Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-20 / 93. szám
< 1988. április 20., szerda Somogyi Néplap A gazdaságtörténész jövőképe A megyei tudósklub vendégeként járt Kaposváron, s tartott előadást Reformpolitikánk és a nemzetgazdaság .címmel Berena T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Az alkalommal élve kértük beszélgetésre a gazdaságtörténészt.- A tervgazdálkodás és a piac követelményei gyakran ütköznek. Mennyiben tartja működőképesnek a tervgazdálkodás eddigi rendszerét? — Ez a tervezési szisztéma egy korábbi gazdasági modell terméke Volt, amely az elmúlt 20 év reformfolyamatainak jellegzetes ellentmondásait tükrözi. Az intézményrendszer — ide értve a gazdasági intézményrendszert is — tovább élt a gazdasági átalakulások közegében. s ez fékező, divatos szóval élve, visszarendező halassal volt. Az elmúlt években már több ilyen régi intézmény korszerűsítése megtörtént. a tervezés rendszerének átalakítása azonban csak most került napirendre. A tervhivatal is Úttörő szerepét vállalt egy üj tervezési módszer 'kidolgozásúban. Ennek tervezete már elkészült, s az akadémia is véleményezte. Az új rendszer számol azzal a ténnyel, hogy öt év áttekinthetetlen. Indokolt rövidebb távon meghatározni a feladatokat. Számol azzal is, hogy a központi anyagmérlegek alapján készült, uniformizált tervek a vállalati önállóság és a piac spontán hatásait korlátozzák. Nagy jelentőségűnek tartom, hogy a tervezés több alternatívával számoljon. Az eddigi, úgynevezett alternatív tervezés nem volt érdemi, a változatok csak bizonyos számokban tértek el. Jobb megoldásnak látszik, ha egyes gazdasági 'területek vagy érdekcsoportok tárják elő egészen más elképzelésre épülő tervváltozatukat, amelyekből azután — megfelelő mérlegelés, vagy nyilvános vita után a politikai vezetés választja ki a legígéretesebbet. — A lenini tételnek, miszerint a gazdaság meghatározó, a politika elsődleges, valamelyik oldalát mindig túlhangsúlyoztuk ... Most például a gazdaság fontosságát emeljük ki, s mintha nem számolnánk kellően egyes társadalmi hatásokkal . . . — Tény, hogy az elmúlt években a gazdasági gondok uralták az ország életét és meghatározták az egyéb szférák mozgáslehetőségeit. Azóta megérlelődött a felismerés, hogy à gazdasági bajok nagy része a politikai intézményrendszerrel összefüggő, vagy más társadalmi forrásokból ered. Például a rossz személyi kiválasztási mechanizmusból, a nyíltság és demokratizmus hiányából, vagy egyes ideológiai tabuk túléléséből. A gondok okának feltárásában ma egy valóságosabb, komplexebb szemlélet érvényesül, s ezáltal harmonikusabbá is vált gazdaság és politika viszonya, a társadalmi gazdasági kérdések megítélése.- Főként a kibontakozási program kapcsán vetették fel sokan az elvek és távlati célok, valamint a napi követelmények ellentmondását. Hogyan oldható ez fel? — A rövid és hosszú távú érdekek között valóban gyakori az ellentmondás. Az egyensúly helyreállítása például szigorú takarékosságot, megszorításokat követel, ami viszont ellene hat a hosszú távú szerkezetátalakítási és technikai fejlesztési törekvéseknek. Ezek részben feloldhatatlan ellentmondások. Más kérdés, hogy az úgynevezett kényszerpályákat sokszor nem jól értelmezzük. Túl hamar feladjuk a harcot azzal, hogy itt kényszer- helyzet van. Tudjuk, hogy nem jó, amit teszünk, de úgy véljük, nem tehetünk mást. Halljuk például: nem jó, hogy a tudomány, a kutatás fejlesztésétől kell elvenni, de nincs más megoldás. Ez engem arra emlékeztet, amit 15 évig csináltunk a gazdaságban, s amiről ma már mindenki azt tartja, hogy hiba volt. A jó vállalatoktól elvont pénzből támogattuk az életképteleneket, ahelyett, hogy a jókat engedtük volna növekedni a rosszak bezárása árán is. Ez ismétlődik most a tudomány befektetéseivel, ahol ugyan a haszon nem mindig mérhető rövid távonj ám számítások szerint az évi 1—1.5 milliárdos fejlesztés 15 mil- liárddal térül meg. Ez esetben tehát nem tudom elfogadni, hogy kényszerpályán mozgunk ás nem lehet mást tenni. Egy bonyolultabb döntési folyamatban nagyobb differenciálással és szelektivitással jobb összhangot tudnánk teremteni a rövid távú lépések és hosszú távú célok között.- Az emberek úgy iesiik lel a kérdést, hol van az alagút vége. Az őszinte helyzetfeltárást követően nehezen találjuk meg a cselekvés vezérfonalát. . . — 1!)77 októberében u hosszú távú külgazdasági és struktúraátalakítási stratégiára vonatkozó határozat a szocialista országok között elsőként mondta ki, hogy a hagyományos importpótlás helyett át kell térni az ex- portfejlesztésre. Ez egy nagy jelentőségű, úttörő felismerés volt. Azóta is számos jó határozat született, mint a 84-es vagy a 8(i-os reformhatározatok. ám ezek megvalósulása nagyrészt késett. Az emberekben, azt hiszem, emiatt van bizonytalanság, vagy bizalmatlanság, ezért teszik fel annyiszor a ..mi a garancia'-kérdést. Személyi és intézményes garanciákat is keresnek. A történelemben persze nincsenek ilyen abszolút garanciák. Garanciák inkább csak a működés módjában vannak: a nyitottságban, a nyíltságban, a viták lehetőségében. A különvélemény tiszteletben tartása például önmagában is garancia, hiszen ez is kontrollt jelenthet a hibás tevékenység ellen. A társadalmi viták, a tudományos érvek ütköztetése sem zárja ki a hiba lehetőségét, ám csökkenti, fl.ven ellenőrzés mellett talán nem születtek volna meg a hetvenes évek energiapánikjában hozott máig ható kormányzati döntések. Végül is a további demokratizálási folyamatban látom a megoldást.- A nyilvánosság síélesítése politikai kulturáltságot tételei lel, az alulról jövő keideményeiés pedig ennek megfelelő magatartást. Megvannak-e eiek a társadalomban? — Nincs más lehetőségünk, mint hogy a mélyvízbe dobva megtanuljunk úszni. Nem várhatunk arra. hogy előbb a politikai kultúra kialakul és akkor majd máshogy cselekedhetünk. Olyan gyakorlatot kell teremteni, amely lendítője a politikai kultúra fejlődésének. Tény. :hogy a mai generáció egv utasításos típusú hierarchizáll rendszerben nőtt fel. amelyben rangja a végrehajtó típusnak volt és nem a vállalkozó, a parancs ellenére is jól teljesítő magatartásnak. A Mária Terézia Rendet például az utóbbi elismerésére alapították. A legnagyobb teljesítménynek tartották ugyanis, ha valaki mer a saját fejével gondolkodni és sikert ér el. Ez a gondolkodásmód nem alakulhat ki egyszerűen nevelés által, csupán a gyakorlat során. Végül is — egy kicsit még az előző kérdésre is válaszolva — valamennyi mai gondunk megoldásának legfőbb garanciája a kényszer, amely nem tesz lehetővé halogatást vagy látszatlépéseket. Nemcsak a gazdaságban, hanem a demokratikusabb közélet kialakításában- sem. B. F. Egészséges ivóvizet kap Beleg Á falufejlődés állomásai SZÍNES TÉVÉ A BOLT PULTJÁN Néhány éve még, ha ebbe a hétszázegynéhánv lelkes Rinya-parti községbe látogattunk, a lakók főként a panaszukat emlegették. Most sem rózsás a kép, de a bs- legi népfrontbizottság elnökével, Héjjas Jánossal beszélgetve a falufejlődés állomásairól győződhettünk meg. A legégetőbb gondunk mindeddig az volt, hogy nem volt a falunak egészséges vezetékes ivóvize. Erről évekig csák beszéltek, de a megvalósítása csak két év óta van napirenden. — Mi -kell ahhoz, hogy egy falunak egészséges ivóvize legyen? — Pénz és jó szándék. A kutasi Közös Községi Tanács elnöknőjével, Horváth Ist- vánnéval való megbeszéléseinken elnyertük a tanács jó szándékát. Több mint ötmillió forintot terveztek a bele- gi vízre. Hat és fél millió a lakossági támogatás, négymillió' a megyei tanácsé és 1,7 millió a vízügyi alapból juttatott. Említettem a jó szándékot: egy ilyen kis község érdekében 32 cég, intézmény, munkáltató mozdult meg. A legtöbbet a MÁV, a posta és az áfész tette, negyvenezer forinttal járultak hozzá. A kút már állt március 15- én, amikor a belegi kultúr- házba összehívták a falu apraja-nagy j át. Zsúfolásig megtelt a művelődési ház, hiszen mindenkit érdeklő dologról tájékoztatták a lakókat: az idén lesz vizünk! — A 230 családi ház lakói közül 218-an tették le voksutkat az egészséges víz mellett. Harmincezer forintba kerül a bekötés, ezt tíz év alatt fizetik majd ki a belegiek. — Nemcsak a vízbekötés a jó hírünk. A tanács felújította az óvodát, s lehetőséget kaptunk arra, hogy még egy óvónő foglalkozhasson a megszaporodott gyereksereggel. Ehhez szolgálati lakás is jár a vállalkozó pedagógusnak. — Az idén az iskola következik — sorolta a terveket Héjjas János. — A nyári szünidőben tatarozzák az épületet és megépítik a vizesblokkot is. Sók jel mutat a változásra. A Széchenyi és a Dózsa utcát Iskövezték. Ideje volt, mert ahogy hallottuk, már a mentő sem tudott átgázolni a sáron. Igaz, csak bazaltkö- ves, nem bitumenes az út, de használatát az időjárás így sem befolyásolja. A társadalmi munkáért négyen kaptak Kiváló társadalmi munkáért elismerést. Sokat fejlődött az ellátás. Más íze van a saját terménynek Malomdombi közösség — Milyen érzés egy felnőtt ember számára, amikor a főnöke egy tizennégy éves gyerek? Kardos Ferenc elmosolyodik. — Megtanultam tisztelni a főnökeimet, bárki legyen az. A Gábor pedig olyan gyerek, aki rá is szolgál erre! Nem. nincs bennem semmi furcsa érzés. A megye legfiatalabb té- esz-elnöke Szöcsény Gábor. helyettese és egyben a szövetkezet szakirányítója Kardos Ferenc. Rajta kívül csupán még egy felnőtt. Dreher Zita szaktanárnő tartozik a „mini'-nagyüzemhez. a teljes tagság, hatvan fő. hetedikes és nyolcadikos diák. öcsi Tsz — így hívják magukat, mivel a jó nevű felnőtt, a barcsi Vörös Csillag kistestvéreként alakultak meg. Szervezetileg, műkö- désileg semmiben sem különbözik egy „igazi'’ szövetkezettől. — Most, fennállásuk második évében már meggyőződéssel mondom, hogy valami különbség mégiscsak van! — A gyerekek tisztább lélekkel közelednek a munkához, a közösség tevékenységéhez. Őszintébb és igazibb a lelkesedésük. Egy ilyen szövetkezetben elnökhelyettesnek lenni különös élmény. Pedig mikor tavaly tavasszal megalakult ez a sajátos arculatú nagyüzem és megkapta ezt a tisztet, kicsit tartott tőle. Mert a gyerek — gyerek! Lelkes, de nem kitartó. Nem így történt. ez a nagyatádi áfész-nek és a kereskedőknek is köszönhető. Igazi belegi szenzáció volt, amikor az első színes tévé megjelent a pulton. A fiatalok sem maradtak ki a falu pezsgéséből. Felújították az ifjúsági klubot, részt vettek a társadalmi munkában. Azt azonban közös hibaként rója fel a népfront elnöke, hogy a közös- ségteremtés egy jó lehetősége, a focicsapat megszűnt. Manapság inkább veszik a házakat Belegben, mintsem építkeznek a fiatalok. Antal Istvánék mégis gyönyörű házat emeltek. A férj nemcsak mint a víztársulat elnökségi tagja, hanem mint az egyik legaktívabb belegi is sokat tett a faluért. Maradt az örök téma: mikor készül a Nagyatádhoz kapcsoló ötkilométeres betonút? Ha ez megépül, akkor ugyanis nem kell harminc kilométert körbeautóz- niuk a falubelieknek a munkahelyükre. Foglalkozott ezzel az újság, sőt, a televízió is. A jó hírt mégis a tanácselnökasszony közölte: belátható időn bélül lesz úl, erről előrehaladott megbeszéléseket folytatnak. Békés József A kis szövetkezet birodalma a Malomdombon van, hat hektár szántón gazdálkodnak és egy öreg lóistállót alakított át az idősebb „testvér” sertéshizlaldává. — Ma már, mint látni, egy takaros major képe kezd kialakulni — mutat körbe Szöcsény Gábor —, a múlt héten fákat ültettünk, de még ezen a tavaszon telepítünk egy kis gyümölcsöst is. A gazdaság fő profilja azért az állattenyésztés. Az elnök sorolja, hogy sertéshizlaldájuk száz férőhelyes, jelenleg hét anyakocájuk van, de év végéig ezt tízre szeretnék növelni, hogy az épületet kihasználva több hízót értékesíthessenek. Húsz anvanyulat és a szaporulatát nevelik, van egy kis juhá- szatuk tizenöt anyajuhval, no és — természetesen kedvtelésből — tartanak tizenkét pár díszbaromfit, van három pár fácán, sőt az irodában, hatalmas kalitkában papagáj, díszmadarak. — Meglehetősen sokirányú a gazdaság tevékenysége. — Ez a tagság kívánsága volt — mondja az elnök. — Jó az, ha a mezőgazdasági termelés minél több oldalát megismerjük. A növénytermelés szerkezetén is változtattunk az idén. Tavaly kukoricát, zabosbükkönyt és zabot termeltünk a szántó- löldön, az idén kukoricát, burgonyát vetünk és két hektárra telepítünk lucernát. Kialakítunk egy kis zöldséges kertet is, és mint említettem, legalább hatvan gyümölcsfát telepítünk. Szöcsény Gábor alig láthatóan megvonja a vállát, aztán hozzáteszi. — Mégiscsak más íze van annak . a paprikának, vagy baracknak, amit az ember maga termelt. Nem igaz? — Az elnök véleménye szerint milyen ' szövetkezet ez az öcsi? — Megvolt az első zárszámadásunk. Azt hiszem, tisztes eredménnyel zártunk. Bár töredék volt az első év, nyolcszázezer forint értéket termeltünk és százhatvanezer forint nyereséget értünk el. — Osztottak nyereségrészesedést is? — A nyereség döntő részét most két hátasló vásárlására fordítjuk, így az idén már lesz lovaglás! lehetőség. A részesedést pedig bennhagyjuk, és egy közös kirándulásra megyünk. Mindennap két-két szövetkezeti tag látja el a jószágok etetését, gondozását, es — ahogy tette azon a na'pon Török Edit és Dicen- thy Orsolya is — minden olyan feladatot elvégeznek, amely halaszthatatlan. A hétvégeken folyik a nagyobb munka, na meg akkor, mikor a tennivalók megkívánták. — Mint a „nagyok”, havonta kapnak itt is fizetést a teesz-tagok — mondja az elnökhelyettes. — Tizenöt- forintos óradí.jban dolgoznak a gyerekek a szövetkezetben. — A kereset változó — jegyzi meg Dréher Zita —, száz forinttól kétezer forintig terjed, de jó néhány olyan tanuló van, aki rendszeresen megkeresi a nágy- hatszáz forintot havonta. Az elszámolásokat a „nagy testvér” végzi, ő segít a termékek értékesítésében éppúgy, mint a gazdálkodás feltételeinek biztosításában. — Voltak-e fegyelmi ügyek? — Ügy érzem, hogy általában szorgalmas, jó tagsága van a mi szövetkezetünknek — mondja Szöcsény Gábor. — Az is igaz, hogy elég szigorú a vezetőségünk, nem igen maradhat köztünk az, akivel valami gond van. Eddig összesen négy ' tagot zártunk ki. Dréher Zita hozzáteszi: — Például a tanulmányi eredmény romlása kizáró ok á szövetkezetben. Hadd tegyem hozzá: tíz éve tanítok, de az életemben a legtöbb sikerélményt ez a szövetkezet, ez a hatvan gyerek adta. Annak ellenére, hogy kilenc osztály tanulóiból tevődik össze a hatvanas taglétszám, ilyen összetartó, jó kis közösséggel még nem találkoztam. — Nem nehéz összeegyeztetni az iskolát és az elnöki tisztséggel járó kötelességeket? — A mindennapi életemnek ez valahogy része lett. Nem érzem azt, hogy valami nehézséget jelentene és nem megy a tanulás rovására sem, mert még javítottam is. — Hogyan lesz tovább, elvégezve a nyolcadik osztályt? — Kaposvárra megyek a mezőgazdasági szakközépiskolába. — A döntésben van szerepe ennek a téesznek? — Azelőtt meg sem fordult a fejemben ez a pálya. Most ,azonban már nem tudnának eltéríteni ettől a szándéktól. Az öcsi szövetkezetben pillanatnyilag százan „állnak sorban” . a téesz-tagságért.- Pedig kicsiben épp olyan komoly. felelősségteljes mun-* ka folyik itt, mint bármelyik nagy szövetkezetben. Vörös Márta
