Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-19 / 92. szám

1988. április 19., kedd Somogyi Néplap 3 VITA KÖZBEN A varsói gettófelkelés évfordulóján Miért hívott össze pártér­tekezletet a Központi Bi­zottság? Miért nem volt elegendő a már megszokott ..felező" KB-ülés, vagy mi­ért nem rendkívüli kong­resszust szervezünk? Az alapvető indok: a XIII. kongresszuson kitűzött célok megfelelnek a magyar nép érdekeinek, de a körülmé­nyek gyors és kedvezőtlen irányú változása miatt a kongresszusi határozatban megfogalmazott módon és ütemezésben nem valósítha­tók meg. Üj társadalmi, gazdasági, politikai feltételrendszer ki­alakítása szükséges. Ez azonban már meghaladja egy központi bizottsági ülés hatáskörét ás lehetőségeit. Magasabb, szélesebb körű fórum döntéseire, az egész párttagság véleményét tük­röző tanácskozásra van tehát szükség, amely meghatároz­za a teendőket a következő kongresszusig. Rendkívüli kongresszus összehívása vi­szont nem indokolt, mert je­lenleg nem az a feladatunk, hogy ismételten teljeskörű- en áttekintsünk minden te­rületet; helyzetünk nem is indokolja ezt. Most — a kö­rülmények megváltozásából következően — súlyponti kérdésekre kell összpontosí­tanunk. A pártértekezlet tehát nem foglalkozhat a társadalmat érintő valamennyi témakör­rel. a teljes körű elemzés a XIV. kongresszusra vár, de állásfoglalásával a követke­ze kongresszusig terjedő idő­szak feladatait jelölheti meg, tehát nem fogja egy csa­pásra megoldani a magyar társadalom összes problémá­it. Egy olyan vitában azon­ban, ahol annyi gondolat’ tapasztalat válik ismertté, mint a pártértekezleten és azt megelőzően, lehetőség van a valóság tényeinek sokoldalú elemzésére, s a je­lenlegi lehetséges megoldá­sok közül a viszonylag leg­jobb kiválasztására. A többség véleménye alapján A pártértekezletet még az első félévben össze kellett hívni, mert ezt követően az állásfoglalás feldolgozása, a gyakorlati végrehajtás felté­teleinek megteremtése időt vesz igénybe. Az állásfogla­lásban megfogalmazott fel­adatok végrehajtása így még ez évben, egyes feladatoké legkésőbb 1989 elején meg­kezdődhet. Ha azt akarjuk, hogy a pártértekezlet dokumentu­mai híven tükrözzék a párt­tagság meghatározó többsé­gének véleményét, a pártvi- . tát a rendelkezésre álló vi­szonylag rövid idő alatt kell lebonyolítani. Ebben nyilván segít, hogy a párt számos tagja a kérdések egy részét az előző vitákban végiggon­dolta. Az állásfoglalás-terve­zetet viszont nem lehetett előbb összeállítani, mert ab­ban tükröződniük kellett a politikai intézményrendszer átalakításáról folytatott vita eredményeinek és tapaszta­latainak. A pártártekezleten a kül­döttek, a párttagság képvi­selői vesznek részt. A dele­gáló pártbizottságok felada­ta gondoskodni arról, hogy a küldöttek képviselni tud­ják annak a kommunista közösségnek a többségi ál­láspontját, ahonnan mandá­tumukat kapják. Csak . a pártértekezleten megvalósu­ló érdemi, felelősségteljes és elmélyült helyzetértékelés, a tisztázó, előremutató vita alapján töltheti be a fórum feladatát, a kibontakozás társadalmi-politikai feltéte­leinek megteremtését. A vita eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a rendel­kezésre álló rendkívül rövid idő ellenére a pártszerveze­tek ténylegesen és alaposan elemezték az állásfoglalás­tervezetet. Számos olyaTr gondolat fogalmazódott meg, amely bizonnyal beépül majd a végleges dokumen­tumba is. ííokan ráismertek saját véleményükre, amelyet a korábbi viták során fej­tettek ki. Sokan felismerték a korábbi párthatározatok megfogalmazásait, gondola­tait is, s közülük többen úgy érzik, hogy az állásfoglalás­tervezet nem tartalmaz lé­nyeges újdonságokat. A ko­rábban megfogalmazott, helytálló, de meg nem való­sult céljainkról azonban nem feledkezhetünk meg, s amíg azok változatlanul időszerű­ek. feladataink között újra meg újra fel kell sorolni őket, vizsgálva egyúttal az okokat is, amelyek a végre­hajtást megakadályozták. A vita a feladatokat is minősíti Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az állás­foglalás-tervezet vitaanyag­ként megfelelő. Több helyütt megfogalmazódott azonban az a kérdés, hogy ha az ál­lásfoglalás-tervezet az alter­natív javaslatok feletti dön­tést tartja kívánatosnak, mi­ért nem több változatban készült? A tervezet a Köz­ponti Bizottság álláspontját tartalmazza, egyelőre emel­lett voksol a testület, s in­dokait is felsorakoztatja a vitákban, így a tervezet al­ternatívát nem tartalmazhat. Lehetséges változatok kiala­kítása csak a' vita során va­lósítható meg. A pártérte­kezlet elé kerülő, a most fo­lyó eszmecsere alapján át­dolgozott dokumentumter­vezet a párttagság többségi véleményét tükrözi majd. Az utóbbi időben egyre inkább érzékelhető a gya­korlatban is az a munka- megosztás, amely a párt ve­zető testületéi és az állami szervek között alakult ki, s amelynek további fejleszté­sét az állásfoglalás-tervezet is feladatként jelöli meg. A párt feladata a politi­kai irányvonal meghatározá­sa, a politikai feltételek megteremtése, s a végre­hajtás ellenőrzése; a kor­mányé a konkrét intézkedé­sek megfogalmazása, a vég­rehajtás megszervezése. Mégis többen hiányolják a dokumentumtervezetből a konkrét, részletesen. szá­A tudományos egyesületek tevékenységében minden év­ben rangos rendezvénysoro­zatot jelentenek a tavaszi műszaki és közgazdasági he­tek. A Műszaki és Termé­szettudományi Egyesületek Szövetsége, a Magyar Köz- gazdasági Társaság megyei elnöksége Kaposváron a Technika Házában tegnap XVIII. alkalommal nyitotta meg ünnepélyesen . a május 13-ig tartó rendezvénysoro­zatot. Az elkövetkező hetek­ben a megye különböző in­tézményeinél, vállalatánál és településén csaknem fálszáz rendezvényt tartanak a me­gye gazdaságát érintő fon­tos kérdésekről. A tegnapi ünnepi megnyi­tón dr. Orosz László, az MTESZ megyei elnöke kö­szöntötte a székház nagyter­mét megtöltő szépszámú ér­deklődőt, köztük dr. Sarudi Csabát, a megyei pártbizott­ság titkárát. A XVIII. so­mogyi műszaki hetek fő té­mája a szellemi alkotások jelentősége, mai hasznosítá­sa és szerepe a jövőben. Er­ről tartott előadást ifj. Ma­rosán György, a Központi Bi­zottság Társadalomtudomá­nyi Intézetének tudományos tanácsadója. Egy nehéz helyzetbe ke­rült vállalat igazgatója mondta; „Többen a sze­memre vetik, hogy már nem vágyóik a régi. Pedig én a régi vagyak — csak az idő nem a régi már!” —, ezzel, a mottónak is beillő törté­nettel kezdte élőadását ifj. Marosán György, kifejtve azt az álláspontját, hogy a je­len korszakot jellemző hely­zetet mindig történelmi ösz­mokban is megfogalmazott kapaszkodókat és nem elvi­politikai döntéseket előkészí­tő anyagnak tekintik a vitá­ra bocsátott tervezetet. Ez azt tükrözi, hogy a megje­lölt feladatelhatárolás még szokatlan, s nem vált tel- jeskörűen elfogadottá. Ugyanakkor többen úgy vé­lik, hogy ismét túl sok a végrehajtandó feladat, s nem lesz erőnk azokat meg­valósítani. A párttagság kö­rében folytatott vita során világosan körvonalazódik majd, hogy a felsorolt fon­tos tennivalók közül me­lyeket minősítik a pártta­gok a legfontosabbnak, s ez majd kifejezésre jut a Köz­ponti Bizottság által a párt­értekezlet elé terjesztett ja­vaslatban is. A garancia: a következetes számonkérés A viták során többen fel­vetik azt a kérdést is, hogy mi a garanciája annak, hogy elképzeléseinket meg tud­juk majd valósítani? Nos, ennek biztosítéka csak az lehet, hogy a párttagság egyetért a döntésben foglal­takkal és a párt valameny- nyi tagja a maga hatóköré­ben mindent elkövet a meg­valósítás érdekében. Garan­cia az is, ha a feladatok tel­jesítését következetesen szá­mon kéri a kommunista kol­lektíva, amelynek tagja és amelynek beszámolni köte­les. Ehhez a pártdemokrácia fejlesztése, a nyíltság és a nyilvánosság növelése szük­séges a párton belül és a társadalmi életben is. A párt csak akkor tud a társadalom, a politikai in­tézményrendszer átalakítá­sának élére állni, ha maga is megújul. E megújulásnak meghatározó momentuma a pártdemokrácia fejlesztésén túl, a konstruktív vitákban újra meg újra megteremtett pártegység, az új módszerek és az új munkastílus kiala­kítása és alkalmazása. Lányi György az MSZMP KB osztály vezető-helyettese Az ünnepélyes megnyitón bemutatót és vásárt tartot­tak a műszaki könyvkiadó újdonságaiból szefüggéseiben kell megérte­ni. Utalt Kondratyev szovjet közgazdásznak a ma már el­fogadott nézetére, arra, hogy hosszú távon a világgazdaság fejlődésében ötven éves pe­riódusok figyelhetők meg. Természetesen nem mereven elhatárolható módon, de hu­szonöt éves föllendülés után huszonöt éves válság követ­kezük. Van aki a beruházási javak életciklusával, van aki az új technika, az innováció Lengyelország-szerte ezekben a napokban em­lékeznek meg arról, hogy negyvenöt évvel ezelőtt, 1943. április 19-én kezdő­dött meg a híres varsói gettófelkelés. Aliig egy évvel azután, hogy a náci Németország le­rohanta és elfoglalta Len­gyelországot, 1940 szeptem­berében Hans Frank, a le- igázott ország náci helytar­tója elrendelte a lengyölor- szági zsidók lakásainak ki­ürítését és a gettók felállí­tását. Legnagyobb közülük a varsói volt. 1941. áprilisában az ott lakók — helyesebben szólva, nyomorgók — száma elérte a 450 ezret. A fővá­ros 4,5 százaléknyi területé­re a lakosság 37 százalékát zsúfolták össze! A körülmé­nyek embertelenek voltak: a háromméteres fallal körül­vett területen naponta ara­tott a halál. Éhezések és járványok tizedelték a var­sói zsidóság sorait. A II. vi­Az éhség és a betegségek naponta szedték áldozataikat a gettólakók közül megjelenésével magyarázza ezt —, tény, hogy a közgaz­dászok és a történészék vé­leménye megegyezik abban, hogy léteznek ezek a hosszú hullámok. Az előadó figyelemre mél­tó párhuzamot vont az ötve­nes és a nyolcvanas évek között. Az ötvenes évek szer­te a világon dinamikus fej­lődést hoztak a gazdaság­ban, amellyel együtt erőtel­jesen félendült a nemzetkö­zi kereskedelem. A nyolcva­nas évekre számottevően le­lassult a növekedés, és a nemzetközi kereskedelem csaknem a nullára esett visz- sza. Akikor szerte a világon lágháború évei alatt a nácik 3 millió lengyel zsidót, köz­tük egymillió gyermeket pusztítottak el. Számosán közülük éppen a varsói get­tóban vesztették életüket vagy innen .szállították őket a haláltáborokba. Közben 1942-ben megala­kult Lengyelországban a Zsidó Harci Szervezet, amely specializácio volt a jellem­ző, a mostani évtizedben vi­szont előtérbe került a de- centralizálódás, a rugalmas— ság, innováció, az, hogy mennyiben képes a gazdál­kodó szervezet új értéket létrehozni. Üj iparágak vál­nak a fejlődés hordozójává, és megváltozott a vezetővel, a fejlesztővel és a munikás- sall szemben támasztott kö­vetelmény. Az akkori speci- álizált munkafolyamatokhoz betanított munkások kellet­tek, most kvalifikált, lehető­leg több szakmához értő szakmunkásokra van szük­ség. Mint hangsúlyozta ifj. A felkelés leverése után a fasiszták teljesen lerombol­ták a gettói lehetőségeihez mérten igye­kezett összefogni az önfenn­tartásért vívott küzdelmet. Ez a szervezet irányította az 1943. április 19-én kirobbant varsói gettófelkelést is. A gettó még életben maradt, s mindenre elszánt 70 ezer la­kója akkor saját készítésű és a lengyel ellenállási moz­galomtól kapott fegyverekkel vette fel a harcot azokkal a náci osztagokkal, amelyek Himmler parancsára meg­semmisítőtáborokba akarták szállítani a még életben ma­radott zsidókat. Meglehetősen egyenlőtlen harc folyt a gettó falai kö­zött, de a felkelők — így a harc vezetői is — inkább öngyilkosok lettek, semmint a nácik kezére adják rnagu- kat. A hosszú hetekig húzó­dó küzdelemben 60 ezer zsi­dó pusztult el, nagyon keve­sen kerültek fogságba. A fel­kelés leverése után a néme­tek szinte a földdel tették egyenlővé a gettót. Szomorú mementáként csak nyolc épület maradt meg. Marosán Qyörgy, a fontos változások hátterében az a fő tény húzódik meg, hogy világszerte nő a szellemi al­kotások szerepe, a termékek árában rohamosan emelke­dik a szellemi érték aránya. Az idei szabályozókkal ha­zánk is elindul azon az úton, ami a fejlett országokban már jellemző; a szellemi ér­ték beépüli a vállalati va­gyonba. Előadása végén szólt a hazánkban most végbeme­nő reformfolyamatokról, ki­emelte, hogy az ország ki­bontakozási programjának a központi kérdése az, hogy mennyiben sikerül a termé­kekben megtestesülő szellemi értéket növelni és képes lesz-e gazdaságunk ezt elis­mertetni a világpiaccal is. A nagy sikerű előadás után került sor az MTESZ megyei pályázatának ered­ményhirdetésére és a díjak kiosztására. Több mint egy évtizede rendszeresen pályá­zatot írnak ki a műszaki ér­telmiségnek a tartalékok fel­tárása, az új módszerek kidolgozása, a gazdasági sta­bilizálás segítése érdekében. A múlt évben meghirdetett pályázatra tizennyolc pálya­munka érkezett. Első díjat kapott dr. Somoskövi Gábor, a húskombinát dolgozója. A két második díj egyikét az Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési karának al­kotó közössége, dr. Babinsz- ky Mihály, dr. Pósa Alajos és dr. Fehér István kapta, a másikat pedig Domokos And­rás, a KVGY dolgozója. Két harmadik díjat osztottak ki Berecz Károlyinak, a Sefag dolgozójának és Dulai Pál­nak, a megyei Településtisz­tasági és Kertészeti Vállalat dolgozójának. A KISZ ifjú­sági különdíját Matucza Éva, a Masterfil pamutfonó-ipari Vállalat dolgozója kapta. V. M. MEGKEZDŐDTEK A XVIII. MŰSZAKI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETEK Hő a szellemi értékek szerepe a centralizált irányítás, a

Next

/
Thumbnails
Contents