Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-06 / 81. szám

1988. április 6., szerda Somogyi Néplap 5 HEGYEI DIÁKPARLAMENT Űj arcokkal és új ötletekkel Tartalmas programot fogadtak el Karikás gimnáziumban és a marcali Lady gimnáziumban. Boglárlellén a kertész-gépész szakképzés helyett biomeeha- nikai szakcsoportos mezőgaz­daságii gépésztechnikus kép­zést szerveznek, Kaposváron a Móricz Zsigmond Szak­középiskolában a szarvas- marhatenyésztő képzést álta­lános állattenyésztő szakkal váltják föl. Az 1989/90-es tanévtől a siófoki gimnázi­umban egészségügyi szak­középiskolai osztályt indíta­nak, Kaposváron a Széche­nyi István Kereskedelmi Szakközépiskolában párhuza­mos osztályokat szerveznek. Iparművészeti szakközépis­kolai képzésre is lesz lehe­tőség a kaposvári 512r Szá­mú Ipari Szakmunkáskép­zőben, az 503. Sz. Szakmun­kásképzőben műszaki képzés indul, a nagyatádi szakmun­kásképzőben kereskedelmi szakközépiskolai osztályt szerveznek. A diákok javas­latára a gimnáziumi fakul­tációs képzést gyakorlati tan­tárgyakkal bővítik a tovább nem tanuló, érettségizett di­ákok elhelyezkedésének biz­tosítása érdekében. Az új ifjúságpolitikai prog­ramban megfogalmazták azokat a feladatokat is, ame­lyek elősegíteni igyekeznek a fiatalok sportolási lehetősé­gének javítását, a nyelvtanu­lás szorgalmazását, a számí­tástechnikai Oktatás kiter­jesztését, a tehetséggondozás továbbfejlesztését. Megfogal­mazták továbbá, hogy segí­teni kell a tanulói önkor­mányzat, a diákmozgalom ki­bontakozását. r A nyolcadik találkozás dél-somogyi amatőrökkel Nyolcévesen a gyermek még csak emberkének szá­mit, de ha egy mozgalom ugyanennyi idős, már fel- ' nőtté nőhet. Ezen a tavaszon nyolcadszor állítanák ki a dél-somogyi amatőrök a nagyatádi Gábor Andor Mű­velődési Központban. A kró­nikásnak lehetősége volt va­lamennyi bemutatójukat lát­ni, s ezért ezúttal kissé ve­gyes érzelmekkel jött el a kiállítóteremből. Berzenke­dett, mert nem látta néhány tehetséges alkotó újabb munkáit. Pollák Judit színes rajzaival, Magyar Károly né­ha merész vonalú szobrai­val például jó lett volna is­mét tallákozni. A tárlatnyitó meghívóján eddig ismeretlen neveket is olvashattam. Megleptek Be­wies István tájképei, Hu­szár Endre plasztikái. Be- nács István — ha jól tudom — eddig a fotográfiával ka­cérkodott, s hogy mestere lehet az ecsetnek, arról mindeddig nem bizonyosod­hattunk meg. Szántás és Al­kony című .képe tetszetős. Huszár Endrének a próbál­kozásai is rokonszenvesek. Az „M” című gipsz plaszti­kája — inkább mondanám, hogy .szobra — rendkívül ki­munkált, átgondolt alkotás. Ennél figyelemreméltóbb az Ady Endre emlékének szen­telt ikonja. Ország László — áki egyébiránt a tehetség- gondozó gyermek-,képzőmű­vésztábor egyik vezetője — a tőle elvárt színvonalon ké­1 Gyermekkönyvek, játékok A márciusi megyei diák­parlament vitáján csupán a beszámolót fogadták el a küldöttek, nem kapott szava­zattöbbséget a megyei műve­lődési osztály ifjúságpolitikai programtervezete. Ezért is­mét összehívták a középfokú oktatási intézmények válasz­tott képviselőit. A márciusi megyei diákparlament tizen­két küldöttet jelölt az újabb ifjúságpolitikái programter­vezet elkészítésére, ennek vi­tájára került sor tegnap Ka­posváron az oktatási igaz­gatóságon. Dr. Sótonyi Sándor, a me­gyei művelődési osztály ve­zetője szóbeli kiegészítőjé­ben kiemelte: az új ifjúság- politikai programtervezet a korábbi változatnál részlete­sebb, a feladatokat közösen vitatták meg a diákok kép­viselőivel. A művelődési osz­tály vezetője a legutóbbi me­gyei tanácsi ülésen beszá­molt a márciusi ifjúsági par­lament tapasztalatairól és előadta, hogy a fiatalok is fontosnak tartották az okta­táspolitikai feladatok végre­hajtását, az intézményháló­zat fejlesztésének szükséges­ségét. A diákparlament tegnapi ülésén egyhangúlag elfogad­ták -az ifjúságpolitikai prog­ramtervezetet, - mélyben hangsúlyosan szerepel a kö­zépfokú oktatási intézmény- hálózat bővítése, korszerűsí­tése. 1989-től mintegy két évig kilencszázötvennel, ezer­rel több kollégistára lehet számítani Somogybán. Csur­gón, Kaposváron, Szőcsény- pusztán, Barcson terveznek bővítést. Externátusi ellátás­ra hatszázharminc, hatszáz­nyolcvan diák számíthat, a kollégiumi és az externátusi elhelyezési térítési díj külön­bözeiére a megyei tanács je­lentős támogatást szán. Új vonásként említhető: az is­kolafejlesztési beruházások munkálatainak segítésére — ahol erre lehetőség nyílik — nyári építőtáborokat ' szer­veznek. Az oktató-nevelő munka színvonalának rová­sára nem méhet az, hogy a középiskolákban a következő években többen iratkoznak be, nő a zsúfoltság. Többek között ez is a diákok javas­latával egyező álláspontja a művelődési osztálynak. Spe­ciális tantervű gimnáziumi osztályokat indítanak már a következő tanévben a kapos­vári Táncsics gimnáziumban, a Munkácsyban, a fonyódi Készségfejlesztő füzetek, gyermekeknek szóló könyvek és társasjátékok sorát jelen­teti meg az idén a Képző- művészeti Kiadó. • Közülük elsőként a napokban került a kiadó boltjaiba a Játék ABC című könyv: segítségé­vel szórakozva, játékosan is­merkedhetnek meg a betűk­kel a kisiskolás diákok. Játékműhely — játéktitkok címmel új sorozatot indít a kiadó. A füzetek a játszóhá­zakban tanított bábukészítési módokat ismertetik. A so­rozat első négy darabja a terménybábok, a papírsár­kányok, a fonaljátékok és a különböző népek babáinak „életre keltéséhez” ad útmu­tatót. A Magyar Nemzeti Múzeumban tartott történel­mi gyermekjátszóházak anyagát is kiadják; az idén a honfoglalásról, a várak, va­lamint a lovagok életéről és a 48-as játszóházakról egy- egy kötet lát napvilágot. Több kiadvánnyal bővül­nek a kiadó korábbi soroza­tai. A Régi idők játékai két könyvvel folytatódik. A Vi­rágmesék a század elején megjelentetett, németből for­dított verseskönyv hasonmás kiadása'. A Régi illemtan­könyv című kötet intelmeket és jó tanácsokat gyűjt ösz- sze gyermekeknek. Ligetiné Ackermann Eva: Vasárnap délelőtt szftette el grafikáit. Már- már a profik közé tartozik. Vagy talán már áz is, csu­pán egy papiros hiányzik a minősítéshez. A régi nevek láttán kí­váncsian kerestem Arató Béla képeit. Olajfestményei ezúttal sem okoztak csaló­dást. Csók Sándor a mosta­ni bemutató legterméke­nyebb résztvevője. Nyolc munkája került a kiállításra. A legidősebb. résztvevő, Me­zei Magdolna képei láttán újból csak azt kell monda­ni, kár, hogy csak a hetedik iksz küszöbe felé fedezték föl sajátosan naiv, de ugyan­akkor aprólékosan kidolgo­zott festményeit. Belelapoz­Arató Béla: Téli táj a Rinya völgyében tam a kiállítás vendégköny­vébe. A legtöbb dicséret az ő munkáit illeti. A tárlatné­ző során báboskendős, bőr- ruhás fiatalok — a mozira várva — nézegették a képe­ket. Furamód, ezeknél a Kunffy-hatású festmények­nél időitek. Mezei Magdolna önarcképe különösen figyel­met érdemel. És ha már említettük a kiállítás vendégkönyvét, ak­kor ismét idézzünk belőle. Kárász Mária írta: „Kertai Tibor kompozíció című alko­tása, valamint .Huszár Endre művei valami új értéket kép­viselnek, ha úgy tetszik hi­ánycikkeket. Mélyről fakadó­nk, művésziek. Számomra élményt jelentenek.” A ne­kem is ismeretlen vélemény- alkötó sökak érzését fogal­mazta meg. Mint ahogy az az alkalmi kritikus is, aki Tálosi József né szövéseit em­lítette a legjobb munkák kö­zött. Ezeket látva is hi­ányoltam Pollák Judit mun­káit. ő ugyanis mestere a színes ceruzák mellett a szí­nes szálaknak is. Jó dolog ismét látni Urmös István éger-, itisza- és körtefából fa­ragott szobrait, a nyugdíjas iskolaigazgató Vezér Dezső képeit. A tizennyolc alkotó hat­vannégy munkájával ismét bizonyított. A tárlatlátogató természetesen csak a saját véleményét tudta megfogal­mazni, s ezért is ajánlja mindenki figyelmébe ezt a kiállítást. Nagy Jenő A rettegés vége — Nagy szívességet kérek tőled! — Péter hangja izgatott volt. Diplomatatáskájában remegő kézzel kotort, majd előhú­zott egy lezárt borítékot. — Ezt ... Add át, légy szíves, Marikának! Azt aka­rom, hogy ott légy mellette, amikor elolvassa... — Ott? Miért? — Nem lényeges ... Bár, tudod, szeretném, ha mellet­te lennél. Búcsúzom. Ebben a levélben elbúcsúzom. Itt­hagyom Marikát és a csa­ládot. Manaiv Márton nem hisz a fülének. Mi történt Péter­rel? Hiszen kiegyensúlyozott, harmonikus életet élit? Sze­rette két kislányát, imádta a feleségét... — Csak nem lettél szerel-, mes valakibe? — Á, dehogy! De kérlek, ne kérdezz töhbet! Mennem kell! Csak hozzád fordulhat­tam ezzel a kérésemmel, s tudom, meg fogsz érteni. Ne, ne most menj, majd a mun­kaidő végén. Vidd föl a le­velem, s várd meg, amíg Marika elolvassa. Vigasztald meg; ne engedd, hogy vala­mi őrültséget csináljon. Péter arca komor, hangja mélységes bánatot sugároz. Márton pedig továbbra sem érti a dolgot. Választ keres­ne a kérdésre, de a barátja már búcsúzik: — Még egyszer kérlek ... Csak benned bízhatom ... Egy gyors kézfogás, s a harminckét éves, jólöltözött férfi eltűnik a folyosó vé­gén. Márton pedig áll, for­gatja kezében a fehér borí­tékot. Még meg sincs cí­mezve. Vajon mi van ben­ne? Hogyan magyarázkodik Páter? Otthagyja a családját! Szinte hihetetlen! Hát mi­lyen világot élünk? Nincs már semmi összetartó erő? Csak úgy, egyik napról a másikra elértéktelenednek az emberi kapcsolatok? Ennyit ér az együtt töltött évtized? A nyole- és a hatéves kis­lány? Ennyit ér a kinkeserv- vel megszerzett két és fél szobás panellakás? Ennyit a közös emlékek, kirándulá­sok? Nincs magyarázat. Azaz, itt van a kezében. Talán itt van a magyarázat... Ha egyáltalán lehet valamit is megmagyarázni. Visszatér az Irodába, leül az íróasztala mögé, de nem tud dolgozni. Túl 'tömény volt ez az ebéd utáni né­hány perc. Képtelen napi­rendre térni a dolog fölött. Péter? Hogyan képzeli ezt? Csak így, egyik pillanatról a másikra felrúg mindent? Rettenetes ! Nem érti. Hiszen még a napokban is olyan vidám dolgokról beszélgettek. Péter arca ragyogott — jóllehet, már hetek óta panaszkodott, hogy rossz a közérzete —; föl elevenítették a nyarat, amikor éjszaka együtt in­dultak horgászni. Csónakon eveztek ki a Balatonra. Ká­nikula volt, s a víz rendkí­vül langyos, éjszakai fürdő­zésre kiválóan alkalmas volt. Péter pedig ráhagyva ahor- gászbotokat, belevetette ma­gát a vízbe, és a part felé úszott. Már kezdett pirkad- ni, amikor visszatért, ö mér­gesen fogadta, hiszen mind­össze egy nagyobbacska ha­lat sikerült megakasztania egész éjszaka, azt is Péter botjával. Barátja azonban ki­nevette zsörtölődését : „Ne zümmögj, oregfiú! Nekem nagyobb hal akadt a hor­gomra.” — Micsoda — kér­dezte értetlenül. — „Tudod, egy nyugatnémet házaspár­nak kiadtuk az egyik szo­bánkat. Az öregekkel ott van a húszéves lányuk is. Csi­nos, szőke, gyönyörű alakú, egyetemista lány. Tegnap délután beszóltam neki, hogy éjfélkor várom a strand előtt. Ezért úsztam ki a partra. — No, és ott volt? — csil­lant föl végre mindent értve Marci. — Egy kicsit késett, de jött. S minden olyan, de olyan egyszerűen, természe­tesen alakult! Én tudtam, hogy mit akarok, ő tudta, hogy mit akar. Gyönyörű volt! El sem tudod képzelni, milyen öröm számomra új­ra egy fiatal, csodás lányt ölelni... — Csak nem habarodtál bele? — De, nagyon! Perszenem vagyok már zöldfülű, annyi­ra tehát nem zsongtam be, hogy elveszítsem az esze­met. Hajnal felé német tu­dásomat latba vetve kiele­meztük, hogy nekem felesé­gem van, akit nagyon sze­retek, neki sráca van, aki fe­leségül veszi, így minden rendben, egyikőnk sem csap- ta-be a másikat... Márton nem. érti a dolgot. Talán újra megjelent ez a lány? „Az Ifjúság örök Sze­relme”, ahogyan egymás kö­zött cinkosan összekaosintva nevezni szokták? Vagy vala­ki mást talált Péter? Egy új, még nagyszerűbb nőt? De hi­szen azt biztosan elújságolta volna ! * * * Lépdel komótosan, kimér­ten az úton. Nem sietteti a pillanatot.. Zsebében ott la­pul a fehér boríték. Ami­kor a lakótelep négyemele­tes épületei között Péterék lépcsőházához ér, már tudja, hogy elkésett. Péter két munkatársa kíséretében Ma­rika rohan eszeveszetten sír­va egy autóhoz, és elrobog­nak. Manaiv Márton csak áll némán, és azt hiszi, érti a dolgot. Rövid töprengés után megindul, hátha a kis­lányok egyedül vannak ott­hon. Az ajtó azonban zárva, s a csöngetésre csak a szom­széd néni mindent tudó ar­ca búkkan elő. — Nem tetszik tudni, ho­vá rohant el Marika?—kér­dezi tőle. — De igen. Állítólag a férje öngyilkos lett, föl­akasztotta magát... Manaiv Márton agyából ki­szökik a vér. Micsoda?! Hát ez áz? Hát nem elhagyta, ha­nem itthagyta a családját, barátait? Ez nem, ez nem lehet! Máért? A korlátba ka­paszkodva vánszorog lefelé. Az udvaron lerogy egy pád­ra. Szíve hevesen kalapál; gondolatok cikáznak agyá­ban. Marika egy óra múlva ér­kezik vissza kisírt szemek­kel, remegve, összetörtén. Márton vigasztalni próbálja, de önmagát sem sikerül megvigasztalnia. S akkor eszébe jut a boríték: — Marika! Délben bent volt nálam Péter és egy le­velet hagyott ott. Arra kért, hozzam fel hozzád. Itt van • • • Remegő kezek tépték a papírt, s könnyek függönyén át derengenek kuszán rajzolt mondatok: Marikám! Csak nekem higgy! Utolsó pillanatig szerettelek Téged és szerettem kislányaimat. Épp ezért kell meghalnom, mert így nem élhetek még hónapokat sem! Nem aka­rom, hogy Ti is meghalja­tok! iNem akarom, hogy szen­vedjek, nem akarom, hogy szenvedjetek! Csak azt aka­rom, íhogy megérts! Volt egy lány Ia múlt nyáron. Nem volt Ikomoly, csupán néhány órát jelentett. De mindig is csak téged szerettelek! Tu­dod, hogy hónapok óta láz kínoz, hogy hasmenésem van, nyirokcsomóim bedagadtak és nem akarnak leapadni. Fél órája sincs, hogy elolvastam egy könyvet. A címe: AIDS. Hát ez az! Tudom már, hogy ez az én bajom! Nem aka­rom, hogy szenvedjek, nem akarom, hogy szenvedjetek! Nem akarlak megfertőzni benneteket, ha még nem fer­tőztelek meg benneteket! Így nincs értelme tovább semmi­nek. Éljetek boldogaú, ha még élhettek egyáltalán! Ne haragudjatok! Elmegyek, hogy ne itthon haljak meg. Nem akarom, hogy a lányok így lássanak... Szeretlek benneteket... Péter * * * A rendőrorvosi Vizsgálat ímegállaipította, hogy öngyil­kosság történt. A laborató­riumi elemzések pedig kide­rítették: Kovács Péter har­minckét éves műszaki elő­adó egy nehezen kezelhető vírusos fertőzésben szenve­dett, amelynek semmi köze nem volt az AIDS-hez.. . Gyarmati László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents