Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-13 / 87. szám

1988. április 13., szerda Somogyi Néplap 5 József Attila műsor Jordán Tamás — két ülésben Fejlődésünk ideológiai megalapozására Napjainkban tájékozot­tabb, eszmeileg nyitottabb és rétegezettebb közegben kell az ideológiai munkát végezni, mint bármikor ko­rábban. Gazdasági fejlődé­sünk érzékelhető megtorpa­nása, a szociális feszültségek, a társadalmi különbségek nö­vekedése, az olyan alapvető korosztályok, rétegek, mint a fiatalok és a nyugdíjasok helyzetében és perspektívá­jában bekövetkezett rosszab­bodás, az értékrendben egy­szerre végbemenő váltás és erózió, a legfejlettebb orszá­gokkal szembeni műszaki­technológiai lemaradásunk növekedése súlyosbodó két­kedést váltanak ki társadal­munk lehetőségeit, társadal­mi-politikai céljaink megva­lósíthatóságát illetően. Ezzel egyidejűleg népünk jelentős részében növekszik az igény olyan válaszok iránt, amelyek megerősítik a szo­cialista társadalom lehetősé­geibe és értékeibe vetett hi­tet, s a társadalom tagjainak eszmei biztonságot adnak. Fokozott érzékenység Az ideológiai életben je­lenlevő többféle irányzat sok­színű hatást gyakorol a tár­sadalmi tudatra. Megnőttek az ideológia tartalmi műkö­désével kapcsolatos minőségi követelmények. A tömeg­kommunikáció, a társadalom- tudományi kutatás, a kultúra — és benne a művészetek közvetítő rendszere — az el­múlt években szellemi éle­tünk ideológiailag, politikai­lag fokozottan érzékeny te­rületévé vált. A megnövekedett szükség­letekkel a párt ideológiai te­vékenysége nem volt képes lépést tartani. Az ideológiai tevékenység nem kellő hatás­fokú a pártszervekben és -szervezetekben. A tömeg­kommunikáció nem kellően segíti társadalmunk áthango- lódását az új helyzet és új feladatok megismerésére. Az emberek életéhez, a minden­napi gondolkodáshoz és ér­zelemvilághoz való kapcsoló­dása nem megfelelő, ezért meggyőző és mozgósító ereje is gyenge, a kívánatosnál ki­sebb szerepe van a magatar­tás formálásában. Mindazonáltal tudjuk: ha társadalmunk szellemi életé­ben ideológiai-tudati zava­rok lépnek fel, ezek forrását a társadalmi-gazdasági folya­matokban, azok ellentmondá­saiban kell keresnünk. Ebből következik, hogy a zavarok, bizonytalanságok felszámo-, lására hivatott politikai dön­téseket, cselekedeteket sem­miféle, mégoly lendületes ideológiai offenzíva sem pó­tolhatja. Jelenünknek — a múlt nyílt, a legmélyebb összefüg­géseket is feltáró értékelésén alapuló és a közelebbi jövő reális lehetőségeit felmérő elemzése — elengedhetetlen a magyar társadalom előtt álló feladatok kijelöléséhez. A továbbhaladáshoz valós helyzetelemzésre, a változá­sok tényeit elméleti igényes­séggel földolgozó, ideológiai szilárdságra épülő elvi kö­vetkezetességre van szükség. Ezen a talajon lehetséges az elméleti tevékenység meg­újítása, a hazai és a nemzet­közi tapasztalatok hasznosí­tása, a változó követelmé­nyekhez való rugalmas alkal­mazkodás, az eredményesebb eszmei nevelőmunka, amely- mind feltétele az eltökélt cse­lekvésnek. Rendszerezettség, nyitottság Ma méginkább nyilvánva­ló, mint az elmúlt három év­tizedben bármikor: az ideo­lógiai tevékenységet a szo­cializmus útjának, minden­kori jelenének alapos megis­merésére, kritikai elemzésé­re, a szocializmus lényegi vonásainak szervesebb és tartalmasabb bemutatására kell összpontosítani. Ideológiánknak rendsze­rezettnek és mindenképpen a valóság által igazoltnak kell lennie. Ugyanakkor nyi­tottnak kell maradnia azért, hogy serkentsen az újabban felvetődő kérdések megvála­szolására, s hogy a korszerű gondolkodás, az alkotó kép­zelőerő bátorítója legyen. Biztasson tudományos és po­litikai vitára, a gyakorlat próbájának alávetett, azt se­gítő munkára. Szükségesnek tartjuk, hogy az ideológia szerves kapcsolatot teremtsen múltunk, jelenünk és jövőnk között. Ideológiánk magában fog­lalja az egyetemes kultúra alapértékeit. Olyan társadal­mi értékrend kialakítására irányul, amely révén humá­nus közösségi kapcsolatok jönnek létre, kibontakozik és gazdagodik az ember szemé­lyisége. A társadalom élő, változó gyakorlatából faka­dó, a társadalmi élet min­dennapjaiban hasznosítható, utópizmustól és konzervati­vizmustól egyaránt mentes értékrend ideológiai megala­pozására törekszünk. Fontos­nak tartjuk az emberiség fennmaradásáért folytatott küzdelmet, az emberi kap­csolatok humanizálását, a szolidaritást és a toleranciát egymás iránt. Elutasítjuk az emberek hátrányos megkü­lönböztetését, fellépünk a po­litikai, faji, a vallási elő­ítéletek, a nemzeti elfogult­ságok mindenfajta megnyil­vánulása ellen. Szükség van arra, hogy ki­szélesítsük az emberi jogok, a személyes szabadságjogok gyakorlásának demokrati­kus lehetőségeit. Az egyes ember öntevékenységét, fele­lősségvállalását, eredményes hozzájárulását egyéni és kö­zösségi céljaink megvalósí­tásához az alapozza meg, ha növekednek esélyei személyi­ségének kiteljesítésére, jogai­nak érvényesítésére. Emellett nélkülözhetetlen a közösségi értékek hatásosabb ideológiai képviselete a mások érdekeit sértő, önző törekvésekkel szemben. A kultúra megújulása Áttörésre van szükség az elvont egyenlőség-felfogás, az egyenlősdi elleni küzde­lemben. Olyan közfelfogást kell kialakítani, amely igény­li és támogatja a valódi tel­jesítménykülönbségek sze­rinti differenciálódást, ösz­tönzi a vállalkozást, a folya­matos megújulásra törekvő egyéni és közösségi maga­tartást. A teljesítmény, a vállalkozókészség, az ésszerű kockázatvállalás értékeit be kell építeni a szocialista ér­tékrendbe. A teljesítmény­elvnek különösen erős hang­súlyt kell kapnia mai viszo­nyaink között, mert csak en­nek révén értelmezhető az igazságosság társadalmi lé­nyege. Számolunk azzal, hogy a teljesítmények szerinti dif­ferenciálás egyenlőtlenségek és társadalmi feszültségek forrásává is válhat, de eze­ket a fejlődés érdekében vál­lalni kell. Ugyanakkor a szo­cialista eszmények jegyében arra törekszünk, hogy az egyenlőtlenségek kialakulá­sát és újratermelődését tár­sadalmilag szabályozott kere­tek között tartsuk. Fejlődésünk mai szakaszá­ban a döntő láncszem a kul­túra megújulása. Mind poli­tikai, mind gazdasági fejlő­désünknek előfeltétele, hogy az oktatás, a szakmai és ál­talános műveltság színvona­lát radikálisan emeljük. A demokratizálás, a közéleti fórumok kereteinek kiszéle- sítéSe önmagában mit sem ér, ha a tömegek — kellő po­litikai kultúra, tájékozottság hiányában — nem tudnak élni e lehetőségekkel, s ideo­lógiánk megújulása sem le­het hatékony, ha eszméink .befogadásához hiányzik a megfelelő kulturális alap. Ugyanígy elképzelhetetlen, hogy gazdaságunk korsze­rűbb, eredményesebb legyen képzettebb, műveltebb em-. berfők nélkül. Többféle válasz születhet A szocialista fejlődés köz­vetlen és távlati céljairól, a fejlődés eddigi menetéről és esélyeiről a pártértekezletre készülve az egész társada­lomban élénk eszmecsere fo­lyik. Az útkereséssel együtt jár, hogy az új jelenségek megközelítésében, értelme­zésében egymástól eltérő, többféle válasz születhet. A szocializmus építésének kérdéseiről, az egyes konkrét lépések szükségességéről, azok következményeinek a megítélésétől nemcsak a más világnézetet vallók, hanem a marxisták körében is egy­mástól eltérő elképzelések alakulhatnak ki. Az elméle­ti, politikai-ideológiai véle­ménykülönbségeket alkotó szellemű vitákban és a gya­korlati tapasztalatok alapján kell tisztázni. Az ideológiai munkában, a világnézeti kér­désekről folytatott dialógus­ban értékálló társadalmi gya­korlatunkkal és meggyőző érvekkel képviseljük a mar- xizmus-leninizmus elveit és világnézetét. Ezzel együtt fejleszteni kell azt a politi­kai gyakorlatot, amely kere­si és feltárja a marxisták és nem marxisták közös cselek­vési lehetőségeit, a nemzeti együttműködés jegyében ösz- szefogja az ország minden alkotó erejét. Kemény László az MSZMP KB alosztályvezetője (Április 6, Budapest) A fővárosi Radnóti Miklós Színpad csöppnyi nézőterére nehéz volt bejutni. Pedig nem valamiféle könnyű mű­fajú darabot adtak, hanem egy önálló estet. Jordán Ta­más — bár az emlékműso­roktól és az önálló estektől egyaránt idegenkedik, — mégis úgy érezte: meg kell csinálni a mindezideig pub­likálatlan Szabadötletek jegyzékét... József Attila ezt orvosának, Gyömrői Editnek kérésére írta, s a költő legbensőbb világáról ad képet. Már-már súrolva azt a határt, amely gyónás­jellegénél fogva nem kíván­kozik nyilvánosságra. Jor­dán Tamás azonban mérték­tartóan, mindvégig nagy alá­zattal közeledik a szöveg­hez, úgy, hogy értelmezése egyéniségéből fakad. Ennek szólt hát a főváro­si közönség nagy érdeklődé­se. Kuriózumot és művésze­tet egyszerre kapott ezen az előadáson a közönség, s a néeő megsejti ezt előre. Az előadott szöveg helyenkénti obszcén fordulatai, szélsősé­ges megnyilvánulásai színpa­don előadva — hagyomá­nyos eszközökkel — bizo­nyára a kívánt hatás ellen­tételét váltaná ki. Ezért Jordán Tamás egy meglehe­tősen szokatlan ötlettel állt A szegedi, 35. országos amatőrfilm- és video film- fesztiválra sorra érkeztek az ismert, és kevésbé ismert filmesek alkotásai. Közöttük volt, a szakmában szinte is­meretlen kaposvári fiú, Ba­lassa Tamás filmje is. Ami­kor 25 perces játékfilmje második helyezést ért el ta­valy novemberben, a dél- dunántúli amatőrfilmszem­lén, még nem "gondolta, hogy majd fél év múlva egy rangos, országos versenyen a három legjobb közé sorol­ják. — Vasárnap érkeztem Sze­gedre. Azzal fogadtak, hogy a zsűrinek tetszett a fil­mem. Egyáltalán nem hit­tem, hogy helyezést érek el. Amikor aztán felsorolták azokat az alkotásokat, ami­ket nagyon jónak tartanak, de díjat nem kaptak és az én filmem nem volt köztük, kicsit már reménykedtem, de magam sem mertem hinni benne egészen. Végül is má­sodik lettem, persze nagyon örültem az elismerésnek, s jól esett hallani a tapsot, amikor a zsűrielnök felol­vasta másodikként a nevem. — Mióta foglalkozik fil­mezéssel ? — Két évvel ezelőtt kez­dődött, akkor még gimnazis­elő. Az egész műsort tol­mácskészüléken hallgathatja a közönség, így az az érzé­se, hogy a színész suttogása kizárólag neki szól. A másfél órás műsor után hosszú percekig ünnepelt a közönség. Megérezte, hogy valami rendkívüli .történt. A krónikás pedig irigykedve gondolt arra, hogy lám, mi­lyen szerencsés helyzetben van a főváros, hogy láthat­ja ezt az előadást. (Április 11, Kaposvár) Szinte lehetetlen bejutni a Kilián művelődési központ ta voltam. A Somogyi Ama­tőr és Videofilm Stúdióban ismerkedtem meg a kamerá­val és a filmkészítéssel. Érettségi előtt jött az ötlet — Németh Zsolt barátom segített —, hogy egyrészt a saját, másrészt a gimnázium kötöttségéből fakadó élmé­nyeinkből készítsünk filmet. Amikor elkészült a film — sok osztálytársam és évfo­lyamtársam segítségével —, ezt neveztük be a novem­beri dunántúli fesztiválra, úgy kerülhetett az országos döntőbe. — Tizennyolc évesen mi­ről készít filmet egy érettsé­gi előtt álló diák? — A mi korosztályunkról. Típusokat igyekeztünk be­mutatni, s rajtuk keresztül a húsz év körüli fiatalokat — természetesen úgy, ahogy én látom őket — mosolyodik el. — Érettségi után rögtön mostani munkahelyét válasz­totta? — Igen, már az ősszel itt, a Csiky Gergely Színháznál helyezkedtem el, kellékes­ként. Ez a munka sok idő­met leköti, így a filmezés­sel egyelőre csak hobbiként foglalkozom. — Egyelőre? — Filmrendezőnek készü­kistermébe, ahol Jordán Ta­más a költészetnapi műsorát adja elő. Így már a kezdés előtt tárgyalniuk kell a ren­dezőknek a művésszel, hogy a nagy érdeklődésre való te­kintettel még egyszer ismé­telje meg az előadást. Mind­azok tehát, akik hétfőn nem jutottak be a nézőtérre, áp­rilis 23-án megnézhetik a műsort. Természetesen Jordán Ta­más ezen az estén nem ugyanazt nyújtotta, amit a fővárosi színpadon. Ennek egyik oka: a tolmácskészü­lék ideszállítása körülmé­nyes és drága lett volna. Műsora első részében régi előadóestjéből mondott el verseket. Azután beszélgetés következett a nézőkkel, majd videofelvételről megtekint­hették a Radnóti Színpadon előadott műsort. A reagálá­sokból ítélve így sem vesz­tett lényegesen az est hatá­sából, ám természetesen ar­ról szó sincs, hogy a valódi élményt pótolni tudta volna. Mindenesetre csaknem há­rom órán át követte feszült figyelemmel az előadást a közönség. Azt az előadást, amelyik a fővárosihoz ké­pest még valami pluszt is képes volt adni. Személye­sebb és meghittebb volt. A kisvárosnak is vannak előnyei... Varga István lök — segít ki gyorsan —, hamarosan a első felvételim is meglesz. Több, számomra fontos dologról szeretnék filmet készíteni, de legfő­képpen a emberről, az em­beri tulajdonságokról. Bár azt hiszem, ehhez kissé fia­tal vagyok még, jó lenne többet tudni. Szóval félek egy kissé. Nem szóltam rá semmit, rájön majd magától: alapta­lan a félelme. Balogh P. Ferenc SZÓL A RÁDIÓ Szabó László marcali té­vészerelő szenvedélyes rá­diógyűjtő. A technikai fej­lődést követhetjük nyomon gyűjteményén. A harminc régi rádiója közül a legré­gebbiek — két Orion, egy Telefunken és egy Philips Az Oriont tisztábban halljuk — 1942-ből valók. Vala­mennyi kétkezes rendszerű, nem tudja szétválasztani az állomásokat. A tulajdonos az egyik kezével keresi az adót, a másikkal a finom- hangolást végzi. Mind egye­nes vevő; csak a helyi adó sugározta program vételére alkalmas. — A marcali átjátszó át­adása óta a Petőfi műsora majdnem tisztábban szól, mint a hifitornyon. Sokszor ezt kapcsolom be reggelen­te. • A gyűjtő számára már csak érdekességek a gerjesz­tett dinamikus hangszórók, a csöves és detektoros ké­szülékek. A rádiószerelő fia azonban nagy érdeklődéssel figyeli édesapját, amint a régi készülékeket újjávará­zsolja. — Arra jók ezek a készü­lékek, hogy a rádió műkö­dési elvét meg lehet tanítani rajtuk. Jól szemlélhetők az egységek. A mai készülé­keken ez már alig vehető észre. Szabó László őrzi az első magyar tranzisztoros rádiót is, amit a székesféhérvári vadásztölténygyárban készí­tették. Később ennek a tí­pusnak megszüntették a gyártását. A gyűjtemény további érdekessége egy má­sodik világháborús szovjet tábori gramofon. — A membránja volt el­szakadva, pillanatragasztó­val javítottam meg. Még fel lehet ismerni rajta a meg­szólaló „sej gyere Bodri ku­tyám” kezdetű dalt Body József előadásában. Szabó Lászlónak jó pár darabból álló gramofonlemez-gyűjte- ménye is van. — 1958-ban 8500 forintba került ez a zenegép — mu­tatja a szoba sarkában álló monstrumot. — Rajta van még az ára. Igaz, hogy tar­tozik hozzá magnó, lemez­játszó és rádió is. Nagysza­kácsiban éppen ki akarták dobni ezt a Medison zseb­rádiót — vesz elő a vitrin­ből egy készüléket. — Nem engedtem. Szerencsére ép­pen akkor érkeztem a tele­víziót javítani. Régi vágya, hogy bemu­tathassa gyűjteményét egy kiállításon. g ^ Második helyezés a filmfesztiválon „Filmrendezőnek készülök”

Next

/
Thumbnails
Contents