Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-17 / 116. szám
2 Somogyi Néplap 1988. május 17., kedd Búcsúszemle Kabulban Gorbacsov a nyugatnémet gazdasági miniszterrel tanácskozott A játék szabálya F ranciaországban (Folytatás az 1. oldalról) nak az emléke előtt, akik életüket vesztették afgán földön. Nadzsibullah ismét felszólította az összes afgánt — éljenek akár otthon, akár külföldön —, hogy a nemzeti megbékélés szellemében szüntessék be a testvérharcot és hagyjanak fel az ellenségeskedéssel. Az ünnepélyes szemle végén Borisz Gromov altábornagy, a szovjet kontingens parancsnoka engedélyt adott az ezrednek az elvonulás és hazatérés megkezdésére. A menetoszlop a hegyek felé vette az útját, hogy négyszázharminc kilométer megtétele után elérje á- szovjet határt. Abdul Hak Ulomi tábornok, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt honvédelmi osztályvezetője közölte a díszünnepség helyszínén tartózkodó , újságírókkal : a dzsalalabadi egység hazaindulásával Nangrahar tartományban nem maradtak szovjet katonák, a terület ellenőrzése teljes egészében az afgán fegyveres erők látják el. Elmondta azt is, hogy az utóbbi huszonnégy órában nem voltak harci cselekmények az országban. Régóta várt esemény érkezett el vasárnap — megkezdődött az afganisztáni szolgálatot teljesítő szovjet katonák első csoportjának hazatérése. Az esemény kiemelt helyen szerepel a szovjet tömegtájékoztatási eszközök híradásaiban. Sok szovjet lap különtudósítókat küldött a szomszédos országba, hogy helyszíni riportokban számoljanak be a kivonulás részleteiről. A hétfőn reggel egyedül megjelenő Pravda címoldalán fotókkal illusztrált terjedelmes tudósításban számol be a hazatérés megkezdéséről. Emlékeztet rá, hogy a szovjet katonák a kabuli kormány sokszori segélykérésének eleget téve léptek nyolc és fél évvel ezelőtt afganisztáni földre, s most, a kivonulás megkezdésekor el lehet róluk mondani, hogy internacionalista kötelességüket teljesítették. Világszerte kemény küzdelem folyik az emberek fejének és szívének megnyeréséért. Ez alól a római katolikus világegyház sem kivétel. 11. János Pál pápa személy szerint is aktívan kiveszi részét belőle. Pápaságának tíz éve alatt kilencedszer jár Latin-Amerikában, a reménység kontinensén — ahogyan ö maga nevezi, tudatában annak, hogy az ezredfordulóra ott él majd a világ katolikusainak túlnyomó többsége. A pápa komoly tervekkel a tarsolyában lépett újra Dél- Amerika földjére. A szubkontinens óriási emberi, szellemi és anyagi tartalékait meghatározott társadalmi és gazdasági irányba igyekszik terelni. 11. János Pál szerint ez az irány nem egyezik sem a kapitalizmussal, sem a szocializmussal, hanem ,,a részvétel és a szolidaritás társadalma”. A szentszék álláspontja aligha tekinthető ellentmondástól mentesnek. Hiszen három éve sincs, hogy a pápa „korunk szégyenének” minősítette a szocializmust és a „leigázók cinkosainak”, akik küzdenek érte. A kapitalista magántulajdont viszont védelmébe vette és mindössze igazságosabb elosztást, az emeri méltóság tiszteletét sürgette. Most újra meggyőződhetett arról, hogy az „embertelen szegénység” felszámolását sürgető szavai süket fülekre találtak azok részéről, akik tehetnek érte. Ezért az eddigieknél élesebben vetette fel a kérdést, és arra biztatta a bolíviai ónbányászokat és a perui parasztokat, ne tűrjék Az elmúlt évek világossá tették, hogy fegyveresen nem teremthető meg Afganisztán békéje. S ezt nemcsak az afgán és a szovjet fél ismerte fel, hanem a másik oldalon állók is — így vált lehetővé a genfi megállapodás. Ez megteremtette a szerződéses alapot az afganisztáni belügyekbe való külső beavatkozás megszüntetéséhez. — Sosem törekedtünk Afganisztánban katonai győzelemre — írja a Pravda, —• Célunk mindig a béke, a nyugalom és az együttműködés volt. Vereségekről és győzelmekről szólva az biztos győzelem, hogy fiaink hazatérhetnek — szögezi le a központi szovjet pártlap. A Pravda tudósítása, csakúgy mint a televízió vasárnap esti híradója, amely az első hazatérő egységeket mutatta be, beszámolt arról, hogy a szovjet katonafiatalok nemcsak harci cselekményekből vették ki a részüket, hanem sok helyütt a békés mindennapi élet szervezésében is segédkeztek. ■Mint ismeretes, a Géniben április közepén aláírt megállapodás értelmében a szovjet katonai erők és fegyverzetek kilenc hónap alatt hagyják el Afganisztán területét. Kedden kezdődik Moszkvában a számos volt kormányfőt tömörítő Interakció Tanács nevű nemzetközi szervezet hatodik ülésszaka. A tanácskozás céljairól számoltak be hétfőn a szovjet fővárosban a szervezőbizottság tagjai. Az Interakció Tanácsot Fukuda Takeo volt japán miniszterelnök kezdeményezésére 1983-ban alapították. Tagjai olyan politikusok, akik hosszú éveken át vezették hazájuk kormányát. Köztétlenül, hogy „úgy bánjanak velük, mint az állatokkal”. Mégis, mit tegyünk — kérdezte egy katolikus szak- szervezeti vezető Bolíviában. II. János Pál értésre adta, hogy a népi harc irányítása nem az egyház feladata, sőt kifejezetten tartózkodnia kell tőle. Annál is inkább, mivel az egyház minden ember megváltásán munkálkodik. gazdagén és szegényén egyaránt. Az egyház nem csak a szegények egyháza — mondta. Ezt a társadalmi alapokon nyugvó valláserkölcsi ellentmondást a szentszéknek mindaddig nem sikerült feloldania. Ezért Latin-Ame- rika-szerte termőtalajra talált a „felszabadítást teológia”, melynek tanai szerint az egyháznak — a kereszténység autentikus eszmeisége alapján — a szegények, az elesettek, a rászorulók oldalán ke\X állnia, különben elveszti hitelét. Hirdetői papok, püspökök, olykor bíborosok is, akik önfeláldozóan keresik a kiutat egy emberibb, igazságosabb társadalom megvalósítása felé. Velük szemben az opus del konzervatív körei a fennálló állapotokat védelmezik. 11. János Pál pedig a „kiegyezés teológiája” I szellemében igyekszik hidat verni a két párt között. A „békés átmenet” előmozdítása érdekében a „földcsuszamlás” elkerülése végett Chilében, Pa- raguayban és másutt. A pápa hétfőtől csütörtökig Stroessner diktátor Pa- raguayjának vendége. Simó Endre A szovjet—nyugatnémet politikai, és gazdasági kapcsolatokról, valamint az európai gazdasági együttműködésről folytatott rövid, de .rendkívül tartalmas eszmecserét hétfőn Moszkvában Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Martin Bangemann nyugatnémet gazdasági miniszter, a Szabad- demokrata Párt elnöke. Véleményt cseréltek a KGST és az EGK közötti kapcsolatok formába öntésének kérdéséről is, s egyaránt annak a kölcsönös törekvésüktűk van Fock Jenő is, aki 1967 és 1975 között volt Magyarország miniszterelnöke. A szervezőbizottság tagjai elmondták, hogy a moszkvai ülésre történelmi fontosságú időpontban kerül sor, hiszen a hónap végén a szovjet fővárosba látogat az amerikai elnök. A mostani ülés céljairól szólva kijelentették: a volt kormányfők szeretnék folytatni öt éve megkezdett párbeszédüket a világ legégetőbb problémáiról. A megvitatandó témák között főként a kelet—nyugati párbeszéddel és az államok gazdasági együttműködésével kapcsolatok kérdések szerepelnek. Az Interakció Tanácsnak ugyan nincsen döntéshozatali joga, de — mint a sajtóértekezleten hangsúlyozták — tagjai tapasztalt, neves politikusok, akiknek szavára odafigyel a világ. Az Interakció Tanács hatodik ülésszakát kedden Moszkvában a szervezet elnöke, Helmut Schmidt volt nyugatnémet kancellár és díszelnöke, Fukuda Takeo nyitja meg. A vendéglátó szovjet fél nevében Pjotr Gyemicsev, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének első helyettese üdvözli a vendégeket. nek adtak hangot, hogy ez a folyamat a lehető legközelebbi jövőben lezáruljon, habár — érthető módon — két gazdasági tömörülés gazdaságának összekapcsolása nem egyszerű feladat, annak megoldásához időre van szükség. Mihail Gorbacsov a találkozón utalt arra, hogy a Szovjetunió és az NSZK között élénk párbeszéd van kibontakozóban,' amelybe most már minden fontos nyugatnémet politikai erő bekapcsolódott. Mindkét országban nagyon figyelmesen követik a másikban végbemenő folyamatokat, ami megerősíti, hogy a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok kulcsot adnak számos európai és világpolitikai kérdés megértéséhez. Szír—iráni alkudozás A vasárnap bejelentett bevonulási parancs ellenére egyelőre várát magára a szír egységek behatolása a dél-bejrúti külvárosokba, bár ott változatlanul heves harcok folynak az AMAL- és a Hezbollah-szervezetek között. A több ezer fős, folyamatosan megerősített Szíriái alakulatok már teljesen körülvették a 22 négyzetkilométernyi körzetet, nehéz tüzérségi ütegeket, valamint nagyszámú harckocsit állítottak fel a közeli tengerparti úton. Az Irán-barát integrista erők közlése szerint „Szíria és Irán között a legmagasabb szinten folyik az egyeztetés a konfliktus feloldására. de ez egyelőre nem vezetett eredményre". Már napok óta Damaszkuszban tartózkodik Hosszéin Sejkolesz- lám iráni külügyminiszter- helyettes, valamint Mohszen Rafikduszt, az iszlám gárdisták minisztere, akiket esetleg Háfez Asszad elnök is fogad majd. Nincs bizonytalanabb ülés, mint a párizsi Bourbon-pa- lota bíborbársony padsora: lám, az 1986 júniusában megválasztott francia nemzetgyűlési képviselők máris távozhatnak helyükről. Hiába szól megbízatásuk öt esztendőre: az elnöki palota lakójának akarata bármikor megkurtíthatja ezt az időszakot. Ebben az évtizedben ez már másodszor történik meg, mindkét . alkalommal Francois . Mitterrand elnökké választása nyomán. A magyarázat abban keresendő, hogy amióta a de Gaulle kezdeményezte alkotmányreform eredményeként az államfőt közvetlenül választja az állampolgár — ám nem ugyanakkor, amikor a parlamenti képviselőket —, az ilyen szavazásokon kialakuló elnöki többség a meghatározó a parlamentivel szemben. Az államfő ugyanis alkotmányos jogánál fogva bármikor feloszlathatja a nemzetgyűlést — az ellenében megválasztott parlament viszont csak alkotmányos válság árán próbálhatná meg kikényszeríteni a korábban győztes és még akár több évre is érvényes megbízatással rendelkező elnök lemondását. Ennek megfelelően Mitterrand 1981-ben és 1988-ban a jobboldali többségű parlamenti testület feloszlatása mellett döntött, viszont amikor 1986-ban a vele szemben álló jobboldali többség győzött a nemzetgyűlési választásokon, az államfő a helyén maradt és a jobboldali többség vezetőjét, Chi- racot ruházta fel a miniszterelnöki tisztséggel. Az így kialakult egyedülálló politikai „társbérlettől" szabadulhat meg most Mitterrand az új parlamenti választással, amelyet éppen ezért sokan az elnökválasztás harmadik menetének neveznek. Bár Mitterrand a mostani elnökválasztás első fordulójában csak a voksok 34 százalékát kapta meg, azt követően, hogy a másodikban 54 százalékos többségre tett szert, szinte biztosra veheti, hogy az általa formált és őt támogató Szocialista Párt fölényes diadalt arat. Ez viszont szabad kezet biztosítana terveinek megvalósításához a törvényhozásban. A győzelmi esély részben azzal magyarázható, hogy az „elnöki többség” — azok összessége, akik meg- vagy újjáválasztották az Elysée- palota lakóját — akaratát a közvetlenül e szavazás után sorrakerülő parlamenti választásokon is érvényesíteni tudja. Így volt ez 1981-ben, ezt jósolják a közvéleménykutatások most is. A nemzetgyűlési választást ezúttal is, akárcsak 1981- ben, választókörzetenkénti egymandátumos felosztásban, kétfordulós többségi szavazási rendszerben bonyolítják le, s ez már a szavazatok 36-38 százalékáSzov.jet és amerikai utaskísérők integetnek a Seremelyevo repülőtéren Moszkvában, az első Boeing 747-es utasszállító repülőgép mellett, amely az Aeroflot és a Pan Am légi- társaságok közös vállalkozásaként újonnan létrehozott New Vork—Moszkva—New York járaton megérkezett a szovjet fővárosba EGY UTAZÁS ELLENTMONDÁSAI Moszkvában tartja ülését az Interakció Tanács val abszolút többséget biztosíthat a szocialistáknak. Minden szavazókörzetben egy képviselőt választanak. A június 5-i első fordulóban az nyeri el a mandátumot, aki megkapja a szavazatok több mint felét. Ha senki nem ér el ilyen jó eredményt, egy hét múlva újabb fordulóra kerül sor — ezt nevezik balíottage-nak. Ebben. azok jelöltek versenghetnek, akik az első fordulóban a voksoknak legalább 12,5 százalékát megszerzik — azaz a „gyengébbek” ide már nem is jutnak el. A gyakorlatban azonban ritka, hogy a második fordulóban két jelöltnél több induljon, mivel ilyenkor általában összefognak a jobb- illetve a, baloldali erők és saját táborukban ugyanarra a jelöltre voksolnak: arra, aki a „családon belül" a legjobb eredményt érte el az első menetben. Az első fordulóban 36-38 százalékos országos átlag már azt jelenti, hogy a baloldal jelöltjei közül a szavazókörzetek elsöprő többségében a szocialisták állnak majd az élen — így a kommunista parlamenti képviselet minimálisra csökken. A jobboldalon viszont a chiracisták, a centristák és a Le Pen vezette szélsőjobboldal között oszlanak meg a voksok, és Le Pen olyan feltételekhez köti támogatását, amely sok centrista szavazót visszariaszt — ugyanis előzetes megállapodást követel . rasz- szista, demagóg programjának elfogadására. Ezért a jobboldal számszerű többsége, akárcsak az elnökválasztáson, várhatólag ezúttal sem érvényesül, szavazói arányánál sokkal kevesebb mandátumra tehet csak szert. Amennyiben az alig húsz nap múlva esedékes^első fordulóban érvényesül a közvéleménykutatók jelenlegi jóslata, miszerint a franciáknak nem is 38, de éppenséggel 41 százaléka adja voksát az első fordulóban a szocialistákra, akkor a nemzetgyűlés óriási többséggel rendelkező, meghatározó erejévé válik a magasba emelt ökölben tartott rózsa pártja. A sors iróniája, hogy éppen a klasszikus jobboldal sietett visszaállítani a Mitterrand által bevezetett arányos választási rendszer helyett a kétfordulós szisztémát — amely ezúttal ismét a jobboldal ellen hat majd. Ez nem veszi le a napirendről Mitterrand tervét, a politikai centrum felé történő nyitást — de az eddigi parlamentben ellenfelei diktálták volnak ennek feltételeit, az újban várhatólag ő lesz az úr. Így valósul meg a nyolcvanas évek Franciaországában egy történelmi paradoxon: a játék szabályait a jobboldal dolgozta ki — alkalmazásukban viszont Mitterrand a mester. Baracs Dénes — Herényietek Szudánban Egyidejűleg két merénylet történt vasárnap este a szu- dáni fővárosban: az ismeretlen személyek által elkövetett akciók következtében hét ember meghalt — közölte a szudáni rendőrség. Az egyik merénylet az Akropolisz szálló ellen irányult, ennek éttermét vacsoraidőben nagyerejű robbanás rázta meg. öt felnőtt és két gyermek meghalt, tucatnyian megsebesültek. A másik akció színhelye a közeli Sudan Club volt: szemtanúk állítása szerint legalább két fegyveres személy géppisztollyal lövöldözve behatolt a klubba és kézigránátokat dobott a vendégek közé. Egy vendég súlyosan megsebesült.
