Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
1988. április 9., szombat Somogyi Néplap 7 SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK tán visszautazott Pécsre, sikerei színhelyére. Munkát kapott a sebészeti klinikán, mint műtőnövendék, aki az orvosi szobában pótágyon lakhat. Neuber professzor döntötte el véglegesen a sorsát. — önben, fiatal barátom, látok fantáziát — mondta a neves professzor. Jó sebész lehet, de csak éjt nappallá tevő tanulással és munkával. így is lett. Még néhány versenyre elutazott Bodosi doktor, de már csak a Peaccal, azután lassan innen is ,,kikopott". — Sose gondoltam volna, hogy a következő vérzivataros években is hasznát veszem sportpályafutásomnak. Ez már egészen a világháború végén volt, 1945-ben, Dornhoferben. Egy négyszázágyas menekültkórház és egy hazaszállító menekülttábor vezető orvosa voltam. Az angolok kezdetben elég bizalmatlanak voltaik hozzánk, mígnem egy fogadáson Zichy Rubido Iván volt londoni nagykövet lánya, Zichy Júlia úgy mutatott be — ekkor még eldöntetlen volt hogy ki legyen a tábor orvosi parancsnoka —, hogy íme egy orvos, aki parolá- zott VI. György angol királlyal. Az angolok nem adtak nagy hitelt e kijelentésnek, s utánanéztek a dolognak. Utána még meg is feddtek. Pedig nem egyszer fogtam kezet a királlyal, hiszen két évben is nemzeti bajnokuk voltam magasugrásban ... Hazatérésekor Bodosi doktor a „táborvezetésért", a nyugati távoliét miatt hosszú időre megbízhatatlan, „B”-listás doktor lett. Így aztán a pécsi klinikáról szó sem lehetett. Magyarszék, majd Komló következett Mosolyogva emlékszik vissza bányaüzemi orvosi múltjára, ahol még utoljára sport- egyesületi tag lett. sőt egy házi versenyen 182 centit ugrott. 1951-ben tért vissza — Franki főorvos hívására — gyermek- és ifjúkora színhelyére; Kaposvárra. Először adjunktus, majd az ortopédsebészeti osztály főorvosa lett. 1964- ben a kórház igazgatóhelyettese, 1972-ben főigazgató-helyettese, 1976-ban klinikai docens. Közben érdemes, kiváló orvos, majd kétszer is megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. Bodosi doktor az ötvenes évek végétől új szellemben alakította ki sebészetét. Megszervezte és jól képzett orvosokkal fátta el a traumatológiát, — komplex ellátást biztosítva betegeinek a kórházban először alkalmazott gépi altatástól a . fizikoterápiáig. Nemcsak operált, hanem szervezett, tervezett és publikált is. Irányítása alatt szerveződött meg a központi sterilizálás, az infúziós laboratórium, a korszerű anaesthesia, a vakok és gyengénlátók fizikoterápiája és még néhány olyan betegellátási módszer, melyeknek a rendszeresítéséért érdemes volt harcolni. Mindvégig érdekelte a korszerűsítés. Igazgatóhelyettesi évében ennek egyik kitűnő eredménye lett a kórház teljes rekonstrukciós terveinek elkészítése. Szakmai vonalon a korszerű utókezelés és a rehabilitáció kidolgozása, valamint a pszichológiának a balesetekbeni alkalmazása volt újszerű az osztálya munkájában. Felesége segítségével megszervezte a kisgyermekek gyógy testnevelését és a sportorvosi szolgálat kiszélesítését. Sokat tevékenykedett a megyei termálvizek gyógyászati hasznosítása érdekében, az egyéni önképzést és a nyelvtanulást mindennapi feladatának tekintette. 1979-től nyugdíjas. — Amikor nyugdíjba mentem, kicsitvisz- szavettem a sebességből. Itt a családom, a gyerekek, az unokák, a baráti társaságom. Szeretünk kirándulni is. így ment néhány hónapig, de ekkor már rettenetesen kezdett hiányozni a munka. A rendelőintézetben vállalt szakmai feladatot, s a bíróság orvosszakértőként foglalkoztatja. — Hozzákezdtem az elmúlt két és fél évszázad megyei orvosegészségügy-történeté- nek feldolgozásához, együtt a kaposvári kórház történetének megírásával. Azóta új életet élek. Maholnap nyolcvanévesen még megpróbálom átvinni ezt az új magasságot. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Erdély ország, abban pedig Háromszék vármegye, s annak egy eldugott csücskében Bárót falu. Élt ott egy szegény székely ember, annak volt hét gyereke. Az ember olyan szegény volt, mint a többi székely, így aztán azt a fiát, amelyiket okosnak gondolta, elküldte Magyarországra tanulni. Ment is a fiú egészen Nyimig, ahol a nagybátyja élt, majd vele Kapósba. Ha mese lenne Bodosi Mihály doktor élete, így kezdődhetne. Az övé azonban drámai valóság. Annyira, de annyira fantasztikusan valóságos, hogy az már mese. — Életem története és e század magyar története jegyesek. A mi korunkban valamiképpen a sors mindig ott állt az ajtónk küszöbén. 1917-ben az első román betöréskor batyuzott föl édesapám és küldött Kaposvárra. Itt volt kántortanító a nagybátyám. Rögtön be is adott a Fő utcai Cigli iskolába, majd onnan az Anna utcai iskolába kerültem. Tanítóm szavával élve jó fejű gyerekként léphettem át a Somssich Pál főgimnázium ajtaján. Folytathatná élete történetét házigazdám, de egy epizóddal a sűrűjébe vágott: — Múlt és jelénidő. Somssich Pál a reformkor egyik legjelesebb alakja. Rebellis művét, a Király alkotmányos jogait Bécs- ben és Lipcsében adatta ki. A mű természetesen Ferenc József-i értelemben volt rebel- .lis. Keresték és égették ezt a könyvet az önkény alatt. Somssichra azonban nem tudták a kötelet vagy a golyót rábizonyítani. Száz év múlva ennek a patinás gimnáziumnak a megalapítója újra rebellis lett. Táncsics neve váltotta föl az alapítóét. Kérdezzük: miért nincs a mai fiatalokban identitás, ragaszkodás a szülőföldhöz ... Bodosi Mihály rálegyintett saját szavaira, olyanféleképp, mintha azt mondaná: „te balga öreg orvos, már megint heves- kedsz ...” Aztán nyugodtabban folytatta: — A középiskolában kezdődött el az a soha meg nem bánt, gyötrelmes, csatázó küzdés, amelyet a magasságok ellen indítottam. A magasságot egy léc jelenítette, amelyet Szuchovszky Bertalan tanárom emelt előttem a legmagasabbra, 176 centire. A gimnáziumi évek végén épp olyan kérdés foglalkoztatta Bodosi Mihályt, amilyen most egy végző negyedikest: hogyan to- vább? Édesanyja és nagybátyja a papi pályát javasolta. Anyai ágon már segédpüspök is volt a családban. A kellemes orgá- niumú, jó megjelenésű, értelmes fiatalember is bizonyára vitte volna ennyire. Az érettségizett fiú azonban evilági pályára kalauzolta magát. A lelki gyógyítás helyett a testit választotta. Pécsett iratkozott be az orvosi egyetemre. Ekkor már ott állt a léccel küzdő fiatalember mögött a Peac, s az egyesületi üzenet: igényt tartanak rá. Az ember hajlandó lenne gondolatait szabadjára engedni. Hány és hány ilyen egyetemi karrierről, sport által begyűjtött diplomáról hallhattunk. Csábítják a futballistát, a kosarast, az atlétát. Átcsúszik a vizsgákon, remekül él, kedvezményekhez jut. Ehelyett : — Csak időnként foglalkozott velünk egy- egy vándoredző, s az igazi alapozásnak az számított, hogy a vasút által átengedett termet társadalmi munkában tornacsarnokká építettük át. Eztán ez a szerelőműhely, vagyis sportközpont lett az életünk. Szakosztályvezetőnk, Zsolt Zsigmond vett át bennünket, s én tíz centit javultam. 1934 márciusában 194 centit ugrottam egy fedettpályás versenyen, ezzel fölállítottam az első magyar rekordomat. Májusban a Maurinum sportpályájának avatásakor kitűnő formában átszálltam a kétméteres magasság felett. Huszonegy évig tartottam a magyar rekordot, és Európa-csúcstartó voltam. Bodosi Mihály pályája fölfelé „szárnyalt. Válogatottba hívták, versenyeket nyert, s jöttek a nemzetközi sikerek is. Már másodszor nyerte meg 1934-ben az angol bajnokságot, aztán ő léphetett a dobogó legmagasabb fokára az antwerpeni és a brüsszeli nemzetközi versenyen is. A legemlékezetesebb küzdelem mégis a kölni maradt a számára. — Ezen a versenyen már az amerikaiakkal is találkozhattam. Fantasztikus hírük volt, azt hallottuk, hogy bemelegítésként ugrálják a két métert. Kölnben a legkitűnőbb versenyzőjük Spitz volt, akivel fej-fej mellett haladtunk 195 centiig. Ekkor én következtem. Az erős villanyfénynél, amely teljesen szokatlan volt. zsebkendővel jelöltem meg a lécet. A két métert érintés nélkül átugrottam, s már-már boldogan röpültem volna a magasba, amikor a nyakamba esett a léc. A közelben ülők egységesen állították: „simán vittem” a magasságot. Barátom szerint az egyik rendező rúgta meg izgalmában a kitámasztó részt, s ekkor hullott le a léc. Spitz átugrotta a két métert, nála a rendező nem jött izgalomba. Ö nyert. A két métert ettől kezdve soha nem tudtam átugrani. A sikeres pályafutás alatt az első figyelmeztetést Zeichmeister László kémiatanártól kapta az orvostanhallgató. A külföldi verseny miatt felületesen tanulta meg a vizsgaanyagot, s hiába védekezett a fárasztó versennyel, az első magyar válogatottsággal. Zeichmeister hajthatatlan volt. — ön kérem az első válogatottságát nálam szerezheti meg. Azzal, ha átmegy a kémiavizsgán. Ez az orvostan alapja. Most maga megbukott... Bodosi Mihály tanult ebből a kudarcból. A neves professzor — később a Los Ala- mos-i hidrogénbomba-kutatás egyik résztvevője — megértette vvele, hogy az életben egy dolgot kell fantasztikusan jól csinálni Tán ettől kezdve készült igazán orvosnak. — 1935-től még tettem egy utolsó próbálkozást. Budapestre hívtak, s a Rókus kórházban kaptam „ösztöndíjat”. Ez szállást és ingyen kasztot jelentett. Akkor már szigorló voltam, egyre inkább a tanulás kötött le. Lassan választanom kellett. Végül sikeresen államvizsgáztam, s miután semmilyen egzisztenciám nem volt, egyéves karpaszd- mányos kiképzésre vonultam be, hogy a sport közelében maradhassak. 1936-ot írtak akkor, ez nekem egyet jelentett az olimpia évével. Rossz kondíció, a katonás fegyelem és megkötöttség, saját kedvszegettségem miatt életem egyetlen olimpiáján tulajdonképpen leszerepeltem. Tizenegyedik lettem. Bodosi doktor leszerelt a még néhány hónapot vergődött Pesten. A LÉC FÖLÖTT Békés József
