Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-24 / 123. szám
1988. május 24., kedd Somogyi Néplap 3 PÁRTÉRTEKEZLET UTÁN írásban beadott vélemények Az országos pártértekezleten öt somogyi küldött kért szót. Az idő rövidsége miatt azonban négyen nem állhatták az emelvényre, ők írásban nyújtották be véleményüket. Tervezett felszólalásuk rövidített változatát ma és holnap tárjuk olvasóink elé. DR. GRÜBL LÁSZLÓ a marcali városi pártbizottság első titkára A kedvezőtlen folyamatok megváltoztathatók Csaknem négy éve vagyok városi első titkár, s az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy jelentősen romlott az emberek konfliktustűrő képessége. Az észérvekre is egyre több az indulatos reagálás. Csökkent a párt befolyása, a pártba lépés igénye — különösen az ifjúság körében. Ügy gondolom, hogy e jelenségek megváltoztatásának, a reform- folyamatok következetes megvalósításának fontos eszköze kell legyen a pártdemokrácia valóságos érvényesülése, a döntési gyakorlat felülvizsgálata, a párton belüli tájékoztatás megjavítása és a testületekben dolgozók személyes felelősségének biztosítása. Az állásfoglalás-tervezet vitájában a párttagság kifogásolta, hogy nem részese igazán a politika alakításának. Tapasztalati tény, hogy az önigazgatás, az önkormányzat fejlődése cselekvő aktivitást eredményez. Erre példa, hogy — az önkormányzat minimális biztosításával — egy-egy társközségben csökkent a leépülés, a gyáregységekben a kikínlódott önállóság elemi feltételei is alkotó energiákat szabadítottak fel.A helyi tanácsok döntési jogkörének növekedése nyitottabb község- és várospolitikát eredményezett. Ezek aktívabb politikai munkát kényszerítettek ki. Ez is jelzi, hogy a politika alakításában való részvétel egyik sarkalatos kérdése a „fent” és „lent” dilemmája. Ez az ellentétpár olyan mélyen beleivódott gondolkodásunkba, hogy nemcsak fogalomként használjuk, hanem káros gyakorlatot, reflexeket is kialakított. Az elmúlt években az akaratok, az elképzelések „fent” keletkeztek. Pedig amikor egy döntés a széles pártközvélemény észrevételei, javaslatai alapján született, a végrehajtás eredményesebb volt. Ezt már a XIII. kongresszus is rendező elvként fogadta el. A gyakorlat mégsem ezt tükrözte. Következetesen kell kérnünk a párt- szervezetek, a társadalmi szervezetek álláspontját az előkészítés folyamán, és kötelező érvényűvé, rendszeressé kell tennünk a visszacsatolást. Két elvetendő példát említek. Az egyik a pártdemokráciáról tartott országos tanácskozás, amelynek előkészítésében csak a párttagság nem vett részt. Nem tudott arról, hogy milyen irányú a kutatás, a gondolkodás. A másik egy kormányzati döntés. Az úgynevezett hátrányos térségek kijelölésére gondolok, amelyet a kötelező nyilvánosság helyett a misztikum, a számítógép homálya fed. Emiatt nálunk is több község megkérdőjelezi a döntés objektivitását, s ezzel egyetértek. A pártdemokrácia, a kommunisták részvétele a politika alakításában indokolja a párton belüli tájékoztatási és információs rendszer fejlesztését. Azt tapasztaltuk, bogy a pártközvélemény befolyása csökkent; közvéleményben való feloldódásának jelei kitapinthatok. Nem a bezárkózás, hanem az érvelés igénye az, hogy a párttagság gyorsabb választ kapjon felvetett kérdéseire. Gyakran szóvá tették a kommunisták: jelzéseik, észrevételeik eljutnak-e az intézkedésre jogosult és köteles szervekhez? Felelősséggel kijelentem, hogy So- mogyból mindig eljuttattuk, továbbítjuk az országos jelentőségű fölvetéseket a pártközponthoz, de rendszeres visszajelzés (a legutóbbi titkári tájékoztatókat kivéve) nem volt. A főváros és a vidék közötti áramdíjkülönbséget például több ízben kifogásolta a párttagság. Nem kaptunk rá választ. Igaz, hogy különböző intézkedések, a sajtóban megjelent cikkek reagálnak a párttagság jelzéseire, de az áttételek, az időbeni késés miatt ezek nem elég hatásosak. Indokoltnak tartom, hogy a különböző információkra a párt központi és helyi lapjaiban legyen rendszeres a visszacsatolás. A helyi kérdésekre természetesen nekünk is gyorsabban kell reagálnunk. A döntéselőkészítés, a politika alakításában való részvétel igényéhez kapcsolódik a vezetők, a párttestületi tagok tetten érhető személyes felelőssége. Ennek hiányában nem alaptalanul munkálnak az indulatok. A választási rendszer kiegészítésével, módosításával — küKUSZINGER JÁNOSNÉ Az MSZMP XIII. kongresszusa öt évre határozta meg feladatainkat. A mostani pártértekezletre három év elmúltával azért került sor, mert társadalmi és gazdasági helyzetünk indokolttá tette. Az állásfoglalás-tervezet gazdasági bajainkat részben tőlünk független tényezőkben, nagyrészt azonban belső okokban, saját tevékenységünk fogyatékosságaiban jelölte meg. Magamnak tettem ide egy kérdőjelet. Az 1960-as években szépen fejlődött az ország, úgy éreztük akkor, hogy ez elég. Elkezdtünk jól élni, sőt megkockáztatom : pazarlóan. Születtek határozatok, és közben elmaradt a gyakorlati ellenőrzés. A határozatokban kezdetben szerepelt név szerint a végrehajtásért felelős és a határidő. Később e nevek helyett megjelentek az ilyen megfogalmazások : bizottság vagy végrehajtó szervei. Az időpont helyett pedig az „azonnal”, majd így: „folyamatos”. Eltűntek — úgy a hetvenes évek elejétől — a felelősök. Miért? Ettől az időszaktól kezdve egyes vezetőink úgy értelmezték a határozatokat, ahogy az előnyösebb volt számukra. Felhígult a párt is: sokan érdekből s nem meggyőződésből lettek párttagok. Ezért nem a KB a felelős, hanem az alapszervezetek, mert nem voltak megalapozottak, körültekintőek a tagfelvételek. Az 1986. novemberi határozat körülbelül 10 évet késett és a 10 év elég sok volt ahhoz, hogy idáig jussunk. Azért kerülhetett sor erre, mert sokan nem éltek, hanem visszaéltek a bizalommal. Javaslom, hogy a KEB vizsgálja meg: melyik megyében és nagyvállalatnál voltak nagyobb korrupciók. Ionosén a közvetlen választás szélesebb körű biztosításával — egyetértek. Elképzelhetőnek tartom, hogy a testületi tagok több mint felét közvetlenül válasszák meg a pártszervezetek. Eddig a pártbizottságok és a KB tagjai az őket választó párttagságnak csak áttételesen tartoztak felelősséggel. Egy pártbizottsági vagy központi bizottsági tag az alapszervezetétől, a terület párttagságától eltérő véleményt is képviselhetett a testületben. A gyakorlat ennél jobb. A közvetlen választás azonban garanciát teremthet arra is, hogy a testületi tag legyen köteles választói előtt rendszeresen beszámolni a testületben végzett munkájáról és képviselni választói javaslatait. Ezzel a „fent” és „lent” egysége jobban biztosítható a cselekvésben, s a vezető szervek tagjai is nagyobb ellenőrzés alatt állnának. Tartható-e az a gyakorlat, hogy a vezető testületek csak ötévenként kötelesek beszámolni munkájukról? Ügy gondolom, elméletileg sem tisztázott, hogy a Központi Bizottság vagy egy területi pártbizottság jogosult-e a kongresszus, illetve a pártértekezlet alapvető célkitűzéseit módosítani? Ezért megfontolásra ajánljuk, hogy a pártértekezleti küldöttek mandátuma a két kongresszus közötti időre szóljon. A küldöttértekezletek lehetnek jogosultak a célkitűzések alapvető módosítására, az úgynevezett felező értekezleti beszámoló elfogadására. És ha az élet megköveteli: a testületek kiegészítésében, a személycserékben is dönteni. A pártdemokrácia fogyatékosságai, a párton belüli vitaszellem hiánya összefügg azzal is, hogy túlzottan belénk ivódott a mindenáron Vonják felelősségre a területen működő irányitó párt- szervek vezetőit is az ellenőrzés elmulasztása miatt. Általános a vélemény : „az íróasztaltól ellenőrizni nem lehet”. A gazdasági-társadalmi kibontakozási programot csak az érdekösszefonódás megszüntetésével tudjuk megvalósítani. Nagy jelentőségű a személyes példa- mutatás, a határozott kiállás és a felelősség vállalása. Kezdeményezzenek az alapszervezetek személyes fele- lősségrevonást a mulasztást elkövető és fegyelmezetlen párttagokkal szemben. Itt volt a lehetőség a tagkönyv- cserével kapcsolatos beszélgetések során, hogy aki nem ért egyet pártunk politikájával, az önként kiléphet soraiból. Voltak, akik ezt meg is tették. Azt is elmondták, hogy a pártban nincs egység. Helyreállításához a rendszeres vitákban kialakult egységes vélemény vezet. A vita alapján született döntések végrehajtását következetesen ellenőrizni kell. A párt álláspontját akkor lehet csak nyilvánosan képviselni, ha a kommunisták tudják, hogy mit támogat, mit tűr és mit tilt a párt. Hangsúlyozták, érvényesülni kell a döntések előkészítésében, a döntésben és az ellenőrzésben is a személyes politikai felelősségnek. Szót emeltek a különböző beosztású vezetők látogatásainak protokolljellege ellen. A káderpolitika meghatározója társadalmi rendszerünknek. E munka javítása nélkülözhetetlen a megújuláshoz. Meg kell például szüntetni a vállalati tanácstagok kijelölésének módszerét: azt javasoljuk, hogy a vállalati tanács tagjait is a munkásközösségek válaszszák közvetlenül, éá legyen egységre való törekvés, a tekintély- és tiszteletelv. Bár az utóbbi időben nagyobb a tolerancia az eltérő vélemények meghallgatásában, megvitatásában, mégsem alakult ki a kisebbség álláspontjának, a különvéleményeknek megfelelő kezelése. A megoldásra kísérletet tesz az állásfoglalás-tervezet. Rajtunk áll a gyakorlat. a megoldás minősége. Következetlenségünk is oka annak, hogy sok az olyan jellegű kérdés, amelyet nem a pártfórumon vitatnak meg a kommunisták. Ebből is következik, hogy nem a problémák elkendőzésére, hanem türelmes, nyílt viták vállalására van szükség. Fontos, hogy ne a zavar növekedjék, hanem a tenni- akarás, a cselekvés, amelynek készsége minden nehézség ellenére is megvan a párttagság többségében. Napjainkban különösen érvényesnek tartom e lenini gondolatot: „Az árnyalatok harca a pártban elkerülhetetlen és szükséges mindaddig, amíg a harc nem vezet anarchiához. szakadáshoz, amíg a harc olyan keretek között folyik, amelyeket valamennyi elvtárs és párttag közösen jóváhagyott. Aki a békén a viták és a harc abbahagyását érti, az a régi kör felfogásához tér vissza: a pártban mindig lesznek viták és harcok, csupán párt- szerű mederbe kell szorítani őket.” Ezt is figyelembe véve hadd idézzem Kovács András egyik filmjének szereplőjét: „Szélcsendben nem lehet vitorlázni”. Bízom abban, hogy a reformfolyamatok a párton belül is kedvező szelet hoznak, s a párt vezető szerveinek erőteljes megújításával, fiatalításával, a formalizmus radikális csökkentésével a kedvezőtlen folyamatok megváltoztathatók. beszámolási kötelezettségük. Indokolatlan az azonos szintű vezetők anyagi megbecsülésében mutatkozó eltérés, mert ez is akadálya a kádermozgásnak. Szóvá tették a kommunisták társadalmunk túlszerve- zettségét, az improduktív szervek számának csökkentését, a jogalkotás és jogalkalmazás egyszerűsítését, hiszen mindez nélkülözhetetlen az állam és az állampolgárok viszonyának demokratizálása szempontjából. Üj jogszabály kidolgozását javasolták a népképviseleti szervekre, és hitet tettek a népszavazás intézményének bevezetése mellett. Indokoltnak tartják a szakszervezeti apparátus számottevő csökkentését is. A somogyi kommunisták elismerik és támogatják a bérreformot, bár fedezetére jelenleg nem látnak biztosi- tékot. Elgondolkodtató, hogy a reformtól a legtöbben a bérek általános növelését várják, s megfeledkeznek a teljesítményhez kötött bérezésről. Kifogásolják viszont, hogy a vezetői jövedelmek gyakran a teljesítménytől és a dolgozói jövedelmektől függetlenül aránytalanul magasak. Nem fogadják el még a részleges munkanélküliséget sem: teljes foglalkoztatottságra van szükség. Szükség van a kisebb településeken a népességmegtartó képesség javítására, az elmaradt térségek támogatása révén. Egyetértünk az egyenlő teherviseléssel, de csak akkor, ha rövid időn belül megszűnik a főváros, a városok és a falvak évek óta tartó indokolatlan és felháborodást keltő megkülönböztetése. Húsz év kellett ahhoz, hogy belássuk: az apró falvak, kis települések felszámolása helytelen volt. Ma már tapasztalható, hogy a fiatalok is kiköltöznek falura. Somogy kommunistái erejüket megfeszítve, többlet- munkát vállalva részt kívánnak venni az országos pártértekezlet határozatának végrehajtásában. a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát dolgozója Következetességet az ellenőrzésben GADÁNYI PILLANATOK Birkás József korán kelt, hűvös szél járt még a ködbe burkolódzott réteken, amikor föltette a kocsira a boronát, a kapát. Gyorsabb menetre nógatta a lovakat, délre végezni akart, mert ebédre otthon kell lenni; ha késik, bizony nemszeretem módon rakják az ember elé a levest. — Vigyáznom is kell magamra, elmúltam már hat- vanesztendős — mondja. — Nyughatatlan fajta voltam mindig, nem tudnék megülni egy helyben. Mondja is a lányom, az a jó, ha menésben van apuka, mert akkor egészséges. Fiatalasszony támaszkodik a kerítésnek, hallgatja az idős Birkást, aztán nem állja meg. közbeszól: —Ha meg beteg, csak fekszik, és jajgat, mint általában a férfiember! — Hamar kiderül, hogy az asszony — Weisz József né — Birkás József lánya. Gyorsan pergő beszéddel adja tudtul, bizony, Ga- dányban megfogják az emberek a munka végit, boldogulni csak így tudnak. Nekik maguknak is három tehenük van, itt még nem adták fel a gazdák az állattartást, de hogy hogyan lesz ezután, nem tudják: sokba kerül a legelő, a pásztorok is, ki tudja, meddig hajtják ki az állatot, az istállós tartás meg nem éri meg a ve- sződséget. — Egy tehénre 2500 forintot fizetek évente; háromra, ki lehet számolni... Közben meg egész nyáron rájuk kaszálok, kazlazok. Csak kérdezze meg az elöljárót, elmondja az is! — Hol találom? — érdeklődöm, annál is inkább, mivel a falu központjában, álló házon olvastam a táblát: elöljáróság, az ajtaja azonban zárva volt. Jóízű nevetés a válasz. Kacag a fiatal- asszony, s döcögve kontrázik hozzá az idős Birkás: — Amott ni, a háta mögött! Fiatal férfi könyököl a zöld színű robogón, fején fakult svájcisapka, kék szemében vidámság. Hallgatta eddig is a beszélgetést, s egyetértőén bólint hozzá, előbb azonban kérges-kézfogással bemutatkozik : Weisz J ózsef vagyok, szakmámra nézve bádogos, elöljáró meg tanácstag, s nem utolsósorban ennek az asszonynak a férje. Birkás József is leszáll a bakról, a két ló csendes várakozással áll. Ügy tetszik, érdekesebb ez most, mint az ebéd. — Az a baj, hogy csatlós község Gadány. Nem igaz, Jóska? — kezdi vehemensen. — Nem rossz a viszony a mesztegnyői tanáccsal, dehogyis mondanám, hogy rossz, de mi háttérbe szorulunk mindenhogyan. Innen csak bontanak s visznek, mint az istállókat is. Aztán megszűnt az asszonyoknak a munkalehetőség itt helyben; csokoládét csomagoltak ősztől tavaszig, az idén már az sincs. — No, itt azért van gond — mondja az elöljáró. — Megkötötte volna azt a szerződést újra a fővárosi gyár. ha a termelőszövetkezet előbb ébred, s egy kicsit utánajár! Hanem ami igaz, igaz: volt iskolánk, óvodánk, most nincs. Hajnalban riasztott, álmos gyerekek zsúfolódnak reggelente a buszon, s estére kerülnek haza. Hogy így történt, talán mi is hibáztunk, hiszen annak idején szavaztattak bennünket, mit szeretnénk, aztán csak bizonytalankodtunk, nem tudtuk, hogyan lenne jobb. — Szorgalmas nép lakja Gadányt, belefognak itt mindenbe, amiből pénz látszik — így az idős Birkás. — Aztán látja, az időjárás is haragszik ránk. Nekünk a vejemmel most termett volna 1000 tő málna; kiszámítottuk, lett volna rajta nyolcvanezer forint haszon, most pedig nézhetünk csak utána, az áprilisi hóvihar egy pillanat alatt tönkretette. Nemsokára úgy leszünk, ahogy a többi szegény ember: nézzük majd, hogyan süt a nap. — Ugyan, papa — inti a veje Birkás Józsefet —, azért nem úgy van ez. A falusi ember mindig munkában gondolkodik, s nem hagyja magát. Ha látja, elül a tyúkja az istállóban, tudja, lesz abból tojás. Arról van szó csupán, hogy jobban meggondolja már, mibe kap. Olyan terményt vet, amit el is tud adni, olyan házat épít, amibe nem rokkan bele. Magam is felmérem, milyen bádogosmunkát vállalok, hogyan éri meg a fizetség. Igaz az is — fűzi hozzá még —, az ilyen meggondolásokból nehezen lesz János bácsinak, Maris néninek bádogeresze. Sok az iparos, aki várakozó állásponton van, nem tudja még, vissza adja-e a szakmát vagy várjon vele... Rendőrautó suhan el a hátunk mögött, a két férfi ösz- szebólint. Az autó hátsó ülésén idős asszony ül. — A tárgyalásról hozzák, mivelhogy nemrég kirabolták őket — tájékoztatnak aztán. — Idős házaspár, valahonnan más faluból jöttek, s dicsekedtek ennek-annak, milyen sok pénzük van. No, hát fejbe ütötték őket, s elvitték a pénzt. Megvan a tettes, hamar rátaláltak, de a faluban még ma is beszélik az esetet. Itt nemigen történik ilyesmi. Az itt lakók, ha messze, az út végén ballag valaki, már a tartásáról megmondják, idegen-e vagy közénk tartozik. Klie Ágnes
