Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-01 / 78. szám
1988. április 1., péntek Somogyi Néplap 3 Ahol tizenkettő nem egy tucat TANÂROCK ÉS DIÁKROCK Csurgón és környékén még nem részesült KlSZ-szerve- zet olyan elismerésben, miint március 22-én az 526. számú Farkas János Ipari és Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Szakközépiskola. Akkor kapták meg a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. — Méltóbb helyre nem kerülhetett volna — mondta Bánné Varga Valéria, a megyei KISZ-bizottság titkára. Jelmondatukat Heinz Kah- lau német költőtől kölcsönözték: „Ha olyan valaki akarsz lenni, kikből nem 12 egy tucat”... — szavalta az intézmény „Szép szó” elnevezésű szavalóversenyén Katona Ágnes. — Érdemes elindulni a versenyen, hiszen minden évben az első három helyezett egy NDK-úton vehet részt — indokolja a döntőbe jutottak színvonalas előadásmódját Bélieczki Sándor igazgatóhelyettes. — Mi az, amitől önöknél 12 gyerek nem egy tucat? — Közismert, hogy tavaly vállalkozó iskola lettünk. A KISZ-szervezet nélkül ezt nem valósíthattuk volna meg. A szakközépiskolai osztályok indulásával 1992-ig évente 150-nel nő a tanulók száma. A KISZ-tagok száma viszont nem emelkedett ezzel egyenes arányban. Egyre nagyobbak a követelmények. Ha valaki tét nélkül jut valamihez, akkor azt kevésbé becsül. — Egy kicsit kellemetlenül érezzük amiatt magunkat, hogy mi már többet várunk el az első évfolyamosoktól, mint annak idején tőlünk elvártak — mondja Peti Peterdi Csilla, a KISZ- bizottság titkára. — A fejlődés azonban nem képzelhető el másként. — Tagjainktól továbbra is a tanulást, a társadalmi aktivitást, a közéleti tevékenységet követeljük meg, de szigorúbban — teszi hozzá Horváth Anita. — A bukás a tagság féléves felfüggesztését jelenti, ismétlődés esetén kizárást eredményez. Minden KISZ-tagnak ismernie kell az ifjúsági szövetség célkitűzéseit és szervezeti szabályzatát. A jelenleg 269 elsőéves közül mindössze 180-an tagjai a szervezetnek. Érdekeltté kell tenni a tanulókat, hogy belépjenek az ifjúsági szövetségbe. A sok színes programnak köszönhetik, hogy a kívülmaradot- ták inigylik „szerencsés” társaikat. Megszólaltak a diákok, a tanárok is „rockstílusban”. Versenyeztek a tanulókkal abban, hogy ki tud több székre ülni egyszerre. Szerelmet vallottak egy-egy zsákba rejtett tárgynak. A tanulók azonban nemcsak erről mesélnek szívesen. Élmény volt számukra a „Fiatalok az idősekért” akció csakúgy, mint az ifive- zetöi tevékenység. Megismerhették a leendő KlSZ-tago- kat már úttörőként látták, hogy kire számíthatnak később. Németh Attiláné KISZ- összekötő tanár az öntevékeny diákkörökről beszél. 23 ilyen működik a KlSZ-szer- vezetben. A diákszínpadot sokan ismerik az országban, és újságíró köre is van az intézménynek. A „Tű-görgő” című iskolaújság szól a női szabó szakmát tanulóktól az esztergályosokig mindenkihez, mint a neve is utal rá. Nagy vihart kavart a tanulók körében, az első évfolyamosokat nagy megpróbáltatások elé állító „szecska- avató”-ról szóló írás. — Milyen szervezetben tevékenykednek azok akik nem lehetnek tagjai a KISZ-nek? — Minden tanuló tagja a szakszervezetnek és a diák- bizottságnak — így Bélteczki Sándor. — A titkárt titkos szavazással választottuk meg — mondja Nyári Judit. — Annak ellenére emlékezetes ez számomra, hogy a három jelölt között én is szerepeltem, s végül nem engem választottak. Csurgón a diákokra bízzák a felelős döntéseket. — Ha ezt ők érzik, minden másnál fontosabb lesz a tevékenységük — vallja Bélteczki Sándor. Az iskolában arról győződtünk meg, hogy a legnagyobb KISZ-es elismerés nem azért került a belsősomogyi nagyközségbe, mert ez a terület fehér folt volt idáig. Balázs Andor Két év óta önálló az AKKU—GÉP Ipari Szövetkezet Marcaliban. A szövetkezet nagy teljesítményű lúgos akkumulátorokat gyárt világítási célokra. Fémipari tevékenységet is folytat, valamint a bolgár targoncák különféle típusú javítását végzi. Az elmúlt évet jól zárta a szövetkezet; mintegy kéts&ázötvenmilliós árbevételt ért el. A legnagyobb hasznot — mintegy nyolcvanmillió forintot — ,a lúgos akkumulátorok gyártásával érte el. A targoncák javítása hatvan- millió forintot hozott. A szövetkezet tavaly tizenhatmillió forint értékben adott el az NSZK-ba gépkocsifeljárókat, ezek iránt idén is igen nagy a kereslet. Üj szolgáltatásuk a targoncák biztonság- technikai vizsgáztatása, ezt a helyszínen végzik el. Fotó: Gyertyás László Űj első titkárt választott a nagyatádi városi pártbizottság 24 éve irányította a nagyatádi járási, majd városi pártbizottság munkáját Gajdos László első titkár. A nyugdíjba vonulása miatt megüresedett tisztségre tegnap délután választott új vezetőt a nagyatádi városi pártbizottság. A Dorcsi Sándor titkár elnökletével megtartott ülésen részt vett Kle- novics Imre, a megyei párt- bizottság első titkára. A testület először érdemeinek elismerésével fölmentette Gajdos Lászlót első titkári, végrehajtó bizottsági tagi, valamint a pártépítési munkabizottságban betöltött elnöki tisztéből. Ezt követően Kirkovics István, a már korábban megválasztott jelölő- bizottság elnöke adott jelentést munkájukról. A vb javaslata, a megyei pártbizottság előzetes véleményezése, valamint a nagyatádi városi pártbizottság tagjaitól kért vélemények alapján Szabó István gazdaság- politikai titkárt javasolta jelöltnek. Mint elmondta, valamennyi pártbizottsági tag egyetértett abban, hogy nem lenne indokolt külső jelöltet is állítani, ha a térség életét jól ismerő, minden szempontból alkalmai helybeli ember is van. Ezt az álláspontot tükrözte a titkos választás eredménye is. Szabó Istvánt egyhangúlag megVÉLEMÉNYEK A VÍZVÁRI HATÁRBAN Van amiről nem szabad lemondani választották a városi pártbizottság első titkárává; fölmentve egyben eddigi beosztásából. Szabó István 1934-ben született. Középiskoláit Kaposváron végezte, majd a köz- gazdasági egyetemen tanult tovább. 1958-,tói 61-ig a Hazafias Népfront járási titkáraként dolgozott, majd a pártapparátusba került, ahol máig is tevékenykedik. Munkája elismeréseként megkapta a Tegyünk Többet So- mogyért kitüntető jelvényt, valamint a Munka Érdemrend arany fokozatát. A felettes pártszervek és munkatársai véleménye szerint is magas szintű elméleti, politikai fölkészültséggel és sokrétű gyakorlSti tapasztalattal rendelkező vezetőegyéniség, akit demokratikus munkastílus, nyíltság, valamint önmaga és mások munkája iránti igényesség jellemez. Főiskolások tudományos konferenciája Kiemelkedő esemény a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Karán a minden évben megrendezett tudományos diákköri konferencia. — Hallgatóink ezáltal bekapcsolódhatnak az intézményünkben folyó tudományos munkába, kutatói, előadói ismereteket szereznek — mondta dr. Dér Ferenc, a tudományos diákköri tanács elnöke. Végre elkészült a tágas konferenciaterem, így megoldható, hogy mindhárom évfolyam végighallgassa az előadásokat. A reggel nyolc órakor kezdődött konferencián két szekcióban mérték össze tudásukat az előadók. A nagyobb érdeklődésre számot- tartó mezőgazdaságtudomá- nyi, valamint a társadalom- tudományi és agrártörténeti szekcióban összesen negyvenkét előadás hangzott el. A mezőgazdaságtudományi szekcióban legjobbnak Uzo- nyi Antal harmadéves hallgató előadása bizonyult. Dolgozatában a magyartarka és a magyartarka holstein-fríz keresztezett tehénállomány termelési és tenyésztési adatait hasonlította össze. — Az időszerű témát nagyszerű előadói- és vita- készsége még inkább kiemelte. Megérdemelten lett első — értékelte dr. Stefler József, a szekció zsűrielnöke. A két második helyezett érdekes témákat dolgozott fel. Szári Zoltán a Balatonban élő süllő táplálkozásbiológiáját vizsgálta. Lávsz- ky József a vörösróka zárttéri tenyésztéséről tartott előadást. A másik szekcióban Tippel Márta végzett az élen, aki a háztáji gazdaság és a nagyüzem kapcsolatát a vései tsz-ben tanulmányozta. — Imponálóan jó előadásokat hallattunk — mondta zárszavaiban Stefler József, némelyikük a katedrán is megállná a helyét. — A konferencia elérte a célját, jól szolgálta a kutatói gondolkodás és előadás fejlesztését — fejezte be a zsűri elnöke. V. O. Zöldell a vízvári (határ. Vida Imre, a termelőszövetkezet elnöke naponta bejárja, de jóslásokba nem mer bocsátkozni. Jó Oka van rá. Az elmúlt huszonkilenc év, amit a szövetkezetben töltött, sok mindenre megtanította. Itt van példának okáért a tavalyi év: januárban úgy indultak, hogy hatmillió forint nyereséget tesznek le az asztalra. Augusztusban azt mondták, jó, ha nem lesz veszteség. A szerencse, meg a jó gazda alapossága azonban sikert hozott, több mint tízmilliós nyereséget. — Zord volt az a tél, s kemény a tavasz. Egy hónapunk maradt a vetésekre. Aztán igaz, hogy esett, de nem amikor kellett volna. Június 25-e sokáig emlékezetes marad. Nem emlékszem- rá, hogy valaha is volt akkora jégverés ebben a határban, mint azon a napon. A növényeink kétharmadában 10 és 40 százalék között volt a kár. Hogy mit ígér ez a tavasz? Kevés volt a téli csapadék. Meglátszik ez a késői vetéseknél. A november első hetében elvetett gabona szépen kikelt, de nem olyan, mint máskor. A belvíz most is 5—15 százalék kárt okozott. Elég egy kétórás záporeső, úgy húszmil- liméternyi csapadék, és máris telítődik a talaj. Dolgozni kellene a határban, de nem lehet rámenni a földekre. Azt mondja Vida Imre, ha nem esne egy csepp eső sem, ha beköszöntené- nek a böjti szelek, akkor is jónéhány napnak kellene eltelnie ahhoz, hogy munkához lássanak. Pedig jó lenne már fejtrágyázni a gabonát. Jó, ott van a helikopter, azt is kérhetnék, csakhogy nagyon drága. Gyorsan múlnak a napok. Igaz, hogy van még idő május ötig, a kukorica vetésének befejezéséig, de ki tudja, hogy hány nap dolgozhatnak. Bárhogy is legyen, bíznak az emberekben, abban, hogy megtesznek minden tőlük telhetőt. Az elnök számolni kezd. Az új feltételekkel feladták nekik a leckét. A rendelkezések hárommillióval növelik eredményüket, de ugyanakkor a szabályzók hat milliót elvisznek. Vagyis 3—3,5 millió veszteségük van már eleve. Ezt pedig ki kell gazdálkodni valahogyan. Kemény erőpróba lesz. — Nem lehet csak a számokat nézni. Gondolkodni is kell. A szarvasmarha-tenyésztést például nem szabad felszámolni. Volt annak idején négyszázötven hektár olyan területünk, ahol a nagy vadkár miatt nem termett gabonából huszonöt, kukoricából harminc mázsánál több. Tíz évvel ezelőtt gyeppé alakították át, s felújítottunk százötven hektár régi gyepet is. Ezért is fontos most, hogy megmaradjon a szarvasmarha-állomány. A sertéssel már más a helyzet. Tavaly az év elején még volt százhúsz kocánk, annak szaporulatát nevelik. Lehet, hogy a mi hibánk: drágábban állítottunk elő egy kiló húst, mint amennyiért el lehetett adni. Felszámoltuk a kocatartást, átalakítottuk az épületet, most vásárolt süldők hizlalásával foglalkozunk. Ha sikerül átalakítani a fiaztatót is, akkor évente háromezer sertést adhatunk el a korábbi ezernyolcszáz helyett, méghozzá haszonnal. Valamikor arról volt híres Vízvár és környéke, hogy minden lakójára jutott egy leadott hízó sertés. Ma már csak felét tartják. A húskombinát minősítése miatta közelmúlt árai nem ösztönözték őket, hát felhagytak a sertéssel. A termelőszövetkezet most új rendszert vezetett be, hogy ismét érdemes legyen a tartásukkal foglalkozni. Minden malacra adnak ezer forintot, s a gazda ősszel annyi búzát, árpát, kukoricát kap, amennyit akar, s hozzá folyamatosan hozzák a koncentrátumot. Ha nincs pénze, hitelbe is megveheti a takarmányt, a leadások után kell fizetnie. Igaz, a szövetkezet felszámolja a mindenkori bankkamat időarányos részét. De ez érthető is, hiszen nem csinálhatnak maguknak veszteséget. — De nyerészkedni sem akarunk ezen — jegyzi meg Vida Imre. — Csupán azt szeretnénk, ha a ráfordításunk megtérülne. Hogy miért csináljuk? A szövetkezetnek az a dolga, hogy a tagok érdekeit képviselje. Nemcsak a sertéstartást támogatjuk, hanem a bikahizlalást is. Hogy érdemes-e ennyi időt, pénzt és energiát fordítani a háztájira? Mindenképpen, hiszen közös érdekről van szó. Az állattenyésztés nyeresége pótolhatja a növény- termesztés esetleges veszteségét. Nagy Jenő A szavazás eredményének ismertetése után elsőként Szabó István köszönte meg a bizalmat, majd Klenovies Imre szólt a búcsúzó és’ az új első titkárhoz. Közvetlen, baráti szavakkal méltatta Gajdos László munkásságát, aki különböző vezető beosztásokban négy évtizeden át dolgozott a megye fejlődéséért. Mint mondta, első titkárként is több időt töltött az emberek között, mint az irodában, s ennek is része volt abban, hogy a terület minden dolgáról tájékozott, Bízott munkatársaiban, sÄaz eredményeket sohasem” igyekezett kisajátítani. Tudott örülni mások sikereinek, s mindig jutott ideje arra, hogy az emberek egyéni gondjaival is foglalkozzon. Szabó Istvánról szólva a megyei pártbizottság első titkára kiemelte, hogy új utakat kereső, s a kockázatot is vállaló vezető. Mint mondta: olyan vonások ezek, melyekre korunkban különösen nagy szükség van. Az ^ilést követően Kleno- vics Imre átnyújtotta Gajdos Lászlónak a megyei pártbizottság ajándékát és tolmácsolta, a testület, valamint a maga jókívánságait.