mélyülten elemezték a humanitárius és emberi jogi kérdéseket — mondta Geraszimov és hozzáfűzte: a szovjet félben az a -benyomás alakult ki, hogy Reagan elnöknek nincs pontos képe a szovjetunióbeli helyzetről. Értékítélete a múltban gyökerezik, s nem veszi figyelembe a jelenlegi helyzetet. A szovjet külügyminisztérium képviselője megjegyezte, hogy nemcsak az amerikaiaknak van mondanivalójuk e kérdéskörben. Moszíkvába amerikai indiánok képviselői érkeztek, s hétfőn sajtó- értekezletet tartanak. Mariin Fitzwater elnöki szóvivő nyilatkozatát azzal kezdte, hogy csak keveset tehet hozzá a szovjet külügyminisztérium sajtófőosztály vezetőjének szavaihoz. Hangsúlyozta, hogy .Reagan elnök is osztja Mihail Gorbacsov véleményét, miszerint a moszkvai találkozó jelentős szakasza a kapcsolatóknak, s jó szándékúnak minősítette a megbeszélés légkörét. Amerikai részről is úgy vélik — közölte—, hogy Kreml Katalin-termében az az utóbbi években jelentős haladás történt a kétoldalú kapcsolatokban, s most nem merültek fel új problémák. Fitzwater is szólt arról, hogy munkacsoportok alakulnak a kétoldalú, a regionális, az emberi jogi kérdések megvitatására, s Reagan elnök rezidenciáján már megbeszélést folytatott munkatársaival erről. Az újságírók elsőként az emberi jogok témakörére kérdeztek rá a szóvivőknél. Mariin Fitzwater kifejtette, hogy Reagan elnök nagy jelentőséget tulajdonít ennek az amerikai szempontból fontos kérdésnek, annak, hogy miként működik a két társadalom. Geraszimov azt emelte ki, hogy az emberi jogok kérdése kétirányú utca, mindkét félnek van mit mondania egymásnak, s utalt az amerikai társadalom általános problémáira. Kitért arra is, hogy nem a 30-as évek törvénysértései alapján kell megítélni a jelenlegi társadalmat. Szovjet részről készek a tárgyszerű vitára, de nem fogadják el a szen- zációhajhász, propagandacélú törekvéseket. Sevardnadze és Shultz megbeszélése A moszkvai szovjet—amerikai csúcstalálkozó napirendi pontjaival összefüggő kérdésekről társait vasárnap Eduard Sevardnadze és George Shultz. A szovjet és az amerikai külügyminiszter közös szakértői csoportokat alakított katonapolitikai és regionális kérdések, a kétoldalú kapcsolatok, illetve a humanitárius és emberi jogi problémák tanulmányozására. A szakértői csoportok még a nap folyamán munkához láttak. A megbeszélésen szovjet részről részt vett: Szergej Ahromej marsall, a honvédelmi miniszter első helyettese, vezérkari főnök; Alek- szandr Besszmertnih külügyminiszter-helyettes; Ju- rij Dubinyin washingtoni szovjet nagykövet». Az amerikai tárgyaló küldöttségben Howard Baker, a Fehér Ház apparátusának főnöke; Colin Powell nemzetbiztonsági tanácsadó; Charles Wick, az usia elnöke; Rozanne Ridg- way külügyminiszter-helyettes és Jack Matlock, moszkvai amerikai nagykövet foglalt helyet. Paskai László bíborosi kinevezése Dr. Paskai László esztergomi érseket bíborossá nevezte ki II. János Pál pápa. A római katolikus egyházfő vasárnapi miséjén jelentette be, hogy a június 28-i kon- zisztóriumon (a bíborosok tanácsának a pápa elnökletével megtartott ülésén) huszonötén kapják meg a bíborosi kalapot. Az új bíborosok tizennyolc nemzet képviselői. À mostani kinevezésekkel nyolcvanötre emelkedik a II. dános Pál által kinevezett bíborosok száma. Paskai László 1927. május 8-án született Szegeden. 1951. március 3-án Budapesten szentelték pappá. 1955-ig püspöki szertœrtô volt Szegeden, majd 1955-től 1962-ig a szegedi szemináriumban filozófiatanár, könyvtáros és prefektus. 1965 márciusában a püspöki kar kinevezte a budapesti Központi Papnevelő Intézet lelkiigazgatójává. 1967-ben a Hittudományi Akadémia I. számú bölcseletének vezetésére, 1973-ban pedig rektori tisztének betöltésére kapott megbízást. 1978 márciusában címzetes püspök és veszprémi apostoli kormányzó lett, majd még az év április 5-én püspökké szentelték. 1979 márciusában lett veszprémi megyéspüspök. 1982. április 5-én kalocsai koadjutor érsekké nevezték ki. 1986-ban — JLékai László bíboros halála után — a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke. Az Opus Pads tagja. 1987 márciusától esztergomi érsekprímás. Jelentős változásokat kell végrehajtani Tanácskozik a JKSZ konferenciája Az új-belgrádi Száva palotában vasárnap megkezdődött a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének országos értekelete, amelyre kivételes felelősség és rendkívül nagy feladat hárul. Az egész társadalom azt várja tőle, hogy7 világosan állást foglal a halaszthatatlan gazdasági reform, a politikai intézményrendszer tökéletesítése és a. párt megújuítása kulcsfontosságú kérdéseiben, s ezzel megindítja azt a döntő fordulatot, amely biztosítja a már huzamosabb ideje tartó válsághelyzet leküzdését, a fejlődési ütem fokozatos meggyorsítását és a dolgozók életkörülményeinek javítását. A háromnapos tanácskozáson 585 választott küldött, valamint a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai vesznék részt. Külföldi vendégeket nem hívtak meg. Egyetlen napirendi pontként „A JKSZ eszmei-politikai vezető szerepének szilárdítása, egységének erősítése és felelősségének fokozása a válság leküzdéséért folytatott harcban” témakört vitatják meg. Erről Bosko Krunics, a KB Elnökségének elnöke tartott bevezető beszámolót. Értekezletünket az ország társadalmi-gazdasági válságának időszakában hívtuk össze — mondotta bevezetőjében Krunics.. Már két évvel ezelőtt, a XIII. pártkongresszuson is megállapítottuk, hogy az etatizmus és az önigazgatás összeütközésbe került — mutatott rá Krunics. — Ezt követően azonban nem küzdöttük le gyökeres változtatásokkal a konzervatív és dogmatikus ellenállást, amely feltartóztatott és megosztott bennünket. A helyzet ezért összességében nehezebb, mint két • esztendővel ezelőtt volt, az ország gazdasága most nagyobb válsággal küzd, erősödött a politikai elégedetlenség, csökkent az emberek bizalma abban, hogy a JKSZ gyökeres fordulatot akar és képes végrehajtani. A JKSZ Központi Bizottsága és elnöksége szilárdan azt a véleményt képviseli, hogy halogatás nélkül tisztázni kell a tulajdonviszonyok és formák minden nyitott kérdését. E két testület nézete szerint a társadalmi tulajdonnak a termeT lés uralkodó tulajdonformájaként kell fejlődnie és erősödnie. Bosko Krunics kifejtette: a JKSZ szervezeti felépítésében komoly változásokat ■kell végrehajtani, hogy „a szocialista demokrácia erősödő folyamatában a párt biztosítani tudja saját belső demokratikus centralizmusát”. Végül összegezte a JKSZ eszmei-politikai vezető szerepének ...szilárdítása é rdekében végrehajtandó feladatokat. kozott, s létrejött a két ország védelmi kérdésekkel foglalkozó minisztereinek első találkozója is. Megkezdődött a szovjet csapatok teljes kivonása Afganisztánból, hozzáláttak a rakétaszerződés végrehajtásának előkészítéséhez. A következő nagy lépésnek a hadászati támadófegyverek csökkentésének kell lennie — mutatott rá az amerikai elnök. A Géniben folyó tárgyalásokon már több száz oldal elkészült a szerződéstervezetből, de még nagyon sok kérdés válaszra vár. Létrejött a nukleáris veszély csökkentésére hivatott tudományos központ, a szakértők a nukleáris fegyverkísérletek közös ellenőrzésének módszerein dolgoznak, s fontos eredmények születtek a humanitárius és emberi jogi problémák terén. — A közöttünk lévő világos, alapvető különbségek, ellentétek dacára közös munkánk kezd eredményeket hozni, bár sok még az előttünk álló akadály. A közös cél érdekében ezeket le tudjuk küzdeni. Együttműködésünk népeinknek és az egész világnak is hasznot hoz. Ügy kell kapcsolatainkat tovább építenünk, hogy ázok rendszere hosszú távra Szovjet—amerikai egyezmény-kronológia Annak ellenére, hogy Reagan és Gorbacsov vasárnap megkezdődött moszkvai tárgyalásain valószínűleg nem írnak alá újabb nagy horderejű leszerelési megállapodást, az amerikai elnök és a szovjet pártfőti'tkár negyedik találkozója minden jel szerint újabb lendületet ad a két nagyhatalom fegyverzetkorlátozási és leszerelési tárgyalásainak, s közelebb hozhatja újabb egyezmények megkötését. A Szovjetunió és az Egyesült Államok a fegyverzetellenőrzés terén hosszú — olykor rögös és időnként megszakításokkal terhes — utat tett meg az elmúlt negyedszázad alatt. Ennek mérföldkövei fontos megállapodások : 1963-ban a Szovjetunió, az Egyesült Államok, valamint Nagy-Britannia Moszkvában aláírta a részleges atom- csendegyezményt, amely betiltotta a kísérleti atomrobbantásokat a légkörben, a világűrben és a víz alatt. 1967-ben Moszkvában, Washingtonban és Londonban írták alá a három atomhatalom képviselői a világűr békés felhasználásáról szóló szerződést („békés kozmosz”), amely tiltja atomfegyverek elhelyezését a világűrben. 1968-ban ugyancsak a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia fogadta el elsőként az atom- sorompó-szerződést, amely megtiltja az atomfegyverek továbbadását más országoknak, amelyek viszont kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem jutnak birtokába atomfegyvereknek. Az első aláírásokkal megnyitott szerződéshez később több mint 130 ország csatlakozott. 1971-ben az úgynevezett tengerfenék-szerződéssel a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kitiltotta az atomfegyvereket a tengerek és óceánok mélyéről, és jogellenesnek nyilvánította a tengerek és óceánok altalajában történő elhelyezésüket. Ugyancsak 1971-ben a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodást kötött, amely az atomháború véletlenszerű kirobbanásának kockázatát volt hivatott csökkenteni. 1972-ben Moszkvában, Washingtonban és Londonban megnyitották aláírásra a bakteriológiai fegyverek betiltásáról szóló szerződést, s ezzel az ENSZ-közgyűlés 26. ülésszakán elfogadott konvenció nemzetközi egyezménnyé vált, amelyhez eddig több mint száz ország csatlakozott. 1972-ben új fejezet nyílt, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok aláírta a ŐALT—1. szerződést. Ez két fő részből áll: — korlátozza a rakétaelhárító védelmi rendszereket (ABM), — ideiglenes megállapodást tartalmaz a hadászati támadó rakétafegyverek korlátozását célzó egyes intézkedésekről. Az ABM-szerződés két- két védelmi rendszer telepítését engedélyezte a feleknek; az ideiglenes megállapodás pedig akkori szinten befagyasztotta a hadászati rakéták számát, végleges megállapodás kidolgozásáig. 1974-ben az ABM-szerződést kiegészítő jegyzőkönyvet írtak alá Moszkvában. Ez a rákétavédelmi rendszerek számát kettőről egyre csökkentette. 1974- ben jött létre a föld alatti atomrobbantások korlátozásáról szóló szerződés (TTBT), amely 150 kiloton- náb.an rögzítette a kísérleti robbantások hatóerejének felső határát. Két évvel később a 150 kilotonnás korlátozást külön szerződésben (PNET) kiterjesztették a békés célú kísérleti atomrobbantásokra is. Eddig sem a TTBT, sem a PNET szerződést nenr ratifikálták, az ellenőrzésről kialakult eltérő nézetek miatt. 1975- ben a Szovjetunió és az Egyesült Államok is aláírta a helsinki záróokmányt, amelynek biztonsági téren elfogadott ajánlásai között szerepel, hogy a harmincöt állam élőre tájékoztassa egymást a nagyobb hadgyakorlatokról. 1979-ben Bécsben írták alá a szovjet—amerikai SALT—2. szerződést, amely 2400-ban szabta meg a hadászati rakéták (IGBM és SLBM) és a bombázók számának felső határát azzal, hogy 1981-re a felek ezt kölcsönösen 2250-re csökkentik. A szerződést nem ratifikálták, de mind az amerikai, mind a szovjet kormány kötelezte magát, hogy tiszteletben tartja azt. 1986- ban a Stockholmban rendezett európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és leszereléssel foglalkozó értekezleten a helsinki záróokmányt aláíró harmincöt állam, közöttük a Szovjetunió és az Egyesüli Államok is elfogadta azt a megállapodást, amelynek értelmében a hadgyakorlatokat előzetesen bejelentik és külföldi megfigyelőket hívnak meg rájuk, illetve lehetővé teszik azok váratlan helyszíni ellenőrzését. 1987- ben a fegyverzetkorlátozás tényleges leszerelésbe csapott át: Washingtonban Reagan és Gorbacsov aláírta a hosszabb és rövi- debb középtávú atomfegyverek (INF) teljes felszámolásáról kötött szerződést, amely kiiktatja a fegyvertárakból az 500—5000 kilométer hatótávolságú szárazföldi telepítésű atomfegyvereket. A szerződést mindkét fél ratifikálta a moszkvai csúcs kezdetére.
