Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-03 / 104. szám

1988. május 3., kedd Somogyi Néplap 3 Politizáló pá rtszerv ezetek A beszámoló, és az orszá­gos pártértekezlet állásfog­lalás-tervezetét vitató tag­gyűléseken elemi erővel tört elő, hogy legyen közvetle­nebb, emberközpontúbb és hatékonyabb a pártélet. A véleménynyilvánítók szavaiból kitűnt, hogy itt nem egyszerűen az emberi kapcsolatok, hanem az egy­más közti politikai viszo­nyok javításáról van szó. Való igaz: sohasem volt ele­gendő, hogy a párttagok csak egymással törődjenek, hiszen leginkább a szűkebb, tágabb környezet problémái­nak megbeszélése, a fele­lős állásfoglalás és a közös politikai cselekvés az, ami az embereket összekovácsol­ja. Emberi, elvtársi kapcsolatok Már az egyéni beszélgeté­seken is kiviláglott, erősí­tésre szorul az alapszerve­zeten belüli kölcsönös biza­lom. Itt persze nem elég azt mondani, oldjunk meg néhány, a közösséget feszí­tő kérdést és máris kiala­kult a szilárd bizalom, a jó elvtársi légkör. Saját ma­gunkon is lemérhetjük, hogy a kölcsönös bizalom nehe­zen épül ki, ámde könnyen megroppan. A bizalom hatá­sos indukálója a kollektív szellem, egymás megbecsü­lése, tisztelet. Ez persze nem valami negédes, erőltetett udvariasság, hanem a má­sik ember megértésének az igyekezete, véleményének igénylése, komolyanvétele. Mindebből kiviláglik, hogy a párton belüli embe­ri, elvtársi viszonyok fon­tos meghatározója a gon­dolkodásmód, az együttes tenniakarás és az összehan­golt cselekvés. Mindez nem azt jelenti, hogy rendre azonos, egyöntetű véle­ményt igényeljünk minden­ről, mindig, mindenkitől. El­lenkezőleg: sokan igénye­lik a nemrég lefolytatott pártviták során; legyen sű­rűbben érdemi disputa a pártban . helyzetünkről; az abból adódó tennivalókról, amely tényleges alapja le­het a cselekvésnek. A véle­ményszabadság ilyen irányú erősödése az alapszervezete- ken belül is éles, olykor nehezen kezelhető helyzete­ket eredményez. A bizalom itt feldúsulhat, de nemegy­szer meg is ritkulhat. Ilyen esetek közé sorolható pél­dául a kisebbségben maradt vélemények sorsa. Miként ítéli meg ezt a nem is olyan egyszerű hely­zetet a többség, a vezető­ség, s a végül kisebbségben maradtak? A legrosszabb, ha a kisebbségre bélyeget ragasztgatnak, a személyi képességeket kezdik el fe­szegetni, netán emberileg is igyekeznek őket befeketíte­ni. De a fordított helyzet se jobb, ha a kisebbségben maradtak képtelenek elvi­selni, hogy nem az ő néze­teik jutottak túlsúlyra, 3 ezért a végrehajtást nem tekintik szívügyüknek, eset­leg gáncsolják is azt. Az ilyen magatartás persze már súrolja a frakciózás határa­it. A vita biztosíthatja a realitásérzést Tagadhatatlan, hogy a ki­sebbség és a frakciózác megítélésében ma még sok a fehér folt, a bizonytalan­ság. A körvonalak azonban már kezdenek kirajzolódni. Kisebbségről, frakciózásról döntés előtt oktalanság be­szélni, hiszen azt csak ma­ga a döntés, illetve a frak­ciózás esetében a végrehaj­tás közben tanúsított maga- ' tartás mutathatja ki. Az ter­mészetes, hoev mindenkinek az a szándéka, hogy meg­győzzön másokat valós vagy vélt igazáról. Az is termé­szetes, hogy ez nem mindig sikerül. Ennek lehetséges okai kö­zül csupán néhányat említ­sünk. A javaslat teljességgel rossz, életképtelensége té­nyekkel bizonyítható már a vitában. A kezdeményezés­ben vannak hasznosítható és irreális elemek. A gon­dolat nagyon jó, de a vég­rehajtásának nem látszanak a feltételei. Ez utóbbi pél­da is mutatja, hogy az em­beri tisztesség is megkíván­ja a kisebbségben maradt vélemények újratárgyalásá­nak intézményes lehetősé­gét. Maga az alapszervezet is dönthet úgy, hogy az el­vetett javaslatra bizonyos idő múlva visszatér. De az is járható út, hogy a tag­gyűlés megbízza a kisebb­ségben maradtakat, hogy bátran újból kezdeményez­zenek, ha az élet kezdi iga­zolni elgondolásaikat. Per­sze nem a végrehajtás he­lyett, hanem amellett. Ez jelenthet az alapszervezet számára egy hatásos ön­kontrollt és biztosíthatja a gyors, rugalmas változtatást, a realitásérzék élesedését. Gondok feszítik a kollektívákat Már az egyéni beszélgeté­sekben is sokan szóvá tet­ték a pártfórumok formális vonásait, amelyek elfojtják az aktivitást. A vélemények­ből az derül ki, hogy az élő, eleven, a közvetlen kör­nyezetre jótékonyan ható politizálást igénylik. A munkahelyeken ma számos gond feszíti a kollektívát. Ezek javarésze a munka- szervezést érinti, ám sok olyan is van köztük, amely nem közvetlenül szakmai jellegű. Sok helyen az ér­dekeltségi rendszer elmarad az igényektől, a középszerűt élteti, visszafogja a kiugró egyéni és csoportteljesítmé­nyeket. Az is igaz, hogy en­nek a megbolygatása nem mindig hálás feladat, vita nélkül többnyire nem is megy, hiszen vannak olyan csoportok, amelyeket az ér­dekeik inkább az egyenlös- di felé húznak. Itt vannak például olyan kérdések, mint a munkahe­lyi légkör, a vezetők-beosz­tottak viszonya, egyes szak­mai csoportok helyzete. A pártalapszervezet akkor cse­lekszik jól, ha e témákban kezdeményez, állást foglal, megoldást javasol, egyszóval politizál. Ilyenfajta maga­tartásra ma nagy az igény, hiszen sok helyen a vállalat gazdálkodásá megingott, csak akkor tudnak bért fej­leszteni, ha megszüntetik a gazdaságtalan vagy kevésbé gazdaságos termelést, lét­számleépítést hajtanak vég­re, új szakmákat kell meg­tanulni az embereknek. . Ilyen helyzetekben a passzív kivárás megenged­hetetlen, a politizálás mi­nősége pedig attól függ, mi­lyenek a viszonyok az alap­szervezetben. Á tagságban felhalmozódott képességek ezúton válhatnak környe­zetformáló erővé, az embe­ri viszonyok folyamatosan megújulni képes szövedéké­vé. Botos Péter Számítógépen a vállalati adatok Számítógépek segítik nemsokára a munkát a Kaposvári Cukorgyár­ban. Az anyag- és ener­giagazdálkodás, és a Ve- nema répalabor minősé­gi adatai kerülnek töb­bek között számítógépes feldolgozásra, az egyes munkahelyeket terminál köti össze. A szerelést a pécsi Égszi szakemberei végzik, a programokat a miskolci Égszi-től vá­sárolták. Bánya­biztonsági berendezések Boglárlelléről Belső átszervezéssel, 1983- ban vonták össze a Dél-so­mogyi Mezőgazdasági Kom­binátból az ipari tevékeny­ségeket. Boglárlellén a vari­és faipari üzemben — Kiss László üzemigazgató szavai­val — ipari gyártás folyik. Nagy rugalmasságot, alapos felkészülést igénylő egyedi alkatrészeket készítenek. Az üzem a pénzügyeket leszá­mítva teljesen önállóan gaz­dálkodik. Saját tervekkel, maguk végezte piackutatás­sal igyekeznek boldogulni, s mint eredményeik igazolják: nem is rosszul. — Idei bevételi tervünk 180 millió forint. Ez az ösz- szes tevékenységünkre vo­natkozik, de az üzem ága­zatainak ugyancsak megvan a saját tervük — mondta az üzemigazgató. — Ekkora be­vétel mellett 15,6 millió fo­rint a nyereségünk. A vas­ipari bevételi tervünk pél­dául 110 millió forintot ter­vez; ettől az iparágtól 9.1 millió forint nyereséget vá­runk. Az üzem fő tevékenysége az ipari gépgyártás; elsősor­ban a Veszprémi Szénbá­nyáknak készítenek alkatré­szeket a bányabiztonsági be­rendezésekhez. Ugyancsak jelentős munkát végeznek a budapesti Ganz Danubius Hajógyárnak, portáldaruk részegységeit gyártják Bog­lárlellén. A környezetvédel­mi programhoz kapcsolódik az a tevékenységük, amely­nek során szennyvíztisztítók technológiai berendezéseit készítik. Az üzem munkájá­nak sokféleségét bizonyítja, hogy az agrokerek részére a pótkocsik fődarabjait is ők szállítják... — Az idén új termékkel is jelentkeztünk: a burgo­nyafeldolgozó gépsor telje­sen a saját fejlesztésünk. A dél-somogyi kombinát csak­nem ezer hektáron termeszt burgonyát: természetesen nemcsak a kombinátnak, ha­nem másoknak is gyártjuk, s az Agroker közvetítésével értékesítjük. Emellett még ■mindig jelentős feladatot id a régi, hagyományos lánctal­pas traktorok felújítása, az ezekhez szükséges tolólapok gyártása. Sajnos, ezekre a berendezésekre egyre kevés­bé ivan szükség. Néhány év­vel ezelőtt még 60 millió fo­rintot tett ki ezeknek a fel­újításoknak az összege, ma 20—30 millió körül van. A legtöbb bevételt ma a bányabiztonsági rendezések gyártása adja. A Veszprém­ben kifejlesztett vágatbizto­sitó berendezéseket exportra is viszik. — Gondos minőségi mun­kát kíván a bányabiztonsági berendezés. Dolgozóinknak kellett néhány év, amire meg tudtak felelni a köve­telményeknek. Megtanultak röntgen alá hegeszteni és elsajátították e nehéz, de szép munka minden fogá­sát. A munka precizitását bizonyítja, hogy az óriási al­katrészeket lenn, a bányá­ban szerelik össze. A szűk helyen csak akkor végezhe­tő el ez a munka, ha az egyes darabok megmunkálá­sa teljesen pontos. Igaz, ennek a tevékenység­nek a gazdaságosságával is elégedettek. Az üzem évek óta 8—9 százalékos nettó nyereséget mondhat magáé­nak ... — Ehhez az is hozzá tar­tozik, hogy nagyon szigorú létszámgazdálkodást folyta­tunk — mondta az üzem­igazgató. — Ma hússzal ke­vesebben ugyanolyan ered­ményesen dolgozunk, mint néhány évvel ezelőtt a na­gyobb létszámmal. Lehőcz Rudolf A TERMÉSZETÉRT Mikében lakik egy fiatal­ember, akit a falubeliek fur­csa szerzetnek tartanak. Ez a fiatalember néha biciklire ül, s egy sátorral a megye távoli szögletébe kerekezik. Gyalogol, megfigyel, följe­gyez. Máskor a Balaton-par- tot járja, vagy a Zsebe lan­káit. Figyelmeztető leveleket küld, vagy éppen szóban mondja el a véleményét ar­ról, hogyan pusztítja az em­ber a környezetét. Hogy mi­ért vállalja ezt a „misszio­náriusi” munkát, erre kér­tünk tőle feleletet. — Nem egyik napról a másikra határoztam el, hogy természetvédő leszek. Tíz­éves korom óta járom az er­dőt, mezőt, s azért küzdők, hogy ne pusztítsuk a növé­nyeket és az állatokat. Meg­ragadott egy könyv: a Dr. Doolittle utazásai, s ebből is egy párbeszéd. Arról beszél­getnek, hogy az állatkertbe zárt tigris és oroszlán vajon mit kap cserébe a rács mö­götti életéért. Csak a szájtá­ti bámulást. . . Ebből én azt a tanulságot vontam le: nem birtokolni kell a természetet, hanem alakítani, védeni, együtt élni vele. Koleszár László minden idejét a természetnek szen­teli. Rokkantnyugdíjas. Élet­eleme a természetvédelem. — Manapság még csekély azoknak a száma, akik fele­lősen tesznek valamit a ter­mészetvédelemért. Sokan gyanakodva néznek ránk. Amikor nemrég egy szülőt arra figyelmeztettem, hogy fia agyonvert a parkerdőben egy siklót, nagyon dühödten nekem ugrott, igazolványt követelt... Koleszár László legutóbb a Nagyatádi Cérnagyárnak küldött levelet, s pontosan megírta, hogyan szennyezik a Rinyát. Kérte a vezetősé­get, hogy haladéktalanul in­tézkedjenek. — Milyen természetvédel­mi gondokat lát a megye más területein? — A barcsi ősborókásban például több helyen szemét­lerakóhely van. Ugyanezt le­het megfigyelni a Balaton és a Deseda tó környékén. A Zselicben nem volt olyan tú­rám, hogy ne találkoztam volna farongálással, védett növények pusztításával, meg­engedhetetlen tábortűzra­kással. A tokaji és a töröcs- kei parkerdőben mindenna­posak a vandalizmus nvo ■ mai. Láttam szarvasokat hajszoló agancsszedőket, ku­tyájukat autóból kidobó „gazdikat”, védett madarak fészkeit dézsmáló suhanco- kat. Ma úgy látszik, mintha a természet ilyen vandaliz­musra lenne ítélve. Kevés érett turistával találkoztam, aki ismeretekkel, tervekkel vágott neki az erdei, mezei sétáknak. Tavaly egy hóna­pot gyalogoltam a Balaton partján. Hát az külön re­gény volt! Ott minden száz méteren belül valami rend­ellenesség van. Bizonyára szigorú az én mércém, de ha az idegenforgalom százmillió dollárokat nyer ebből a ter­mészeti értékünkből, akkor juttasson is vissza valamit. Koleszár László egyedül a Baláta tó környékével elége­dett. Fanyarul teszi hozzá: igaz, azt nem lehet látogatni, zárt terület! A versre és irodalomra is fogékony fiatalember — éve­kig a kaposvári Fonómun­kás Kisszínpad tagja volt — most nagy fába vágta a fej­széjét. A Herman Ottó Ma­gyar Országos Állat- és Ter­mészetvédő Egyesület (HÉ­ROSZ) tagjaként régóta szorgalmazta már a somogyi szervezet létrehozását. A föl­tételek megértek, s a nép­front megyei bizottságának támogatásával május 7-én megalakul. — Az egyesület céljai közt éppúgy szerepel az aktív természet- és állatvédelem, mint állatmentő helyek lét­rehozása. Föl akarjuk hívni a figyelmet a környezetrom­bolás súlyos veszélyeire, s leginkább arra: tőlünk függ a természet jövője, az öko­lógiai egyensúly fenntartása. B. J. Somogyker a fiafalokérf A Somogy Kereskedelmi Vállalat dolgozóinak több mint fele 30 éven aluli. A vállalat ifjúsági parlament­jén a kaposváriak mellett a nagyatádi, a barcsi és mar­cali boltok, valamint a Ba- laton-parton dolgozó fiatalok képviselői is ott voltak. Az elnökségben foglalt helyet Dóri János, a megyei tanács kereskedelmi osztályának ve­zetője és Zalánfi László, a kereskedelmi vállalatok pártbizottságának titkára is. Elmondta, hogy a fiatalok magas arányából következő­en a vállalat feladata és fe­lelőssége igen nagy a pálya­kezdés, a családalapítás, az otthonteremtés segítésében. Az elmúlt három évben az új dolgozók nagy része pá­lyakezdő volt. A munkahe­lyi vezetőkre várt a feladat, a beilleszkedés gyorsítása, a jó munkahelyi légkör ki­alakítása. Valamennyi terü­leten tapasztalt, jól felké­szült dolgozók irányítják az újonnan belépőket. A jó köz­érzethez azonban megfelelő bérekre is szükség van. A vállalat a bérfejlesztési le­hetőségek jelentős részét az alacsonyabb fizetésű dolgo­zók keresetének növelésére fordította. Kiemelt figyelmet fordított a gyermekgondozá­si szabadságról vagy a sor­katonai szolgálatról visszaté­rők bérének megállapítására. Egyik fontos céljuk, hogy növeljék a dolgozók szak- képzettségét. A fiatalokat anyagi támogatással, munka­időkedvezménnyel ösztönzik a továbbtanulásra. Az előző ifjúsági parlament óta egész­séges fiatalítás indult meg a vezetői munkakörökben. A hozzászólásokból kiderült: a fiatal vezetők többsége meg­állja a helyét. Az egyik legnagyobb gond továbbra is a lakáskérdés. A vállalat támogatja a dolgo­zók lakáshoz jutását: évek óta nő a kamatmentes la­kásépítési kölcsönt igénybe vevők száma. A fölszólalók elmondták:» vállalat fiataljainak közéleti tevékenysége, aktivitása vál­tozó és sok kívánnivalót ■hagy maga is. Egy szűkebb réteg rendszeresen részt vesz a társadalmi-politikai szer­vezetek munkájában, a több­ség azonban nem él a le­hetőségekkel. A mozgósítás­ban. a közéleti tevékenység fokozásában elsősorban a KISZ-nek vannak nagy fel­adatai. A vállalati ifjúsági szervezetben átlagosan 25— 30 tag dolgozik. 1986-ban a Somogy Kereskedelmi Válla­latnál is létrehozták a szak- szervezeten belül az ifjúsági tagozatot, ennek célja a fia­talok érdekeinek fokozottabb képviselete. Többen intéztek kérdést Fónai Jánoshoz, az SZMT ifjúsági tanácsának vezetőjéhez: hogyan lehetne hatékonyabb, színvonalasabb munkát végezni a tagozaton belül. Egy barcsi fiatalember az ösztönzőrendszer tovább­fejlesztésére tett elgondol­kodtató javaslatokat. A parlamenten megvitat­ták az ifjúságpolitikai alap fölhasználását is. A vállalat évente 25 ezer forintot ad ilyen célokra. Több esetben gondot okoz ennek az ösz- szegnek tervszerű fölhaszná­lása. A parlamenten számos ésszerű, megfontolandó ja­vaslat hangzott el a fiatalok­tól az összeg célszerű alkal­mazására csakúgy, mint az intézkedési terv kiegészíté­sére, módosítására. Valutát is válthatnak Jelentős külföldi forgalma van a barcsi áfész nagy ABC^boltjának. Vállalkoztak a dinár átváltására, hogy ez­zel segítsék a kiszolgálás gyorsaságát. Főképpen hét­végeken nagy a kereslet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents