Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-11 / 60. szám
1988. március 11., péntek Somogyi Néplap 5 Hangverseny a Latineában A GORDONKA ESTJE Az Országos Filharmónia legutóbbi bérleti hangversenyén a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekart köszönthettük a megyeszékhelyen. Az előző zenekari estnél mérsékeltebb érdeklődést talán a hétvége zsúfolt programja idézte elő, de meglehet, hogy a gyér propaganda is hozzájárult. Annyi azonban bizonyos, és egyre izgatóbb a íkritikusok, a muzsikusok számára, hogy egy ekkora város kultúrára, művészetre egyébként éhes lakossága miért hagyta ki ezt és a hozzá hasonló, mindannyiunk számára értékes, pótolhatatlan és épülésünkre szolgáló művészeti programot. Ez a kiteljesedett „monst- re”-zenekar, amely a második számban „töredékeire hullva” is nagyszerű élményt adott, nagyobb érdeklődésre is számíthatott volna ... Mark Gorenstein — az egykori kiváló hegedűs, a Szovjetunióból származó karmester, aki már öt éve irányítja a MÁV-zenekar igencsak megfiatalított együttesét — energikus, értő, a frenetikus hanghatásokra éppúgy, mint a líraiságra érzékeny muzsikusként mutatkozott be „kézben tartott” zenekara élén. Az első szám — műfajától függetlenül — e sikeres zenei est nyitánya volt. Farkas Ferencnek — a zenetörténeti óriás, J. S. Bach barokk zenei elveit-módszereit fölelevenítő és korszerű tartalommal megtöltő — Prelúdium és fuga című művét mutatta be. S bár az első rész játékos hangulata ragadhatná meg inkább a hallgatót, az érdekes módon korábban született drámai kettős fúga finom indítására, a hangulati azonosulásra emlékezünk jobban. Az est fénypontja a Roszt- ropovics-tanítvány — s ez már önmagában is sokat mond! — Viktória Jangling (Szovjetunió) közreműködése volt. A zenekar itt „vedlett” kamaraegyüttessé (semmit sem veszítve értékeiből), s Mánk Gorensteinnék is itt volt alkalma igazán megmutatni stílusérzékét, zenei finomságok iránti hajlamát, muzikalitását. Viktória Jangling — aki ifjabb korában több zenei verseny győztese volt — úgy birtokolja a zenét és 1731-ből származó francia mesterhangszerét, mintha együtt születtek volna. Csak az érdekesség kedvéért mondjuk el, hogy Mesz- lényi Róbert 1938-as kiadású hangversenykalauzában még arról beszél: Haydn csellóversenyei közül csak a D-dúr „állta sikeresen az idő vasfogát” s hogy több is van, amely megérdemelné a fel- támasztást; nos, 200 évi „haldoklás” után ezúttal a C-dúr gordonkaversenyt mutatta be Viktória Jangling, az 1962-es újrafelfedezés után. Előadásmódjáról, technikai adottságairól, virtuozitásáról, lírai és szenvedélyes előadásmódjáról csak felsőfokban lehet beszélni. Hogy ura a hangszerének? Ez természetes. Hogy zenei, technikai adottságaihoz, érzelemgazdagságához nem férhet kétség? Ezt sem szabad elhallgatni. Virtuozitása különösen a harmadik, gyors tételben, kiváltképp a dallamvariációkban ; érzelem- igazdagsága az andalítóan szép második tételben, s ottÜnneplőbe öltözve — A Petőfi-szobrot rajzoltaim le — magyarázta Bé- zsenyi Lajos nagycsoportos óvodás —, és körülötte a sok kisgyereket, amint koszorúkat és virágokat helyeznek el. — Ki volt Petőfi Sándor? — Költő. Ö írta a „Talpra magyar”-t — vágta rá csoporttársa, Zámbó Balázs. — Én is a koszorúzásról rajzoltam. Gyönyörű kék az ég, és süt a nap. Ünnep van! Puskás Péter egy galamb alakú papírra rajzolta a katonákat, Petőfi Sándort és a rengeteg nemzetiszínű zászlót. — Ezek a piros ruhások a huszárok — mondta. — Miért ilyen a rajzlap alakja? Mit jelképez ez a forma? — A békét — válaszolták szinte egyszerre. — Mire emlékeztek a tavalyi március 15-én rendezett ünnepségről? — Nagyon sok ember ünnepelt a Petőfi-szobornál, verset szavaltak és énekeltek. Mindenki kokárdát tűzött a kabátjára. — Minden évben készülünk erre az ünnepre — hallottuk Brokés Edinától, az Arany János utcai intézmény óvónőjétől. — Megpróbáljuk mese- és élményszerűen ismertetni a gyerekekkel a történelmi eseményeket, beszélgetünk a szabadságharc legismertebb résztvevőiről, a 48-a,s eseményekhez kapcsolódó dalokat hallgatunk, illetve tanulunk meg. Az ünnep előtt zászlókat rajzolnak a gyerek ék, és megörökítik az előző évfordulón szerzett élményeiket. — Március 15-én a kiscsoportosuk a Petőfi általános iskola szobrát díszítik föl zászlókkal és virágokkal, a nagyobbak pedig a „nagy” Petőfi-szobor előtt rendezett ünnepségen vesznek részt. Az óvodában . ünnepi falat díszítünk föl saját készítésű „alkotásokkal”, illetve az otthonról gyűjtött újságkivágásokkal, fotókkal. A napot azzal is ünnepivé varázsoljuk, hogy nem a megszokott napirend szerint zajlanak az események. A kicsik ünneplőbe öltözve emlékeznek a magyar történelem jeles eseményére. Egy hét Teleki nyomában Magyar Afrika-expedíció A magyar tudományos Afrika-expedíció március elején egy hetet töltött Kenyában, a Teleki Sámuel által fölfedezett Rudolf-tó (újabb nevén Turkana-tó) déli partján, s tanulmányozta a nagy magyar utazóról elnevezett tűzhányót. A Teleki-vulkán az egyetlen magyar név Afrika térképén. A magyar kutatók, akikhez egy kenyai és egy osztrák egyetemi tanár is csatlakozott, február 29-én érkeztek meg a tó déli csúcsánál lévő táborhelyhez; március 5-én érték el a vulkánt. Március 6-án egy osztrák kutatócsoport is érkezett a táborhelyül szolgáló öbölhöz, s több nemzet fiai tartottak kpzös centenáriumi megemlékezést. Magyarok és osztrákok, valamint velük utazó kenyai állampolgárok együtt tisztelegtek Teleki Sámuel, Ludwig Höhnel és kíséretük emberfeletti teljesítménye előtt. honossága-zeneisége már az első tételben is fölfedezhető volt. A zenékarban és karmesterében — mint említettük — értő, azonosuló partnerre talált. Hagyták muzsikálni, játszani, érvényesülni, simultak hozzá, mint anya a kisdedéhez ... Gyönyörű volt... S a közönség? Ráadásként vastapssal késztette a szólistát Bach d-moll Sarabamde- jának emlékezetes előadására. A szünet után Dmitrij Sosztakovics muzsikája töltötte be a termet. 1937-ben született V. szimfóniájának bemutatására vállalkozott az együttes, s hogy becsülettel fölkészült rá, az egy percig sem lehetett kétséges. Az adott korszak történelmét, levegőjét — sőt művészetpolitikáját — Visszatükröző mű voltaképpen fordulópont volt a zeneköltő életében és munkásságában. Bár a műsorközlő — szerintünk — túlságosan programzeneként mutatta be ezt a művet, kétségtelen, hogy érzékelhető mondanivalója van, de az nemcsak korhoz, hanem általános emberi tartalomhoz is kötődik. Ahhoz ugyanis, hogy az élet nehézségeit az ember csak küzdelemmel és felemelkedett magatartással győzheti ,le. A zenekar méltón, fizikailag és zeneileg is nagy „erőbedobással” tárta fel ezt az örökérvényű mondanivalót. Az első tétel drámai íve, a szenvedélyek és indulatok harca épp oly hiteles volt ebben az előadásban, mint a második, soherzo-tétel gú- nyoros fintorai, ötletei, táncos hangulatának visszaadása. Mégis talán a harmadik tétel, Sosztakovics személyes önvallomása, a ■ természeti képeket idéző Largo sugallt igazán szép gondolatökat, romantikát, gazdag érzelmeket a hallgató számára. Szilaj indulatokat szabadít fel a negyedik tétel, az Allegro non troppo; győzelmet hirdet, a nehézségek feloldását, a beteljesülést. Szinte egy népünnepély hangulatát idézi ez a finálé, s bár a zenéhez nem egészen laikus néha úgy érzi, mintha csupán vonógyakorlatokat végeznének a húros hangszereken, a mű befejező hanghatásai rokonszenvesek, felemelők. Jávori Béla KÖNYVESPOLC Élet a Földön Izgalommal vegyes várakozással ültünk hónapokig a képernyők elé, amikor a BBC televíziós sorozatának vetítései kezdődtek szombat délutánonként. Lenyűgözve néztük a műsorvezető (író, tudományos tanácsadó, narrátor) David Attenborough-t, amint végigvezetett minket a földi élet kialakulásának legfontosabb állomásain. A napokban egy, a televíziós sorozat alapján készült kötet jelent meg a könyvesboltokban. Szerzője nem is lehet más, mint a BBC osztályvezetője, David Attenbo- rqugh. A könyv alcímében jelzett — A természet története — megjelölést szó szerint kell értenünk, hiszen a könyv lapjairól 3500 millió év történéseit kísérhetjük végig. Gyönyörködhetünk a ma élő állatok csodálatos fotóiban, a növényekben, melyek távoli korokról üzennek. A kötet nagy erénye, hogy tudományos igényesség ötvöződik az élvezetes, kristályos logikával, amely a természet iránt kevésbé érdeklődők fantáziáját is megmozgatja. Bizonyságul álljon itt néhány igaHÉTVÉGI jtájoíó Kaposváron a Kilián György Városi Művelődési Központban ma délután két órától a kisdiákok mérik össze tudásukat az úttörőművészeti szemlén. Holnap két órától a Hámán Kató Általános Iskola tart ünnepséget ugyanitt. Vasárnap délután három órakor tinidélután kezdődik. A kaposvári Latinca Sándor Művelődési Központban ma a Munkácsy Mihály gimnázium diákjai adnak műsort a nyugdíjas-pedagógus- klub tagjainak. Kaposváron a helyőrségi klub kiállítótermében Kapitány Julianna fazekasmesternek, a kaposvári Fazekas Háziipari Szövetkezetnek, valamint a klub népi díszítőművészeti szakkörének munkáiból rendezett közös tárlat látható. A barcsi Móricz Zsigmond Művelődési Központban holnap délután három órától rendezik meg az idei Ki mit tud? vetélkedőre jelentkezett rock- és dzsesszzeneka- rök megyei döntőjét. Vasárnap öt órakor a Spirál együttes közreműködésével ifjúsági táncest kezdődik. A csurgói Csokonai művelődési központban vasárnap délután két órakor a somogyi művészeti szemle és a Ki mit tud? területi döntőjén Csurgó, Iharosberény, Pogányszentpéter és So- mogyudvarhely amatőr csoportjai és egyéni szereplői mérik össze tudásukat. A művelődési intézményben a hét végén még megtekinthető lapunk fotóriporterének, Makai Károlynak a somogyi kastélyokat ábrázoló fotóiból rendezett kiállítás. A nagyatádi helyőrségi klub holnap délelőtt tíz órától a családi hétvége rendezvénysorozat keretében családi túrát szervez. Ha az idő nem kedvez a kirándulásnak, a résztvevőket sportjátékok várják az intézményben. Ugyanitt délután négy * órakor játszóház kezdődik a játékteremben. Este nyolc órától tavaszköszöntő bálon szórakozhat a közönség. A zenét a Mustang’s együttes szolgáltatja, a műsorban pedig Szemerey László bűvész produkciói láthatók. A nagyatádi művelődési központban a helyi II. Számú Általános Iskola rajztagozatos diákjainak az alkotásaiból rendeztek kiállítást. Homokszentgyörgyön a művelődési központban ma fél kettőkor Az erdei tündér című mesejátékot mutatja be a Gyermekseínház. A somogyudvarhelyi művelődési házban holnap este nyolc órakor bál kezdődik; a talpalávalót a pécsi Candy együttes húzza. A siófoki Dél-balatoni Kulturális Központ kiállító- termében a Magyar Honvédelmi Szövetség megalakulásának 40. évfordulója tiszteletére rendezett kiálítás, az emeleti galérián pedig gyér- — mekrajz-kiállítás várja az érdeklődőket. A megyeszékhelyen a Somogy Megyei Múzeum állandó kiállításai mellett az első emeleten megtekinthetők Galimberti Sándor festményei, valamint Kopits János kaposvári városképei. (Képünkön: a régi Kossuth tér.) A kamarateremben Varga Géza Ferenc szobrász- művész alkotásaiból rendeznek tárlatot. A Somogyi Képtárban Vaszary János emlékkiállítása, a Kaposvári Galériában pedig Ország Lili grafikái láthatók. zán szakértő pármondatos értékelése. Konrad Lorenz: „Aligha tudnánk nagyratö- rőbb vállalkozást elképzelni, mint néhány száz oldalon összefoglalni az élet történetét bolygónkon. A képek egyszerűen csodálatosak — a kötet a művészi látás és a költői stílus diadala. A történet, amelyet elmesél, elképesztően teljes.” Desmond Morris: „Egész egyszerűen, ez a legjobb bevezetés a természet történetébe, amelyet valaha írtak ... Eleven, friss, célratörő, szövegében a hivatásos ismeret- terjesztő képességeinek csúcsformáját nyújtja.” A kötetet az élet leegyszerűsített törzsfájának rajza,, valamint a latin és magyar nyelven közölt fajnevek mutatója teszi teljessé, nem szólva a már említett színes fotókról, amelyek egy szöveg nélküli könyvben is megállnák a helyüket. A mű legutolsó fejezete az Ember a Földön: a kommunikáció diadala címet viseli, amelyben nem a hagyományos vagy inkább megszokott fajtörténetet adja, hanem néha kissé sajátságos szempontjai szerint elemzi az ember szerepét, kultúráját. A fejezet utolsó mondatai a természetért aggódó, felelős ember gondolatait közvetítik : „ .. Tény az, hogy soha nem élt még olyan faj a Földön, amelynek ilyen mértékű ellenőrzése lett volna élők és holtak felett, mint nekünk most. Akár tetszik, akár nem, ez félelmetes felelősséget ró ránk: nemcsak a saját jövőnk van a kezünkben, hanem minden más élőlény jövője is, amellyel a Földünkön osztozunk.” Balogh P. Ferenc
