Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-30 / 102. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! ; — Somogyi Néplap AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 102. szám Ára: 2,20 Ft 1988. április 30., szombat Májust köszöntő Egyetemes, harcos ünnep május elseje: a világ dolgozói közösen lépnek föl a békééért, a haladásért, a munkáért. Egy évszázada, amikor a chicagói munkások május elsejét jelölték meg harci napjuknak, nem sejthették: elhatározásuk világünnep keletkezését is jelenti. Hazánkban régi hagyományai vannak a május elsejeként emlegetett népünnepségekkel, dalokkal, hajnalfák állításával egybekötött üdvözlésnek. A magyar munkások az elsők között fogadták be és támogatták május elseje eszméjét, és számos alkalommal hoztak érte véres áldozatot is. A tőke, az elnyomás elleni harcból korán részt kértek Somogy munkásmozgalmának legjobbjai, a szervezett nyomdászok, a vasasok, az építők, a cipészek, a csizmadiák. A korabeli nemzetközi és hazai felhívásoknak eleget téve szinte kezdettől harcos tömegmegmozdulássá változtatták május első napját — akkor döntően még csak a megye- székhelyen. A helyi lap arról tudósított a századelőn, hogy Kaposváron ez a nap már évek óta ünnep. A megmozdulások impozáns keretek közt zajlottak le: „méltóan azokhoz a szocialista eszmékhez, amelyet a munkásság hirdet és amelyek megvalósításáért küzd.” Az erősödő sztrájkkövetelések pontjai között minden szakmai egyletnél szerepelt ennek a napnak az ünneppé nyilvánítása. Később a két világháború között ezek a szervezetek váltak alapjaivá a baloldali munkásmozgalomnak és lettek aktív támogatói a demokratikus erőknek, a párt politikájának. Néhány kiemelkedő jelentőségű május elsejét is őriz az emlékezet: a Tanácsköztársaság első szabad májusára, a felszabadulás utáni önfeledt tömegképekre és az 1957. évi százezres tömegdemonstrációra gondolok, amikor a magyar munkásosztály újra és újra hitet tett a szocializmus ügye mellett. A májusi ünnep tavaszt köszönt, a vígságok napja, de alkalom és lehetőség is az eredmények és gondok számba vételére. Kétségtelen: ma több a nehézségünk, mint korábban. Élnek a környezetünkben gondokkal küszködő, idős emberek, nagycsaládosok, pályakezdők, munkát kereső fiatalok. Területenként és ágazatonként változó mértékben nehézséget jelent a munkaerő foglalkoztatása. Megnőtt azoknak a száma, akik szociális támogatásra szorulnak. Ezek a körülmények új helyzetet teremtettek a szakszervezetek számára is. Űj követelményeket fogalmazott meg a tagság. Sürgetően meg kell felelni — a termelés eredményességét segítő funkció mellett — az eddigieknél lényegesen jobb és személyre szóló érdekvédelem követelményének. A szak- szervezetek sajátos történelmi feladata a konfliktusfeltárás, konfliktusteremtés, hiszen a lappangó feszültségek növelik, a felismert ellentmondások pedig segítik leküzdeni a gondokat. A nyílt ütközések, a viták mozgalmunk hitelét erősítik. A szembenálló vélemények ütköztetése, az érvgazdag viták keretet adnak olyan politikai nevelőiskolának, amelyet Lenin oly fontosnak tartott a szakszervezetek esetében. Ehhez nagy szükség van jó tájékozottságra, bátor kiállásra a konkrét érdekvédelem során. Napjainkban, sajnos, sokan még nem képesek erre a feladatra. Igaz, hogy a tagság kézzelfogható, konkrét eredményeket vár a napi érdekvédelemben. A bírálatok egy részét feloldhatja a nagyobb nyíltság, a minden eddigieknél jobban szervezett nyilvánosság. A jövőt szolgáló és a jelen számára elfogadható döntések elősegítése ma fontos feladata a szakszervezeteknek. A mozgalom alapvető érdeke, hogy kilépjen a közreműködő, csak egyetértő pozíciójából: világos, határozott elképzelésekkel kell részt venni a dolgozók élet- és munka- körülményeit érintő döntésekben. Ezt a munkát erősen javítaná az érdekvédelem jogi szabályozása, törvénybe foglalása. A megye szakszervezeti mozgalma támogatja a megújulást, a korszerű gazdálkodási légkör elterjedését: ettől várható az életszínvonal javulása is. Szót kell emelni ugyanakkor minden egyes dolgozóért, akinek a foglalkoztatása megoldatlan. A leépítés nem lehet egyszerűen csak közgazdászok vagy munkaügyisek dolga, mert ennek szerteágazó szociális következményei vannak. A szakszervezetek számára alapvető feladat a munkát nem találókról való gondoskodás. Meg kell teremteni a feszültség kezelésének eszközeit. A kibontakozási program megvalósulását sajátos eszközeinkkel segítjük. Valljuk: az eredményes érdekvédelmet csak a hatékony gazdálkodás talaján lehet végezni. Elő kell segíteni a hatékony, minőségi munka elismerését, becsületének visszaállítását, és bátrabb kiállásra van szükség a differenciálás mellett. A szakszervezetek részt vállalnak a brigádmozgalom szocialista értékeinek mozgósításában, a tudás, a műveltség és a szellemi érdekvédelem felkarolásában. A fejlődés érdekében meg kell nyernünk minden egyes ember jó szándékú magatartását, bizalmát. Tapasztalatok bizonyítják: a munkahelyi közösségek a nehézségek ellenére is vállalják a társadalmi munkát, a kommunista műszakokat, ha értelmes, nemes a cél. Ezen a téren jelentősek a tartalékaink. Építhetünk a megye dolgozóinak tenni- akarására, erőfeszítésére, gondolkodására. A munka ünnepének legfontosabb üzenete, hogy közös elhatározással, összefogással vállaljuk a születő újat, vigyük tovább eddigi értékeinket. Hogy a munkahelyeken megértették ezt, azt bizonyítja a nagy ünnep előestéjén átadott országos kitüntetések a‘somogyi termelőegységek számára. Május elsejében mindenki megtalálja azt, ami számára a legkedvesebb: a gyermekkori majálisok hangulatát, a tavaszi veröfényt, az összefogás jóleső érzését. A munka, a szolidaritás ünnepe minden évben politikai, történelmi tartalmat is hordoz. Az Idei a béke, a biztonság nagyobb esélyét jelenti» hiszen kibontakozóban vannak ebhez a kedvező nemzetközi feltételek. Svajda József az SZMT titkára Ülést tartott az Elnöki Tanács Megnyílt Budapesten a Régiposta utcában a Bábolnai Mezőgazdasági Kombináttal közös vállalkozásban az első McDonald’s gyorsétterem. Az üzletet Marjai József miniszterelnök-helyettes, kereskedelmi miniszter nyitotta meg F«sitiválzószló leng a Csokonai-szobornál DIÁKSZÍNJÁTSZÓK CSURGÓN A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteki ülésén módosította a fogyasztási, értékesítő és beszerző, valamint az ipari szövetkezetekről 1971-ben alkotott törvény- erejű rendeletéit. A július elsejétől életbe lépő változtatásokat mindkét esetben elsősorban az tette szükségessé, hogy a szabályozás összhangba kerüljön az Országgyűlés márciusi ülésszakán módosított szövetkezeti törvény előírásaival. Az áfészek működésének keretet szabó tvr. — egyebek között — intézkedik arról, hogy az éves eredmény felhasználásáról, a szövetkezeti tisztségviselők munkadíjáról és egyéb járandóságáról a közgyűlés vagy a küldöttgyűlés határozhat. Azt, hogy a két testület közül melyik jogosult a döntésre, az alapszabály mondhatja ki, azzal a tvr-ben szereplő megkötéssel, hogy 500 főnél kisebb taglétszámú fogyasztási szövetkezetben nem lehet küldöttgyűlést alakítani. Az eddigiektől eltérően az új rendelkezések nem szabják meg az igazgatóság, illetve a felügyelő bizottság létszámának alsó és felső határát. E kérdésben is a közgyűlés dönthet. Emellett a jogszabály a korábbihoz képest számos kisebb, a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítése folytán bekövetkezett változásokkal ösz- szefüggő szövegmódosítást is tartalmaz. Az ipari szövetkezetekkel kapcsolatos eddigi szabályozás tételesen felsorolta az ezen szervezeti keretek között végezhető tevékenységeket. A tevékenységi kör folyamatos bővülése miatt ez a fogalommeghatározás mára elavult. Az új jogszabály csupán annyit mond ki, hogy az ipari szövetkezet — a mezőgazdasági tevékenységen kívül — bármilyen termelő vagy szolgál tató munkát végezhet. E területen is az alapszabályban rendezhetők a közgyűlés és a küldöttgyűlés egyes döntési jogkörei. Az alapszabály rendelkezhet a jövőben a munkahelyi tanácskozás ösz- szehívásának gyakoriságáról is. Az eddigi kettő helyett az új tvr. — a törvényben szabályozottakon túl — az ipari szövetkezeteknél csupán egy bizottság (Folytatás a 2. oldalon.) Csurgó a borongós idő és az időnként eleredő eső ellenére is a fesztivál lázában ég. A hétvégén tizenegyedik alkalommal rendezik meg a Csokonai diákszínjátszó-na- pokat. Plakettjét Kiss György tervezte. Munkáiból kiállítás is nyílt Csurgón a Mel- ler-kastélyban. A korán érkező csoportok nemcsak ezt nézhették meg, hanem az utolsó nagybányai festő, Rak- sányi Lajos munkáit is. Jutta Berendes, a karlsruhei amatőr együttes vezetője elismerően szólt arról, amit látott. Nemcsak udvariasságból, hiszen valóban 9zép munkákkal találkozhatott. Csoportjuk Bykott címmel egy keleti gyermekdrámát mutat be. Nem másról van szó, mint a nálunk is jól ismert Bocsáss meg, madár- ijesztő! című darabról. A nyugatnémet vendégszínpad sikerrel színre vitte már Anna Frank naplóját, kacérkodtak Bechettel is, mert szerintük a színháznak nemzetközi a nyelve. A fesztiválzászlót a Csokonai-szobornál vonták föl. A Himnusz elhangzása után Laczó János, a híres alma mater igazgatója emlékezett meg a költőről és az irodalompártolás csurgói hagyományairól. A fesztivált Bánná Varga Valéria, a megyei KISZ-bizottság titkára nyitotta meg, beszédében felidézve a csurgói diákszínjátszás hagyományait. Külsőségeiben is szép ez a háromnapos ünnep. Vásározók hozták el portékáikat. Elsőként a balatonszemesi Tóth Piroska árulta iparművészeti munkáit. A művelődési ház munkatársai percenként futottak, hogy minden igényt ki tudjanak elégíteni. Bihariné Asbóth Emőke, a csurgói művelődési ház igazgatója a nyitás előtti pillanatokban jó hírrel érkezett: az első helyezett színpadnak 25 ezer forintos nyereménybetétkönyvet ajánlottak föl a fesztivál szervezői; a második hellyel kitüntetettek 10 napig a Balaton- parton nyaralhatnak. Kedves meglepetésként a művelődési központ munkatársai elkészítették a Fesztivál-kopogtató című újságot, amelyben bemutatkozik valamennyi fellépő együttes. Többek között a Teleki Blanka Gimnázium diákszínpada, amely elsőként lépett tegnap a csurgói fesztivál deszkádra Somos Ákosnak és Somos Zoltánnak A diák tragédiája című paródiájával. Őket este fél tíz körül a mogyoródiak követték, ugyancsak paródiával, közös alkotással.’ Gázfáklya gyűlt Balatonújlakon A balatonújlaki művelődési ház falán tegap óta emléktábla adja tudtul:„Itt gyulladt ki először a földgáz Balatonújlak községben 1988. április 29-én a Kögáz és a helyi erők összefogásának eredményeként.” Több mint nyolcmillió forint költséget vállalt Balatonújlak lakossága azért, hogy bevezessék a földgázt a község utcáiba. Szívesen fizettek az emberek házanként 30 ezer forintot — ki zsebből, ki OTP-hitelből. Amikor az elöljáróság képviselői sorra járták a családokat, a lakosság 85 százaléka azonnal igent mondott a vezetéképítési tervre. Később még jó néhányan meggondolták magukat, úgyhogy végül is az újlakiak 90 százaléka adta be a pénzt s járult hozzá még munkával is a gázprogramhoz. A falu egyiharmada már be van kötve a gázhálózatba, a Balaton és a Kossuth utcában októberig fejezi be a vezetéképítést a héthelyi Aranykalász téesz gázépítő részlege. Az egész munka nagyon gyors, az idén februárban kezdődött. Tegnap a kultúrháznál ünnepi fáklyagyújtással emlékeztek meg róla a bala- tonkeresztúri közös tanácshoz tartozó Balatonújlak polgárai, hogy gázt kapottá falu. Mazzag Ferenc községi elöljáró mondott beszédet, s ebben hangsúlyozta, hogy a gázépítéshez kapott segítség is bizonyítja: Újlak egyenrangú fél a falvak jhá- zasságában”. A beszédet követően dr. Brandtmüller István, a megyei tanács általános elnök- helyettese meggyújtotta a gázfáklyát az összegyűlt helybeliek és a vendégek előtt. ÉLJEN MÁJUS ELSEJE!
