Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-25 / 124. szám
1988. május 25., szerda Somogyi Néplap 3 PÁRTÉRTEKEZLET UTÁN írásban beadott vélemények Az országos pártértekezleten felszólalásra jelentkezett a somogyi küldöttek közül Pallér Endre, a barcsi Vörös Csillag Tsz elnöke és Takács Gyula kaposvári körzeti párttitkár is. Az ő írásban benyújtott véleményüket tárjuk mp - némi- képp rövidítve — olvasóink elé, PALLÉR ENDRE a barcsi Vörös Csillag Tsz elnöke Azonos föltételekkel A gazdasági életről szeretnék szólni, meit a pártnak elvileg foglalkoznia kell a gazdaságpolitikával. A gyakorlati munkában úgy látom, hogy több területen nem azok az elvek irányítják az ország szekerét, mint amelyeket a parlament elfogadott. Verseny- és szektorsemlegességet hirdettünk, vagyis az állami és szövetkezeti vállalatok, a bank és a magántőke azonos befektetési, adózási és keresetszabályozási feltételeit. 1988-ban azonban ez nem így valósult meg. Nem azonos a startvonal a magángazdálkodásnál, a társulási tőkénél vagy a nagyüzemi termelés szintjén. Nem azonos pályán és nem azonos nehézségű labdával játszanak ezek a csapatok, ráadásul a kapu nagysága és a lesszabály sem egyformán érvényes mindegyikre. Ugyan miért alakulnak gomba módra például a kisszövetkezetek? Azért, mert ez a forma kiskaput jelent a kötöttségek, a keresetszabályozás területén. Pedig minél nehezebb a helyzet, annál fontosabb, hogy minden gazdálkodási szinten a munkára, a termék eladhatóságára, a gazdaságosságra, az azonos mértékű adózásra összpontosítsanak és ne a könnyebb ellenállást keressék. Ezt a kereskedelmi bankokra, a vállalatokra, a társulási formákra, az egyéni vállalkozásokra is értem. A kormányzati munkában sem érzem a szektorsemlegességet. Mezőgazdász vagyok, ehhez húz a szívem, de látom, hogy a szanálási pénzeket — az állami injekciókat — sem arányosan használják fel. Vajon a termeléshez, az export gazdaságosságához képest arányos-e az iparnak és a. mezőgazdaságnak szanálás címén adott támogatás? Az eredeti elv eltérítését érzem abban is, hogy nincs meg a hatékonyabb gazdálkodó szervezetek eddiginél nagyobb léptékű fejlődési lehetősége. Az elvek között szerepelt az is, hogy a köz- pontosítás mértéke kisebb lesz, nő a nyereséges üzemek előrehaladási lehetősége, és ezzel együtt a polarizáció is. Nos, a mi üzemünk nem tartozik az elsők közé, de szektorában az első egy- harmad között van; tehát számítottunk rá, hogy fejlődésünk meggyorsulhat. Üzemünk 1987-ben a somogyi tsz-ek nyereségének 1 5-ét adta. 1988-ban a szabályozás úgy érint bennünket, hogy nyereségünkből a különböző adók, részesedések után csak 20 százalék jut fejlesztésre, s ez kevés az intenzív, rugalmas fejlődéshez, a struktúraváltáshoz. Ez a szám 1987-ben 34 százalék volt! Tehát addig mondtuk a céljainkat, amíg sikerült fordítva szabályozni... Sokszor kerül szembe a gazdasági vezető olyan kérdésekkel, amelyekre választ kell adnia, de a szabályozás nem közvetíti a kormányzati iránymutatást. Meddig kell például bekalkulálni a gazdaságossági számításokba a monopolhelyzeteket, a hiánygazdálkodást, a protekcionizmust? Lényeges elvi kérdésnek tartom, hogy mintha a szövetkezés, a szövetkezeti mozgalom értelme, alapvető lényege kezdene megszűnni a gazdasági szabályozás rengetegében. A tsz-ek lényegéből következik a közös kockázatvállalás, a közös érdekeltség, az üzem komplex fejlődésén való egyéni gondolkodás, felelősség, a demokratikusabb légkör, az együttgondolkodás. A túlszabályozás azonban az utóbbi évtizedben gúzsba kötötte a tulajdonosi tudatot, az egyéni érdekeltséget, az üzemi demokráciát. Az üzem fejlődése, az egyén gyarapodása manapság kevésbé függ a tagok szorgalmától, munkájuk minőségétől. Inkább a nyereségfelosztás állami szabályai, a keresetszabályozás bázisszemlélete a meghatározó, Ez oda vezetett, hogy fokozatosan csökkenteni kellett az év végi nyereségtől függő érdekeltséget. Az üzem és dolgozója nem dönthet a nyereség felhasználását, az üzem fejlődési ütemét illetően, tehát egyre inkább csorbát szenved az egyéni és a közös érdekeltség. A tulajdonosi tudat hangoztatása nem elég, azt tartalommal, döntési joggal és eszközrendszerrel kell felruházni. Ez a szabályozás 1988- ban sem változott. Az egyéni érdektelenség pedig maga után vonja a szövetkezé- si, a tagsági tudat eltaposá- sát. Emiatt csökken a dolgozók aktivitása és növekszik a lélektelen bérmunkajelleg. Hátrányos tehát az olyan szabályozás, amely a szövetkezeti mozgalmat állami tulajdonú nagyvállalat szintjén kezeli. Közös és TAKACS GYULA kaposvári körzeti párttitkár A bizalom alapja a jó politika egyéni érdekeltséget kell teremtenünk. Üzemünk évtizedek óta erre törekszik, s bár a szabályozás szűk keretet biztosít, mégis lehet érzékelni az egyéni felelősség, az egyéni és kiscsoportos érdekeltség előnyeit g munkához vgió ho2?áállásban, a túlajőpnösi tudat megnyilvánulásaiban. A kérdéskör még élesebben vetődik fel azokban az üzpmekben, ahol a gazdálkodás nyeresége, a pénzügyi helyzet borotvaélen táncol- Sok mezőgazdasági üzemben így van, különösen Somogy megyében. Érzékelhető a pozípióromlás; láthatók a gazdálkodási stabilitás, a bővített vagy az egyszerű újratermelés kérdőjelei. Ezért az ilyen üzemekben az állami elvonás csökkentésére, a gyengébb termőhelyi adottságok figyelembevételére, a szakmai és vezetői fegyelem javítására volna szükség. Somogy megyének nem jók a mezőgazdasági adottságai; földjei gyengék vagy közepes termőképességűek, s a nyereségtermelő színvonal az adottságoknál is rosz- szabb. Talán megkockáztathatom: így van ez az egész országban. Szerintem az ország helyzete azt kívánja, hogy minden termelőegység a kátyúba került kocsi mellé álljon, de csak emellett a kocsi mellett lehessen boldogulni, és csak a jó, a közös érdekű erőfeszítést díjazzák. Ennek mértéke pedig attól függjön, hogy ki milyen erős lovat fog a közös kocsiba, és milyen hatásosan ösztökéli. Tehát egyforma és egyirányú startvonalról a tőkebefektetés és az erőfeszítés differenciálja a csoportokat, az egyéneket. A vezetők anyagi és erkölcsi presztízse a közösség eredményeitől függjön, tehát ne legyen szégyen őket elismerni, de a kátyúban maradt szekérről se tudjanak zöld pázsitra lépni. És ne engedjük meg, hogy egyes emberek, csoportok saját kis kocsijuk megrakásával és átmentésével legyenek elfoglalva. Az elmúlt 10—15 évben felgyülemlett gazdasági és politikai problémáink leküzdése nem egy-két évig tart, hanem egy évtizedig is: iránymutatás, megújulás, nyíltság, őszinteség és az egész magyar nép összefogása szükséges hozzá. Az MSZMP csak így tudja vezető szerepét, tekintélyét megszilárdítani. A közvélemény igényli, mondhatnánk azt is, hogy követeli az okok tisztázását. Kitűzött céljaink nem voltak megalapozottak, az élet nem igazolta őket; a túlzott derűlátás és elbizakodottság következménye a kiábrándulás, a csalódottság, az elégedetlenség, a bizalmatlanság. A felelősség kérdését az állásfoglalás általánosságban érinti. Állandóan magyarázkodunk. Elértük, hogy van nyilvánosság, de kevés az őszinteség. Sokat ártott a pártnak, a párt politikájának, népszerűségének, hogy a XII—XIII. kongresszus határozatait több ponton nem tudtuk végrehajtani, az ígért fölemelkedés helyett több éve a hanyatlás jeleit tapasztaltuk. A mi alapszervezetünk véleménye szerint a pártnak még mindig nincs olyan tiszta és világos programja, amellyel a kommunisták többsége azonosul. Az indokoltnál több az olyan határozat, amelyről később kiderült, hogy nem volt időtálló, sőt az is tudvalevő, hogy sokszor nem is találkozott a párttagság véleményével. Ezért nehéz a tagságot cselekvésre késztetni, ezért nincs kellő aktivitás. A párttagság hiányolja a következetességet a íelelős- ségrevonásban: alsóbb szinten a legkisebb vétséget is büntetik. A pártbüntetés azonban a szintek emelkedésével és a vétségek nagyságával fordítottan arányos, s ez a bizalmatlansághoz vezet. A pártnak feltétlenül meg kell határoznia azokat a feladatokat, amelyekben a XIV. kongresszusig előre kell lépni. Ha nem tesszük meg ezt, még nagyobb nehézségek merülhetnek föl a párt vezető szerepével kapcsolatban. Szeretnék javasolni egy-két ilyen feladatot. Az egyik a hibák őszinte feltárása. a felelősség megállapítása. Ezt várja a közvélemény. A másik: felül kell vizsgálni a bevezetett és elhibázott adórendszert. A harmadik: sürgősen rendezni kell a kisnyugdíjakat és a munka alapján differenciálni a béreket. Végül pedig helyre kell állítani a párt ideológiai és szervezeti egységét, megújítani a vezetést és az intézményrendszert. Ezeket megvalósítani csak úgy lehet, ha a párt. őszinte és folyamatos kapcsolatot tart fenn a széles néptömegekkel. Ha a párt elveszti a bizalmat, nagyon nehéz lesz még egyszer visszaszerezni. A mi pártunknak az a célja, hogy az ügyet szolgálja, megnyerje a tömegeket nehéz feladataink megoldásához. Ha ennek megfelelően cselekszünk, akkor hamarabb jutunk túl a nehézségekkel terhes időszakon. EGYEDÜLI A VILÁGON Reklám- képernyő a BNV-n Uszodai időmérőket, sport- termi eredmény je időket és más vizuális tájékoztatókat készített eddig is a Fok- Gyem Finommechanikai és Elektronikus Műszergyártó Szövetkezet. A Ferihegyi repülőtéren is láthatók a berendezései, s a vasútállomásokon a szövetkezet elektronikus tájékoztatója igazít el bennünket. Ami meglepő: némelyik, s nemrég épített állomáson külföldről beszerzett kijelzőt állítottak üzembe, holott — mint megtudtuk — a Fok-Gyem is ki tudná elégíteni az igényeket. Talán eddig nem volt megfelelő hírneve a szövetkezetnek, nem ismerték a megrendelők, vagy csak egyszerűen tartottak a hazai portékától. A tavaszi kiállításon meglepő újdonsággal rukkolt ki a szövetkezet: olyan kijelző- táblát mutattak be, amelyhez foghatót sehol a világon nem produkáltak. A szakemberek a hírmondó táblák kialakításánál két alapvető rendszert alkalmazhatnak. A Fok-Gyem fejlesztői a bemutatott kijelzőnél a pasz- szív elemes megoldást használták (aktív elemeknek a lámpákat, diódákat tekintik), ahol az információ festett műanyag lapocskákon jelenik meg. Ez még nem jelent újdonságot, de eddig senkinek sem sikerült egyetlen pont helyén hat különböző színt megjelenítenie. A látvány lenyűgöző! A csaknem 20 négyzetméteres táblán — amely bármilyen nagyságig növelhető — néhány másodpercenként változnak a képek, a színes lapocskák tizedmásodpercnyi idő alatt ide-oda forognak. A képek digitális adatait egy Commodore számítógép őrzi. így rövid idő alatt bármilyen felirat vagy reklám megjeleníthető. A kiállítók a majdani felhasználókon kívül a gyerekekre is gondoltak : a közlekedési jelzéseken túl néhány rajzfilmfigurát is bemutattak, hogy a color-dot, vagyis „színes ponf-fáblán gyakorlatilag minden ábra, felirat kirajzolható. A szövetkezet az Elektro- impex külkereskedelmi vállalattal áll kapcsolatban, s ennek közvetítésével egy tengeren túli céghez is eljutott a kijelző híre. így előbb-utóbb megrendelések érkeznek Budapestre. Csökken a kereslet a szakképzetlenek iránt A fiatalok elhelyezkedése Somogybán Ülést tartott tegnap a megyei KlSZ-bizottság, s többek között megtárgyalta a fiatalok foglalkoztatási helyzetét. Dunai Ferencné. a megyei tanács munkaügyi osztályának főelőadója tájékoztatta a testületet. Megyénk munkavállalókorú népességének száma 199 ezer. Ez a lakosság 56,6 százaléka. Az elmúlt években a szakképzett munkaerő iránti igény nőtt, a kevésbé vagy egyáltalán nem képzett munkavállalók elhelyezkedése egyre nehezebb. Így az első ízben munkába lépők, különösen a gimnáziumot végzettek kerültek nehéz helyzetbe; egyre kevesebb a munkahely számukra. A többsége fizikai munkakör. Az elhelyezkedni szándékozó 380 gimnáziumot végzett fiatal számára 71 álláshelyet ajánlottak föl, ebből 28 szellemi és 43 fizikai munkakör. A szakközépiskolát végzetteknek kínált álláshelyek száma az előző évhez viszonyítva 12 százalékkal csökkent, különösen a lányok elhelyezkedése nehéz. A legelőnyösebb helyzetben a szakmunkásképzőben ta-'* nuló pályakezdők vannak. A részükre fölajánlott álláshelyek száma a tavalyihoz képest 5,1 százalékkal nőtt, és 413-mal meghaladja az elhelyezkedni szándékozók létszámát. A munkába állók több mint egynegyedének van tanulmányi szerződése, így elhelyezkedésük biztosítva lesz. A felsőfokú végzettségűek számára ajánlott álláshelyek száma any- nyi, mint az előző évben volt. A legtöbb állást a pedagógusoknak kínálják, megyénkben ugyanis még mindig sok a képesítés nélküli és a pályaelhagyó. Az általános iskolát végzetteknek betanított- és segédmunkát kínálnak a foglalkoztatók. A gondok enyhítésére a helyi tanácsok kiemelten segítik a fiatalok elhelyezkedését. A huzamosabb ideig elhelyezkedni nem tudó pályakezdők részére a szociális biztonság érdekében szükségesnek tartják, hogy az esetleges munkanélküli segélyből ők is részesüljenek. Szükség volna a rugalmas foglalkoztatási formákra, a részmunkaidős és bedolgozói tevékenység mind szélesebb körű elterjesztésére. A legégetőbb foglalkoztatási gondokkal küzdő területeken a pályakezdőket is foglalkoztató munkahelyek létrehozását kell ösztönözni. Tovább kell bővíteni a közhasznú munkát, mivel ennek az első tapasztalatai kedvezőek. Az előterjesztést élénk vita követte. Többen érdeklődtek a Balaton-parti elhelyezkedési lehetőségekről. A tó nyáron sok fiatalt vonz, télen viszont még a helybeliek sem mindig találnak munkát. A legkritikusabb helyzet mégsem a tó partján van, hanem Tab, Csurgó, Nagyatád, Barcs, Kaposvár térségében. A megyei bizottság testületi ülése hangsúlyozta, hogy a munkaerő-változásnak az elején vagyunk. A KISZ nem tudja felvállalni, hogy munkahelyeket teremt, a hangsúly a propagandán, a tájékoztatáson van. Tovább bővíti a kapcsolatot a munkaügyi osztállyal, amely fölmérte már az igényeket, hogy még a tanév befejezése előtt elküldhesse az iskoláknak azokat a tájékoztató füzeteket, amelyekben az álláshelyekről kapnak információkat a végzős diákok. Az emberi tévedés lehetőséget kizárva, az alapanyagra a legjobb területkihasználással viszi föl a szabásmintát a Debreceni Ruhagyár komputeres rendszere. Most ehhez a rendszerhez igazodó olyan nagyteljesítményű szabászgépet állítottak munkába, amely 25 perc alatt nyolcszáz ruhát szab ki. Képünkön: beállítják a szabászgép programját. (MTI-fotó — Oláh Tibor felv.)
