Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-15 / 89. szám
2 Somogyi Néplap 1988. április 15., péntek GRÓSZ KÁROLY A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁRBAN (Folytatás az 1. oldalról) a gazdaság strukturális átalakulása. De sajnos, itt még nem tartunk. Elmondotta, hogy a kormányzat dolgozik a lakás- gazdálkodás korszerűsítésén is. Sokáig nem tartható a lakásépítésre és -fenntartásra adott évi 50 milliárd forintnyi állami támogatás jelenlegi elosztási szerkezete. Hiszen az 50 milliárd nagyon nagy pénz, mégis mindenki elégedetlen. Aki állami bérlakásban lakik, az azért, mert elmarad a felújítás, aki lakást épít vagy házat vásárol, az azért, mert fél a jövőtől, az eladósodástól. Egyesek nagy jövedelemre tesznek szert albérleti díjakból vagy más módon, miközben sokaknak egyszerűen nincs lakásuk. A jelenlegi struktúra tehát nem jó, s a kormány most ennek megváltoztatásán dolgozik, ugyanakkor a KISZ is formálja ilyen irányú elképzeléseit. A kormányzati munka reformjának soron következő lépéseiről szólva a Minisztertanács elnöke a tudomány irányításával kapcsolatos kérdéskör áttekintését emelte ki. Mint mondotta, az lïv második felében tervezik megvizsgálni a tudománypolitikai bizottság helyét, szerepét, tevékenységének korszerűsítését, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság munkáját. Egy másik nagy kérdéskör pedig a területpolitikai, településfejlesztési munka, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium ezzel kapcsolatos irányító tevékenységének áttekintése. Emellett a kormány szervezeti felépítésében már eddig tett lépések tapasztalatait is folyamatosan figyelemmel kísérik, ügyelve arra, hogy az új, illetve módosított hatáskörű minisztériumok, irányító szervek megtalálják helyüket a kormányzati struktúrában. Grósz Károly a beszélgetés során rendkívül nagyra értékelte azt .a magatartást, amelyet a vállalatok legtöbbje tanúsít az áremelésekkel kapcsolatban. Emlékeztetett rá: amikor a kormány önmérsékletet kért a gazdálkodó szervektől, akkor egyben kötelezettséget is vállalt, hogy nem hoz olyan intézkedéseket, amelyek tovább nehezítenék a vállalatok helyzetét. Nagyon sok példa tanúskodik arról, hogy a vállalatok megértették az ország helyzetét, segíteni akarnak, döntéseik komoly felelősségtudatról tanúskodnak. Ezzel összefüggésben a kormány elnöke kitért arra is, hogy az új adórendszernek az árakra gyakorolt hatása ellentétben áll a kormányzat előzetes elképzeléseivel, szándékaival. Mint mondotta, jobbítani szerettünk volna, de ez nem következett be. A szándék és a valóság közötti nagy különbség megszüntetésére munka- bizottságok alakultak, s a Minisztertanács foglalkozik ezzel a kérdéssel. Jó partner ebben a Magyar Gazdasági Kamara, sokat segít azzal a szándékával, hogy a gazdálkodók és a kormányzat közötti érdekegyeztetés fórumává, ezen belül az áralkuk fórumává váljék. Ez egy korszerű megoldásnak tűnik, és hosszú távon beépülhet az intézményrendszerünkbe, erősítve egyszersmind a vállalati önállóságot is. Sevardnadze és Shultz sajtóértekezlete Genfben Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter csütörtökön az Afganisztánnal aláírt megállapodásokat úgy értékelte, mint amelyek nemcsak az ENSZ előremutató jellegű közvetítésének eredményét igazolják, hanem az összes feleknek a békét és biztonságot szolgáló jószándékát és kompromisszumos készségét is. A szovjet ENSZ-képviséle- ten tartott sajtóértekezletén hangoztatta, hogy a Szovjetunió a nemzetközi konfliktusokat újszerű gondolkodás- móddal közelíti meg, azokat politikai eszközökkel igyekszik megoldani. Nagy szerepet tulajdonított egyidejűleg az afganisztáni belső megbékélés kabuli hivatalos politikájának. Sevardnadze méltányolta, hogy az Egyesült Államok fölvállalta: a megállapodások egyik szava- tolója lesz. Üdvözölte azt a tényt, hogy a megállapodások véget vetnek az Afganisztán belügyeibe való külső beavatkozásnak. — Szeretném felhívni a figyelmet arra — mondotta —, hogy az afgán—pakisztáni megállapodások szövege teljes mértékben kiiktatja bármiféle ilyen akciók lehetőségét. „A megállapodások a jövőben az Afganisztán iránti szándékok őszinteségének fokmérői lesznek" — mutatott irá. George Shultz amerikai külügyminiszter a Nemzetek palotájában tartott sajtókonferenciáján szintén megemlítette a szovjet vezetés érdemeit a megállapodások létrejöttében. A szovjet csapat- kivonás nagy jelentőségű ténye szerinte is megnyitja az utat az önrendelkezés szavatolásához, a népakarat valódi kinyilvánításához. A hivatalban lévő afganisztáni kormányt azonban Shultz ezúttal is törvénytelennek tüntette fel, olyannak, amelyet megítélése szerint nem óhajt az ország lakossága. Kuvaitba szállították >a két meggyilkolt katonatiszt holttestét, akiket ez elmúlt napokban öltek meg a kuvaiti Boeing 747-es repülőgép elrablói Castro kitüntetése Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kitüntette Fidel Castro kubai államfőt, amiért leszokott a dohányzásról. Castro, akinek személyiségéhez ugyanúgy hozzátartozott a szivar, mint jellegzetes szakálla, 1981- ben megfogadta, hogy nem szivarozik többé a nyilvánosság előtt, és fokozatosan le is szokik a dohányzásról. A WHO április 7-én, az első füstmentes világnapon jelentette be, hogy kitünteti a kubai vezetőt „a közegészség érdekében országos és nemzetközi szinten tett erőfeszítéseiért”. Ilyen kitüntetést államfő még ném kapott a WHO-tól. Brazil alkotmány — fegyreres erők „Védelmi és ostromállapot" Brazíliában alkotmányjogilag is felhatalmazták a fegyveres erőket, hogy szükség esetén beavatkozzanak az ország belpolitikai és társadalmi életébe, s döntőbírói szerepet játsszanak a törvényesség és a rend védelmében. Az új alkotmányról folyó szavazás keretében az alkot- mányozó nemzetgyűlés többsége szerdán úgy döntött, hogy nem fogadja el a baloldal indítványát, amely a fegyveres erőket egyértelműen alárendelné a polgári kormányzatnak, illetve előírná, hogy kizárólag nemzetvédelmi feladatokra vehetők igénybe. A testület ehelyett szentesítette a hadseregnek az ország életében játszott kimagasló hatalmi szerepét, beleértve a belső rendfenntartást is. Alkotmányba iktatták a „védelmi és az ostromállapot” intézményét is. Eszerint a mindenkori elnök a köz- társasági tanács és a nemzetvédelmi tanács, esetleg csak egyikük véleményének meghallgatása után 30 napra, majd mégegyszer harmincra „védelmi állapotot” hirdethet ki, ami együtt jár az alkotmányos jogok korlátozásával. Ostromállapotot abban az esetben hirdethetnek ki, ha a védelmi állapot hatástalannak bizonyul a nemzet sorsát érintő ügyekben. Ilyennek tartják: „egy országos méretű súlyos megrázkódtatást”, vagy hadi. állapot bevezetését, illetve a válaszadást külső agresszióra. Ezért átmeneti kormány megalakítását szorgalmazta. Az amerikai miniszter hangot adott annak a reményének, hogy a jövőben a szovjet kormány nem szállít majd fegyvereket a kabuli kormánynak. Azzal érvelt, hogy — mint a megállapodásokat szavatoló egyik hatalomnak — az Egyesült Államoknak is joga a felkelők katonai segélyezése. „Önmérsékletet azonban önmérséklettel viszonzunk” — jelentette ki. Shultz nem volt hajlandó nyilatkozni azokról a hírekről, amelyek szerint az Egyesült Államok, egyfajta hallgatólagos megállapodás alapján, bizonyos feltételekkel elállt a vállról indítható, Stinger típusú rakéták szállításától az afgán felkelők számára. „Semmiféle ilyen írásos megállapodásunk nincs a szovjetekkel” — mondotta. Shultz általában elégedetten szólt az amerikai—szovjet kapcsolatokban elért eredményekről, a gyakorlatias megközelítés hasznáról, az amerikai—szovjet közlekedés folyamatának tartós lendületéről. A regionális konfliktusok felszámolásának további esélyeivel ösz- szefüggésben megemlítette Kambodzsát és Afrikát, s róluk szólva újra visszatért Afganisztán gazdasági újjáépítésének problémájára. Aquino Kínában Corazon Aquino Fülöp-szi- geteki elnök csütörtökön délelőtt hivatalos látogatásra Kínába érkezett. Ezalatt teljes készültségben van a Fü- löp-szigeteki hadsereg, hogy megakadályozzon egy esetleges puccskísérletet. Elindulása előtt az elnökasszony jelezte, hogy kínai látogatásával a belpolitikai helyzet szilárdságát is kívánja demonstrálni. Aquino 1986 novembere óta — amikor Japánban járt — nem hagyta el az országot. Corazon Apuino személyében 1975 óta először jár Fü- löp-szigeteki elnök Kínában. Aquino csütörtökön először ellátogat abba a kínai faluba, ahonnan ősei 127 évvel ezelőtt kivándoroltak a Fülöp-szigetekre. Az elnökasszony este érkezik Pe- k ingbe. Az elnöknő várhatóan szombaton tér vissza Manilába. Á béke kilátásai Afganisztánban A fegyvernyugvás még nem béke, a be nem avatkozásról megkötött egyezség nem szünteti meg a hadüzenet nélküli háborút. A hír- magyarázó kénytelen így kezdeni cikkét, ha Afganisztánról, a Kabul és Iszlámábád, illetve a két vezető nagyhatalom közötti egyezményről ír. Pedig nagy dolog ez! Hat évig közvetített Diego Cor- dovez, az ENSZ-főtitkár helyettese és személyes megbízottja. Közvetített Genfben az afgán és pakisztáni kormányok képviselői között. Eleinte a véleményeket külön épületekben hivatalt tartó megbízottak között hozta és vitte. Pakisztán olyannyira ódzkodott az afgán vezetéssel folytatandó tárgyalástól, hogy még ugyanabban az épületben sem voltak hajlandók tartózkodni a kabu- liakkal. Az utóbbi időben annyi változott, hogy a genfi Nemzetek Palotájának különböző szobái között ingázott az ENSZ-diplomata. Diego Cordovez többször járt Kabulban és Iszlámábádban, valamint Moszkvában, s tárgyalt a washingtoni kormányzat vezetőivel. Akármi is történjék az egyezség megkötése után, Cordovez nagy munkát végzett, jogosan tartják a következő No- bel-békedíj ' várományosának. Az egyezménycsomag legfontosabb eredménye a szovjet csapatok kivonulása lesz. 1979 decemberében érkezett a szovjet „korlátozott létszámú haderő” Afganisztánba, s ha ragaszkodnak a kilenc hónapos időtartamhoz, úgy 1989. február 15-re távozik a most 115 ezer fősre becsült hadsereg utolsó harcoló katonája is az országból. A majd tíz évvel ezelőtti bevonulás körülményeiről sokat írtak már. Elemezték, miért történt, hogy az 1978-as áprilisi fordulat után az Afganisztáni Népi Forradalmi Pártot (ANDP) végzetes és véres frakcióharc osztotta meg, hogy a szektás türelmetlenség szembefordította a tömegeket a haladó eszmékkel. A kérdéseket lehetne még folytatni. Köztük azt a Szovjetunióban most oly sokszor feltettet, hogy akármilyenek voltak is a körülmények ebben az országban, mégsem lett volna szabad a katonai beavatkozás útját választani. A veszteséglistákat még nem tették közzé. Nincs az Afganisztánban elesett szovjet katonáknak emlékműve Moszkvában. De ma már tudjuk, sokan voltak; sokan A II. világháború áldozataira emlékeztek április 14-én Tel Avívban, ahol két percre megállt az élet az utakon. A leállított járműveik mellett a gépkocsivezetők és az utasok gyászolják iá ihaza már sohasem térőket rokkantak meg testileg, s még többen szenvedtek egész életükre kiható lelki sérülést ebben a kegyetlen háborúban. A harc, amit az egyre jobban felfegyverzett ellen- forradalmi csoportok folytattak, nem ígérhetett győzelmet, de mind több vérveszteséget okozott a békés afgán lakosságnak, az afgán fegyveres erőknek és a szovjeteknek is. Ennek a vérontásnak véget kellett vetni. A Szovjetunióban érvénye, sülő új külpolitikai gondolkodás egyik fő eleme volt az afgán kérdés újraértelmezése. Gorbacsov 1976 augusztusában, Vlagyivosztokban elmondott beszédében már felvázolta a rendezés fő elemeit: fegyvernyugvás, a csapatok részleges kivonása, nemzeti megbékélés, koalíciós kormányzás a most szembenálló felek részvételével. A nemzeti megbékélés politikája hozott eredményeket. Néhány tízezer menekült hazatért, negyvenezer ellenséges fegyveres átállt a kormány oldalára, néhány tartományban sikerült fegyvernyugvást elérni, a helyi hatalmi szervekbe beválasztani a korábbi ellenfeleket, a gerillavezéreket. Az egyoldalú fegyvernyugvás, a szovjet alakulatok kivonása közvetlen harcérintkezésből, és a segélyek ígérete azonban nem hozott alapvető változást. Kiderült, hogy arra csak akkor lehet számítani, ha a csapatkivonás távlati lehetőségből, ígéretből konkrét tény lesz. Végső soron ezt rögzítette február 8-i egyeztetett nyilatkozatával Mihail Gorbacsov és Nadzsi- bullah afgán elnök, s ezt erősítették meg legutóbbi taskenti találkozójukon. Mi történhet ezután? — Jósolni nagyon nehéz. Először is azért, mert Afganisztán nehezen kiszámítható, bonyolult ország. Számos különböző nyelvet beszélő nép, törzs, nemzetség, sokfajta szokás, kultúra uralja. Nem véletlen, hogy az emigráció is megannyi egymással vitatkozó, sőt hadakozó szárny, ra, csoportra oszlik. Az afgánok erre azt válaszolják, hogy népük már nagyon kifáradt a háborúban, s hagyományaik között a vérbosszú mellett fontos szerepet játszik a békeszerző gyűlések, a dzsirgák rendezése. A szovjet csapatok kivonása egyébként sem jelenti a hatalom megszűntét az ország legfontosabb részein: a 200 ezres ANDP, a tíz év alatt kiépített új államhatalom, a félmilliós fegyveres erők aligha omlanak úgy össze, ahogyan azt az emigrá- ciós szervezetek, a „Pesavá- ri hetek” szeretnék és fennhangon hirdetik. A hírek arra is utalnak, hogy az eddigi ellenforradalmi koalíció megosztottsága csak erősödik1. A Szovjetunióval kialakult baráti kapcsolatok szükség- szerűségét sem vonják kétségbe a valamennyire is józanul gondolkozók. De nem mindenki az. Legkevésbé az elvakult muzulmán politikai erők, Gulbuddin Hekmatiar Iszlám Pártja, amely most hadat üzent eddigi pártfogójának, Pakisztánnak is. Könnyen meglehet, hogy a minapi pusztító robbanások Ravalpindiben már éppen Gulbuddin keze nyomát viselik. Végül az egyezmények szovjetunióbeli hatásáról. Azt hiszem nem tévedés kijelenteni: a moszkvai döntés bátor tett volt. Ugyanakkor elkerülhetetlen is, mint az új gondolkodás, a külpolitikai és biztonságpolitikai peresztrojka kívánatos bizonyítéka. Az afgán jelenlét akadályozta a Szovjetunió kapcsolatainak kiterjesztését a fejlődő országok és a nyugat-európai államok között, gátolta a két vezető nagyhatalom párbeszédét. Ha viszont a rendezési terv megvalósul, hatása túllép Afganisztán és a térség határain. Miklós Gábor
