Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-23 / 96. szám
1988. április 23./ szombat 5 Nyíltan a nyilvánosságról . A nyilvánosságot nom megvitatni, hanem gyakorolni kell — mondják gyakran. Ez igaz. De vajon kialakítható, továbbfejleszthető, javítható-e a gyakorlat, ha nem jár együtt a konkrét tennivalók elvi alapjainak, értelmezésének, lényegének kutatásával, tisztázásával, s a kialakult gyakorlat eredményeinek és hibáinak folyamatos 'elemzésével? Nyilvánvaló nem, s ez különösen vonatkozik egy olyan jelenségre, . amely minden megnyilvánulásában ezernyi szállal kapcsolódik a társadalom, a gazdaság, a politika állapotához, törekvéseihez, az állampolgárok igényeihez és . szükségleteihez. Ez a jelenség a nyilvánosság, amely .egyszerire jelenti a politikai . intézmények igyekezetét nézeteik, állás- foglalásaik, programjaik megismertetésére és elfogadtatására, az olvasó, a hallgató és a néző jogos követelését a közélet teljes nyíltságára, valamint az informátorok, újságírók kötelezettségét a lakosság széles körű tájékoztatására. Debrecenben tudósok, politikusok, újságírók tartottak szakmai vitát a politika és a nyilvánosság témakörében. A cél az, hogy a nyilvánosság emelkedjék a mai politikai, társadalmi szükségletek és lehetőségek színvonalára. Kulcsár Kálmán akadémikus. az MTA főtitkár- helyettese bevezető előadásában kimondta: „A nyilvánosság nem adomány és nem politikai engedmény kérdése. Amióta ugyanis a gazdaság túllépte a háztartás kereteit, amióta a közösségek publikus közösséggé formálódtak, azóta a politikának elemi szükséglete saját megméretése. Éneikül a modern társadalomban nincs tér az alkotó energiák kibontakozásahoz. Egy politika hatékony megvalósulásához lényegi feltétel a nyilvánosság. Nélkülözhetetlen elem Ez a néhány, bevezető mondat már érzékelteti, hogy a szakmai vitának nemcsak címe, hanem valóságos témája volt a politika és a nyilvánosság viszonya. Erről szólva a szakemberek egyértelmű következtetésre jutották: a nyilvánosság a demokratikus politikai gyakorlat nélkülözhe- tetleyi eleme. Bár a nyilvánosság értelmezése még további vitákat igényel, egyetlen kérdésben — úgy hat — már eljutottunk a végső következtetéshez: a nyilvánosság több mint tájékoztatás. Debrecenben el is hangzott, hogy a nagyobb nyilvánosság: beavatkozás a közügyekbe, a lakosság széles körét érintő döntések előkészítésébe; törekvés a nemzeti összefogás, a közmegegyezés, az állam- polgári aktivitás és bizalom erősítésére; lehetőség a szocialista demokrácia kiszélesítésére, a társadalmi ellenőrzés fokozására; módszer a nemzeti önismeret gazdagítására; folyamatos tevékenység a közélet minden szférájában. A vita résztvevői — a fenti gondolatkör logikus, folytatásaként — vizsgálták azt a kérdéskört is, amely a mai magyar politikai közélet egyik legidőszerűbb témájáéhoz kapcsolódik: a politikai intézményrendszer reformjához. A politikai nyilvánosság csak az intézményrendszer reformjának keretében növelhető, s nincs az a reform, amely ezen a téren megvalósítható anélkül, hogy növekedjék az állampolgárok illetékessége minden őket érintő kérdésben; hogy a lakosság pontos képet kapjon a politikai intézmények tevékenységéről s érvénye- síthessse a tájékozódáshoz való állampolgári jogait. A tanácskozás résztvevői ezt elismerve a politikai intézményrendszer most folyó reformját ■ egyértelműen támogatták. Helyeselték, hogy a pártértekezletre készült állásfoglalás-tervezet is sík- raszáll egy olyan társadalmi nyilvánosságért, amely „jobb lehetőségeket teremt a közéleti tájékozódáshoz, az érdekek különbségének és azonosságának felismeréséhez, a közmegegyezés létrehozásához, a társadalmi ellenőrzéshez." Ezeket az összefüggéseket a legszemléletesebben Kulcsár Kálmán akadémikus érzékeltette előadásának abban a részében, amelynek eev-két mondata szinte a tanácskozás szállóigéjévé is vált. Arról szólt ugyanis, hogy a politikai rendszer ás környezete közötti folytonos érintkezés létszükséglet, amelynek teljesítése közepette maga a rendszer szelektál a bejutó információk, feszültségek, érdekmegnyilatkozások, követelések között, s eközben tulajdonképpen kapukat épít ki, amelyen keresztül az információk bejutnák a társadalomból a politikai rendszerbe. A kapuk tágabbra nyíljanak A debreceni vita bizonyította, hogy a magyar politikai rendszerben megérett a felismerés a kapuk tágra nyitására, ezt a szakmai vita résztvevői több jelzésből is észrevehették. Egyrészt sokan idézték a pártártekez- let már említett állásfoglalás-tervezetét, a Központi Bizottságnak a közelmúltban kiadott ideológiai téziseit, másrészt azt a vitaanyagot, amir a résztvevők már előzőleg kézhez kaptak. A legfrissebb információkat pedig Berecz Jánosnak, a Központi Bizottság titkárának felszólalásából szerezhették: . ..Olyan reformidőszakbm élünk, amelyben forradalmi feladatokat kell megoldani. Márpedig ehhez nélkülözhetetlen a tartalmas és jól működő nyilvánosság. Ez nem önmarcangoló, nem mélyíti a társadalom sebeit, hanem ellenkezőleg: tettekre mozgósít, miközben visz- szaadja, vagy egyáltalán megadja az olyan értékek rangját, mint pl. a munka- kultúra, a munkaerkölcs, a munka becsülete. Nyilvánosság nélkül szabadság és demokrácia nem létezhet." Ilyen nyilvánosság elérésében természetesen a politikai intézményrendszer minden eleme érdekelt, következésképpen megteremtéséhez valamennyinek hozzá kell járulnia. A debreceni vita rávilágított tehát a gyakorlati tennivalókra is, és itt hangot kaptak a kormány törekvései, a szakszervezetek, a KISZ és más intézmények, szervezetek elképzelései. De mindenki megfogalmazta, hogy a legnagyobb jelentősége annak van, milyen tágra nyitja azokat a bizonyos kapukat a Magyar Szocialista Munkáspárt. A vita résztvevői elégedetten hallgatták a Politikai Bizottság illetékes tagjának állásfoglalását: „A párt úgy gyakorolhatja vezető szerepét, ha állandó párbeszédben áll az emberek többségével, ha e többséget egyetlen irányban képes mozgósítani, ha képes lesz szüntelen megújulásra, politikájának a változékony valóság szerinti felülvizsgálatára. A párton belül korlátlan legyen a nyilvánosság. Ez már ma is jól működik »felfelé«, a másik irányban viszont gyakran hézagos, lassú vagy üres. Pedig az emberek, köztük a párttagok naponta élik meg a valóságot, nem pedig valamely vezető testület ülésére várnak az eligazodáshoz. A pártnak belső dolgai is létezhetnek, ám az egész nemzetet érintő ügyekben legyen teljes a társadalom tájékoztatása". . Partneri viszony E célok elérésének eszköz- rendszere igen széles, de méreteinél és hatásánál fogva kiemelkedik belőle a tömegtájékoztatás. Abban azonban nem volt véleményeltérés, hogy a sajtónyilvánosság növelése alapvető érdek,-de érvényesítése olyan folyamat, amely csak a politikai intézményrendszer reformjával együtt valósítható meg. Döntő kérdése a politikai intézmények és a tömegtájékoztatás partneri viszonya. Ennek alapja adott: az érdekek azonossága. De erre a bázisra mindkét félnek építkeznie kell. Ilyen és hasonló kérdésekről igazi vita folyt Debrecenben. S az eszmecsere számos értékes javaslathoz vezetett. A debreceni szakmai vita — mindent összevetve >— nyíltan beszélt a nyilvánosságról. Ezzel pedig nemcsak a leglényegesebb elméleti kérdések tisztázásához és további kutatásához járult hozzá, hanem a , gyakorlati teendők megvitatásához, s főleg magának a gyakorlatnak a korszerűsítéséhez. A vita haszonélvezője tehát nem a Debrecenbe hívod szakmai közönség, hanem az egész lakosság. Pálos Tamás Dino Buzzati olasz író és festőművész képeiből nyílt kiállítás a héten Budapesten a Széchényi Könyvtárban (MTI-fotó — Tóth István Csaba felvétele) ÖNVIZSGÁLAT A magyar nyelv hete számomra az önvizsgálat időszaka. Mit tettem — vagy tettem-e egyáltalán valamit — a múlt évben anyanyelvemért, amelynek óvására, fejlesztésére elköteleztem magam? Vagy csak használtam? Igába fogtam a gyönyörűt? Az a foglalkozásom, hogy naponta leülök a papír elé és mondatokat írok egymás alá. Munka közben a közlendő gondolatok, tárgyak, összefüggések bűvöletében talán elfeledkeztem róla? Meglehet, hiszen természetes számomra, hogy van, mint a levegő. Ilyenkor gondolom végig újra és újra az utat, amelyet nyelvünk tett meg népünkkel (hiszen a magyar nép története a magvar nyelv története is), amelyet Illyés Gyula . ..Koszorú" című versében meg- rázóan, a költő-nyelvtudás legmagasabb szintjén idézett meg. Ilyenkor gondolok —- forró hálával — arra az ismeretlen szerzetesre, aki 1300 körül Itáliában megírta fohászát Máriához: minden idők egyik legnagyobb magyar versét, az Ómagyar Mária-siralmat. Ez a nyelvemlék — amelyet évszázadokkal a keletkezése után, az első világháborút követő években fedeztek föl — bizonyítja, hogy az „ómagyar kori ’ nyelv már a legnagyobb költészfethez méltó pompában tündökölt. Ilyenkor jut eszembe a humanista Janus Pannonius, korának Európa-hírű költője, aki latinul írta ugyan epigrammáit, panegiriszeit, mert a humanizmus lényegében kozmopolita áramlat volt és a költészet, a művészet gyö- kértelenségét hangsúlyozta. Hogy Janus mégsem lett gyökértelenné, hazátlanná, annak oka, hogy vérbeli lírikus volt. Kiemelkedő költői egyéniséggé tulajdonképpen itthon vált, a dél-du- nántúli lankákon, a pécsi mandulafák alatt — édesanyjának, Borbála asszonynak közelében, akivel anyanyelvén, magyarul beszélt. Balassi jut eszembe, Balassi századokon átütő, eleven. parázsló', üde költői nyelve. „Ó, nagy kerek, kék ég, dicsőség, fényesség, csillagok palotája" — kiált fel bennem a kitáguló tüdejű, mindent habzsolni, átélni vágyó reneszánsz, Balassi Bálint nyelvén. Nemcsak az országot, a népet támadta, pusztította tatár, török, német; a nyelvet is. De a nyelv is ellenállt, akár csak a végvárak népe, Thököly és Rákóczi népe. A nyelv is harcolt. Dobó István katonáival. Vak Bottyán kurucaival együtt. És ha vérzett a nyelv, ha rátaposott az idegen hódító vagy a nemzetét, anyanyelvét megtagadó hazai szülött, mindig akadtak, akik segítségére siettek. Egyenesen Bécsböl, Mária Terézia udvarából szárnyalt a tarackos ugar fölé Bessenyei György^ hogy föléb- ressze a szunnyadó lelkiismeretet, és kimondja: vágy megoltalmazzuk anyanyelvűnket. vagy mint magyar nemzet megszűnünk létez- ‘ ni. És jöttek a szívós nyelvújítók, élükön Kazinczy Ferenccel, hogy heroikus küzdelemben megiíjult nyelvet teremtsenek. Nekik köszönhető, hogy abban az időben mintegy tízezer szóval gva- rapodttínk, s e szavak zöme mai nyelvünk alapszókincséhez tartozik. Nekik köszönhető, hogy a csodálatos XIX. században - megszülethetett Vörösmarty költészete, Eötvös prózája, Kölcsey beszédei, Arany és Petőfi stílus- realizmusa, egyszóval: a magyar irodalorp egyik legtermékenyebb, legnapfényesebb korszaka. A rövid áttekintést folytathatnám a későbbi nagy nyelvészek, nyelvművelők munkásságának értékelésével. Folytathatnám Kosztolányival. aki a két világháború között valóságos szerelmi vallomásokat írt anyanyelvéhez, amelynek utolérhetetlen művelője volt. Folytathatnám a jelenkori nyelvművelők tiszteletre méltó törekvéseivel, eredményeivel, de ehelyett magamba nézek, elvégzem az önvizsgálatot... Szapudi András RÁDIÓJEG YZET Híd a Kwai folyón Napjainkban az új vám- és devizarendelkezéseknek köszönhetően is egyre több szó esik az utazásról, a turistaellátmányokról, kiváltható valutáról és még ezernyi kérdésről. A Petőfi rádió Iránytű című műsora megkíméli az utazni vágyókat hasonló gondok felvállalásától; elég helyet foglalni a készülékek mellett, és máris távoli tájakon barangolhatunk. A Kelemen László rendezte csütörtök délutáni adásban szinte majdnem mindenki megtalálta az érdeklődésének megfelelő riportot. Ez, egy ilyen jellegű műsornál valósággal követelmény is. S ki gondolta volna, hogy ebből a műsorból fogja megtudni, hogy a bécsi taxisoknak is akad tanulnivalójuk magyar kollégáiktól, bár a beszélgetésből nem derült ki, hogy mi az, amit ők kevésbé tudnak. Hallhattuk: Bécsben számítógép vezérli az egész taxiforgalmat, s a kiállási idő a szomszédban két perc körül mozog. S ha a sofőr ez idő alatt nem érkezik meg, másnap egy taxizás nélküli „ajándék" napot kap a főnökétől — hogy legyen ideje gondolkodni a munkafegyelem alapvető kérdéseiről. Az osztrák főváros taxisai hamarosan viszonozzák majd budapesti kollégáik látogatását. Ez utóbbiak képviselője elmondta: ők is szeretnének számítógépes rendszert üzemeltetni — erről a bécsi látogatásig azt hitték, megoldhatatlan —, valamint tervezik, hogy a 15—20 perces kiállási időt öt-hat percre csökkentsék. Ezután máris a világ másik felébe utazhattunk Paulus Lajos segítségével, aki egy filmforgatással kapcp>- latos élményét osztotta meg velünk. A forgatócsoport Thaiföldön filmezett, s\, eljutott a Kwai folyóhoz is. A folyó neve világszerte ismerős, hiszen a regény és a film biztosította hírnevét. A Thaiföld és Burma közötti összeköttetést létesítő híd építésére a japánok 1941-es hadüzenete után került sor. Megtudtuk, hogy a regénybeli történetnek a valósághoz nem sok köze volt, ha csak annyi nem, hogy a híd valóban az angol és az amerikai katonák csontjain épült föl, borzalmas nehézségek árán. A közelben berendezett múzeumban található néhány fotót nézegetve jött az ötlet: szólaltassanak meg pár túlélőt az egykori építők közül. Az ötlet csak ötlet maradt, de Thaiföldről és a Kwai folyóról elkészült a film. Az Esti Hírlap hírt adott a filmesek vállalkozásáról, s pár napra rá megtörtént a csoda ! Megcsörrent a telefon, s a vonal végén egy derék angol jelentkezett, aki olvasta az újságcikket s úgy gondolta, megosztja élményeit Paulus Lajossal. S ahogy az már lenni szokott, természetesen a szigetlakó nem volt más, mint távolba szakadt hazánkfia,’- aki a kevés számú túlélő egyikeként részt vett a híd építésében. Izgalmas elbeszélése révén szinte láttuk a három és fél éves építés minden borzalmát, a bombázásokat, a maláriától legyengült katonákat. S nem hallgathattuk megindultság nélkül, amikor arról beszélt, hogy bár harminc évvel ezelőtt repülővel járt a környéken, de nagyon szeretne még egyszer visszamenni oda, hogy gyalogosan bejárja azt a területet. „Vissza akarok menni" — mondta utoljára, s ezt is szinte hibátlan magyarsággal. Remélem, sikerül neki ! Balogh P. Ferenc AZ ELSŐ PRÓBÁLKOZÁS — SIKERREL Egészségnevelési nap Rendkívülinek számító nap volt a tegnapi a kaposvári Krénusz János Általános Iskola tanulói és nevelői számára. A köjál szakemberei és az iskola vezetése úgy határozott, hogy a Kalinyin városrész iskolájában rendezik meg megyénkben az első iskolai egészségnevelési napot. Dr. Virágh Zoltán, a köjál igazgatója: — Intézményünkben számos, az egészséggel kapcsolatos vizsgálat és segítség- adás elvégezhető, s bár sokan részt vettek már hasonló rendezvényeinken, úgy gondoltuk: sokkal hasznosabb, ha az egészséggel kapcsolatos témákról legjobban felkészült szakembereink beszélnek a gyerekeknek. A tegnapi rendezvényünkön nemcsak a köjál, hanem a kórház orvosai, a gyógyszertári központ szakgyógyszerészei és rendőrök is tartottak előadást. így valóságos csapatmunka alakult ki. Mint megtudtuk: a Krénusz iskolára elsősorban azért esett a szervezők választása, mert a köjál előző egészségnevelési programjain ezt az iskolát képviselték a legtöbben, s a lakótelepi jellegből adódóan itt fokozottabban jelentkeznek a tanulók egészségére káros hatások. Az iskolában e napi’a tanítási szünetet rendeltek el. s az első osztályosoktól a nyolcadikosokig minden gyerek számára voltak programok. Az előadásokat, vetítéseket. bemutatókat íorgó- színpadszerűen oldották meg, s.a 20—25 perces foglalkozások igencsak tetszettek a tanulóknak. Volt előadás a gombamérgezésekről, a ciga- rettázás ártalmairól, az egyik tantei'emben bacilusvadásza- ton vettek részt a kicsik —• megnézhették a baktériumokat. tenyészeteket. A fertőző betegségekről, a gyógy- szerveszéiyről a felső tagozatosoknak tartottak előadást. Nagy érdeklődés fogadta a műszeres méréseket: vitái kapacitást. pulzusszámot, vérnyomást, valamint testsúlyt és testmagasságot mértek. Az első, nagy sikerű egészségnevelési nap tapasztalatai alapján évi két-három hasonló összejövetelt szerveznek majd más és más általános vagy középiskolában. A következőre máris jelentkezett az 503. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet.
