Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-03 / 104. szám
NYÍLT LEVÉL A MEGYEI TANÁCS ELNÖKÉNEK 1988. május 3., kedd ______________Somogyi Néplap 5 A z oktatásügy fiataljainak parlamentje TV-NÉZÓ A program ajánlata Szombaton, száz küldött részvételével, megtartották Kaposváron az oktatásügy fiatal dolgozóinak megyei parlamentjét. A küldöttek húsz százaléka nem tett eleget megbízatásának, a kaposvári középfokú oktatási intézmények képviseletére kijelölt 'három fiatal közül csupán egy találta fontosnak, ihogy részt vegyen a parlament munkájában. A száz küldött közül ellenben harminchatján mondtak véleményt a beszámolóról, illetve az ifjúságpolitikai programtervezetről. Dr. Sótonyi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője a szóbeli kiegészítőben fontosnak tartotta az oktatásügy helyzetének árnyalt bemutatását, ezután bontakozott ki a vita, három szekcióban. A legélénkebb vita az általános iskolai oktatás vizsgálatát kísérte, a középfokú oktatásról szintén hasznos eszmecsere folyt. A parlament munkájára jellemző volt a felelősségteljes véleményalkotás, a pálya iránti hivatástudat megnyilvánulása. A megyei tanács művelődési osztályának beszámolóját megvitatta a Pedagógusok Szakszervezete Somogy Megyei Bizottsága mellett működő ifjúsági tanács is, a véleményt Beke László, az 'ifjúsági tanács vezetője, a háromfai általános iskola igazgatója tolmácsolta. A küldöttek el is fogadták azt a határozati javaslatot, hogy forduljon a parlament nyílt levélben a megyei tanács elnökéhez és a megyei tanács testületéhez az oktatásügy további fejlesztésének biztosítása érdekében. A beszámoló feletti vitában csaknem minden hozzászóló megfogalmazta azt az igényt is, hogy a fenntartó tanácsokkal fűzzék szorosabbra a kapcsolatot az intézmények. A fiatal pedagógusok még közvetlenebb kapcsolatot kívánhak kialakítani a munkahelyeiken, illetve a művelődési osztályokkal. Arról is határozat született, hogy kétévente fórumot 'tartanak a két parlament között a fiatal pedagógusok. A hozzászólók közül többen szóvá tették, hogy az oktatási intézmények műkőCsurgón kihunyt a fesztiválláng Á soproniak vitték ol a fődíjat Vasárnap éjjel, vagy inkább hajnalban Csurgón kihunyt a tizenegyedik Csokonai diákszínjátszó-fesztivál lángja. Tegnap délelőtt hazautaztak a csoportok. Tizenöten jöttek el az ország legkülönbözőbb részeiből, hogy hosszú hónapok próbái után megméressenek. Szenvedélyes viták dúltak, újabb barátságok szövődtek. A legfontosabb azonban az, hogy mindenki tanult valamit a másiktól. Csurgó kétévenként gazdája ennek a fesztiválnak, amely egyben lehetőséget biztosít a diákszínjátszók gondjainak megvitatására is. Nem volt könnyű dolga az értékelő bizottságnak, hiszen nívósabbnál nívósabb produkciókat láthattunk. Máté Lajossal, az Országos Közművelődési Központ Módszertani Intézetének munkatársával az élen mégis valamilyen rangsort kellett felállítania a zsűrinek. Vasárnap éjjel Gál Endre, Csurgó tanácsának elnöke a soproniaknak nyújtotta át a fődíjat. A Széchenyi István Gimnázium színjátszói Szabó Miklós VÖASÖ című darabját vitték színre a szerző rendezésében. Huszonötezer forintos fődíjuk a fesztivál történetében a legrangosabb elismerés. A sárbogárdi Petőfi Sándor Gimnázium Petőfi Diákszínpada Petőfi Sándor János vitézét vitte színpadra Leszkovszki Albin rendezésében. Ok második díjat kapták. Tíz napig nyaralhatnak majd a Balaton déli partján. A budapesti Madách Imre Gimnázium Thá- lia Stúdiója Bíró Krisztina feldolgozásában és rendezésében a Kádár Katát adta elő. A zsűri szerint ez volt a harmadik legjobb produkció. Kiemelkedő teljesítményéért a soproni Szappanos András, a debreceni Nagy Enikő és Molnár Péter kü- löndíjat kapott. A szentesiek Bácskai Mihály rendezte Variációk című produkcióját, a karcagiak Rómeó és Júlia előadását, valamint a mogyoródiak Ez van... mi van? című, Kaposi László rendezte játékát meghívták a Ki mit tud?-ra. A budaKészlet a harmadik díjas Thália Stúdió előadásaiból pestiek, a mogyoródiak, az inárcsiak és a szentesiek értékes tárgyjutalmakat is kaptak. A fesztiválzászlót levonták, a diákrandevú befejeződött, de két év múlva ismét fellobog a láng, újra várja vendégeit a művelődési ház és a híres alma mater. N. J. BIZALOM ÉS BIZALMATLANSÁG _________________________________________, Á cigányokról Babócsán Ültem egy tanácskozáson, s amíg a beszámolókat, a hozzászólásokat hallgattam, a kis Gudira gondoltam, akit csak kis hercegnek hívtunk. Alig volt ruhája, tízórait is úgy vittünk neki. Tehetségét mindenki ismerte. Nyolc éve már nem tudok róla. Mint ahogy nem tudunk arról sem, hogy mi történik a cigánygyerekek többségével. Soós Dezső, a megyei tanács művelődési bizottsága cigánylakossággal foglalkozó albizottságának elnöke azt írta a közelmúltban egy tanulmányában: ma Somogy lakosságának 6,2 százaléka cigány származású. Vannak olyan települések, ahol ez az arány a sokszorosa az átlagnak. Babócsa is ilyen. Az albizottság ülésén Ágoston Lajos vb-titkár mondta el, hogy a hozzájuk tartozó településeken a lakosság negyede cigány származású. A 60-as évek elejéig nem voltak különösebb gondjaijc, azóta viszont egyre többen települtek be az ország legkülönbözőbb részeiről. A cigányság is rétegeződött: élnek itt zenészek, oláhok, teknővájók és vándorcigányok is. A vb-titkár szerint a gondok többségét az ország más részéből idetelepültek okozzák. Akad köz- .tük bűnöző és olyan alkoholista is, aki családját is veszélyezteti. Babócsán részben sikerült felszámolni a telepeket, de társközségükben — Somogyaracson — nem sok eredménnyel járt a fáradozásuk. Ebben a körzetben a hátrányos helyzetű és veszélyeztetett gyermekek nagyrésze a cigány- családokból kerül ki. A bűnözés növekedése ezeknek a beilleszkedni nem képes családoknak is köszönhető. Dr. Horváth Ferenc szerint egyre nő a cigányfiatalok által elkövetett bűncselekmények száma. Mit lehet tenni azért, hogy a cigánygyermekek normális körülmények között nőjenek fel és tisztességesen tanulhassanak? Dr. Bernáth László, a babócsai körzeti iskola igazgatója mondta: tanulóik 44 százaléka cigány gyermek; irántuk sokan előítéletekkel viseltetnek, pedig vannak közöttük nagyon tehetségesek is. Részt vettek az országos matematikai versenyeken, s akad közöttük, aki már a gimnáziumokban tanul tovább. Ez persze az éremnek csak az egyik oldala: bukásokat, osztályismétléseket takar a másik. A cigány származású diákok 52 százaléka napközis. Ez nemcsak azért fontos, mert rendszeresen táplálkoznak, hanem azért is, mert felügyelet mellett tanulnak. A tanács lehetőségei szerények, s minden gyereket nem tudnak — és nem is akarnak — ingyenes ellátásban részesíteni a, napköziben. A tehetséges cigánygyerekeket azonban semmi áron nem fogják magukra hagyni, akkor sem, ha szüleik a fizetési nehézségek miatt kivennék őket a napköziből. Az albizottság véleménye: tenni kell a cigányokért, de nékik is cselekedni kellene. Soós Dezső, az albizottság elnöke zárszavában arról beszélt, hogy Babócsán az elmúlt években sok minden történt a cigányságért. Munkalehetőség van, fórumok nyíltak, amelyekkel élni kell. Segíteni és támogatni kell azokat, akik akarnak és képesek továbbtanulni. Javasolják a megyei tanács művelődési osztályának, hogy kísérjék figyelemmel ezeket a törekvéseket. Döntöttek arról is, hogy a hazafias népfrontot felkérik a megyei cigánytanács létrehozására. Nagy Jenő dési feltételei, ellátottsága nagyon különböző. Példaként hangzott el, hogy az andocsi általános iskolában még mindig olajos padlózat van a tantermekben, a csurgói I. Számú Általános Iskolában pedig nem élnek a korszerű technikával a pedagógusok. A beszámolókból is pontosan kitűnt, hogy a fejlesztési kiadások mérséklődnek, módosultak a beruházási folyamatok, ám azt már a parlament küldöttei tették hozzá, hogy helyes lenne bevonni a tantestületeket a tervezési munkába. Az egyik küldött elgondol- kodtatóan fejtegette véleményét a hivatástudatról. A pedagógusok eskütételét pontosítani kellene — javasolta, hiszen a legfontosabb, az, hogy gyerekeket kell nevelniük, tanítaniuk, nem fogalmazódik meg benne. A somogyi pedagógusok bérezése sajátos arculatú. Az idősebbek keresete jobb az országos átlagnál, a pályakezdőké messze elmarad a várhatótól. Ennek az ellentmondásnak a feloldását kérték a fiatalok. Ugyancsak a hivatástudattal kapcsolatosan fogalmazták meg, hogy a pálya presztízse tovább romlott. • A beszámoló is föltárta, hogy a somogyi településeken elhanyagoltak a szolgálati lakások. Épp ezért kevesen kívánnak ilyen helyeken letelepedni. Arról is szó volt, hogy tegyék tartalmasabbá a továbbképzéseket, a tehetséges pályakezdők időben kapják meg az őket megillető elismerést, és segítsék elő vezetővé válásukat. A megyei parlament az országos parlament küldötteinek megválasztásával ért véget. H. B. Volt régebben a televíziónak egy vasárnaponként jelentkező adása, a Műsorainkat ajánljuk! Ám ezt is, •mint megannyi más hasonló programot, túlhaladta a gyorsan változó idő. A televízió pedig rendkívül fogékony a legkisebb társadalmi változásra is, s nyomban érzékelte a jelenséget. Újító szándékú emberek azonnal ímegálmodták a Nézzük együtt! — már sokkal sejtelmesebb című műsort. Itt egy-egy ismert — .néha kevésbé ismert, ám mindenképpen fontos — személyiség mondja el, hogy ő már •látta a jövő heti kínálatot, jelentős részét végignézte, s bátran állíthatja : televíziós szempontból remek hétnek nézünk elébe. Aztán többnyire nem így van. Emberünk vasárnap délután igyekszik, nagyon jó ízlésről tanúbizonyságot téve, olyan kínálatot nyújtani, amelyből mindenki kedvére válogathat. Tehát a néző még a válogatásból is válogathat. Rendjén is van, hiszen hiába, a mi televíziónk sugárzási ideje a lagalacso- nyabb Európában, ám mindent mégsem tudunk végig nézni. Kell a segítség, hogy el tudjunk igazodni. Ám a legjobb, legemlékezetesebb pillanatok nem ajánlhatók előre. Mert például az elmúlt vasárnap is ki hitte volna, hogy majd csütörtökön nagyon izgalmas lesz a Fórum. Ha nekem kellett volna ajánlanom, bizonyára óvatosan elkerültem volna a műsort, hiszen a régi tapasztalatom, hogy szemérmes kérdésekre szemérmes válaszokat adnak. S milyen rosszul tettem volna, mert nagyon izgalmas volt a sok kérdés, s bizonyára a több száz megválaszolatlan (mert a műsoridő véges) kérdés között is volt legalább annyi érdekes, mint amennyi elhangzott. Valóban nem úgy van már, mint volt régen. Régen például egy felelős beosztást betöltő válaszolótól nem kérdezhette volna meg a riporter — csak úgy ad hoc —, hogy a jelenleg kialakult helyzetért személy szerint miben érzi magát felelősnek. Most ilyenfajta kérdések hangzanak el mostanában a fórumokon, s a néző már fel sem szisszen. Pedig még a nyilvánosságot nem szokhartta meg, ám egyre több a része benne. Ma már a majálisok is másként zajlanak mint egykor. A munkások igenis önfeledten ünnepelnek, míg a vezetők keményen dolgoznak. Mert fórum van a Népszabadság standján is, s ezrek várják, hogy a KB vagy a kormány tagjai milyen válaszokat adnak a furmányos kérdésekre. Ezek a kérdések pedig mostanában nem tekinthetők „pihentető” kérdéseknek. Láthattuk is vasárnap este, hogy mekkora volt az érdeklődés. S hogy mennyire a kérdésekre és a válaszokra figyeltünk, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy talán észre sem vettük, hogy a televízió népszerű riportere mennyire más stílusban kérdezi riportalanyait, mint állandó műsorában, a Kék fényben. Mindezeket persze előző vasárnap még nem lehet tudni, a műsorajánlat csak a konzervadásokra szorítkozhat. Valószínű pedig, hogy egyre nagyobb lesz a terjedelme a nézők kérdeznek, az illetékesek válaszolnak típusú műsoroknak. A társadalom ugyanis igényli ezeket. S egyelőre attól sem kell tartani, hogy elapadnak a kérdések. Televíziós szempontból tehát érdekes idők elé nézünk. Varga István ÉNEKLŐ IFJÚSÁG Legyen kórustalálkozó Tizenhat kaposvári és városkörnyéki általános iskolai kórus részvételével találkozót szerveztek pénteken a Munkácsy Mihály Gimnázium kitűnő akusztikájú aulájában; több száz fiatal dalos énekelt önfeledten, tizenhat kórusvezető adott számot igényes felkészüléséről. Hagyomány a városban, hogy kórustalálkozóra hívják az általános iskolákban működő együtteseket, ám épp a legutóbbin, pénteken fogalmazódott meg az az igény, hogy az eddiginél jobban töltse be a rendezvény a találkozó szerepét. Zákányi Zsolt fogalmazta meg, hogy mit várnak a kórusvezetők ezektől a találkozóktól. Azt, hogy a gyerekek meghallgassák egymást, ismerjék meg egymás munkáját a kórusok és a kórusvezetők. Az eddigi szervezés ezt nem tette lehetővé. Ezt a fogyatékosságot jövőre azzal igyekeznek megszüntetni, hogy két alkalommal találkoznak a kórusok. A zene szeretete hatja át a város és a városkörnyék általános iskolái kórusainak a munkáját. Mind igényesebben készülnek föl a vár- va-várt találkozóra, mely fontos esemény a város művészeti “ életében is. A mércét egyre magasabbra emelik à tehetséges kórusvezetők, akik nagyon sokat tesznek az általános iskolai ének-zenei nevelés terén. Egyetértünk Zákányi Zsolttal, a kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola kitűnő kó- rusyezetőjével: a gyerekekben tovább kell táplálni a közös éneklés örömét azzal is, hogy igazán a kórusok találkozója legyen a meghirdetett program. A csaknem háromórás műsor kifárasztotta a gyerekeket, nem figyelhettek egymásra, a kórusvezetők sem hallgatták végig egymást. Ezért vált szükségessé, hogy jövőre másfél-másfél órás műsorral tegyék .hangulatossá ezt a fontos zenei eseményt. Mindegyik általános iskola fontosnak tartja már, hogy részt vegyen a kórusok találkozóján. Új kórusműveket tanulnak meg erre az alkalomra a diákok, ezek közül nem egy indul el útjára a városban, mert megkedvelték a gyerekek és szívesen éneklik. Divatot is tud csinálni egy kórus egy kórusműből, az ilyen divat hasznos, hozzájárul az iskolai kórusok repertoárjának gazdagításához. A nehezebb darabbal ugyan nem egyforma feltételek mellett birkóznak meg a kórusok, de szívesen követik a legjobbak példáját. Az idei találkozóra két városkörnyéki általános iskolából is érkezett kórus.
