Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-28 / 100. szám
1988. április 28., csütörtök Somogyi Néplap 3 A barcsi ifjúság helyzetéről Kerek* asztal A valós helyzetfeltárás igénye fontos mutatója egy testület munkastílusának, érdemi tevékenységének. A gondokkal való szembenézés a nehezebb út vállalását jelenti, ám csak ez ad alapot a megoldáshoz. Ez a felismerés jellemezte a barcsi városi pártbizottság nemrég lezajlott s a térség ifjúságának helyzetét napirendre tűző ülését. A testület nem hagyatkozott a jelentésekre, hanem a videót segítségül híva az utca emberének véleményét is meghallgatta ... Az újszerű és példaadó kezdeményezés tapasztalataival kapcsolatos kerek- asztal-beszélgetésünk résztvevője volt: Király György, a városi pártbizottság titkára, Vaczuli Pál, a városi KISZ-bizottság titkára, Lendvai Géza, a Vörös Csillag Tsz pb-titkára, Vértes György, a városi művelődési ház igazgatója, Szili Béla, a Kemikál barcsi gyáregységének művezetője és Szóvári Adél gimnáziumi tanuló. Szerkesztőségünket Bíró Ferenc képviselte. SZERKESZTŐSÉG: — Milyen megfontolás késztetett a módszerbeli újításra? KIRÁLY GYÖRGY: — Idei murtkatervünk összeállításakor a pártszervezetek és a pártbizottság tagjai is szükségesnek tartották a téma napirendre tűzését, fel-, ismerve, hogy a társadalmigazdasági kibontakozás térségünkben sem képzelhető el az ifjúság megnyerése nélkül. E hosszú távú program megvalósítása és továbbfejlesztése nagyrészt erre a korosztályra vár. Fontos tehát, hogy helyzetüket, gondjaikat minél alaposabban megismerjük. Jelentést kértünk a városi KISZ- bizottságtól lakó- és munkahelyi tevékenységéről, a pártépítési munkabizottságtól pedig az ifjúság egészének helyzetéről. E jelentéseken túl szerettük -volna azonban közvetlenül, ha úgy tetszik -szűrők nélkül is hallani a fiatalok véleményét, ezért arra kértük a művelődési ház videostúdióját, hogy készítsenek iilmiinter- júkait a különféle ifjúsági rétegek képviselőivel. Ez a szókimondó film vezette be azután a pártbizottság ülését, mintegy kontrollját is adva a jelentéseknek. Ugyancsak új módszer volt, hogy előzetesen felkértük a Kemikál -gyáregység és a gimVaczuli Pál názium egy-egy fiatalját, hogy társaiik véleményét kikérve tájékozódjanak arról, mi foglalkoztatja -a munkás-, illetve tanulófiatalokat. Őket is meghívtuk az ülésre, s a film után elsőként ők számoltak toe tapasztalataikról. Mindettől érdemibb és tartalmasabb lett a testület vitája. Ezt egyébként ugyancsak videóra vettük, s a filmet eljuttatjuk az alapszervezetekhez és intézményékhez. Életszerűbbé tesai majd a pártoktatást, s szándékunk szerint élindít egy folyamatot, amelyben a -fiatalokkal való törődés már nemcsak jelszó lesz. Végül is „nem -pipáltuk ki” a témát s az információáramlás „lefelé” és „fölfelé” is folyamatos marad. SZERKESZTŐSÉG: — A jelentések alapján a hívülálló azt gondolhatná, hogy a KISZ munkája Barcsőn rosszabb, mint a megye más részein vagy hogy az itt élő fiatalokat nehezebb aktivizálni ... SZILI BÉLA: — Valójában -csak a lencse élesebb, és kontrasztosabb a -kép. Egy -sor olyan dolog felszínre került, amire -máshol talán kevésbé figyelnek, vagy igyekeznek róla tudomást -nem venni. Sajnos, országosan is tapasztalható még, hogy aki önkritikusabb, őszintébb, magasabb mércével mér, -saját külső megítélését rontja. Munkahelyemen is előfordul, hogy például egy középvezetőt azért marasztalnak el, mert területén több volt a fegyelmi felelősségrevonás. Pedig valójában csak többet követel, s nem nyugszik bele, hogy nem lehet jdbban. SZERKESZTŐSÉG: — Hogyan készült a film? VÉRTES GYÖRGY: — Régebbi törekvésünk volt, hogy a szórakoztatás mellett valamiként alkotó módon is alkalmazzuk a videót. Ezért fogadtuk örömmel a pártbizottság fölkérését. Először összeült a kis stáb, megbeszéltük a témaköröket és a kérdéseket, majd elindultunk a városban. Volt, akit az utcán szólítottunk meg, másokat a munkahelyükön vagy otthon kérdeztünk. Elsősorban arra törekedtünk, hogy az ifjúságnak minél több rétege, sőt típusa szót kapjon. Beszél a filmen munkás vagy diákfiatal, ám véleményt mondanak „rock-erek”, sőt „csövesek” is. Az utóbbiak még -a szipó- zásról is vallanak, s arról, Vértes György mi -vitte őket erre az útra. Végül is tanulnunk kell még a dokumentumfilmes szakmát, hogy következő munkánk -még mélyrehatóbb legyen. Az elkészült anyag erénye, hogy felvillantotta, mennyire differenciált a kép. Volt fiatal, aki elmondta, -hogy neki jó, -elégedett a munkájával és a körülményeivel, míg mások — függetlenül attól, -Hogy mely réteghez tartoznak — gondokat és panaszokat soroltak. SZERKESZTŐSÉG: — Mennyire csengtek egybe a filmben elhangzók és a je- lentésben megfogalmazottak? KIRÁLY GYÖRGY: — Az anyag szólt róla, a film pedig megerősítette, hogy az egyik fő gond a nevelés formalizmusa, s itt korántsem csak az iskoláról van szó, -hanem például a fiatalokat a családiban és a társadalomban is érő negatív hatásokról. Érzékelhető volt az is, hogy a felnőttek, s ez részben a KISZ-re i-s igaz, nem ismerik a fiatalok gondolkodását, törekvéseit, és ezért nem találják meg a megoldásokat. A filmből is érződött: sok esetben gyenge és felszínes az ifjúság tájékozottsága, egyebek közt terveinkről, nehézségeink okáról vagy akár olyan helyi kérdésekről, mint az elhe- helyezkedési lehetőségek. A diákok azt mondták, hogy a tanítóképző főiskola után aligha találnának Barcson munkahelyet; pedig pedagógushiányai küzdünk. A film érzékelhetővé tette a párt- bizottsági jelentésnek azt a megállapítását, amely szerint a -fiatalok helyzete, gondolkodása, magatartása tükörképet mutat az egész társadalomról. SZERKESZTŐSÉG: — Ez igaz, aligha érhetjük be azonban azzal, hogy a fiatalok gondjainak megoldására akkor lesz mód, ha az ország helyzete javul vagy hogy a fiatalokban majd magától is kialakul a helyes értékrend, ha a nevelés nem a rossz példák ellenszelében fejti ki hatását. KIRÁLY GYÖRGY: — A pártbizottsági állásfoglalás a párt-, állami és társadalmi szervezetek, gazdálkodó egységek tennivalóit is megfogalmazza. Elsősorban a fiatalokkal való foglalkozás módszerei szorulnak változKirály György tatásra. Az eddig jellemző utasítások és feladatmegha- tározások helyett a tőlük jövő kezdeményezéseket kell felkarolni. VACZULI PÁL: — A fiataloktól ma öntevékenységet, kezdeményezést várnak, csakhogy ez a korosztály úgy nőtt fel, hogy e vonásokat nem volt kitől megtanulnia. A demokratikus magatartásnak például alig volt követhető mintája. Ahol mégis vállalkoztak valami újra, nehezen találtak segítőre vagy partnerre a felnőttek körében. Más kérdés, hogy gyakran maguk sem elég fölkészültek, nem találják meg a helyes harcmodort, hiányzik a vitakultúra. Mindenekelőtt ebben kell segítenie és példát adnia a felnőtt generációnak. SZILI BÉLA: — A demokratizmus tanulásához a KlSZnnek is gyakorlóterepet kell adnia, ám erre csak akkor lehet képes, ha mozgalmi módszerekre alapozva, elsősorban mint politizáló szervezet működik. Az ön- tevékenység nem alakulhat ki egyik napról a másikra. Egyebek közt azért sem, mert a fiatalok egy része átvette az idősebbek beidegződéseit. így azt is, hogy a nyíltság kockázatos. A fűimen is láthattuk; ha nem -volt elég határozott a kérdés, a válasz is hamar elcsúszott az általánosságok felé ... A fiataloknak ma elsősor. ban azt kell megérteniük, hogy nem az a jó kérdés: „mit ad a KISZ?”, hanem hogy mit érhetek el a KISZ segítségével, hogyan formálhatom a saját életemet. Igaz, ehhez az kell, hogy az ifjúSzóvári Adél sági szövetség többre legyen képes a jelzőszerepnél vagy a szabadidős programok szervezésekor. VACZULI PÁL: — Területünkön az elmúlt két évben a lakóterületeken és a dolgozó fiatalok körében 40 százalékkal csökkent a KISZ taglétszáma. Vissza kell szereznünk tehát a fiatalok bizalmát. Ehhez való- ban szükség van a politikai jelleg erősítésére is, ám én ezen nem azt értem, hogy a „nagy politikába” próbáljunk beleszólni, inkább azt, hogy az egyes helyi döntésekben, folyamatokban legyünk kezdeményezőek, mindabban, ami az itteni fiatalok életét érinti. A fiatalok egyéni érdekeiben, törekvéseiben kell megtalálnunk a közöset és azt úgy képviselni, hogy hatása érzékelhető legyen. Megfelelő javaslatokkal készülünk pél dául a városi tanács következő ülésére, ahol a lakás- rendelet módosításáról lesz szó. Képessé kell válnunk arra — s ebben szükségünk van a pártbizottság segítségére —, hogy akár meg is tudjuk védeni a jó ügy érdekében kiálló és ütközni is kész helyi KISZ-vezetőt vagy fiatalt. LENDVAI GÉZA: — A KISZ lakásvitája igazán a fiatalok húsba vágó érdekeit szolgálta, mégsem tudta felsorakoztatni maga mögött a tagságot. Ennek pedig az említett bizalomvesztés mellett a több esetben tapasztalható politikai közömbösség az oka. Fölvetődik a kérdés, miként találkozott eddigi életében a fiatal a politikával. Formálissá szürkült ünnepségeken, nyakkendős- eseményeken vagy olyan gondolatok kapcsán, amiket nem értett vagy egyszerűen lózungnak tartott. A párt- szervezetek időről időre elmondták, hogy gond van a KISZ-szel és a fiatalokkal. Am mit tettek? Jó esetben berendelték és kérdőre vonták a KISZ-titkárt. De mikor beszélgettünk mi á gyerekekkel? Hányszor voltunk közöttük? Képesek voltunk-e személyhez szólóan politizál, ni, olyan nyíltan, ahogy a mostani pb-ülésen? E kérdőjelekben, azt hiszem, benne van a válasz is a tennivalókra. SZERKESZTŐSÉG: — A pártbizottsági anyag az önálló életkezdés gondjairól a fiatalok egy részénél tapasztalható ideológiai zava- rokig problémák sorát tárta föl. Hogy lehet kezelni ezt a gondhalmazt s megtalálni az első lépést a megoldáshoz? VÉRTES GYÖRGY: — A saját területemről mondok egy példát. Nagy élményem volt, hogy nemrég megismertem egy — mellesleg cigányfiatalokból álló — kitűnő öntevékeny csoportot. Akkor jutott eszembe, hogy lassan 20 éves népművelői pályámon mindössze a harmadik valóban spontán kezdeményezés volt ez, amellyel találkoztam. Minden mást meghirdettünk, felülről kezdeményeztünk, súgtunk. Még a klubmozgalmat is megyei klubtanács igyekezett irányítani. Pedig az említett csoSzili Béla port esetében is azt tapasztaltam, hogy az emberek nagy áldozatokra képesek az önmaguk meghatározta célért, saját ötletük megvalósításáért. A kulcsszó tehát az öntevékenység. Ennek minden apró megnyilvánulását ápolni és erősíteni kell, s nemcsak a kultúra berkeiben. Azt a bizonyos első lé pést mindenkinek a saját területén kell megtennie. SZOVÄRI ADÉL: — Szerintem a fiatalok jobb tájékoztatásával kellene kezdeni. A mostani beszélgetésen hallottak egy része például számomra új, s alighanem így lennének vele a társaim is. Különösen visszás, ha arról sem tudunk — s korábban erre is volt példa —, amikor rólunk van szó, amikor a mi lehetőségeifikről döntenek. Gyakori panasz, hogy nem tekintik partnernak a fiatalokat. Igaz, sok gyerek nem tud érvelni vagy csak vagdalkozik, de hát ma guktól nem tudnak partnerré lenni. Mondják, hogy legyünk nyíltak, s közben már az iskolában • azt tapasztaljuk, hogy érdemesebb képmutatónak lenni. Azt mondják, ti nem csináltok semmit, nem tudtok bármit is felmutatni. Csakhogy az én korosztályomnak az a legnagyobb hátránya, ami az előnye: sok mindent készen kapott, s nem is tanulhatott meg, nem kényszerült önmagának csinálni valamit. Mást! Ezt a mást a legtöbbünk csak a divatokban vagy egyéb felszínes dolgokban találja meg. LENDVAI GÉZA: — Az egyik kiindulópontnak a nevelést tartom, s ezen belül a munkára nevelést. A mai fiatalok nagy része 18 vagy 22 éves korában úgy kezd dolgozni, hogy még nincs tényleges tapasztalata, élménye a munkáról, kevésbé teherbíró és kisebb az alkalmazkodóképessége. Nem a prédikációt hiányolom; több olyan kezdeményezésre volna szükség, mint a mi iskolaszövetkezetünk. Az itt tapasztalható lelkesedés és tenniakarás bizonyítja, hogy nem a gyerekekkel van baj. KIRÁLY GYÖRGY: — Kiemelném, hogy a pártbizottsági állásfoglalás nem azt szabta feladatul az egyes szervezeteknek vagy gazdái, kodó egységeknek, hogy időnként tárgyalják meg a fiatalok helyzetét, hanem hogy a napi tevékenységük egészében, folyamatosan foglalkozzanak az ifjúság dolgaival, s azt is, hogy kérjék ki a véleményüket. A határozat konkrét. Például feladatul adja, hogy a vállala tok vagy gazdaságok dolgozzanak ki fiataljaik számára áttekinthető pályázati, támogatási, ösztönzési rendszert. Vagy hogy segítsék elő a közösségi célú munka- vállalás elterjesztését a térségben. Mindez számonkér- hető, s szándékunk is a végrehajtás fokozott figyelemmel kísérése. Jómagam a KISZ-t arra biztatnám, hogy találja meg saját arcát. Ma már senki sem várja, hogy feltétlenül a párt módszereit kövesse. Alakítsák ki azokat a tevékenységi formákat, amelyekről azonnyomban mindenkinek a KISZ jut majd eszébe. Ma kevés ilyen egyéni színt tapasztalok. Lendvai Géza SZILI BÉLA: — A legfontosabbnak azt tartom, hogy a párt jobban éljen együtt a KISZ-szel, a fiatalokkal. Az utóbbiak érezhessék, hogy részesei a döntéseknek és persze a végrehajtás felelősségének is. Ez azért is lényeges, mert ezekből a fiatalokból lesz a jövő párttagsága. LENDVAI GÉZA: — Látszólag apróság, mégis érdemes szólni arról, ami sok gondot okozott az anyag adatainak gyűjtésekor. Könnyebb ma egy tsz műtrágya-felhasználásáról táblánként grammra pontos számot megtudni, mint azt, hogy egy területen hány fiatal él. A KISZ nyilvántartásában 26, a pártban 30, az állami irányításban és a vállalatoknál 35 éves korig számít valaki fiatalnak. Ennek megfelelően nem sikerült megtudnunk például a dolgozni eljárók vagy a továbbtanulás után visszatérők számát. Mindez arra utal, hogy statisztikai rendszerünk túlbonyolított s a gyakorlatban alig hasznosítható. SZERKESZTŐSÉG: — Gondolt-e a pártbizottság e nyilvánosságot és nyíltságot erősítő módszer továbbfejlesztésére? Terveznek-e hasonló feldolgozási módot más témák kapcsán is? KIRÁLY GYÖRGY: — Az idén napirendre tűzzük az életmód és a térségben tapasztalható szociális feszültségek kérdését. Ennek előkészítéséhez szociológusoktól is kértünk segítséget, s ugyancsak készül majd a testületi ülésre az emberek véleményét feltáró riportfilm. VÉRTES GYÖRGY: — Az új feladathoz az első kísérlet tapasztalatait is hasznosítva fölkészültebben kezdünk hozzá. Szeretnénk dokumentumértékű anyaggal kirukkolni, s segíteni a testület megalapozottabb véleményalkotását és döntését.
