Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-04 / 54. szám

1988. március 4., péntek Somogyi Néplap 5 Ismét van asszonykára» ÚJRAÉLEDŐ HOLLÁD Pályázat az Egészségvédelmi Alap támogatásának elnyerésére Egy évtizede még 700 la­kosa volt, ma 450 lelkes te­lepülés Holilád. A megye északnyugati csücskében sem volt más oka az elván­dorlásnak minit a többi, ha­sonló településen: a munka- és tanulási lehetőségek, va­lamint az óvoda hiánya, a rossz úthálózat, az egészség­telen ivóvíz. — Szeretnénk megmente­ni a községet — mondja Farkas László, a balaton­szentgyörgyi közös tanács el­nöke. — Rendkívüli társa­dalmi összefogással óvoda épült, decemberben pedig megalakult a vízműtársulat, így a tervek szerint az idén egészséges ivóvízhez jut a falu. 1988-ban kétmillió fo­rintot szeretnénk fordítaná a település útjainak korszerű­sítésére, portalanítására. A megújulási folyamatot támo­gatja a lakosság. Holládnak korábban jó hírű menyecs­kekórusa volt. Ez körülbelül egy évtizede felbomlott: ta­valy azonban újjáalakult, s néhány hónapos ténykedés után már ezüst minősítést nyert. Megindult az ingat­lanforgalom is: egyre többen jelentkeznek, hogy szeretné­nek Holládon házat venni. Akad, aki ott akar letele­pedni, s vannak szép szám­mal, akik az ország más tá­jairól jőve pihenésre, kikap­csolódásra szánják a holládi „birtokot”. Ha a föltételeket meg tudják teremteni, még gyorsabban fejlődhet a tele­pülés, hiszen a Balaton kö­zelsége rendkívül vonzó. A korábbi évek visszaesé­sének a legnagyobb oka, hogy nem volt Holládnak igazi gazdája. A tanácsi elöl­járósági rendszer bevezeté­sével újra vannak lelkes, tenniakaró és képes embe­rek, akik méltón képvisel­hetik a közösség érdekeit a tanácsüléseken, a különféle fórumokon. S Holládon kü­lönösen tevékeny az elöljá­róság. — 1971-től vagyok tanács­tag. Akkoriban 33 évesen én voltam a legfiatalabb a tes­tületben — mondja Kungli János községi elöljáró. — Három évtizede dolgozom a tsz-ben, így „testközelből” érzékeltem a változásokat. Valóban lényeges előrelépé­sekről adhatunk számot az utóbbi időben, csak mindez későn történt. Előbb kellett volna észbekapni, s akkor több fiaital maradt volna itt­hon. Így a hátrányt nehéz lesz ledolgozni. Az elöljáró­sági rendszer létrehozása óta értünk el eredményt, így a volt iskolánál óvodát alakí­tottunk ki kevés pénzből és sok társadalmi munkával, összevont első és második osztályunk van, s a gyere­kekkel napközis rendszerben foglalkozik két pedagógus. A holládiakon kívül Tikos­ról is ide járnak a kisisko­lások. A lakosisági összefogás sok szép példáját lehet ta­pasztalni. Ifi Béláné és Tu- rányi Imréné vezetésével új- jáialiakult az asszonykórus, a kultúrházban bálok, műsoros esték és egyéb rendezvények vannak. Témát váltunk. A mező- gazdasággal folytatjuk. — Népszerű nálunk a szarvasmarha, és a sertés- tartás, az emberek azonban elbizonytalanodtak. Tavaly például 80 marha járt ki na­ponta, s havonta 12—15 ezer liter tejet szállított el tőlünk a begyűjtő. A tejelőtáp azon­ban 500-ról 900 forintra emelkedett, a tejet viszont csak néhány fillérrel veszik többért. A tsz-nek is vannak olyan tehenei, amelyeket ma­gánházaknál nevelnek. A to­vábbiakban ezt is meg kell fontolni, hiszen a takar­mányról az állattartónak kell gondoskodnia. Ugyanez a helyzet a sertésekkel is. A Lehetnék boldogabb Az uszálykormányos ma­gányos ember. A Dunán ha­józik, az 549-es számú uszállyal. Kedd este kereke­dik fel, Nagyatádról fél tíz előtt indul az a vonat, amellyel hajnali négyre Pi­li smarótra ér. Az átszállá­soknál várni 'kell, lassan te­lik az idő az éjszakában, még jó, hogy általában ta­lálkozik a pécsi kollégával, lehet csöndesen beszélgetni. Kavicsot szállít a hétszáz tonnás uszállyal. Kotrógép rakja be az öt vagonnyi ka­vicsot, s Horváth József, a negyvenhatéves uszálykor­mányos a korlátnak dőlve tétlenül nézi a sürgölődést. Nyáron a Duna vize ezüst fénnyel csillan, mikor felkél a nap, de most, télen, hideg és kemény a hajnal. Nyáron víg az élet, dohogva mű­ködnek a gépek, s mintha a kormány is könnyebben for­dulna. Ilyenkor azonban mérges szél kúszik a be­kecs alá, s dermedt vonáso­kat rajzol.az arcra. — Szerdától-szerdáig tart így az élet, aztán égy hétig szabad vagyok — kezdi tör­ténetét Horváth József. Al­bérletben élek, pedig haj, volt nekem szép feleségem, s öt gyerekem, mégis ide jutottam. Kell a pénz, a szabadidőmben a Budai bisztróban őrzöm a mosdót. Némely ismerős megszól ér­te, de hát az ember úgy boldogul, ahogyan tud. Szí­vesebben laknék én is szebb, jobb helyen, mit tegyek, ha így alakult. Fáj, csak fáj. Elgondolkodva pörgeti a kétforintost a kezében, el- csöndesedik a történet. Ta­lán a hogyan-továbbon gon­dolkodik, talán azon, ugyan miről is beszéljen ennek az idegennek. — Az embernek mindenre van számítása — folytatja mégis. — Például, egy la­kás, talán, egyszer. Most hét­száz forint az albérlet, az­tán teher nekem még a gye­rektartás, s élni kell, élni kell. Fölkelek, s lassan el­indul a nap, de örülni én már régen nem örülök. Nem gondolok arra sem, érdemes volt-e felkelni, inkább arra: nem zárult be még minden. A gyerekeim látni sem akar­nak, pedig nem hibáztam olyan nagyot. Rafináltak az asszonyok, amíg használható a férfi, megtesznek mindení, amíg szerelmes, amíg terem­teni tud. Nem csak az én hibám, hogy ide jutottam, s hogy semmibe vesznek a gyerekeim. Sajnálnak talán, s a hátam mögött legyinte­nek. Egymás mellé rakom a napokat, olykor akadnak fér­fitársak, akikkel elbeszélge­tek. Aztán valahogy mindig eljön a kedd, s elindulok a vonathoz, az éjszaka után pedig hajnal következik, az uszály, a magány. Egyféle szabadság is ez. A kabinban kávét főzök, leülök, amíg megiszom. Etelt is készítek, vagy valamilyen színes új­ságot olvasok, s várom, hogy múljon az idő. Klie Ágnes mesterséges megterméke­nyítés bevezetése óta a ko­rábbi 8—10 malac helyett át­lagban már csak 2—3 szü­letik. Drága a táp, a krump­li, s mindez csökkenti az állattartási kedvet. Megbé­nulni persze nem fog az ál­lattartás, hiszen az ember a falun nem érzi jól magát, ha üres az istálló. Schenk István, a szent- györgyi községi pártbizott­ság fiatal titkára más vidék­ről került ide, így nemcsak hivatalból elfogulatlan : — Az utóbbi évtizedben Hollád és Tikos háttérbe szorult a Balaton-parttal szemben. Talán épp ennek is köszönhető, hogy a falu népe most jobban összefog: így próbálja megmutatni él- niakarását. Az elöljáróság­gal hivatalos képviseletük van, s az országos település- fejlesztési elképzelések is találkoztak az ilyen kis köz­ségek érdekeivel. A hollá- diak a legjobban a tsz-hez kötődnek, s a tsz is egyre többet tesz a faluért. Üj üzemet szeretnének létesíte­ni, s ebben elsősorban az asszonyokat foglalkoztatnák. Az elöljáróság a népfront- bizottság, a párt a KISZ és a Vöröskereszt képviselőivel gyakran tart kibővített mun­kaértekezletet s ott megtár­gyalják a legfontosabb ten­nivalókat. Ez is jelzi: szám­ba veszik a közös gondokat. A környéken mezőgazdasági szempontból legértékesebb földek Hollád környékén ta­lálhatók. Szarvasmarha- és sertésállománya az öt köz­ség közül a legnagyobb, s bár sok az idős ember, a háztáji gazdálkodás igen in­tenzív. Azt tartják az em­berek: „Ha nem is hoz hasz­not, legalább legyen!”. Hol­lád a félszabadulás előtt mó­dos parasztok faluja volt, s most sem félnek a munká­tól. Amíg bírják, csinálják! — Holládon, Tikoson, Szegerdőn és Főnyeden fü- zérszerűen oldjuk meg, hogy legyen vezetékes ivóvíz — fejtegeti Farkas László ta­nácselnök. Gyarmati László Az Országos Egészségvé­delmi Tanács pályázatot hirdet az 1988—89-es évre, az Egészségvédelmi Alap támogatásának elnyerésé­re. A pályázat célja, hogy ösztönözze az egészségmeg­őrzés társadalmi program­jához kapcsolódó új — és modellértékű helyi kezde­ményezéseket, akciókat, tá­mogatást nyújtson a prog­ram megvalósítását segítő kísérletekhez és kutatások­hoz, az öntevékeny közössé­gek, . klubok, egyesületek ilyen jellegű tevékenységé­hez, valamint a felvilágo­sítómunkához. A pályázaton részt vehet minden olyan közösség, szervezet és intézmény, amely már ma is e célok megvalósítása érdekében munkálkodik, vagy az egész­ségmegőrzési programmal összefüggő .tevékenység fel­tételeinek megteremtéséhez támogatást igényel. Az elbíráláskor előnyben részesülnek azok a kezde­ményezések, amelyeket ön­tevékeny közösségek, egye­sületek a dohányzás, ■ az al­kohol és a kábító hatású szerek fogyasztásának visz- szaszorítása, megelőzése ér­dekében kívánnak megvaló­sítani. A pályázatnak tartalmaz- mia kell a folyamatos, a fejleszteni kívánt, illetve a tervezett tevékenység szak­mai leírását, céljait, eddigi eredményeit, a munkában résztvevő szakemberek ké­pesítésére vonatkozó adato­kat, a részletes költségve­tést, feltüntetve a rendelke­zésre álló helyi forrásokat is, valamint a támogatási igényt. A pályázók egyszeri, il­letve legfeljebb három évre — esztendőnként — folyó­sítható, vissza nem téríten­dő, öt évre szóló kamat­mentes kölcsönként, vala­mint — az egészségmegőr­zési program céljait szol­gáló fejlesztések esetében — kamattérítésként vehetik majd igénybe az alap pén­zét. Az Egészségvédelmi Alap támogatását elsősor­ban a helyi források ki­egészítésére használhatják fel. A pályázatot május 1-jéig négy példányban kell eljut­tatni a megyei, városi egész­ségvédelmi tanácsokhoz. A Kilián György Városi Művelődési Központ ad ott­hont holnap, illetve vasár­nap reggel kilenc órától a Ki -mit tud? területi bemu­tatóinak. Ugyanitt látható lapunk főszerkesztőjének, Jávori Bélának Az én Ba­latonom című fotókiállítása. A művelődési központ szol­gáltatásai közül felhívjuk olvasóink figyelmét a kéz­műves műhelyre, amely pén­tekenként is várja az érdek­lődőket: varrógépet, illetve szövőszéket is biztosít az in­tézmény. Kaposváron, a Latinca Sándor Művelődési Központ holnap reggel kilenc órakor kezdődő rendezvényén gyer­mekruhákat cserélhetnek, il­letve vásárolhatnak az ér­deklődők. A kaposvári helyőrségi klubban ma délután négy órakor kezdődik az MHSZ megalakulása 40. évfordulór jának tiszteletére rendezett megemlékezés. Este hat óra­kor pedig az Aranyoskám című nagysikerű amerikai filmet mutatják be. A Somogy Megyei Múze­um állandó kiállításai mel­lett az első emeleten meg­tekinthetők Galimberti Sán­dor festményei, valamint Kopits János kaposvári vá­rosképei. A kamarateremben Varga Géza Ferenc szob­rászművész alkotásaiból rendeztek tárlatot (képün­kön). A Somogyi Képtárban a Vaszary János emlékkiál­lítás, a Kaposvári Galériá­ban pedig Ország Lili gra­fikái láthatók. A siófoki Dél-balatoni Kul­turális Központban holnap délután két órától játszóhá­zat rendeznek, amelyen a gyerekek megismerkedhet­nek a kosárfonással, bábké­szítéssel, valamint videove­títés és táncház szórakoztat­ja a fiatalokat. A barcsi művelődési köz­pontban ma délután három órától a Sándor, József, Be­nedek című mesejátékot, este hét órától pedig a Júliusi éjszaka című vígjátékot mu­tatja be a gyerekeknek, il­letve felnőtteknek a Nép­színház társulata. Fél hatkor az 1. Számú Általános Isko­la társastánctanfolyama mu­tatkozik be műsorával. Va­sárnap délután öt órától a Candy együttes közremű­ködésével ifjúsági táncest lesz. Rangos zenei eseménynek ad otthont szombattól Mar­cali. A Somogy megyei ze­neiskolák kilencedik kama- • razenei találkozóján hét ze­neiskola hallgatói adnak kon­certet a kulturális központ­ban, este fél nyolc órakor pedig a Musica Antiqua együttes ünnepi hangverse­nyén tapsolhat a közönség. A kétnapos rendezvényt va­sárnap délelőtt eredmény- hirdetés, illetve gálahang­verseny zárja. Nőnapi bált rendeznek szombaton nyolc órától a somogyudvarhelyi. művelő­dési házban. A talpalávalót a Fgszobrock együttes húz- za. Olvasóink figyelmébe"' ajánlunk néhány hétfői prog­ramot is. A kaposvári Mó­ricz Zsigmond Művelődési Házban öt órától az Erdei tüdnér című darabját mu­tatja be a Mesejáték Szín­pad. A megyei könyvtár előadótermében este hét óra­kor dr. Bánhegyi Dénes ad­junktus tart előadást az AIDS-ről. Kaposváron, a La­tinca Sándor Művelődési házban bérleti zenekari hangverseny kezdődik fél nyolc órakor. Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár A Somogy Megyei Levéltár gondozásában a közelmúlt­ban jelent meg Andrássy Antalnak Noszlopy Gáspár, ról írt kötete. Ez a Somogyi Almanach kiadványai között sorrendben a 43—44. számot viseli. A kötet már önmagá­ban is fölhívja a szűkebb hazánk történelme iránt ér. deklődők figyelmét arra a kiadói tevékenységre, ame­lyet a levéltár végzett az el­múlt évtizedekben. Hang­súlyozza a kötet azt is, hogy a nehézre fordult gazdasági helyzetben is igyekszenek közzé tenni a legújabb kuta - tásök eredményeit. Andrássy Antal szép, de nehéz feladatra vállalkozott, amikor Noszlopy Gáspár életútját, munkásságát kísér­te végig a rendelkezésre ál­ló dokumentumok és eddigi kutatások alapján. Meglehe­tősen terjedelmes anyagot kellett átnéznie, s munkáját bizonnyal* nehezítette, hogy ezek a dokumentumok az ország levéltáraiban szét­szórtan lelhetők csak föl. A munka szépségét az ad­hatta, hogy Noszlopy Gás­pár a szabadságharc körüli idők egyik kiemelkedő alak­ja, ugyanakkor életpályáját számos legenda is övezi mind a mai napig. Ezeket a le­gendákat Andrássy Antal szembesíti a tudományos ku­tatások" eredményeivel, így azt több esetben szerte is foszlatja. Egy életutat a szülői ház­tól végigkísérni nem köny- nyű feladat. A szerző azon­ban olvasmányossá és izgal­massá tudja tenni a pálya korai szakaszainak leírását azzal, hogy fölvillantja a történelmi hátteret is. A vrácsiki (ma UjvárfáLva) Noszlopy-ház nemes lakói­nlak mindennapjaiba pil­lanthatunk be. Megtudjuk, hogy a család rokonságban áll a Berzsenyiekkel, s a nik- lai költőrokon, Berzsenyi Dániel hatással is van Nosz­lopy Gáspárra. Értesülünk arról is, hogyan működik a szerényebb anyagi lehetősé­gekkel rendelkező nemesi családok sarjainak iskoláz­tatása. Andrássy Antal jó érzékkel, néhány nagyon fontos tény közlésével adja tudtunkra, hogy a csurgói gimnázium, ahol Noszlopy Gáspár tanulmányait kezd­te, egyre inkább a hagyomá­nyos akadémikus oktatás uszályába kerül, s az új szellem ekkor már a kapos­vári Somssich gimnázium falai közé férkőzik be. Részletesen olvashatunk a kötet harmadik fejezeté­ben arról, hogy a szabad­ságharcot közvetlenül meg­előző években mit jelentett egy szolgabírói státusz. Ol­vasmányos fejezet ez, amely­ben érdekes, eddig a köztu. datban talán kevésbé élő kép alakulhat ki az Olvasó­ban. Ennél a résznél időzzünk el néhány pillanatig. A So­mogyi Almanach legnagyobb erénye, hogy az nemcsak a szakemberek szűk rétegéhez szól. Érvényes ez a Noszlo­KÖHYVESPOLC py-kötetre is. Bizonyára ha­szonnal forgatják majd mun­kájuk során a történelemta­nárok és szakkörvezetők. Különösen figyelemre méltó a Noszlopy kormány- biztosi kinevezéséről, annak körülményeiről szóló rész. A szerző legérdekesebb megál­lapításait mégis az utolsó szakasz tartalmazza. A per­iratok tüzetes tanulmányo­zása során ugyanis az de­rült ki, hogy a vádat első­sorban azért emelték, mert „Kossuth Magyarországon egy forradalmat kívánt ki­robbantani és a mostani rendszert megdönteni, amely­ben aktív előkészítő szerepet vállalt Noszlopy." Az elfo- gottak vallomásait egyéb­ként úgy csoportosították, hogy könnyű legyen azokat felhasználni Noszlopy ellen. S idézzük most a szerzőit: „Noszlopy haditörvényszéki vádiratában a vádpontok kö­zött az iin. Votum informa- tivumban sehol, egyetlen szóval sem szerepelt az ural­kodó 1852-es Kecskemét kör­nyéki elfogásának az előké­szítése, vagy annak tervezé­se. így tehát nyugodtan ál­líthatjuk, hogy ezen állító­lagos elgondolás a korabeli szóbeszéden, és tévedésen alapult." A jegyzőkönyv szerint Noszlopy kivégzése előtt né­hány órával sem vallott sen­kire. Éppen tegnap múlt 135 esztendeje, hogy végrehaj­tották rajta a halálos ítéle­tet. Varga István

Next

/
Thumbnails
Contents