Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-15 / 89. szám

1988. április 15., péntek Somogyi Néplap 5 Oktatási reformelképzelések Önállóságot az iskolákban FÚJJA A SZÉL... Hadifoglyok élete Sára Sándor Kaposváron forgat Az utóbbi három eszten­dőben igen sok bírálat érte a Szovjetunióban az egész oktatási rendszert, mind a lakosság, mind a szakembe­rek részéről. A felgyülem­lett gondok megoldására az SZKP KB februári plénuma megfogalmazta az oktatás átalakításának komplex programját. Különös hangsúlyt kapott a plénumon a tanítók, ta­nárok és professzorok alko­tómunkájának és társadalmi aktivitásának fejlesztése, és ez a plénum legnagyobb eredménye. Elutasítva a kész recepteket új eszméket adott, az önállóságra, a kezdemé­nyezésekre, a különböző módszerek versenyére he­lyezte a hangsúlyt. — Ma az iskolának egye­diségre kell törekednie — véli Jurij Vasziljev, a Szov­jet Tudományos Akadémia levelező tagja, a leningrádi műegyetem rektora. Hozzá­szoktunk, hogy az iskoláról mint uniformizált, egysíkú épületről beszélünk. De minden egyes iskolának sa­játos arca kell hogy legyen, mint ahogy ilyennel rendel­kezik néhány egyetem, vagy a művészek, tudósok, zené­szek által vezetett iskolák. Elsősorban elkerülhetetlen a tananyag merev meghatá­rozásának eltörlése. Én a következőt javasolnám. Min­den iskolában megkapnák a tanulók azt a törzsanyagot, amit a felsőbb szervek kö­telezőnek tartanak. Ez körül­belül az egyharmadát teszi ki a mostani, egyébként bo­nyolult és információval túl­terhelt iskolai tananyagnak. Így'az oktatásért felelős he­lyi szerveknek jogában áll ezt a törzsanyagot a helyi szociális-gazdasági viszo­nyok figyelembevételével ki­egészíteni. A tanulóknak eb­ben az esetben is lehetősé­gük van hajlamaiknak és érdeklődésüknek megfelelő tantárgyakat választani. Másrészt nagyfokú hajlé­konyságra és többféle meg­közelítési módra van szük­ség a szakosodás kérdésében. Miért orientálódtak sokáig csupán a nyelvekre, vagy matematikára szakosodott is­kolák felé? Számos iskola­típusra van szükség, köztük műszakiakra is, ahol a fiúk megtanulhatnák a műszer- és gépgyártást, és más mű­szak] tantárgyakat. Ebben a tudomány, á termelés és maguk a tanulók is érde­keltek. — Négy évvel ezelőtt kí­sérletet tettek az általános és szakmunkásképző iskolák reformjára — mondja Iván Csuhrjajev, a minszki isko­lakombinát igazgatója. De már akkor a vitákban, az oktatók leveleiben felhang­zott a reform reformjának első pillantásra paradoxnak tűnő követelése. Hogy miért? Mert az oktatás extenzív fejlesztésére számítottak és nem a minőség és demokrá­cia növelésére. Ma végre az iskolarendszer átalakítása összhangba került a társa­dalmi átalakulás feladatai­val. Elszoktunk (helyesebben hozzá sem szoktunk) attól, hogy a fantáziába fektessünk pénzt. Az ilyen „takarékos­ság” jelentős veszteséget oko­zott. Most megfizetünk azért, hogy a Szovjetunióban so­káig senki sem foglalkozott a kérdéssel: nem azért vesz­nek-e minket körül ízléste­len, szürke termékek, jutunk ki olyan nehezen a világ­piacra, mert a dolgozók nem váltak művészetileg képzett emberekké? — Nemrég olyan esemény ment végbe főiskolánkon, amit néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna — meséli Roin Metrevelli, a tbilisszi tanárképző főiskola rektora. Pályázatot hirdet­tünk egy oktatói állás betöl­tésére és a hallgatók, akik először vettek részt a tudo­mányos tanácsban (annak egy negyedét tették ki) meg- indokoltan elutasították a jelentkezőt. Véleményüknek érvényt adtunk. Az oktatás demokratizálá­sa, a hallgatók bevonása az intézmény irányításába- még csak most kezdődött. Ez rendkívül nehéz folyamat, hiszen az évek során renge­teg bürokratikus módszer rögződött az irányításban, ami a fiatalok egyéniségének figyelmen kívül hagyásához vezetett. Nehéz, de elkerül­hetetlen a tévedhetetlenség nimbuszarak szétzúzása, ami számos oktató az évek hosszú során kialakított. A felsőoktatás átalakításának támaszkodnia kell a hallga­tók kezdeményezéseire, ön­állóságára, aktívabban kell kihasználni a fiatalság ener­giáját. Befejeződtek az NDK-beli kulturális napok Szerdán este a berlini Metropol színházban tartott ünnepi hangversennyel feje­ződött be az NDK-beli ma­gyar kulturális napok gaz­dag programja. Az általános elismerést és sikert hozó rendezvénysoro­zat záró eseményén — ame­lyen Bartók, Liszt és Kodály müvei csendültek fel — részt vett Köpeczi Béla művelő­Suru szakálla egyre dere­sebb. A filmplakátokon, il­letve a mozivásznon és a televízió képernyőjén gyak­ran találkozunk alkotásai­val. Meg is jegyezte: — Egyre több a munkám. Es aztán a háromnapos ka. posvári filmforgatásról be­szélt Sára Sándor filmren­dező. Előtte a forgatókönyv — rajta nagy betűkkel ez állt: Fújja a szél... Alatta a stáb fontosabb alkotóinak a neve következett, majd egy ismerős név: dr. Gebhardt József. A tegnap reggel 9 órára megbeszélt találkozóra pontosan érkezett Sára, és vele tartott a dokumentum­film egyik szereplője, dr. Gebhardt. — Több filmen dolgoztam az utóbbi időben. A Buko­vina, a Tüske a köröm alatt, a tévé számára a Jeles na­pok című néprajzi tárgyú film és a Bábolna életét be­mutató dokumentumfilm ké. szült el. Évekkel ezelőtt a második magyar hadsereg pusztulása foglalkoztatott, a film elkészült, de nem ha­gyott nyugton a hadifoglyok sorsa. Torlódtak a munkák. Végre szerdán Kaposváron hozzáfoghattam a nyugati fogságba esett magyar kato­nák életéről szóló filmem munkálataihoz. Nagyon sok segítséget kaptam a bará­taimtól, ismerőseimtől, itt Somogybán dr. Mózes Gá­bortól és dr. Ujkéry Csabá­tól, akik előkészítették ne­kem a „terepet”. Másfél hó­napja már jártam Kaposvá­dési miniszter, Hans-Joachim Hoffmann, az NDK-kulturá­lis minisztere és Roska Ist­ván berlini magyar nagykö­vet. Köpeczi Béla művelődési minisztert, a magyar napo­kon részt vett magyar kul­turális küldöttség vezetőjét csütörtökön Berlinben fogad­ta Willi Stoph, az NDK Mi­nisztertanácsának elnöke. run, megismerkedtem a do­kumentumfilm szereplőivel. Lelkileg, szellemileg fölké­szülhettek a közös munkára. —■ Több mint négy évti­zed távolából nem szépíti meg az emlékezet a történ­teket? — A második magyar had­seregről szóló filmem eseté, ben is fölmerült már ez a kérdés. Az a tapasztalatom, hogy a fontos eseményekre élesen emlékeznek az embe­rek. Állandó halálfélelem­ben éltek, bizonytalan volta sorsuk, Talán éppen ezért mindent pontosan megje­gyeztek, Helységneveket, dá­tumokat, személyeket. — Csak a nyugati fogság­ba került magyar katonák­ról szól a film? — A film első része szól róluk. Sokan talán nem is gondolják, Dániában, Nyu- gat-Németországban, Fran­ciaországban — egyszóval Nyugat-Európában — olyan harminc-negyvenezer ma­gyar hadifogoly volt. A film­ben negyvenen-ötvenen szó­lalnak meg. A kaposvári megyei bíró­ságon berendezett szobában, ahol a forgatócsoport dol­gozott, dr. Gebhardt József dokumentumokat szedege­tett elő, készülve a beszélge­tésre. Nyilván értékes do­kumentumai nyugati fogsá­ga esztendeinek — villant át gondolataimon, miközben Sára Sándor így folytatta a beszélgetést : — Keleten nagyobb szám­ban voltak magyar hadifog. lyok. A dokumentumfilm második részében az ő visz- szaemlékezéseiket örökítem meg. — Merre forgat még ezek­ben a hetekben? — Szinte mindenhol az országban. A jövő héten Keszthelyen, Tapolcán, utá­na Budapesten. — Mikorra tervezi a film első részének a bemutatóját? — Egy év múlva. Közben kiderült, hogy a Fújja a szél... csupán mun­kacíme a filmnek. — S mi lesz a címe? — Két francia szó rövidí­tése: P. G. Alcíme: Nyugati hadifogság. Ezt jelenti a P. G. Horányi Barna Kaposváron, szombaton 19 órakor a Kilián György Vá­rosi Művelődési Központban Mielőtt csillag lettem címmel a Korona Pódium vendégjá­tékát láthatják. Mikes Lilla ötlete alapján Siposhegyi Péter írta meg Viszockij élet­drámáját, melyben a színész szerepében Hegedűs D. Gé­za, Anna szerepében Mikes Lilla látható. Ugyanitt va­sárnap reggel nyolc órától HOL-MI címmel kirakodó vásárt tartanak. A Somogy Megyei Mú­zeumban A jég világa című állandó kiállítás látogatható, s ugyancsak itt tekinthető meg a Régészeti kutatások Somogybán című bemutató. Ezenkívül Martyn Ferenc, Bernáth Aurél, Galimberti Sándor és Kopits János fest­ményeit is megtekinthetik. A kamarateremben Varga Géza Ferenc szobrászművész kiállítása e hét végéig tart nyitva. A múzeum második emeletén a képzőművészeti gyűjteményből láthatunk vá­logatást. A Somogyi Képtár­ban Vaszary János emlékki­állítás tekinthető meg, míg a Kaposvári Galériában Or- szágh Lili grafikái várják az érdeklődőket. Ez utóbbi vá­logatás a székesfehérvári Ist­ván Király Múzeum anyagá­ból készült. A Mozimúzeum­ban az Árnyjátéktól a film­színházig címmel mozitörté­neti kiállítás tekinthető meg. Balatonszárszón Szőke György festményeit és gra­fikáit nézhetik meg, a kiál­lításnak a tanácsház adott otthont. (Képünkön a festő Kétely című alkotása látha­tó.) Nagyatádon a Gábor An­dor Művelődési Központban p dél-somogyi amatőr kép­zőművészek kiállítása tekint­hető meg. Szombaton ugyan­itt 19 órakor a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház ven­dégszerepei Tersánszky J. Jenő Kakukk Marci című énekes bohóságával három felvonásban. Barcson a Móricz Zsig- mond Művelődési és Ifjúsá­gi Központban ma délután három órától rendezik meg az úttörő művészeti szemle területi bemutatóját. Homokszentgyörgyön ma este hét órától ifjúsági klu­bot tartanak a művelődési központban, szombaton ugyanott a Pax együttes köz­reműködésével bál lesz. Mar­caliban a múzeumban látha­tó Jávori Bélának^ lapunk főszerkesztőjének a kiállítása Az én Balatonom címmel. A művelődési központban pedig ma kezdődik és vasárnap ér véget a díszmacska- és dísz­állat-kiállítás, valamint vi­rágvásár is lesz. Nagybajomban ma este fél kilenctől a művelődési ház­ban Záray Márta és Vámosi János estjét tekinthetik meg. Ugyanott szombaton 17 órá­tól Áprilisi bolondságok dm- mel versek, zenés vetélke­dők és versenyek várják a látogatókat. Kaposváron ma délután a Móricz Zsigmond Művelő­dési Ház virágkiállítást tart a ruhagyár nagytermében. Végül egy mai programot ajánlunk figyelmükbe: az MTESZ kaposvári székházá­ban délután három órától Berend T. Iván előadását hallgathatják meg gazdaság­politikai kérdésekről. Hangverseny Kaposváron Utazás klasszikus zenével Utazás térben és időben; életút, zsáner- és természet­képek sora. A történelem- könyvek lapjairól szárazon megszólaló múlt, a földrajz­könyvek lapjairól ismert tá­jak hívogató szépsége; akár egy Brueghel-festmény jele­nik meg előttünk a középko­ri Ausztria és a német fe­jedelemségek világa,, a ter­mészet, s az emberi élet örö­me, bánata. Az élményt Haydn monumentális orató­riuma,-az Évszakok megszó­laltatása varázsolta elénk a Latinca művelődési köz­pontban. A hatalmas emberi, mű­vészi energiákat mozgósító mű előadására a Pécsi Szim­fonikus Zenekar, a pécsi egyesített kórus és három kitűnő szólista, Andor Éva (szoprán), Fülöp Attila (ba­riton) és Marczis Demeter (basszus) vállalkozott. A szépszámú közönség tetszés- nyilvánítása jelezte; fára­dozásuk nem volt hiábavaló. Egy „apró” kellemetlen­ség mégis megzavarta az előadást. Az első rész • el­hangzása után ugyanis kide­rült: olyan rossz akusztiká­ja van a teremnek, hogy a kórus alig hallatszott. Tillai Aurél karvezető és Breitner Tamás karmester gyors hely­zetfelismerése azonban vala­melyest helyrebillentette az egyensúlyt azzal, hogy a kó­rust a zenekar elé, a kar­mester mögé helyezte el. Breitner Tamás így is kitű­nően oldotta meg feladatát. A tél indítása után lírai dallamok könnyed játéka „festette” meg a tavasz, a megújulás természetképét, és benne a paraszti világ emberének bőséges termést ígérő munkakedvét. A hálaadás és öröm for- tissimóiból erő sugárzott. Marczis Demeter meleg tó­nusú basszusa, Fülöp Attila férfias baritonja és Andor Éva érett, asszonyos szoprán­ja külön és együtt is élet­hűen rajzolta meg a haydn-i karaktereket. Külön említést érdemel az érthető, szépen artikulált kiejtés, az, hogy minden szót megérthetett a közönség. A zénekar összhangterem­tő ereje biztosította a mű harmonikus megszólaltatását. Üdítő, a napi munka után testben-lélekben megújító szépséggel ajándékozta meg az est hálás közönségét a pécsiek vendégjátéka. Várnai Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents