Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
1988. április 2., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Kérdések a reménybeli jövőnek Az idősebb nemzedékhez tartozók tapasztalhatták már, de még: a középkorúak is, hogy közelről a mai nap sohasem látszik történelemnek. Közelről, belülről az idei év sem; voltaképp az az egész korszak sem, amelyet tudatunk, közérzetünk a jelen képzetével fog ösz- sze. A mindennapokat a pillanatyi szándékok, szükségletek, kényszerűségek uraljak; tele vagyunk velük, fontos meg kevésbé fontos eseményekkel, cselekvésekkel a magánéletben is, hát még azon kívül! Gondoljuk el, mi minden történik percről-perore az országban, hát- még a nagyvilágban ! És ebből a felmérhetetlenül .sok eseményből annyi válik történelemmé, amennyit megőriz belőle — írásban, képben, szóban — a közösségi emlékezet. A népek, a nemzetek, az emberiség emlékezete. Semmiképp sem szeretném ezekkel a gondolatokkal azt sugalmazni, hogy tehát napi gondjainlk-baja- ink-tennivalóink közepette függesszük szemünket a jövőre, a messzi célra, ahová törekszünk ; akkor is a távoli torony gombjára, amikor oda kellene'néznünk a lálbunk elé. Hiába i,s sugalmaznám, a közgondolkodást aligha fertőzném • meg vele. Az effajta betegségekkel szemben ma védettek vagyunk. Ne bolygassuk most a .másik végletet sem, amikor az ember csakis közeire néz, távolra nem tekint. Annyi „történelmi jelentőségű” eseményben, van részünk, hogy .szinte betöltik .napjainkat, kitöltik a rádió, a tévé napi híreknek szánt perceit, a napilapok első oldalát. De hát hogyan fogja mindazt megőrizni az emA támadó is védtelen beriség emlékezete évtize- dekre-évszázadokra, amit mi — tanúk és kortársak — is csak hetekre-hónapokra tartunk számon ? Vajon ezelőtt is így volt? Saját korukat élődeink is — merő fontoskodásból vagy elfogultságból — olyan világtörténelmi fordulópontnak tartották, amelybeh minden nagy, jelentős soha- nem-volt esemény ott sűrűsödik annyira, hogy még a köznapjait is történelemmé avatja majdan az Idő? Örök emberi illúzió ez? Csak azok váltják egymást, akik a mindenkori „nagy idők, nagy emberek” dicsőségét zengik — kobzosok, igricek, p réd iké t o rok, vezér cikkírók, szóvivők, tévé-bemondók? Mint érdekelt 'fél, aki szintén olyan koirba született bele, amely igényt tart a nagy időt, a korszakváltást, a történelmi fordulópontot megillető jelzőikre, nem vagyak ezeknek a kérdéseknek az eldöntésére sem alkalmas, sem illetékes. Marad tehát számomra is a leginkább kínálkozó — mondhatnám : történelmi — alapállás: az esendő elfogultság saját korom iránt. Akármerről nézem, megvan az alapom az elfogultsághoz. Vegyük csak a világpolitika legutóbbi enyhülési szakaszát, s ebiben az enyhülésben a felpislanó .reményt egy világtörténelmi fordulatról, amely minden előző korokhoz képest az emberi együttélés normáiban valami merőben újat — hitünk szerint jobbat, ésszerűbbet, humánusabb at — ígér. Nem értékelni vagy mérlegelni akarom ezt a reménybeli ígéretet. Megtették azt mások szerte a világon. Inkább azon tűnődöm: mi minden rejlik ebben a lehetséges történelmi fordulatban. Mi minden, amit csak ezután gondolhatunk tovább. Néhány százezer év óta az emberi nem létezéséhez és fennmaradásáért folytatott egymás elleni öldöklő harc is hozzátartozott. A gyilkos, pusztító, kegyetlen háborúk a mindenkori szerelésükkel: a hajdani bunkótól a mai korszerű hidrogénbombáig, vegyi és biológiai fegyverekig. Mostanában érünk el ahhoz a történelmi pillanathoz, amikor és amelytől kezdve a fennmaradásért nem lehetséges tovább a legkorszerűbb fegyverekkel harcba szállni. Csakis a fennmaradás ellen lehet. A hajdani bunkó mai változata kinőtt az -ember kezéből, mióta sikerült akkorára növelni a hatásfokát, hogy vele szemben .immár, aki ütésre lendíti: a támadó is védtelen. Ha valami, hát ez fordulatot követel a világtörténelemben. Akár így fogalmazhatom: a világtörténelem nem iis folytatódhat másként, csak fordulattal. Bizonyosra vehető, hogy ez a felismerés — s nem holmi ölelkező ellágyulás — ülteti tárgyalóasztalhoz a különböző világrendszerek képviselőit. A mindennél előbb való közös érdek fölismerése. Gondoljuk el, mióta émber él, soha nem volt még közös érdek a Földön a végleges fegyver- nyugvás. S éppen a legerősebb hadakkal, a legkorszerűbb haditechnikával rendelkező hatalmaknak nem volt érdekük. Ma pedig létérdek, s éppen a legkorszerűbb fegyverek nyugvása: mindennél előbbre való. Tehát „diplomáciai úton” rendezik majd a konfliktusokat? Meglehet, diplomáciai úton, de a diplomácia nem erőforrás. A diplomata csak korszerű erőtényezőkkel ülhet jó eséllyel a tárgyalóasztalhoz. De vajon mik lesznek az áhított jövő korszerű erőtényezői ? A gazdasági sikerek? Az egy főre jutó nemzeti jövedelem? A termelékenységi mutatók? A minél nagyobb arányú foglalkoztatás, a kisebb arányú munkanélküliség? A népességpolitika? Avagy a gondolat veszi át a főszerepet a nemzetközi porondon? A tábornokok helyét a tüdősök, filozófusok, biológusok, közgazdászok? A haditechnika helyét a hírközlés, a saj tó, a rádió, a televízió? Vagy ezeknél a sémáknál 'Sökfcai nagyobb áttételekkel alakulnak majd ki a háborúktól végleg szabadulni akaró világ leghatalmasabb erőtényezői? Hadseregek helyett a vonzóbb eszmények hódítanak, amelyek próbára tesznek, megedzenek, hitet, erőt, életkedvet adnak? Vajon a fejlettebb demokratizmus lesz a legbővebben buzogó erőforrás? A jó állampolgári közérzet? A szociális igazságok kimeríthetetlen arzenálja ? Előrelátó politika, amelyet az emberi haladás újra meg újra igazol? Korai volna ezekre a kérdésekre választ erőltetni. De, hogy komolyan elgondolkozzunk efféle kérdéseken és a lehetséges válaszokon, azt hiszem, annak már itt az ideje. Fekete Gyula Ejnye! Ejnye! Egy ideje megszaporodtak azok a rádióműsorok, amelyekben szakemberek igyekeznek tanácsot adni a hallgatóknak. Nem szabad azon sem csodálkoznunk, hogy a fiataloknak is van már ilyen műsoruk Segíthetünk címmel. Sőt, a Magyar Rádió Segíthetünk stábja minden pénteken a fővárosban, a József Nádor téren klubnapot is tart, ahol személyesen fogadják a panaszosokat. A keddi, Petőfi-adón sugárzott adás után mindannyiunk számára világossá vált: a fiataloknak sincsenek külön, fiatalokra szabott gondjaik, nekik is a felnőttekéhez hasonlóak a problémáik. Illetve, kedden csupa olyan riportot hallhattunk, amelyekben a fiatalok által megfogalmazott gondolatok közérdekűek. Hallhattuk — Kovácsi Péter mikrofonja előtt — megszólalni egy falu lakóit, akik arról panaszkodtak, hogy a köztiszteletben álló tanárnő öt fiúval — talán a tanítványai lehettek —, több ház tatarozását, felújítását vállalta el. Természetesen feketén, amiért nem kevés pénzt kasszírozott be — persze előre — a jóhiszemű falusiaktól. A munkát nem fejezték be, a pénzt pedig nem adták vissza. A tanárnő tagad1, állítja: a fiúknak nevét sem isimeri, a helybéliek is csak keresztnevüket tudják: János, Zoli, Imre, Tibor és egy Pizsama becenévre elkeresztelt ifjú kőművesmester. Nincs tanú, aki tudja a nevüket, a tanárnő pedig nem köteles nyilatkozni sem a rádiónak, sem a bíróságnak. A stúdióban helyet foglalt szakember sem tudott mit ajánlani a panaszosoknak, talán indítsanak pert az adatok kiszolgáltatása végett, bár nem érti, miért nem csinált semmit a hatóság. Egy másik riport is hasonló, megválaszolatlan kérdéssel zárult. Történt, hogy egy 13 éves kislány kereste föl a Segíthetünk stúdióját. Szüleinél él, mint mondta, nagyon rosszul, mert az édesapja sokat iszik, ilyenkor verekszik is. A szülők válni akarnak, de amíg ez nem történik meg, kéri, segítsenek, mert- nagyon rosszul élnek. „Mióta érzed úgy, hogy nagyon rossz?” — kérdezte a riporter. „Már régóta — feleli a kislány, — ahogy egyre nagyobb leszek, mindig jobban érzem, hogy nem lehet így élni” — mondta, öccse, akit nagyon szeret, intézetben van. Azért kellett oda vinni, mert nincsen önálló lakásuk, ahova mehetnének. — Az öcsém idegileg kikeszijlt a „sok balhétól” ... Otthon, ha nagy a veszekedés, néha kihívjuk a rendőrséget. — És ők mit csinálnak? — faggatta tovább a riporter. — Hát látják, hogy anya vérzik, és akkor azt mondják apunak: többet ilyenne forduljon elő, és elmennek. Én nem bírom ezt, nem tudom, mi legyen. Döbbenetes hatású riport volt. A szakértők sem tudtak mit mondani, csak reménykedtek, hogy a lány apja nem hallgat kedden rádiót .. . Ungváry Judit egy Presszer Gábor-számot forgatott le a riport után, melyben az LGT énekese azt énekelte: Gondolj rám, ha elpattant egy húr a zongorán ... Mi ott ültünk a rádlió mellett és azon gondolkodtunk, vajon hány húr van egy zongorán? Balogh P. Ferenc Kaposvártól Kaposvárig Leszámolás az illúziókkal Kilencven évesen is vidáman. Korona János Palkó József hetvenévesen is hasznosítja magát. A reggeli után metszeni indult a mesztegnyői szőlőbe. Testvérénél, Györgynél szorgoskodott, így öccsét is hiába kerestük otthon. Szürkületig nem is kerültek elő. A mesztegnyői idősek napközi otthonában Józsi bácsinál is idősebb emberre találtunk, Korona János kezdett mesélni arról a nagyon kedves hagyományról, amit még ápolnak a faluban. A komaság életre szóló kötelék — tartják Mesztegnyőn. A kilencven esztendős Korona János friss emlékezettel idézte föl a hagyományt. — A kereszteléssel pecsételődik meg a komaság. A komának becsületbeli kötelessége, hogy szükség esetén a keresztfiáról gondoskodjon. Nekem négy komám volt, hármat kísértem ki a temetőbe. Kilőne éve párja is itt hagyta Józsi bácsit. Nem maradt egyedül. Háro-m gyereke is a faluban él. Öt hónapja, hogy rászánta maMesztegnyői komák gát, elfogadta fia ajánlatát, költözzön hozzájuk. Most üres az egykori ház. — Mertz komámmal tegnap találkoztam az utcán. Nemcsak komám, hanem unokatestvérem is. Ö az egyedüli, aki nem szólított sohasem komának, mindig János bátyámat mondott. A komaságot a bérmálással erősítették meg — mondják az idősek. Nyakas Lászlóné is szívesen kapcsolódott a beszélgetésbe. — A kislányok is kinézték maguknak a barátnőt. Húsvétkor komatálat vittek egymásnak, ezzel komaságot fogadtak. A komatálban tojás, sütemény, narancs volt. A tojásokra mindig írtunk valamit. Ilyesmit: kellemes ünnepeket. — Meddig őrizték meg a lányok a komatálban kapott hímes tojásokat? — Még tíz évig is. — Lánykori komájával tartja még a kapcsolatot?' — Hogyne. Kaposváron lakik. Most a. hét végére is várom őket Meg eljönnek majd húsvétra is — írták. — Mi kerül az asztalra húsvétkor? — Reggelire sonka, .főtt tojás. Délben húsleves, pörkölt, rántott hús, sütemény. A férfiak bort isznak. A gyerekek ajándékot kapnak. — Tavaly a kislányom a komaasszonytól egy arany fülbevalót kapott. A komaság — fűzte hozzá — mélyA hímzés az unokának készül séges szeretet, és egész életre szóló kapcsolat. Nyakas Lászlóné szerint a gyerekek most is választanak maguknak komát, Korona János bácsi azonban hozzáfűzte; a fiatalok manapság -inkább barátkoznak. — Szent igaz — felelt neki az asszony, a komaság erősebb a barátságnál. Rumi Mihályné közben hímzésén tartotta a szemét és fürgén futott a kezében a tű a színes fonallal. — Az unokámnak készítem — nézett föl egyszer- csak, jelezve, hogy ő is mondana valamit a koma- ságról. — Közöttünk, az otthon lakói között nincsenek komák. Mégis nagyon, fontosak vagyunk egymásnak. Talán már nem is élnék, nélkülük ... Húsvétra ő .is a gyerekeit várja, meg az unokákat. Az ünnepre elkészül a díszes terítő is, amit a nagymama szánt ajándékba. Horányi Barna A Patika, Szép Ernő színművének kaposvári bemutatója — a korabeli eltérő vélemények ellenére — fontos színháztörténeti eseménynek számít. A megúj- hodott társulat élén Komor István igazgató és Zsámbéki Gábor főrendező állt. Ba- barczi László, a hetvenes évek elején a színművészeti főiskolán tanított; javaslatára Ascher Tamás Kaposváron rendezte meg a vizsgaelőadást, a Patikát. Hónapokkal előtte vitte sikerre a társulat a Sirályt. Csehov' színművével — mondhatni — bontott zászlót .a Kaposvári Csiky Gergely Színház, majd következett Weöres Sándor Szent György és a sárkány című darabja. Ascher Tamás, a Patika című darab rendezője folytatta' az új szellemű bemutatók sorát. Színházunk főrendezője tegnap magas elismerésben részesült. Munkássága elismeréseként Érdemes művész lett. — 1972-ben ismerkedtem meg a kaposvári társulattal. Itt rendeztem meg a vizs- gaelőadásomat. Ezután hat évig folyamatosan dolgoztam itt, míg Zsámbéki Gáborral nem szerződtünk le a budapesti Nemzeti Színházhoz. Megállapodtam Komor Istvánnal, hogy továbbra is rendezek Kaposváron. Az itteni bemutatók közül ebből az időiből aSze- csuáni jólélek, a Chicago és a Gyöngyélet című darabok emlékét idézhetem föl. 1981- ben fölismertem, hogy a Nemzeti Színházban nincs jövőnk, visszaszerződtem Kaposvárra, Zsámfoékit . a Katona József Színház élére nevezték ki. Azóta ott is rendezek. — A budapesti Katona József Színház és a Kaposvári Csiky Gergely Színház szellemisége rokon. Művészi hitvallásukban mi a közös? — A darabok megválasztásában azt tartjuk szem előtt, akár klasszikus, akár mai a szerző —, hogy mit mond a mának. Az is közös a két színház előadásaiban, hogy igényesek vagyunk a művészi munkában, mondhatnám, maximalistáik:. Éppen ezért ott munkál bennünk folyton az elégedetlenség is. — Tizenöt éve Babarc zi Lászlónak, a kaposvári Csi-. ky Gergely Színház igazgatójának a munkatársa, főrendező. Ez .idő alatt a színház nemcsak a hazai közönség elismerésének örvend, hanem számon tartják előadásaikat Európa-szerte is. Legutóbbi rendezései közül Csehov A. három nővér című színműbe már világhírű. Ezt a Katona József Színházban mutatták be. Mi a siker titka? — Elsőként a szereplőket említhetem. Básti Julit, Szirtes Ágit és Bodnár Erikát, valamint Udvaros Doroty- tyát. A darabot bemutattuk Stutgartban, Ausztriában, Andrzej Wajdával közösen osztoztunk a belgrádi színházi fesztivál ''nagydíjában, voltunk, Nyugat-Berlinben, Párizsban, most készülünk Bécsibe, Pármába. Mi a siker titka? Azt hiszem az, hogy újat tudtunk mondani. A nézők ma nem azt várják tőlünk, hogy valami poétikusat játsszunk. Ez az időszak, az évtized második fele, megköveteli tőlünk is, hogy leszámoljunk az illúziókkal. Ezért érdekli az embereket ez az előadás. Ascher Tamásról közismert, hogy rövid időt sízán a beszélgetésre, mindig siet. Most is húsz percet engedett meg magának arra, hogy a próba előtt nyilatkozzon. — Melyik bemutatóra készül? — Nyikolaj Erdman Az öngyilkos című darabját először játszhatjuk Magyar- országon. A Szovjetunióban is csak ezután mutatják be az 1928-ban írott művet. Külföldön több helyütt is játszották már. Magyarországon a Csiiky Gergely Színház kapta meg az engedélyt a bemutatóra a szovjet jogvédő hivataltól. A darab a szovjethatalomról, a szocializmus kezdeti időszakáról szól. Ennek a darabnak a bemutatójára készülünk. H. B.
