Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-12 / 86. szám
1988. április 12., kedd Somogyi Néplap 3 AZ ÁLLAMI ÉLET DEMOKRATIZMUSÁNAK TOVÁBBFEJLESZTÉSE különböző lakossági és rétegviták, a falugyűlések, városkörzeti tanácskozások. Több jel azonban arra utal, hogy az emberek esetenként ezt kevésnek, s nem ritkán formálisnak érzik, és olykor nem pusztán véleményt kívánnak mondani, hanem dönteni is akarnak. Ezért szorgalmazzák, hogy a népszavazás módját — amelyre az alkotmány már régóta elvi lehetőséget ad — törvény határozza meg. Egyes vélemények szerint ez a döntés- hozatali, esetenként „csak" döntést befolyásoló eljárás főleg a községekben és a városokban alkalmazható rendeltetésének megfelelően. Ezek a helyi tapasztalatok ahhoz is támpontot nyújthatnak, hogy hogyan vélekedjünk egy-egy országos méretű népszavazás kérdésében. A szocialista demokrácia az államélet területén is csak egységes rendszerben bontakoztatható ki. Elengedhetetlen tehát a részletek alapos kimunkálása, a legjobb megoldások közös gondolkodásban történő kialakítása, a szükségtelen fékek kioldása, a hiányzó demokratikus elemek pótlása, a jól bevált intézmények működésének javítása. Ennek most van itt az ideje. Dr. Budzsáklia Mátyás az MSZMP KB osztályvezető-helyettese Csőrlővel és kézi erővel vontatták a 'kiürítőhelyhez a vagonokat korábban a Somogy Megyei iBabonaforgalmi és Malomipari IVállalat kaposvári nagymalmában. A nehéz fizikai munka megkönnyítésére egy MTZ típusú traktort vásároltak. A gépet átalakították, hogy alkalmas legyen a nehéz szerelvények mozgatására is HIÁNYCIKK-KERESŐ Létezett-e áruvisszatartás? Az állam működési módjának döntő befolyása van arra, hogy hogyan valósítható meg a politikai intézményrendszer napirenden lévő reformja, nevezetesen: az állampolgárok érdekeltségére építő társadalmi’ aktivitás kibontakozása; a közügyekbe való tényleges beleszólás; a nagyobb nyilvánosság; a közhatalom állampolgári ellenőrzése — hogy csak a legfontosabbakra utaljunk. Ezek olyan kérdések, amelyek azt igénylik, hogy közösen újragondoljuk az állam funkcióiról, az állami szervek közötti munkamegosztásról, az önkormányzatról és önigazgatásról, az állampolgárok és a közhatalom kapcsolatáról kialakult felfogásunkat, s főleg gyakorlatunkat. Kevesebb feladat — több eredmény Társadalmi fejlettségünk mai fokán, és várhatóan még hosszú ideig az állam nélkülözhetetlen szerepet tölt be az újratermelés szabályozásában, a társadalom rendezett tevékenységének biztosításában. A jó néhány papíron maradt elhatározást látva azonban sokunkban felmerül: kevesebb állami feladatvállalás feltehetően több eredménnyel járt volna. Ugyanis gyakran előfordult, hogy az ellentmondásokat, vagy az úgynevezett szűk keresztmetszeteket jogi-hatósági előírásokkal próbáltuk megoldani, egyéb lehetőség híján. Tapasztalatok mutatják azt is, hogy a „mindenről gondoskodó állam” elmélete, illetve ennek gyakorlata visszafogja a kezdeményezéseket ;- az emberek akkor is a hivatalokhoz fordulnak, amikor összefogva, egymást segítve, kölcsönösen támogatva gyorsabban juthatnának eredményre, megoldásra. A differenciáltabb állami szerepvállalás természetesen nem eredményezheti a másik végletet, azaz nem járhat együtt valamiféle szociális érzéketlenséggel, az emberek alapvető kulturális, egészségügyi, s más ellátási jogainak csorbításával. Mindezek biztosítása azonban ne jelentsen egyben „állami monopóliumot” is. Az állami szervek, a tanácsok, ezek intézményei ne tekintsék mintegy előjognak saját feladataikat. Az állampolgári önszerveződésekkel kapcsolatos állami magatartás új, toleráns alapokra helyezése, a sokszínűség tudomásul vétele olyan energiákat hoz felszínre, amelyek az egyén mellett a nagyobb közösségnek is hasznára válnak. Hozzátehetjük: az említett szervek, testületek, intézmények ne csak tolerálják, támogassák, hanem egyenesen kezdeményezzék a kisebb-nagyobb közhasznú közösségek megalakulását, összefogását. Az állampolgári jogok védelméért Az egyesületek, a különböző társulások, kollektívák időtálló meggyökeresedésé- hez, magabiztosságához nélkülözhetetlennek látszik azoknak a jogi feltételeknek az újrafogalmazása, amely rögzíti az állami szervek velük kapcsolatos jogait és kötelezettségeit. Meghatározzák a különböző önszerveződések mozgásterét, azokat a kereteket, amelyek megtartása esetén az állam garantálja működésüket, s kizárja a szubjektív megfontolásokon alapuló beavatkozásokat. A demokrácia kieszélesí- tése reflektorfénybe állítja az állampolgári jogokat és azok érvényesülését. Kérdés, hogy az alkotmányban biztosít alapjogok részletszabályai megfelelnek-e a mai igényeknek? Kellő eszközök állnak-e rendelkezésre az embereket ért sérelmek orvoslására? A felvetés első hallásra indokoltnak látszik, hiszen tény, hogy a bírósághoz és a hatóságokhoz fordulók ügyeinek túlnyomó többsége törvényesen rendeződik. Mégsem volna helyes, ha Aem keresnénk azokat az eljárási módokat, amelyek a jogok védelmének további biztosítékait adják. Megfontolandó például, hogy szinte minden közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát lehessen kérni. Vagy, hogy az Országgyűlés Alkotmányjogi Tanácsának hatásköre terjedjen ki az állampolgárok által felvetett jogalkotási hibák orvoslására is. A jogi túlszabályoiottság ellen Társadalmi viszonyaink jogi szabályozottságát gyakran éri kritika. Vannak, akik a túl sok rendeletet és a részletes előírásokat kifogásolják, mások pedig éppen ilyeneket hiányolnak. Társadalmi viszonyaink jogi szabályozottságát gyakran éri változzon meg a jogalkotás alapállása. A tiltások csak a legszükségesebb esetekre maradjanak fenn, s legyen minden olyan magatartás megengedett, amelyet jogszabály nem tilt, illetve korlátoz. Ez a feltétele egyébként az olyan régóta ostorozott jogi túlszabályozás megszüntetésének is. A nagyobb helyi cselekvési szabadságnak együtt kell járnia azzal is, hogy a „központi szándékok” helyébe — kivéve ez alól a társadalmi rendünk fő kérdéseire vonatkozókat — a szűkebb lakóhelyi, intézményi közösség demokratikusan kialakított normái lépjenek. Az állami élet demokráciája ebben a vonatkozásban úgy teljesedhet ki, ha a lakosság közvetlen vagy közvetett beleszólásának biztosítására hivatott fórumok elé kerül minden olyan probléma, amely az állampolgárokat e minőségükben érinti, ök pedig az életviszonyaik javulása által tapasztalják, hogy van szavuk a település fejlesztésében, hatásuk van az ellátás problémáinak megoldására. Hiba lenne azonban az állampolgári közérzetet javító hatásokat csak az anyagi jellegű helyi döntésektől remélni. Ebbe a körbe tartoznak az olyan lokális intézkedések is, amelyek javítják a falu, a város általános légkörét, az emberek együttműködési készségét, s összességében azt eredményezik, hogy a helybeli lakosság jól érzi magát szűkebb pátriájában. A nyílt politizálás intézményei Az elmúlt évtizedekben jelentős helyi különbségekkel ugyan, de lényegesen fejlődött a tanácsok önállósága, az emberekkel való párbeszéd a településpolitika szerves részévé vált. Az Ország- gyűlés napjainkban válik egyre inkább az országos állami ügyek tényleges, legfelsőbb fórumává. A választási rendszer korszerűsítése révén ugrásszerűen megnőtt a képviselők és a tanácstagok személye, munkája iránti érdeklődés. Ugyanakkor sajnos még nem állíthatjuk, hogy megoldódott a képviseleti testületek alkotmányos szerepe és a valóságos lehetősége között fennálló ellentmondás is. Még előttünk álló feladat, hogy az Országgyűlés és a tanácsok a nyílt politizálás, az érdekviszonyok megjelenítésének és összehangolásának igazi intézményeivé váljanak, hogy a lakosság az országgyűlési ülésszakokat és a tanácsüléseket valóságos közéleti eseményekként tartsa számon. Ugyanakkor kérdés, hogy vajon ezek a testületek jelenlegi összetételükben al- kalmasak-e az ilyen szellemű tanácskozásokra? Nem a képviselők és tanácstagok személyes képességeiről van szó, hanem arról, hogy választásuk jelenlegi szisztémája megfelelően biztosít- ja-e az eltérő érdekek, vélemények felszínre kerülését. Továbbgondolandó: nem szolgálná-e jobban ezt a célt, ha a képviselőket, s bizonyos körben a tanácstagokat is oly módon jelölnék- választanák, hogy azok elsősorban az egyes társadalmi rétegek, foglalkozási csoportok képviseletét lássák el, s ezáltal világosabbá váljék: ki kit képviselt, ki kinek felelős. Ugyancsak kérdés: indokolt-e mereven fenntartani az országgyűlési képviselők választásánál a területi elvet? Szakképzett közigazgatás A szocializmus építésének kezdeti időszakában az volt az elképzelés, hogy a folyamatosan egyszerűsödő köz- igazgatási feladatokat nem szakapparátusok, hanem napi munkájuk mellett közvetlenül az állampolgárok fogják végezni. Már régóta tapasztalhatjuk, hogy a fejlődés nem ilyen irányú lett. A társadalmi-gazdasági viszonyok bonyolultsága, a technikai haladás következtében a közigazgatás csak erre hivatott szervezeti keretekben, s megfelelően képzett szakemberekkel végezhető eredményesen. Az azonban változatlanul érvényes, hogy ennek a munkának az állampolgárok állandó, érdemi ellenőrzése mellett, a nyilvánosság legszélesebb biztosításával kell folynia. Az országos és helyi ügyekről való vélemény- nyilvánítás bevált formái a Lassan ismét megtelnek az üzletek polcai a korábban hiányzó árukkal. Néhány fogyasztási cikkhez azonban most sem tudnak hozzájutni a vásárlók. A kereskedelem beszerzési gondjait látva, sokan feltételezik, hogy a gyártók szándékosan tartják vissza a termékeiket. A Titán Kereskedelmi Vállalat kaposvári kirendeltségének igazgatója, Tökölyi Rudolf. — Tavaly a negyedik negyedévben több mint 26 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolítottunk le, mint egy évvel korábban. Az idei évet éppen ezért minden korábbinál alacsonyabb készlettekkel kezdtük, így a kiskereskedelmi egységeknek sem volt miből szállítani. Az is tény, hogy december utolsó napjaiban az átárazások miatt a boltok is csak a legminimálisabb készleteket tartották. Januárban a gyártóktól lényegesen kevesebb áru érkezett, mint amennyit megrendeltünk. Ebben a hónapban például egyetlen hűtőszekrényt sem kaptunk. Máskor januárban óriási készletünk volt belőle. A Hajdúsági Iparműveken kívül a Gázkészülék Gyártó Vállalat sem küldte a megszokott ütemben a termékeit. Ez nemcsak a vásárlókat érintette kellemetlenül, hanem a nagykereskedelem is basszankodott; a tavalyihoz hasonló nagy forgalmat csak akkor remélhet, ha év elején a boltok feltöltéséből minél nagyobb mértékben ki tudja venni a részét. — Felkerestük a gyártókat, s azt tapasztaltuk: ahol az alapanyag-ellátás nem hátráltatta a gyártást, ott elsősorban az exportkötelezettségeiknek akartak eleget tenni. Ezért maradt áru nélkül a hazai vásárló. A szándékos áruvisszatartásról egy olyan nagy gyárnál, mint a Hajdúsági Iparművek nem lehet beszélni, mert bizonytalan volt, hogy mi lesz várható áprilisban, és egy év alatt 600 ezer hűtő- szekrény kerül ki a gyárból. Ekkora tételnek a hosszú ideig tartó raktározására nincs mód; nem állhat a pénz a késztermékben. — Az utóbbi időben lassan megindult a szállítás. A lakosság ellátását akadályozza, hogy a tőkés importcikkek beszerzési lehetősége jelentősen csökkent. A szocialista piacról árukat pedig eddig a tavalyi szerződések alapján kaptuk. Az idei szerződések egy része hátravan még. Sümegh Nándorné, a So- mogyker igazgatója szerint a vállalat január végéig 10 százalékos forgalomnövekedést ért el. Ennél nagyobbat csak azért nem, mert beszerzési gondjaik azért nekik is voltak. — A tartós fogyasztási cikkekhez alig tudunk hozzájutni. Még jelzéseket sem kapjunk, hogy miért nincs, vagy mikor lesz. Olyan árukról van szó, amelyek beszerzésével már a korábbi években is gond volt, a helyzet azonban tovább romlott. Hiányzik a hűtő- szekrény, a mélyhűtő láda, a videó, de kapálógépet és táskavarrógépet is csak keveset kapunk. A hiányzó áruk gyártóival nincs közvetlen kapcsolata a Somogykernek, így az akadozó szállítások okait csak találgatni tudják. — A bútoroknál nem tapasztaltunk áruvisszatartást, sőt garzonokból előre is szállított a székesfehérvári gyár. Érezzük viszont az importlehetőségek csökkenésének következményeit. A Somogyker-boltok árukészlete már elérte a szükségeset. Gond inkább csak a választékkal van. Dóri János a megyei tanács kereskedelmi osztályának a vezetője: — A népgazdasági terv az áruellátás és a fogyasztás területén az export-import mérleg javítása mellett azt is megszabta, hogy 1988-ban meg keLl tartani a belföldi kereslet-kínálat egyensúlyát is. Ugyanakkor számol a terv a lakossági fogyasztás csökkenésével is. Ráadásul egyre inkább differenciálódó keresletet kell a kereskedelemnek kielégíteni. A legnagyobb gondot az okozza, hogy a tavalyi év végén megbomlott keresleti és kínálati arány csak részlegesen állt helyre. A termékek egy részénél például az élelmiszerek és élvezeti cikkek esetében kiegyensúlyozott az ellátás. Ugyanakkor kevés a vegyi áru. A legrosszabb a helyzet az iparcikkeknél. A gyártók jogosan hivatkoznak az importanyag- és alkatrészellátás zavaraira. A másik oldala a dolognak viszont az, hogy a kereskedelemben elsősorban monopolhelyzetben levő gyártókkal áll szemben. Megoldást elsősorban az új termelők felkutatása jelenthet. Lehőcz Rudolf A Győr—Sopron Megyei Tanácsi Építő és Szerelőipari Vállalat mosonmagyaróvári gyárában elkészült az egymilliomodik négyzetm éter műanyag keretű ablak. A vállalat termékei iránt rendkívül nagy a kereslet, nemcsak a közületi, hanem a kislakásépítők között is (MTI fotó: Matusz Károly)
