Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-27 / 126. szám

1988. május 27., péntek Somogyi Néplap 5 Szarka cserreg az út mel­lett, s fölrebbenve elszitál. Traktorok serénykednek a földeken, és tékozlóan napos délelőtt terpeszkedik a füzek zöldarany ünnepén. Gadács felé, Szil után az úton új és régi pincék sorakoznak. Hirtelen ugrik elő a temp­lomtorony, távolsága hosszú utcát sejtet. Két sorban áll­nak a házak. A Fő utcán tisztes porta az első, az asz­faltos út bal felén szántó, s mező választ el a Gödétől, azaz a Mező utcától. Az ital­bolt előtt falnak támasztott biciklik jelzik: gazdáik oda­bent torkukat hűsítik. A rendben tartott első ház után pucér-téglás épületek követ­keznek, jellegzetesen sváb építésűek; hosszan elnyúló házak s keresztben épített istállók, magtárak, gazdasági épületek. Itt-ott üvegjük vesztett ablakok, bedőlt fa­lak, leeresztett redőnybe fo­gatott, naptól fakóra szívott betűkkel cédula. „Ez a ház eladó.” Gadácson nem sokat ér a ház, hatvanezerért is lehet már venni, de a jobbak sem kerülnek többe, mint 150 ezer. A vegyesbolt melletti épületet már nem veszik meg. Elszáradt gazban gázolok, míg ajtajáig érek. Nincs szomorúbb, mint az elha­gyott otthon. Odabent a sűrű homályban lyukasra mart szalmazsákon elhasznált gú­nyák. Felborult borosflaska ánukodik arról, hogy valami­kor éjszakai szállásra lelt itt egy ember. Uj törekvésekkel, új ar­cokkal, új stílussal jelentke­zett idén a világ legrango­sabb filmfesztiválja Cannes- ban. A rendezők szándéka szerint sztárok helyett igazi művészi teljesítményre van » szüksége a hetedik művé­szetnek, ha talpon akar ma­radni a televízióval folyó egyre fojtogatóbb küzdelem­ben. Mindebből annyi valósult meg egyelőre, hogy a sok sztárvendég elmaradt a hí­res Croisette-ről. Morgott is emiatt & közönség, amelynek az idén be kellett érnie olyan öregedő kedvencek látásával, mint Clint Eastwood, Robert Redfofd és Jean-Paul Bel­mondo. Másrészt a verseny­filmek átlag időtartama meg­nőtt, és több elsőfilmes ren­dező jelentkezett. Ami vi- . szont a színvonalat illeti: re­mekművek, szenzációk, föl­fedezések nem születtek. A legnagyobb visszhangot kétségkívül az angol Chris Menges első rendezése, az Egy külön világ keltette., amely egy bátor fehér dél- • afrikai család három nem­zedékének kálváriáját mu­tatta b*e. Rajtuk keresztül nagy személyes hitellel ér­zékeltette a faji elkülönítés, • az intézményes és hétközna­pi fajgyűlölet borzalmait. Hasonlóképpen nagy hatása volt a versenyen kívül vetí­tett „Kedves Ameriká’’-r\ak, amelyben Bili Couturie ren­dező eddig zárolt filmdoku­mentumok és amerikai kis- katonák hazaírt levelei se­Tovább ballagva az utcán rendezett udvart látunk, majd vakolatlan épületeket, és ismét egy romházat. Kis­gyermekes család élhetett itt; a földből játékbaba kar­ja nyúlik ki. Törött, színe vesztett gyerekbicikli a bur­jánzó csalán között. Tégla­támasz tartja a hasadozott ajtót, s a kulcs a kisablak- ban. Pókhálón át látom az öregedést, a homályt bent a szobában, s az ablakpár­kányra vetett sárguló újsá­got: 1986. augusztus 12. A temetővel szemben új­nak tetsző ház mellett he­gesztőpisztoly lidérclángja látszik. A ház előtt traktor duhog; a harmincas férfiem­ber szorgoskodik a műhely­ben. — Terpe Sándor vagyok — fog kezet erősen, s vezet barátságosan a ház felé. Di­csérném a házat, ám a házi­gazda csak legyint: — Tata­roztuk csupán; olyat, minta hiú öregasszony: szépen föl van öltöztetve. A konyhában szőke, kon­tyos asszony fogad. A Terpe család 20 éve származott ide Szentesről. Sándor Kecske­méten tanulta ki a lakatos­mesterséget; azt mondja, fia­talon még tekergő volt az ember, de aztán Gadácsra nősült. A szőke, vékony asz- szony csak mosolyog. — Miénk volt az utca első há­za a faluban; itt születtem, itt éltem. Tizenhat éves vol­tam, amikor férjhez men­tem. Azt hittem, lekések va­lamiről ... Most már nagy gyerekeim vannak, jó uram, gítségével eleveníti föl „test­közelből” a vietnami háború poklát. A dán Bille August Hódí­tó Pelle című filmje Martin Andersen Nexö klasszikus regényének első felét mutat­ta be Max von Sydow ragyo­gó alakításával: A bizarr hu­mort az idén egy angol film („Számokba fullasztva”), a szélsőséges brutalitást egy lengyel („Ne ölj!”), a fan­tasztikumot egy ausztrál— új-zélandi („A navigátor”) képviselte. Szabó Istvánnak A pró­féta című filmje ebben a mezőnyben — számos kriti­kus megítélése szerint — a legjobb munkák közé tarto­zott. Régi kedvenc színésze, Klaus-Maria Brandauer szuggesztív erővel idézte föl egy látnok alakjában a totá­lis rendszerek propagandájá­nak ördögi működési mecha­nizmusát, tömegszédítő ör­vényét. Sajnos, a zsűri nem így látta. A meghirdetett új törek­vések ellenére az Aranypál­mát némi meglepetésre a leghagyományosabb, fajta jó film, a dán Hódító Pelle kapta. A magyar verseny­filmnek egyetlen vigaszdíj sem jutott. Annál kelleme­sebb viszont a tudat, hogy a Cannes-ban mindig jelen le­vő filmforgalmazók élénken érdeklődtek, és már ott meg­vásárolta a forgalmazás jo­gát a világ legtöbb számotte­vő filmvásárló országa. László Balázs szép házam, és rengeteg munkám. A Terpe család hét évig szarvasmarhát nevelt; volt, hogy tizenkét 'jószág is bő­gött az istállóban. Aztán már nem érte meg a vesződség. Három éve sertést tartanak, a' munka java az asszonyra hárul. Nyolcvan-kilencven disznó és kismalac röfög a a tiszta ólban, Terpéné bal válla megroggyan, ahogy a teli vödör darált kukoricát hordja. — Szép falu volt ez — így az ember —, tetszetős. Most is az, bár mindössze 150— 160 lélek lakja. Hatvan szá­zalékuk harmincas. Csak az a baj, nemtörődömök. A há­ború után villany lett, út, is­kola. A kitelepítettek üres házaikba a Felvidékről és Jugoszláviából érkeztek csa­ládok, de nem gondozták a házat, és később továbbáll- tak. Nem törődik itt már senki a portával. Gondolták Terpéék is, hogy másutt építkeznek, de az asz- szony józanul gondolkodik. Ha nincs pénzem, mondja, lakhatok az áruház mellett is, ugyanolyan rossz, mint itt, amikor a világ végén ér­zem magam. Gadácson mégiscsak nekünk volt leg­előbb központi fűtésünk, szí­nes televíziónk. Zene és matematika A szomszéd is dúdolja Szabó Juditnak nincs oka panaszra: szép, okos és te­hetséges. Abban azonban, hogy ő a kaposvári Tóth La­jos iskola egyik kitűnő ta­nulója és a zeneiskola egyik kiváló növendéke, nagy sze­repe van a szorgalmának is. Egész nap tanul, órákra ké­szül. Csapatvezetői, rajveze­tői, úttörőtanácstagi felada­tait ellátja, s naponta leg­alább két órát a zongora mellett tölt. — Hetente kétszer járok zongoraórára, háromszor kamarazenére, de ez kevés, ha eredményt akarok elérni. Aki komolyan veszi a zenét, annak sok időt és energiát kell áldoznia rá. Szabadidőm csak a hétvégeken van, olyankor tévét nézek vagy olvasok. Legjobban a lányre­gényeket kedvelem, azokat az írásokat, amelyek rólunk, fiatalokról szólnak. A tanu­lással szerencsére nem kell sok időt töltenem, ha figye­lek at órákon, könnyen meg­tanulom a tananyagot. Min­den tárgyat szeretek, ked­vencem a matematika, ezért is indultam a Körmönfonto- ló című televíziós vetélke­dőn. Szép eredményt ért el, de ezért sokat kellett dolgoz­nia. — Sok időt elvett a zon­gorázástól, ezért amikor is­mét fölkértek egy újabb ma­tematikai versenyre, kényte­len voltam nemet mondani; számomra a legfontosabb a zongorázás, abban szeretnék minél jobb eredményt elér­ni. Az általános iskola eí- végzése után Pécsen, a zenei gimnáziumban szeretnék to­Számolnak is Terpéék, ho­gyan éri meg. Tavaly negy­ven sertést adtak el, az idén megelégszenek huszonöttel. Drága a takarmány, a táp. Annyi állat tartására vállal­koznak, amennyinek a saját földjükön meg tudják ter­melni az ennivalót. — A paraszt mind gaz­dag, mondják az emberek, de arra már legyintenek, hogy esze is van és igénye. Já'r nekünk is a csempés fürdőszoba, az iskolázott gyerek, jár a szép ruha. Ballagunk vissza, a temp­lom felé. Szabó Károly ta­nácstagot keressük. Fél év­századnyi korral nyújt ke­zet. A házát dicsérő szóra csak legyint: — Szép hát, persze hogy szép, ha egyszer itt teleped­tem le, ha egyszer ez az éle­tem! — Nos, hát, akkor miért dől össze a másik? — kérdezem. — Nézze — mu­tatja felém kérges kezét —, az ujjunk sem egyforma! Nem igaz? Negyvenhétben jöttem, szalajtottak a Felvi­dékről. Cséplőgép mellett dolgoztam hajnaltól estéiig, a két kezem vagyona, ami-H ma élek. A fiam Gödöllőn tanul, ide vissza sose jön. A városi ember elábrándozik, de jó is lehet falun a nagy szabadság, a széljárta mező. De itt élni egyik sem akar. Elvették az iskolát, a taní­tót, a helybéli munkát. Tud­ja — vált elkeseredetten mérgesre a hangja —, eszébe jutott-e valakinek megkér­dezni azokat, akik elsorvasz­tották a magyar falut, hogy miért tették? Ügy vélik Gadácson: a fel­vidékiek, a bánátiak tették tönkre a falut. Robban a düh Szabó Károlyban: — Nem igaz, hogy a fajtám kirabol­ta Gadácsot! Elmentek, mert másutt jobban boldogultak, mert itt asszonyt nem talál­tak, otthonra nem leltek! Lassan minden házba jut jó ivóvíz. Igái, Kaposvár könnyen megközelíthető; jó út is épülne, ha összefogna a falu. A csillagok a városi em­bernek is ugyanolyan mesz- sze vannak, mint a gadácsi- aknak vagy másutt élők­nek. A titok örök: észre kell venni s meg kell őrizni fényüket. vábbtanulni, hogy később zongoratanár lehessek. Ebben az elhatározásomban nagy szerepe van tanárnőimnek, dr. Gallai Istvánnénak. — Elégedett vagyok Ju­dit munkájával, de még en­nél is többet várok tőle. Ezért szorítom keményebb munkára — mondja dr. Gal­lai Istvánná. — Tudom, hogy kitartással, szorgalommal sokra viheti még a zenei pályán. Rendkívül érzékeny, muzikális lány; korát meg- hazudtolóan érett, s ez a zongorajátékán is látszik. Technikailag kell még.sokat fejlődnie, ezt zenei érettsége jóval meghaladja. Szabó Judit a városi, me­gyei versenyek első díjait hozta el. A hat versenyző egyike volt, aki a pécsi körzet három megyéjéből a legki­válóbb zongoristákat képvi­selte. A legemlékezetesebb verseny azonban mégiscsak az a somogyi kamarazenei találkozó volt, ahonnan Ju­dit négy aranyoklevelet vitt haza. — Szeretem ezeket a ver­senyeket, mert sok jó zongo­ristával megismerkedhet az A kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központ­ban holnap tinidélutánt ren­deznek. A vasárnapi, erede­tileg a sportcsarnokba meg­hirdetett gyermeknapnak is a városi művelődési központ ad otthont. A rendezvény délután egy órakor kezdő­dik. A programban Bezerédi Zoltán színművészzel, Kot­tái Róbert érdemes művész­szel, valamint Kovács Nán­dor NB I-es kosárlabdázó­val találkozik a közönség. Egész délután válogathat­nak az érdeklődők a kira­kodóvásáron, játszhatnak számítógépekkel, lesz BMX-, karate- és autómodellező­bemutató, végül videodiszkó is. A művelődési központ­ban fotók, dokumentumok, valamint gyermekrajzok se­gítségével bepillantást nyer­hetünk a magyar sportolók olimpiai versenyeibe. A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat Balato­ni Igazgatósága vasárnap délelőtt tíz órától nagysza­bású gyermeknapi majálist rendez Siófokon a Kinizsi utcai Motel étterem előtti ember. Szívesen hallgatom a játékukat, csak akkor van baj, amikor én ülök a zon­gora mellé. Nagyon izgulós vagyok, nehezen gyűröm le a lámpalázat. Legjobban Schu- bert-szonátákat szeretek ját­szani. A skálázást nem ked­velem, de azt sem lehet ki­hagyni. Mindent gyakorolni kell, s gyakran még otthon is. A szomszédok nem örül­nek; igaz, csak akkor szól­tak, amikor az országos ver­senyre készülve késő este is gyakoroltam. Előfordul, hogy a szomszéd másnap azt dú­dolja, amit előző nap zon­gorán gyakoroltam. A család is örül, 'hogy zon­gorázom. Nálunk mindenki­nek jó hallása van; anyu is zongorázott, szeretik a zenét. Az iskolában tagja vagyok az énekkarnak, s igyekszem minden alkalmat megragad­ni, hogy zenei tudásomat fejlesszem — mondja Judit, míg kottái között keresgél. Rövid tűnődés után egy ked­velt Schubert-darab mellett dönt. Tisztán, könnyedén szól a szonáta, szíwel-lélekkel játssza. Horváth Ëva téren. Játékok, szórakoztató műsorok, — valamint tom­bola — várják a fiatalokat. Ezen a napon a siófoki Kál­mán cukrászdában reggel ki­lenctől délután egy óráig kedvezményes süteményvá­sárt tartanak. Szintén gyermeknapot ren­dez a barcsi Móricz Zsig- mond Művelődési Központ. Délelőtt fél tizenegykor Ve­ronika és a bűvös zsák című mesefilmet vetítik, majd egy órakor kezdődik a strandon a játékkavalkád. Három óra­kor mutatja be a Bóbita Báb­színház a Pop-show című előadását. Ezután Dvorák Gábor pantomimbemutatója következik. A' tombola után fél hat órakor a Candy együt­tes közreműködésével Suli­buli várja a gyerekeket. Boglárlellén fúvószenekari koncerttel kezdődik holnap délelőtt a tűzoltó-egyesület megalakulásának centená­riumi rendezvénysorozata. •A parádés felvonulás után délután fél 1-kor kiállítás nyílik a bogiári művelődés: házban a régi és modern tűzoltóeszközökből; 18 óra­kor nyitják meg Lellén az Árpád utcában a pincetárla­tot. Vasárnap a bogiári ki­kötőben fél 12-kor évadnyi­tót tartanak vitorlások ava­tásával, 13 órakor pedig di­vatbemutatót. A Fonyódi Nyári Galériá­ban Pál Aranka festő, Gábo<■ Éva Mária és Pál Mihály szobrászművészek alkotásai­ból rendeztek kiállítást. A nagyatádi helyőrségi klubban szombaton reggel ki­lenc órától vízparti játékok szórakoztatják a gyerekeket. A marcali kulturális köz­pontban ma délelőtt fél ti­zenegykor a Mikszáth úti is­kola pedagógusai ajándék­műsorral kedveskednek a vá­ros óvodásainak. Holnap színes programot és sok meg­lepetést ígér a városi gyer­meknap tíz órakor kezdődő rendezvénye. A Kaposvári Galériában Czinkotay Frigyes festőmű­vész alkotásai várják a kép­zőművészetek kedvelőit (ké­pünkön a művész egyik al­kotása). A Somogy Megyei Múzeumban Pap p Sándor Balázs festőművész kiállítá­sa látható. Vidám „Trabanttoló” ver­seny várja az érdeklődőket vasárnap délelőtt kilenc órá­tól a kaposvári ATI rutinpá­lyáján. Az a három fős csa­pat, amely „egy darab Tra­bant személygépkocsit ma­gával hoz”, két versenyszám. ■ ban — sprint, valamint ügyességi tolásban — mér­heti össze tudását. A leg­ügyesebb hármas a Hungá­ria Biztosítótól egyévi cas­cót, valamint pénzjutalmat kap. Természetesen további díjak és oklevelek is gazdá­ra várnak. A Somogy Megyei Műve­lődési Központ szabadidő­klubjában szombaton színes program várja a gyermeknap ünnepeltjeit. Hétfőn délután fél 7-kor író—olvasó találkozón Mezei Andrással beszélgethetnek , diákok és az érdeklődők a kaposvári Gyergyai Albert Középiskolai Kollégiumban. A hetedik művészet Cannes-ban ÚJ TÖREKVÉSEK Klie Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents