Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-19 / 118. szám

1988. május 19., csütörtök

Somogyi Néplap

3

Önállóan, felelősséggel

Üj források

— Az elvonások után marad-e a vállalatnál annyi, amennyi lehetővé teszi az önmegújítást? Több és eredményesebb munkáért tudunk-e arányosan több bért fizetni? E két kérdés a vállalati érdek és a népgazdasági lehetőségek között meglevő ellentmondásra utal — így Varga József, a Kaposvári Villamossági Gyár igazgatója. — Mindezeknél meghatározóbb a fennmaradás érdeke. Ebből fakadóan már 1985-ben ki kellett dolgoznunk saját kibontakozási programunkat, mely olyan folyamatot indított el, melynek eddigi -eredményei és további céljai egybeesnek a kormányprogrammal. Az alapvető gond a belső vállalati rendszer túlcentralizáltsága és az ezzel összefüggő helyi forráshiány volt.

— Hogyan sikerült ilyen forrásokat teremteni az önálló vállalati gazdálkodáshoz?

— A városban levő egyik telephelyünket beköltöztetjük a gyárba, s ez mérsékli a költségeinket. Ennél is fontosabb, hogy a felszabaduló épület tőkét jelent számunkra egy esetleges vegyes vállalat létrehozásához, vagy éppen pénzt a technológiai fejlesztéshez. Azt is fölmértük, hogy nincs elég erőnk a 10 éve húzódó, túlméretezett galvánüzemi rekonstrukcióhoz. Így értékesítettük a

— Most az a legfontosabb, hogy a Somogy Megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat fordulatot érjen el a gazdálkodásában — kezdte Kovács Mihály tmk-veze- tő, a Tanép párttitkára. — A múlt évet is veszteséggel zártuk, ez azonban hatvan százalékkal csökkent az előző évekhez képest. Az idén pedig már veszteség nélkül szeretnénk zárni az évet. Én. mint- titkár, aztán a vezetőség, a párttagság is támogatja a gazdasági vezetőket abban, hogy ezt elérjük.

—- A megyei tanács-vb azt várja most, hógy elkészüljön három évre egy tartalmas vállalati kibontakozási

Szakmai, közgazdasági, pénzügyi segítség

Somogy tizenöt kritikus helyzetben levő, alacsonv hatékonvsággal gazdálkodó termelőszövetkezete külön programot dolgoz ki, a gazdálkodás stabilizálására, a jövedelemtermelő-képesség fokozására. Az érintett gazdaságok egynegyede. négy termelőszövetkezet a szekszárdi KSZE termelési rendszer tagja.

— Mit. tehet a rendszer a nehéz helyzetben levő partnerek gazdasági kibontakozása érdekében? — kérdeztük Ludván Zsoltot, a rendszer kaposvári alközpontjának vezetőjét.

— Jól ismerjük, a csökölyi, a rinyaújlaki, a somogyba- bodl és a szentbalázsi szövetkezet helyzetét, gondját, de természetesen a kibontakozás érdekében a döntést az üzemnek kell meghoznia. Nekünk 'viszont az a dolgunk — sőt ebben az esetben megkülönböztetett kötelességünk —, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel az átlagosnál is jobban segítsük ezeket a kritikus helyzetben levő gazdaságokat.

— Miiven eszközökre gondol?

— A rendszerterület egészén, de különösen itt, nagy figyelmet fordítunk a talajtermelékenység fokozására, arra, hogy pótlólagos ráfordítások nélkül, mindenképpen költségkímélő módon, a helyi adottságoknak megfelelően, olyan gyakorlatot ajánljunk, amelynek alkalmazásával a leginkább megteremthető a termőképesség fokozása. Természetesen ehhez szorosan kapcsolódik a vetőmagfelhasználás, a fajtaajánlat, a növényvédelem, öt-hatéves előkészület után. éppen ez évtől kezdjük meg az optimális nyereséget adó számítógépes tájtermelési program bevezetését.

— Mi ennek a lényege?

— A szakemberek összegyűjtik az adott tájegység legfontosabb adatait, s a program alapján választ ka-, punk arra, hogy az adott üzemben, tájkörzetben, milyen vetésszerkezet, termeléstechnológia mellett érhető el a legnagyobb jövedelem. Az idén Somogy három tájegységében készítjük el ezt a programot, s az említett szövetkezetek közül ez érinti a somogybabodi és a szentbalázsi gazdaságot.

— A megkülönböztetett

szakmai támogatás mellett várhatnak-e mást is a rend- szersze.rzvezőtől ezek a partnerek ?

— Általános célunk az, hogy szorosabb együttműködésben gazdaságainkkal, a közgazdasági, a pénzügyi munkánkat javítsuk. Nem egészen új dolog, hogy a tartalékkal rendelkező üzemek pénzeszközeit közös fejlesztési célokra kölcsönadjuk a rászorulóknak. Ha a kritikus helyzetben levő üzemek igénylik ezt a közreműködést a gazdasági kibontakozásunkhoz, készséggel segítünk nekik. De ha számítanak ránk, a megszokott tormákon túl is mellettük leszünk döntéseik előkészítésében.

r

Nem több, hanem jobb munkát

Az oktatásra fontos feladatok várnak

Az oktatásügy fiatal dolgozóinak megyei parlamentjén az országos fórumra küldöttnek választották

Schellmammar Gyulát, a fo- nyódi Karikás Frigyes Gimnázium és Szakközépiskola tanárát, aki egyben postás üzemmérnök is.

— A szakközépiskolai oktatás általános fogyatékosságai mellett részletesebben a postaforgalmi szakképzés hi- , báit ismerem. A tanulók túlterheltek. A tananyag korszerűtlen. A Magyar Posta az elmúlt tíz évben sokat fejlődött, a postás szakképzés azonban egyhelyben áll. A tankönyvek korszerűtlenek. A tanulók általános műveltsége is elmarad a kívánalomtól. A szakközépiskolából osztályonként hár- man-négyen tanulnak . tovább. A tanulók fölismerték, hogy képtelenek megfelelni a fölvételi követelményeknek. A gimnáziumból köny- nyebben bejuthat a jó képességű tanuló a műszaki főiskolára, mint tőlünk.

— Ez csapda. Nem?

— A szakközépiskolai oktatás a jelenlegi formájában korszerűtlen. Márpedig a társadalmi megújulás elképzelhetetlen az oktatás 'számottevő fejlesztése nélkül. Az egész oktatási rendszerünket újra át kell gondolni. Ezen belül ki kell fejleszteni azt a társadalmi elismerést is, amire a pedagógusok joggal tartanak igényt. Ügy gondolom, politikai döntés nélkül nem juthatunk előbbre.

— Hogyan képzeli el a szakközépiskolai oktatás korszerűsítését?

— Kétéves általános középfokú oktatási struktúrára gondolok. Harmadik osztályban válhatna külön a gimnázium és a szakközépiskolai képzés. Megfelelő tananyagkorszerűsítés esetén elegendő lehet a két év a szakképzésre. A régi technikusképzés is jobb volt, mint a mai.

Nem több, hanem értelmesebb, hasznosabb munkára van szükség — összegzi a Finommechanikai Vállalat Kaposvári Gyárában dolgozó munkások véleményét Balázs Imre, műszerész. — Ez azonban nemcsak azokon múlik, akik a gépek mellett állnak. Ha nincs anyag, ha hiányoznak az eszközök, a legjobb szándékú és a legszorgalmasabb munkás sem tud dolgozni. Valamennyiünk összefogására szükség van az eredmények eléréséhez, ahhoz, hogy olyan versenyképes, jó műszaki színvonalú termékeket tudjunk előállítani, amilyeneket a piac az értékének megfelelően vásárol meg. Ez nem csak a vállalat érdeke, hanem a munkásé is, aki. szintén részesül a haszonból. A bérkiáramlások csökkentése érzékenyen érintette a dolgozókat. A termelőüzemekben a legnehezebb megvalósítani, hogy az azonos teljesítményűek azonos bért kapjanak. Nehezen értjük meg m; munkások, hogy aki tisztességesen és teljesítménybérben dolgozik, miért tud egyre nehezebben megélni. Talán ezért is erősödött föl a vállalatnál a politikai, mozgalmi élet. Egyre többen kapcsolódnak be a közéletbe, adnak hangot véleményüknek. Valamennyien tenni kívánnak valamit a stabilizációért, a kibontakozási programért, s elsősorban a vállalatért, a még jobb, még nagyobb teljesítményekért, s természetesen a még jobb fizetés reményében.

Amivel a munkások közvetlenül is kapcsolódhatnak a programhoz, az Balázs Imre szerint az igényesség, önmaguk, a munkájuk iránt. A pontosság, ' a fegyelem, a munkaidő jobb kihasználása. a szigorú takarékosság — anyaggal, energiával, eszközzel, mindazzal, ami a munkához hozzátartozik.

— Ha mindezt sikerül megvalósítani, bízhatunk az előrelépésben.

program a jövedelmező gazdálkodás érdekében. Sajnos, még mindig sok a gondunk. Így például nagy nyűg a

nyolcvanas évektől rajtunk maradt szavatossági és garanciális kötelezettség. A jelenlegi gazdálkodási körülmények között ez évi 40 millió forint veszteséget idéz elő. Akadálynak látjuk a bértömeg-gazdálkodást, mert nem sikerül vele ösztönző hatást elérnünk a termelésben.

— Ezt a dolgozók is szóvá teszik?

— Az szb-titkárral végigjártuk a munkahelyeket, beszélgettünk az emberekkel. Sok javaslatot kaptunk tőlük a jobbítás érdekében. Szervezettséget kértek, a munkák jobb előkészítését, az anyagok ütemes szállítását. aztán az eszközök, ä gépek jobb kihasználását. Ügy látjuk, hogy valóban szükség van a kibontakozási programban szereplő műszaki fejlesztésre a jobb gazdálkodás _ föltételeinek megteremtéséhez. A pártvezetőség most azt várja, hogy a megyei tanács-vb elfogadja a Tanép 3 éves kibontakozási programját, s utána mi is taggyűlés elé visszük a sajátunkét. Megpróbáljuk értékelni a helyzetet, s elsősorban eszmei- politikai irányító munkát kifejteni a megvalósulás érdekében. Elsősorban a pártcsó- portokra akarunk támaszkodni az elképzelések megvalósításában. Szeretnénk, ha az egységek politikai gazdái lennének. Nagy segítséget jelent a gazdasági vezetőknek, hogy a fizikai dolgozó párttagok jól tájékozottak, s azt igénylik: mindig nyíltan tájékoztassák őket a vállalat helyzetéről. Ez az alapja a kibontakozás elérésének. is az egész vállalatnál.

raktárban álló berendezéseket, s egy olyan felújítási módszert dolgoztunk ki, amellyel a jelenlegi galvanizáló 10—15 évig megfelel a termelési igényeknek.

További erőforrás az emberi tényező jobb kihasználása. Üj ösztönzési rendszert dolgoztunk ki, amelyben az egyéni teljesítmény mellett a vállalati érdek a meghatározó. Volt terület, ahol nem történt emelés, ám olyan is, ahol 6 forinttal nőtt az alapórabér, s egyesek 9 forintos emelést is kaptak. Mindez feszültségekkel járt, s nem volt könnyű valakivel megértetni, hogy neki is csak akkor lesz munkája, ha például a szerszámüzemből nem mennek el az emberek.

— Milyen eredményt értek el a Termékszerkezet korszerűsítésében?

— Arra törekedtünk, hogy termékeinkbe beépüljön az elektronika. Ezért olyan szakembereket hoztunk, akik képesek akár új elektronikus berendezéseket is konstruálni. A BNV-n mutatjuk majd be az egyik ilyen saját fejlesztésű újdonságunkat. Egy elektronikus készülékről van szó, amely a nagyfogyasztók energiafelhasználási adatait gyűjti, s ezek számítógéphez kapcsolva elemezhetők. Ebből már az idén több száz készül, s a fölmérések szerint több ezerre van igény.

tét! Nálunk az egy dolgozóra jutó termelési érték eléri az évi egymillió forintot. Dolgozóink közül mégis sokan elmennek a kisiparba, mert ott többet keresnek. Ha mi is meg tudnánk adni nekik ezt a pénzt, a jól képzett munkások nem mennének máshová, s velük köny- nyebben teljesíthetné a vállalat a terveit. A gyár tervei között szerepel a jelenlegi export megfordítása is. Ez azt jelenti, hogy az eddigi nyolcvan százalék szocialista export helyett ezt a mennyiséget, nyugatra, valutáért adjuk el. A tőkés megrendelőknek azonban olyan magasak a minőségi követelményei, hogy szerintem azoknak a jelenlegi gépeinkkel nem tudunk eleget tenni. Ezért is van szükség a műszaki megújulásra. Abban viszont egyetértek a dolgozókkal, hogy ha mindenki rendet rak a saját portáján, a kapott feladatokat megbízhatóan teljesíti, mi is előmozdítjuk a kibontakozási program sikerét.

— A jelenlegi gazdasági helyzetben a piac diktálja a tempót, a kereslethez kell igazítani a termékeket — mondta Miricsi István, a Csepel Művek Egyedi Gépgyára Kaposvári Nehézgép- ' gyárának művezetője. — Erre kell nekünk minél gyorsabban és hatékonyabban fölkészülni, mi ezzel tudjuk elsősorban segíteni a kibontakozást. Ezt azonban csak jól átgondolt szerkezetváltásokkal, és megalapozott műszaki megújulással lehet elérni. Sajnos, pontosan ezeknek nincs nálunk megfelelő háttere, márpedig biztos alapok nélkül ez szinte megvalósíthatatlan. Tapasztalataim szerint a dolgozók bizakodóak, és nagyon várják a párt- értekezletet. Az ország vezetoinek egy-egy nyilatkozata napokig téma a műhelyben, ezek alapján bíznak a változásban.

— Mi segítené a kibontakozást ?

— Szerintem egy jól kidolgozott bérreform. Megteremteni a lehetőséget, hogy a dolgozók a főmunkaidőben megkeressék azt a pénzt, amelyet jelenleg csak különmunkákkal tudnak megsze- .rezni maguknak. Vissza kell adni a főmunkaidő becsüleA cselekvésünkön, a gondolkodás- módunkon is változtatni kell ahhoz, hogy felelősséggel, önálósággal dolgozzunk mindenhol a stabilizációs, illetve a kibontakozási program megvalósításáért.

A Központi Bizottság múlt év júliusi határozata alapján készült megyei kibontakozási prögram csak a kereteket adta meg a cselekvéshez. A gyáraktól, a gazdaságoktól, intézményektől függ az, milyen eredményeket érünk el, hogyan haladunk előre lépésről lépésre.

A gazdaság első négy hónapi eredményei biztatóak, a tartalékokat azonban még nem- aknáztuk ki. Erről tanúskodnak azok a beszélgetések is, amelyeket munkatársaink folytatlak vezetőkkel, munkásokkal.

Véleményt kértek a munkásoktól

A piac diktálja a tempót