Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-21 / 94. szám
1988. április 21., csütörtök Somogyi Néplap 3 ALKOTÓ VITÁK A somogyi pártszervezetekben alaposan megvitatták a május 20-ra ösz- szehívott pártértekezlet állásfoglalástervezetét. A taggyűlések támogatták a dokumentumot, amely a Központi Bizottság elgondolásait tartalmazza a párt feladatairól, az ország jelenlegi helyzetében legfontosabbnak ítélt tennivalókról. A viták a gazdaság, a társadalom, a pártélet, az ideológia szinte valamennyi részletét átfogták. Sok volt az észrevétel, a kritikai vélemény is, megfogalmazták a kommunisták, hol és miben van hiányérzetük. Általános tapasztalat, hogy a tennivalók részletesebb megfogalmazását kérik. Az eszmecsere bizonyára hozzájárul a megfontolt közös vélemény kialakításához. A vita hasznát és fontosságát az új és módosító javaslatok sokasága bizonyítja. A Központi Bizottság figyelembe veszi majd ezeket, s úgy terjeszti az állásfoglalás-tervezetet a pártértekezlet elé. Rendszeres ellenőrzést Mostanában nem volt olyan tartalmas taggyűlés a MÁV kaposvári csomópontjának forgalom 1-es alapszervezetében, mint az, amelyiken az állásfoglalás-tervezetet vitatták meg. Az egyik nyugdíjas az őszinte véleményeket hallva meg is jegyezte: „Most valóban taggyűlésen érzem magam! Ami a szívünkön, az a szánkon, s így lehet is valamit tenni azért, hogy az elképzeléseket megvalósítsuk". A kommunisták fölkészülten jöttek el a taggyűlésre. A dokumentum szinte minden részét érintő vitához jó alapot adott Patak Józsej párttitkár bevezetője. Az őszinte véleménynyilvánításokon kívül elsősorban az tetszett, hogy a jelen levők egymással vitatkozva alakították ki véleményüket. Fontosnak tartották, hogy azt is elsorolják, amivel egyetértenek. Helyeselték az alkotmány tervezett módosítását, s azt is kérték: dolgozzák ki, mikor van szükség helyi szavazásra és mikor országos népszavazásra. Ez növelné ugyanis a párt iránti bizalmat. Elhangzottak olyan megjegyzések, hogy a dokumentum túl sokat markol, a kívánságokat és óhajokat pontosan meg kellene fogalmazni. Az állomásfőnök ezzel vitába szállva amellett foglalt állást, hogy ez a dokumentum az előrehaladás záloga. A párt megváltozott helyzetében az a fontos, hogy a kommunisták, a pari- szervezetek érjék el a benne foglaltak megvalósulását a munkahelyükön, az egész országban. A dokumentum ugyanis annyit ér, ameny- nyit megvalósítunk belőle. A munkaversenyfelelős szerint a feladatokhoz a párttagságnak is fel kell nőnie. Az üzemfőnök ehhez még hozzátette : a pártértekezlet után fejezzük be a vitát, s dolgozzunk, kérjük számon a párt politikájának megvalósítását. Az egyik nyugdíjas hivatkozott az előbbi kongresszusok jó határozataira, s azt állapította meg, hogy sok minden nem valósult meg belőlük. Éppen ezért a végrehajtás ellenőrzése mindenhol váljon rendszeressé. Azt is nézzük meg. hogy a gyakorlat igazolja-e egy-egy döntés helyességét. A személyzeti vezető szerint egyes gazdasági döntések nem bizonyultak megalapozottak-, nak, s utána elmaradt a fe- lelősségrevonás. Az állomásfőnök figyelmét megragadta *z, hogy a dokumentum megfogalmazza a felelősséget a gazdasági helyzetért. A tagkönyvcsere-beszélgeté- sekre hivatkozva azonban további választ vár ő is. Egyetértett azzal, hogy a gazdasági-társadalmi kibontakozási programban meghatározott célok eléréséhez jelentős nemzeti, társadalmi érdek fűződik, ezért akkor is meg kell valósítani azokat, ha helyenként ütköznek a gazdálkodó szervezetek, a lakosság egyes rétegeinek rövid távú érdekeivel. A kommunistáknak mindenre választ kell adniuk, meg kell értetniük és elfogadtatniuk az intézkedések okait. Ennek azonban az a föltétele, ahogy többen megfogalmazták: legyen gyorsabb, alaposabb, bővebb a tájékoztatás, az információs jelentésekre adott válasz. Meg kell újítani a pártoktatást, a tankönyveket, a kiadványokat. Általában több felvilágosítás szükséges az ideológiai vitákhoz. A hozzászólók fontosnak tartották az értelmiség megbecsülését, a tudományos munka támogatását, enél- kül ugyanis nem léphetünk előbbre. Kérték a művelődés támogatását is. Az oktatástól azt várják, hogy nagyobb általános műveltséget adjon. Szorgalmazták a fiatalok lakáshoz jutásának megkönnyítését. Pedagógusok — nemcsak az oktatásról Vezető beosztású pedagógusok .alkotják a kaposvári közgazdasági szakközépiskola pártalapszervezetének gerincét — jegyezte meg az iskolaigazgató és a párttitkár, de rögtön hozzáfűzték: a pedagógus-KISZ-alapszer- vezet is számlál annyi tagot, mint a pártalapszerve- zet, amelynek legutóbbi taggyűlésén a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének állásfoglalás- tervezetét vitatták meg. Ott is, ahol ugyan csak tizenket- ten vettek részt a taggyűlésen — mivel csupán ennyien vannak —, szintén érzékelhettük, hogy hasznos eszmecsere alapjául szolgált a dokumentum. Az a hozzászóló, aki aggodalmának adott hangot, végsősoron olyan feladatokat említett, amelyek megoldásában az eddiginél jóbban kell számolni a fiatalokra — állapította meg. Tehát a cselekvés programjáról alkotott véleményt. Egv másik asszony a bevezetőjében elmondta, hogy nem készült hozzászólni a vitához, ám „addig fészkelődött benne a gondolat", míg kibökle: — Ne az legyen, hogy megint csak megbeszéltük a dolgokat ... Hangsúlyt kapott az oktatásügy fejlesztésének témája is, különösképpen az általános műveltség emelésének fontossága, s az erre épülő szakműveltség fokozása — ahogy Jónás József mondta —, de épp ilyen jelentőséggel foglalkoztak a tantestület kommunistái a reform végrehajtása pártellenőrzésének szerepével, a döntéselőkészítés fontosságával, az egészségügy hatékonyabb támogatásával, a fiatalok vezetővé válásának segítésével, az iskolai KISZ-szervezeték és a diákmozgalmak kibontakozásának támogatásával is. Weltschné Réti Valéria többek között ezt tartotta fontosnak elmondani: — örültem annak, hogy a személyes felelősségről is szó van a dokumentumban, s a vezetőket aszerint kell megítélni, hogy munkájuk mennyire eredményes. Az állásfoglalás-tervezet megfogalmazása több kritikát kapott. — Ha sokféle módon értelmezhetünk néhány megállapítást, hogyan tekintsük azokat állásfoglalásnak? — vetette föl Jónás József, és mások is osztották a véleményét. Abban is egyetértettek, hogy az ilyen kifejezések, mint „nagyobb figyelmet kell fordítani’, „erőfeszítéseket teszünk", túl általánosak. Ennél határozottabb kifejtésre, állásfoglalásra van szükség. Az iskola igazgatója az oktatás és a gazdaság kapcsolatát elemző hozzászólásában állapította meg: — Az iskolázatlanság gátja a gazdasági fejlődésnek. Pezsgő és előremutató fórum volt a közgazdasági szakközépiskola kommunista tanárainak taggyűlése. r Érdemibb testületi munkát — Siófokon és környékén 131 pártalapszervezetben v;- tatták meg az állásfoglalástervezetet. A tapasztalatok azt bizonyítják — fogalmazta meg Giay László, a városi pártbizottság titkára —, hagy nagy várakozás előzi meg a pártértekezletet. Helyenként, úgy tetszik, túlzott is ez a várakozás. A kommunisták őszintén, kendőzetlenül fogalmazták meg véleményeiket. Észrevételek, javaslatok bőven találhatók a jegyzőkönyvekben. Kevés a szélsőséges vélemény, ám néhányan úgy vélik, hogy bizonyára nagy baj lehet, ha ilyen gyorsan kell cselekedni, mások meg — helyesen — annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a párt éppen a bajt akarja megelőzni azzal, hogy pártértekezletet hív össze. Ezt az eszmecserét természetesen nem lehet kiszakítani az előző folyamatokból: a kibontakozási program, a párt vezető szerepe és az ideológiai tézisek vitasorozatából. Minden alapszervezet a maga sajátossága, összetétele, képzettségi szintje szerint közelítette meg a témát. Legyen egységben a szó és a tett! A többség egyetért azzal, hogy az alapelvek helyesek, de számon kérik a konkrétumokat, az eszközrendszer, a megvalósítás „hogyanjának" kidolgozását, A változtatás komoly szándéka tükröződik az állásfoglalás-tervezetből: a párt átfogóan akarja a megújítást a párt-, a gazdásági és a társadalmi élet minden területén. A viták többsége a pártélethez kötődött, ezen belül például arról folytattak eszmecserét, hogy a tisztségviselők választása miként történjen, meddig maradhasson posztján a tisztségviselő. A többség egyetért a kétciklusos választással, azzal a megjegyzéssel, hogy az alkalmasságot menet közben is vizsgálni kell, tehát aki alkalmatlan a feladatok magas szintű megvalósítására, egy ciklus időtartamára se maradjon tisztségében. Egyetértenek azzal is, hogy a párt elvi politikai eszközökkel irányítson, ám hangsúlyozták, hogy ennek eszközrendszerét, módszerét ki kell munkálni. Elhangzott az is, hogy a Központi Bizottság számoljon be menet közben határozatainak végrehajtásáról, s ehhez teremtse meg a szervezeti föltételeket. Sokkal több információt várnak a területek munkájáról, például a Központi és a Politikai Bizottságéról. Sokan úgy vélik, hogy az apparátusok munkastílusát, gyakorlati tevékenységét testületi irányításnak kellene alárendelni, ehhez viszont ugyancsak a munkastílust, -módszert kellene érdemben átalakítani. Széles körű az egyetértés abban, hogy a titkosságot a választások esetében minden szinten gyakorolni kell. A párttagság többségének az a véleménye, hogy a felső pártszervek tagjainak egy részét — legalább az 50 százalékát — közvetlen válaszszák. Érdekes vita bontakozott ki a kisebbségi véleményekkel kapcsolatban. Sok helyütt megemlítették, ho<*y a döntés előtt a kisebbségi véleményt hozzák nyilvánosságra. Egyetértettek azzal, hogy a tagság a párt álláspontját nyilvánosan képviselje, de erőteljesen igénylik, hogy az állami, a gazdasági területen dolgozó kommunista vezetők felelősségét is jobban hangsúlyozzák. A mozgalmi jelleg fokozásának szándékát jelzi, hogy sokan szeretnék, ha a kapcsolattartás a párt központi szerveivel közvetlenebb, oldottabb, protokolltól mentesebb lenne, ha a felsőbb szintű vezetők gyakrabban vennének részt a pártszervezetek fórumain. A Sütév ötvenhárom tagú pártalapszervezetéből har- minchatan ott voltak az állásfoglalás-tervezet vitáján. Az eszmecseréről önmagában is sokat mond, hogy csaknem minden negyedik kommunista véleményt nyilvánított. A szókimondó megjegyzéseknek, javaslatoknak fültanúja volt Klenovics Imre. a megyei pártbizottság első titkára is, aki a közelmúltban, amikor csak tehette, igyekezett minél több helyen részt venni a kommunisták vitájában. Mit tükrözött ez a taggyűlés? Elsősorban azt, hogy a sütőipari vállalat kommunistái körültekintő gondossággal és felelősséggel tanől- mányozták az állásfoglalás- tervezetet. Ahogy bevezetőjében Csobod Imre párttitkár tájékoztatta a tagságot, igyekeztek megismerni a pártonkívüliek véleményét is. A taggyűlést megelőzően ezért szerveztek kibővített vezetőségi ülést. Kemény, szigorú kritika és bizakodás — talán így lehetne a legtömörebben ösz- szegezni mindazt, ami elhangzott ezen a taggyűlésen. Többen észrevételezték, hogy a tervezet nem mutatja kellően és rangsorolva a tennivalókat, à megoldáshoz vezető utat. Sok olyan megállapítást és feladatot tartalmaz, amely hosszú évek óta olvasható különböző pártdokumentumokban. Szinte nem volt olyan felszólaló, aki ne szolt volna a kialakult helyzetért való felelősségről. Egyikük például így érvelt: „Ügy vélem, hogy az egész társadalmat nem lehet hibáztatni. A mi vállalatunknál gazdaságilag és politikailag is nyugalom van, az emberek teszik a dolgukat, stabil a helyzet, megfelelő a vállalati stratégia, a vezetés. Állítom, hogy a pék a kemence mellett nem felelős az ország nehézségeiért, nem felelős a megalapozatlan célokért, a végre nem hajtott határozatokért". Nem egy párttag kifogásolta, hogy az értelmiség, a szellemi munka megbecsülése csak szavakban tapasztalható, és az állásfoglalás-tervezet sem foglalkozik ezzel jelentőségének megfelelően. Mint elhangzott: ..hog> varhatjuk akkor, hogy a kibontakozás programját aktívan szolgálja a kiművelt emberfők sokasága?” Többen is kifejezték egyetértésüket azzal a szándékkal, hogy ezután a párt a döntés meghozatala előtt minden lényeges kérdésben kikéri a párttagság véleményét. Volt. aki azt javasolta, ne csupán a párttagokat vonják be a döntések előkészítésébe. Mint egyikük mondta: „világos tájékoztatásra és végrehajtható feladatokra van szükség”. Volt, aki a kommunisták nagyobb megbecsülésének szükségességét vetette föl, s volt, aki az ifjúsággal, a KISZ-szel kapcsolatos politikai feladatok konkrétabb megfogalmazását szorgalmazta. Az észrevételek mellett minden felszólaló hangot adott reményének és annak, hogy a mostani taggyűléseken elhangzó, sok millió javaslatot figyelembe véve az országos pártértekezlet megfelelő következtetésre juthat. Olyan állásfoglalást alakít ki, amely találkozik a széles néprétegek egyetértésével, hozzásegíti az országot a gazdasági, a társadalmi gondok megoldásához. Ahogy a vita végén Klenovics Imre megjegyezte, ezen a taggyűlésen is kifejezésre jutott, hogy sok kérdő- és felkiáltójel, kétely fogalmazódott meg a párttagságban. Mind nyilvánvalóbb, hogy az eddigi módszereken változtatni kell. A párttagság jó ideje elsősorban végrehajtó szerepet töltött be, nem érvényesült megfelelően a beleszólási jog. A helyzet kialakulásában, a most felszínre került kritikában része van ennek is. Értékes, hasznos az őszinte szó, amely jellemezte a párt- szervezet kommunistáit. Bizonyos, hogy ennek a szellemnek, a szó és a cselekedet egységének része van abban, ahogyan gazdálkodik, amilyen eredményeket produkál a vállalat. A szó és a tett egységére van szükség mindenütt az egész országban. Ehhez vár segítséget a pártértekezlettől párttag és pártonkívüli, minden magyar ember. Megalapozott A Dunántúli Regionális Vízművek siófoki központjának 1. számú pártalapszer- vezete többlépcsős rendszerben vitatta meg az országos pártértekezletre előterjesztett állásfoglalás-tervezetet. A 67 kommunista közül hattagú munkacsoport alakult olyan emberekből, akik ava- tottan tudtak véleményt nyilvánítani. Javaslataikat, elképzeléseiket papírra vetették, majd ezt pártcsoport- üléseken ismertették a tagsággal és kiegészítették az ott elhangzottakkal. Ezután a kibővített vezetőségi ülésen tovább vitatták az előterjesztést, majd taggyűlésen összegezték a véleményeket. A tagság nagy része örömmel fogadta a lehetőséget, hogy az állásfoglalás-tervezet végső kialakításába aktívan beleszólhat. A megbeszéléseket alkotó jellegű vita jellemezte, ezeken ki-ki megfogalmazta hiányérzetét is. A korábbi években is születtek kiváló határozatok, rendeletek, amelyek mégsem valósultak meg teljesen — mondták. A siófokiak a tervezetet minden korábbi dokumentumnál kritikusabban értékelték. Ugyanakkor szerintük a pártdemokrácia fejlesztése érdekében jó lett volna, ha a tervezet kialadöntéseket kítása körüli vitákba is betekintést nyerhetett volna a párttagság. Lényeges, hogy ezután a különféle párt-, állami, társadalmi tisztségekbe ne mindig ugyanazok a személyek kerüljenek, mert ugyanazok az emberek ugyanazzal a szemlélettel döntenek, s más vélemények nem kaphatnak hangot a testületi döntésekben. Többféle vélemény hangzott el a párttisztségek legföljebb két ciklusbeli betöltéséről. Voltak, akik szerint a „helycserékre" már előbb sort kellene keríteni. Mások azzal érveltek, hogy aki két cikluson keresztül kiválóan dolgozik, annak meg kellene adni a lehetőséget a további bizonyításra is. Abban azonban egyetértettek, hogy meg kell teremteni a tisztességes visszavonulás lehetőségét. Ezt akkor lehet elérni, ha kiváló szakemberek kerülnek pozíciókba, akiknek a visszatérése a termelésbe nem jelenthet gondot. Vannak vezetők, akiknek hitele a közvélemény előtt megcsorbult. Ezeken a posztokon mielőbbi váltásra van szükség, hogy az emberek bizalma meg né rendüljön. Ugyanakkor mindennek nem szabad az összefonódások elleni harc elsietett lépésévé válnia. Bátrabban kell élni a demokrácia nyújtotta lehetőségekkel.
