Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
1988. április 2., szombat Somogyi Néplap 3 Az országos pártértekezletre készülve Négyévi „házasság" után Irta: Lakatot Ernő, az MSZMP KB otztályvezotőjo Mozgalmas, tartalmas munkával eltelt hónapok vannak a párttagság mögött. Éppen túljutottunk az ideológiai kérdésekről, majd a párt vezető szerepéről, a politikai intézményrendszer fejlesztéséről folytatott vitákon — amelyeket megelőzött az eszmecsere a kibontakozási programról — s máris újabb, nagy feladat áll előttünk: az országos pártértekezletre készülve, a teendőket mérlegelve az értekezlet állásfoglalás-tervezetét vitatjuk meg, együttesen, a Magyar Szocialista Munkáspárt teljes tagsága, mintegy 850 ezer ember. A vitákon pártonikívüliek is nagy számban részt vesznek. Az országos pártértekezlet nem megszokott esemény a párt, az ország életében. Éppen harmincegy esztendővel ezelőtt került sor utoljára ilyen pártkonferencia összehívására. A két kongresszus között, „félidőben” általában a párt Központi Bizottságának feladata, hogy a megelőző kongresszus határozatának időarányos végrehajtását értékelje, s meghatározza a további tennivalókat. Az eltelt három év folyamatainak elemzése azonban megmutatta, hogy most a szokásosnál nagyobb súlyú elhatározásokra kell jutnunk. A XIII. kongresz- szuson megfogalmazott célokat ma is vállalva, azt látnunk kell, hogy — a várakozásnál kedvezőtlenebbül alakuló körülmények, feltételek között — e célok a következő kongresszusig nem az elgondoltak szerint valósíthatók meg. E felismerés eredményeként született meg kibontakozási programunk, amelyben a gazdaság halaszthatatlan feladatai mellett körvonalazódtak a társadalmi élet egyéb területein is megérett változások. Ezeknek megfelelően — a megváltozott körülményeket és a magyar társadalom lehetőségeit mérlegelve — kell kijelölnünk tennivalóinkat és megteremtenünk a politikai és személyi feltételeket a stabilizációs célok megvalósításához. Mindez szükségessé tette az országos pártértekezlet összehívását. Az elmúlt egy év alatt hatalmas értékelő, elemző, feltáró munkát végzett a párttagság, ami bizonyította a párt tagjainak politikai érettségét, felkészültségét, a társadalmi folyamatok iránti érzékenységét. E tapasztalatok megmutatták, hogy a legfontosabb kérdésekről folytatott pártvita olyan tudati, gondolati, érzelmi tartalékokat tár föl és mozgósít, amelyekre támaszkodva létrehozható a cselekvési egység az előttünk álló feladatok megvalósításában. Azt is a viták tanulságai alapján állíthatjuk, hogy a pártértekezlet akkor dönthet megalapozottan a következő időszak teendőiről, ha a Központi Bizottság által most vitára bocsátott állásfoglalás-tervezetről a párttagok nyíltan elmondják véleményüket, s a végső dokumentum kidolgozására a tagság javaslatait figyelembe véve kerül sor. Ezt a vitát a most lezárultaktól alapvetően megkülönbözteti az, hogy a kérdések sokkal szélesebb körét érinti; de feltétlenül összekötő kapocs közöttük, hogy az állásfoglalás-tervezetben már benne van az ideológiai munkáról és a párt vezető szerepéről kifejtett vélemények, elhangzott javaslatok összegzése is. Sarkalatos pontja lesz a most induló vitának, hogy a kialakult helyzetből kivezető út milyen cselekvést követel, kinek mekkora áldozatot kell hoznia. A Központi Bizottság álláspontja, hogy alapvető vívmányunk, a lét- biztonság fenntartása mellett, átmenetileg nagyobb terheket is vállalnia kell a gazdálkodó szervezeteknek és a lakosságnak. Enélkül nem tudjuk helyzetünket stabilizálni. Ugyanakkor a társadalom jogos igénye, ^ hogy átfogó perspektívával rendelkezzünk távolabbi törekvéseinket illetően is. A társadalom tagjai tudni kívánják, mit, miért és meddig kell vállalnia egyénnek és közösségnek, hogy mielőbb visszatérhessünk a megszokott ütemű fejlődési pályára, az életkörülmények javulásának útjára. Ahhoz, hogy eredményeinkre, vívmányainkra támaszkodva folytathassuk szocialista építőmunkánkat — s ez mindnyájunk alapvető célja — elemeznünk kell a gazdaság, a társadalom életében megmutatkozó kedvezőtlen jelenségeket. Az év első negyedében lezajlott vitákban, a tagkönyvcsere kapcsán a párttagokkal folytatott egyéni beszélgetéseken sokan kifejtették, hogy gazdasági gondjaink megoldásához intézményrendszerünk fejlesztésére is szükség van. A változások fő iránya csakis a szocialista demokrácia kiteljesítése lehet. Ennek pedig alapkérdése a párt munkastílusának, munka- módszereinek javítása, a kor követelményeihez igazítása, a vezető szerep korszerű gyakorlatának megvalósítása. Feltétlenül támaszt jelent számunkra, hogy nemcsak a párt tagsága, hanem a magyar nép boldogulásáért felelősséget érző pártonkívü- liek milliói is pártunk megújulásában látják jövőjük biztosítékát. Korszerűen gondolkodó és határozottan cselekvő pártra van szükség. Ehhez viszont nélkülözhetetlen a párton belüli döntési rendszer fejlesztése, a döntésekben és a végrehajtásukban résztvevők politikai felelősségének érvényesítése, a párttagok széles körű bevonása a döntések előkészítésébe, végrehajtásába és az ellenőrzésbe. Mindez megköveteli a mozgalmi jelleg erősítését, a párt mozgósító, szervező erejének növelését. Szükség van alkotó vitákra, de a viták során (ezek ugyanis nem öncélúak) megállapodásra kell jutni, és a viták nyomán feltétlenül cselekedni kell. Az elteld évek kedvezőtlen gazdasági folyamatai, a cselekvés nélküli várakozás, az intézményrendszer változtatásának késedelme társadalmi életünk más területein is ellentmondások kialakulásához vezettek. Mai helyzetünkről sokféle — gyakran egymásnak ellentmondó — nézet és értékelés látott napvilágot, s ez bonyolult belpolitikai viszonyaink között megnehezítheti a tájékozódást. A közhangulat — s ez más esetekben is többnyire így van —, nem pontosan tükrözi a tényleges állapotokat. Folyamatos a fáziseltolódás. Kétségtelen, hogy társadalmi életünkben, gondjainkat látva, megjelent a kétkedés, a pesszimizmus, a bizonytalanság, a távlatvesztés — s ebben szerepet játszott munkánk gyengesége, a pártaktíva elbizonytalanodása is — de politikánkat, törekvéseinket a társadalom döntő többsége elfogadja. S ez erőt ad a társadalmat irányító pártnak. Valóságos helyzetünk pedig mérhető: tényekkel, adatokkal jellemezhető, ami biztos pontot jelenthet az eligazodáshoz. Természetesen éppen a jövő érdekében nagy figyelmet kell szentelnünk a közhangulatnak, de a politikai döntésekben sok más tényezőt is mérlegelni kell. A kibontakozáshoz a tényleges helyzet elmélyült elemzésén nyugvó világos távlatok, cél- tudatosság és önbizalom szükséges. A kiút meghatározásához számba kell vennünk — a szubjektív okok feltárásán túl — az objektív tényezőket is, amelyek meghatározóak voltak jelenlegi helyzetünk kialakulásában. A világgazdaságban új körülmények jöttek létre, s gazdaságunk nem volt kellőképpen felkészült, a gyors reagálás feltételeit sem alakította ki; túlbecsültük önerőnket, a szocialista gazdasági együttműködésben rejlő lehetőségeket; elmulasztottuk a gazdaságpolitika stratégiai módosítását, amelyet pedig egyre növekvő adósságállományunk is megkövetelt volna. Ebben a helyzetben figyelmünket elsősorban közös jövőnkre, a magyar haza jövőjére kell fordítanunk, az azt befolyásoló döntésekért vállalnunk kell a felelősséget, s ez — a közös holnapért, a jobb jövőért —- mindannyiunk felelőssége. Céljaink valóra váltásához átfogó reformokra van szükség: ideológiai tevékenységünk megújítására, a politikai intézményrendszer fejlesztésére, a gazdaság működőképességének javítására. Ez pedig csak stabil politikai viszonyok között valósítható meg, a párt erősödő egységével, javuló szervezettségével, a társadalom támogatásával. A kedvezőtlen folyamatok megállítására, megváltoztatására van programunk: a kibontakozás programja s a kormány erre épülő munka- programja mai teendőinket is kijelöli. Ezek sikeres megvalósítása a társadalom közös ügye, a szocialista építés megújításának nélkülözhetetlen feltétele. A programokban foglaltak csak a szövetségi politika folytatásával, a társadalmi-gazdasági stabilizációt és a kibontakozást támogató közmegegyezés újrateremtésével valósíthatók meg. E folyamat egyik meghatározó állomása az állásfoglalás-tervezet vitája. A műanyag szerelmese Amit az asztalos a fáról, a kovács a vasról, azt mondja Kemény Tamás, a Kemikál barcsi gyárának vegyész- mérnöke a műanyagról: — A legjobb, leghálásabb anyag a világon. Ha akarom nyúlik, ha akarom, ösz- szemegy; lehet lágy és képlékeny, de lehet szilárd is, mint a beton. Olyan formájúra és színűre alakítható, amilyet csak akarunk. Kis szünet után így folytatja: — Tizennyolc éve tart már ez a szerelem, akkor kerültem Moszkvába, a vegyigépészeti egyetemre. Ott sokkal jobban elkülönítik a választható szakokat, mint hazánkban. A sok lehetőség közül én a polimerek feldolgozását választottam. Az egyetemrőil utam egyenesen ide a gyárba vezetett; szerződésem volt a vállalattal. Megtanultam a műanyagok minden csínját-bínját. — Hogy mennyire sokrétűen felhasználható, azt bizonyítja az itteni változatos munka. Ennek a gyárnak nem a műanyagfeldolgozás a fő profilja, mégis számát sem tudom az eddig előállított termékeknek. — Az egyik legkeresettebb gyártmány a tetőfelülvilágító rendszer. Az épületek tetejébe beépített kupolákon és különböző alakú elemeken át jut be a fény, tulajdonképpen a mesterséges világítást • helyettesíti. Tudomásom szerint üzemünkben található az ország legnagyobb vákuumformázó gépe. Ezen a másfélszer kétméteres angol gépen a legkülönfélébb termékeket tudjuk gyártani. Készült már ezen zuhanyozótálca, tető- csomagtartó, fürdőkád és még sok minden. Menjünk le az üzembe! Meglátja, a dolgozók is szeretik a műanyagot ... — Csak tíz perccel jöttek volna előbb! — tárja szét a kezét Harda Tiborné, a vákuumformázó gép mellett. — Akkor készült el az utolsó munkadarab. Sajnos, most nincs több lemez, le kellett állnunk. — Egyik legnagyobb gondunk az alapanyagellátás. Nagy része import, de a hazai gyártásúak forgalmazása sem mindig zökkenő nélküli. Ezért aztán egyik termék gyártása sem folyamatos — mondta Kemény Tamás. — Nekünk ez nem okoz gondot, talán még jobb is így — teszi hozzá Harda Tiborné. — így nem vagyunk egy munkahelyhez kötve; minden gyártási folyamatot ismerünk, ott tudunk dolgozni, ahol éppen szükség van ránk. így változatosabb a munka. Most a Túra-box nevű tetőcsomagtartót csináltam, de bármit el lehet e gépen készíteni, csak a sablon legyen jó. — Sokan itt végeztek a barcsi szakmunkásképzőben, amikor még volt szerves- vegyianyaggyártó szak. En magam is tanítottam őket — mondja a vegyészmérnök. — Ügy érzem, a szakmai részen kívül sikerült átadnom valamit a műanyag iránti szeretetemből is. Varga Ottó Nagyatád szőlőskertjében Ha valaki egyszer meg akarja írni Ötvöskónyi történetét, annak szólnia kell egy nevezetes szerdáról is: az 1983-as szeptember 27-ei- ről. Felbuzdult az egész falu. Soha annyiam nem mentek a falugyűlésre mint akkor este. S arra sem volt példa, hogy kora éjszakára összehívják a végrehajtó bizottságot, majd a tanácsülést. Nem kisebb dologról döntöttek az emberek, mint Ötvöskónyi jövőjéről. Arról, hogy kérik Nagyatádhoz való csatolásukat. Érveik érthetőek voltak. Az egyik legelmaradottabb település volt az övék. A tanácselnök társadalmi munkában látta el feladatát, a vb-titkár gyesen volt, a se- gesdi titkár járt át, hogy ügyeiket intézni tudják. A termelőszövetkezetük egyesült a segesdivel. Ügy érezték, magukra maradtak. Sorolták vélt és valós panaszaikat: rossz a buszközlekedés, a közvilágítás, nincs bolt, hiányoznak a járdák, az orvos... De legfőképpen azt sérelmezték, hogy a se- gesdi tanácshoz akarják kényszeríteni őket. Akkor ezt még csak suttogták, ma már nyíltan ki is mondják. Végül úgy döntöttek, ha már házasodni kell, akkor inkább Nagyatádhoz akarnak tartozni, mert mégiscsak más városi polgárnak lenni. 1984. január elsejétől a zártkertek miatt Ötvöskónyi már mem csak éléskamrája Nagyatádnak, hanem külvárosa is. Bár megőrizte falusias jellegét. Mint a kis települések boltosai általában, Máté Imre is mindenféle dolgok tudója. Nála kopogtattunk először, már csak azért is, mert a tavaly felavatott vegyesbolttal az itteniek régi óhaja teljesült. — Nagyon kellett ez az üzlet. Régebben sokkal kisebb volt a választékunk, mint most. Aki eljárt dolgozni Nagyatádra, az ha tehette ott vásárolt be, mert sok félét kaphatott. Nyolcvanhatban alig hétmillió forint forgalmunk volt. Tavaly az új bolt már kilencmillió forint értékű árut adott el. Aztán ott az ivóvíz. Annyira rossz volt a minősége, hogy csecsemővizet kellett átülnünk. Ha tudtunk, mert rendszertelenül szállították ... Máté Imre vállán ma már egy gonddal kevesebb van. Nem kell csecsemővizet árulnia. Egy jó házasságban illik betartani az ígéreteket: a városrészbe is eljutott a vezetékes ivóvíz. A nagyatádi tanácson tényeket sorolnak. Az új üzlet kialakítását hétszázezer forinttal támogatták. Nyolcszázezer forintért felújították az or- vosilakást, s itt nyitották meg az ötös számú körzeti rendelőt. Elkészült a? öregek napközi otthona, napközibe járhatnak az általános iskolások, a kórház itteni beruházásával még munkalehetőségek is teremtődtek. Mindez persze az érem egyik oldala. Nézzük a másikat is. Simon Jenő huszonnégy évig volt tanácstag, ebből hét évig az elnökhelyettesi, hat évig a társadalmi elnöki teendőket látta el. — 1982-ben mindenféle tisztségről lemondott. Miért? — Belefáradtam az állandó csatározásokba. Túlságosan kis település volt ez ahhoz, hogy egyedül tudjuk megoldani gondjainkat. Talán a vizet még bevezethettük volna ... Egyszóval jól jött a városhoz való csatolás. Végül is néhány év alatt többet kaptunk, mint amit mi tíz vagy tizenöt év alatt meg tudtunk volna csinálni. Persze ma is vannak gondok. Most például be kellett zárni az iskolát, de a szülők legalább megértették, hogy miről van szó. Aztán a posta! Nagyatádról közvetlenül lehet hívni a Somogyszobhoz tartozó bol- hásiakat, de nekünk nincs tárcsázási lehetőségünk. Szombat-vasárnap több busz is lehetne. Életveszélyes a művelődési ház. Tudom, mert magam is tanácsi ember voltam, mindehhez nagyon sok pénz kell. Az öt- vöskónyiak régi álma a be- legi összekötő út. Jó, könnyű azt mondani, hogy csak néhány kilométer aszfalt kellene. De utána számolt már valaki, hogy mennyiért? Ez, és ezt sokan nem értik, nem is tanácsi feladat. — Ha már szóba kerültek az újabb kívánalmak, kérdezem, mi igaz azokból a híresztelésekből, hogy ötvöskónyi válni készül, önálló tanácsot akar? — Ostobaság! Hallani én is hallottam, hogy néhányan mondogatják a magukét, de akkor is ostobaság! Ötvös- kónyinak tartoznia kell valahová, s mi négy évvel ezelőtt a legjobb házasságot kötöttük. Nagy Jenő Balaton-parti üzletek nyitás előtt Szerződésbontásra kényszerült A Balaton-parti kereskedelemfejlesztés múlt évi, „adósságlistáján” szereplő három nagy alapterületű üzlet az idei idegenforgalmi szezon kezdetéig, júniusban megnyitja kapuit. Szántódon, Boglárlellén és Fonyódon — mint megírtuk — a Balaton Fűszért vállalkozott a kereskedelem „fehér foltjainak” felszámolására. A szántódi autós-bevásárlóközpont eddig egy negatív tény révén vált közismertté: az eredeti terv szerint tavaly június 30-án kellett volna fogadnia az első vásárlókat. Az Oázis névre keresztelt bevásárlóközpont vendégei remélhetőleg hamar feledni fogják az egyéves késedelmet. A Balaton Fűszért azonban mindaddig nem tér napirendre efölött, amíg a jogos kötbért, a késés okozta többletköltségeket és az elmaradt hasznot meg nem téríti a fővállalkozó keszthelyi Agroép Vállalat. Ugyanez a kivitelező okozott féléves határidőcsúszást a boglárlellei Fortuna üzletközpontnál is. A Balaton Fűszért szerződésbontásra kényszerült, a Kaposvári Építők Sportklub melléküzemága alig háromnegyed év alatt felépítette a kétezer négyzetméteres, könnyűszerkezetes épületet. A harmadik üzlet Fonyód kereskedelmi központjában, egy új társasház földszintjén található. A háromszáz- hatvan négyzetméter alap- területű ABC-jellegű bolt nyitása május 1-je előtt várható.
