Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-31 / 77. szám

1988. március 31., csütörtök Somogyi Néplap 5 Lerombolták a pultokat Űszó uszoda a Balatonon Nonstop szolgálat az IBUSZ-nál Akárcsak az egész magyar idegenforgalom, az IBUSZ is jó eredménnyel zárta a múlt évet. Azt, hogy a Ba­latoni Területi Igazgatóság is jelentős forgalmat bonyo­lított le, bizonyítja a ven­dégéjszakáik száma, és az árbevétel nagysága. A kon­vertibilis árbevétele például 35 százalékkal lett magasabb a tervezettnél, s a tiszta nyeresége mintegy 45 millió forint. 1987-ben növelték a pénzváltó helyek számát a Balaton-parton. Révfülöpön és Boglárlellén pavilonokat létesítették, Füreden, az áruházban is jelen volt kép­viselőjük, és úgynevezett mozgó pénzváltók (autók) járták >a partot. Az öt IBUSZ irodán kívül (Siófok, Keszt­hely, Füred, Almádi, Fo­nyód) az összes hotelban is teljesítettek szolgálatot. — Az idei szezonra való felkészülést a múlt év ta­vaszán kezdtük, különös te­kintettel a nyugat-európai piacra — mondta Diós Ist­ván, a Balatoni Területi Igazgatóság vezetője. — El­készítettük ára j án la tai n ka t, hogy a külföldi katalógu­sokban, programfüzetekben megjelenhessenek, s a part­ner irodák időben értékesít­hessék szálláshelyeinket, programjainkat. A január 1- jétől. érvényes általános for­galmi adót az árakba ter­mészetesen nem építhettük bele, s ez a 15 százalék nye­reségcsökkentő tényező lesz az idén. A szállodavállala­tokkal úgy állapodtunk meg, hogy ennek felét ők vállal­ják. Egyszóval 88-ban 87-es árakkal „dolgozunk”, s az előrejelzések szerint a nyu­gati turisták nagy számban érkeznek majd hazánkba. A szállodák értékesítése 100 százalékos, a magánszállások 70—80 százalékát is eladtuk már. 1989-ben, természete­sen, ,az áfát is beépítjük az árakba. Kérdés, hogyan rea­gálnak majd erre a partne­rek, hiszen külföldön jelen­leg az árstagnálás, illetve a csökkenés a jellemző. Bízom abban, hogy nem következik be látványos visszaesés a forgalmunkban, ha az ár­emelést minőséggel, válto­zatos és nívós szolgáltatá­sokkal leszünk képesek el­lensúlyozni. Olyan szolgál­tatásokra, programokra gon­dolok, amelyeket csakis ná­lunk találhat meg a turis­ta. Ugyanakkor, véleményem szerint, az új árak kialakí­tásakor sem szabad elvet­nünk a sulykot. Az adóin­tézkedések kompenzálása, szerintem, nem egy esztendő feladata. A szocialista pia­con különböző módon re­agálnak az említett intézke­désekre. A lengyel szerve­zett beutazás például, úgy tetszik, erőteljesen csökken­ni fog (lehet, hogy meg is szűnik), ellentétben a szov­jet turizmussal. A szovjet hatóságok ugyanis az egyé­ni beutazás lehetőségét is fontolóra vették. Az idei szezonban az egész Balaton-parton úgyne­vezett non-stop szolgálatot szerveznek, siófoki központ­tal. Ez azt jelenti, hogy a vendég 24 órán át informá­cióhoz juthat, s bármikor (például éjszaka) érkezik, kaphat szállást, válthat pénzt, bérelhet gépkocsit. A non­stop szolgálat (ha sikerül az elképzelések szerint meg­szervezni) forgalom- és' eredménynövelő tevékenység lehet, mellyel az áfa miatti kiesés egy része is pótolha­tó. Siófokon júniusban ad­ják át a 15 millió forint költséggel épített IBUSZ- főirodát, s a régi — Fő ut­cai — helyiségben rendezik be- az egyik, úgynevezett nonstop szervizt, mely július 1-jétől szolgálja a turistá­kat. Felépült Tihanyban a Tourist Center Tihany nevű idegenforgalmi létesítmény (az Alagi Állami Gazdaság és más cégek gazdasági tár­sulása eredményeképpen), ahol vitorláskikötő, étterem és borozó található a szállás­helyeken kívül. Ezek értéke­sítésében is részt vesz az IBUSZ Balatoni Igazgatósá­ga, akárcsak a gyógy turiz­mus fellendítésében Hévi­zén, s ha már lesz fürdőle­hetőség, Nagyberényben is, ahol az Oázis panzió vezető­jével értékesítési szerződést kötöttek. Érdekes közös prog­ramok értékesítését tervezik a MAHART Balatoni Leány- vállalattal is. 1989-ben pél­dául egy napozóstéget — uszodával ellátott úszó ob­jektumot — készítenek, amely kint a nyílt vizen sa­játos hangulatú kikapcsoló­dásra, pihenésre szolgál majd a jó pénzű turisták­nak. (E program értékesíté­sét már az idén megkezdik.) Továbbá rendeznek egy IBUSZ-Balaton elnevezésű nemzetközi kerékpárver­senyt, újabb hét pénzváltó helyet létesítenek (a többi között BalatonföJdváron, Ba- latonberényben), s beállíta­nak még egy pénzváltó autó­buszt is, mely az északi par­ton közlekedik majd. Vala­mennyi irodájukat Jáwa mo­peddel látják el, hogy a könnyű kis járművel az ügy­intézők akadály nélkül köz­lekedhessenek a nyári csúcs- forgalomban. A balatonberé- nyi nudista strand mellett szolgáltató helyet létesítenek. — 1987-ben a Balaton par­ti kiadó magánházak érté­kesítésére igazgatóságunk kapott lehetőséget — mondja Diós István. — Ez az üzlet­águnk körülbelül 20 ezer ággyal rendelkezik. Mivel a balatoni szállodák 20—30 éve épültek, s a minőségük ja­vítására csekély a lehetőség, arra törekszünk, hogy a kor­szerű, kényelmes magánhá­zak, apartmanok értékesíté­sét növeljük. A külföldiek, főként a nyugatiak, elsősor­ban azokat a házakat kere­sik, és fizetnek értük maga­sabb bért, ahol nem lakik tulajdonos. A Balaton körül jelenleg 500 villát és apart­mant bérelünk. Az IBUSZ, mint ismeretes, külföldi uta­zást is szervez a belföldiek számára. Az idén különböző okok miatt árakat kellett emelnünk. Például a MALÉV duplájára emelte szolgálta­tásainak árát, ezenkívül a belföldi költségek is növe­kedtek. Arra törekszünk, hogy minél nívósabb szol­gáltatást nyújtsunk azoknak, akik résztvesznek ezeken a külföldi utakon. Az IBUSZ vezérigazgatójának, Szemen- kár Erikának az ötlete volt, hogy az utassal való közvet­len kapcsolat megteremtése végett alakítsuk át, illetve szüntessük meg az irodák pultrendszerét. Ez is meg­történt. A pultokat, ha úgy tetszik, leromboltuk. Irodá­inkban az utas helyet foglal­hat, kényelmesen, körülte­kintően megbeszélhet min­den részletet az ügyintéző­vel, megnézheti a térképet, az útikönyvet. Az idén először húsvétikor érkeznek nagyobb létszámú turistacsoportok a Balaton- partra. E — főként nyugati — vendégeket az aranyparti válllati üdülőkben helyezi el az IBUSZ. A hotelek április második felében nyitnak. Sz. A. Az_ mL mente nem kegyhely A Közlekedési Miniszté­rium közúti főosztályának tavalyi rendelkezése alapján nem engedélyezik a kegye­leti emlékek fölállítását, és április végéig begyűjtik az eddig elhelyezett kereszteket. Mi indokolja ezt az intéz­kedést? A Pécsi Közúti Igazgató­ság Somogy megyei főmér­nöksége kezdetben figyelem­be vette a kegyeletet, és engedélyezték az emlékek fölállítását: — Az első kérelmek a hetvenes évek elején érkez­tek — mondta Endrédi Já­nos főmérnök. — Később szinte lavinaszerűen meg­kezdődött az emlékoszlop- állítás. Külföldiek éppúgy, mint. magyarok, megjelölték a helyet, ahol hozzátartozó­juk meghalt. — Egy csaknem százéves építésügyi előírás álapján tilos az utak mentén épít­ményeket emelni. Ennek a rendeletnek az ellenőrzésére az alaosony motorizáció mi­att sokáig nem is volt szük­ség. Kevés volt a közleke­dés okozta halál. Most har­minc emlékhelyet tartunk nyilván; 18-ról tudjuk, hogy ki a hozzátartozó. — Ezek az emlékhelyek a vezetőnek lekötik a figyel­mét, hozzájárulnak a bal­esetveszélyhez, és nehezítik az utak mentének karban­tartását. Nem kegyeletsértés amit mondok: a kegyeletet a temetőben kell leróni, és ma­gunkban kell megemlékezni hozzátartozóinkról. Az út közlekedésre való. — Mi lesz ezeknék a je­leknek a sorsa? — A hozzátartozókat ér­tesítjük, és kérjük, hogy távolítsák el őket. Ahol ezt nem tudjuk megtenni, ott magunk intézkedünk. A megemlékezés relikviáit egy évig megőrizzük a főmér­nökségen. B. J. Az akadémiai bizottság és a tanácsok pályázata Tudományos munka Somogyssobou Papolczy-díjas körzeti orvos A Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémiai Bizottsága pályázatot írt ki Baranya, Somogy, Tolna ás Zala megye tudományos te­vékenységet végző dolgozói számára. A pályamunkákat — a tudomány kandidátusa vagy ennél magasabb — tu­dományos fokozattal nem rendelkező, 40. életévüket be nem töltött kutatók készít­hetik el. Az elkészült dol­gozatokat egy, illetve két éven belül kell leadni a pécsi bizottságnak. A két­éves időtartamot azért tart­ják fontosnak, mert a na­gyobb terjedelmű munkák feltétlenül igényelnek ennyi időt. A pályázat elsődleges célja a kezdő kutatók, illet­ve a szakmájuk mellett ku­tatással is foglalkozok tá­mogatása. A díjakat az érintett megyék tanácsai, valamint, az akadémiai bi-' zottság ajánlotta föl. A pályázók tizenegy té­makörből választhatnak. Többek között filozófiai, pe­dagógiai szerepel a kiírás­ban. Közülük érdekesnek ígérkezik a régió középfokú tanítóképzésének története, valamint a megye művelő­déstörténeti feldolgozása. A gazdaság a jogtudomány köréből a tanácsi szervek­kel kapcsolatos pályamunka, valamint a környezetvéde­lem számít újdonságnak. Tá­mogatják a nyelvjáráskuta­tást és várják a nemzetisé­gek helyzetéről, szerepéről szóló dolgozatokat. Lehet a kémiai, matematikai, bioló­giai, valamint agrártudo­mány területéről is témát választani. A kutatók feldol­gozhatják a környezetvéde­lemmel kapcsolatos kérdé­seket és a munkerőgazdál- kodás területi szempontjai­ról is készülhet dolgozat. A négy megye tanácsa külön is írt ki pályázatot. A Somogy Megyei Tanács a te­lepülésfejlesztésről, a taná­csi intézmények ellátási fe­lelősségéről, a számítástech­nika "helyzetéről, az energia­takarékosságról, a régészeti leletek kormeghatározásá­ról, valamint az exporttal és importtal kapcsolatos kér­désekről is várják a kutatók munkáját. A dolgozatok nem lehetnek 100 gépelt oldalnál hosszabb terjedelműek. A társadalomtudományi mun­kák esetében 200 oldal a terjedelem felső határa. A jeligés pályázathoz külön — borítékban — csatolják ne­vüket, címüket, munkahelyi beosztásukat, valamint sze­mélyi számukat a pályázók, s azokat három példányban a Pécsi Akadémiai Bizott­ságnak kell beküldeni 1988. szeptember 1-jéig, illetve 1989. szeptember 1-jéig. Az első három helyezett 10, 8, illetve 5 pzer forint díjat kap. Éjjel-nappal készenlétben kell állnia, hogy segítséget tudjon nyújtani a rászoru­lóknak. És ha marad ideje, nem a teniszütőért nyúl, vagy netán szórakozni in­dul, hanem a szakmájában mutatkozó kérdések, ellent­mondások megoldásán fára­dozik, hogy a gyógyító mun­ka gerincét ne az utólagos kezelés, hanem a megelőzés alkossa. , Dr. Horváth István, — a társtelepüléseivel együtt — a több mint kétezer lelket számláló Somogyszob kör zeti orvosa. Mindössze har­minchat éves. Tudományos tevékenysége azonban azt bi­zonyítja, hogy érett, az or­vostudomány iránt elkötele­zettséget vállaló szakembert tisztelhetünk benne. 1985— 86-ban az Alkotó Ifjúság pályázaton I—II. ugyancsak 1985-ben a Magyar Orvosok Tudományos Egyesülete or­szágos pályázatán II. díjjal jutalmazták az egészségne­velési feladatok megalkotá­sáért, majd 1986-ban elnyer­te a megyei kórház Arató Miklósról elnevezett pályá­zatát. Legújabb sikerét az orvos- tudomány egy speciális szak­területén, a szemészetben érte el. 1987 novemberében Budapesten, az István Kór­házban vette át a dr. Pa- polczy Ferenc szemészpro­fesszor által alapított díjat. — Általános orvosként, mi ösztönözte arra, hogy ebben a témában folytasson tudo­mányos tevékenységet? — Egy, a környező pusz­tán élő nőbetegemet heveny szívbetegséggel operálták meg az Országos Kardioló­giai Intézetben. Betegségé­nek okát azonban a műtétet végző szakorvosoknak sem sikerült kideríteniük. Nyug­talanított a dolog, és a be­teg családjának nyomába eredtem. Megvizsgáltam őket, majd kiderült, hogy mindannyian egy tipikus be­tegség, az úgynevezett Mar- fan-syndróma jegyeit vise­lik magukon. Aránytalanul magas, vékony alkat, pókhá­lószerű kézfej, a szív, az erek, valamint a szem örök­letes kötőszöveti gyöngesége jellemezte a család vala­mennyi tagját. Ennek — a .Magyarországon oly ritka — tünetegyüttesnek létéről győ­zött meg az is, hogy a nő­beteg egyik testvére és any­ja is az e kórra oly jellem­ző hirtelen szívhalállal tá­vozott az élők sorából. — Miért volt jelentős ez a felismerés, és hogyan tere­lődött a figyelme a szemé­szeti problémára? — A Dél-Dunántúlon év­tizedek óta nem rögzítettek ilyen kórképet. Ugyanakkor az idejében felismert beteg­ségnél elvégzett rpütéti kor­rekcióval megelőzhető a be­tegek hirtelen szívhalála. 1987-ben pedig találkoztam az Orvosi Hetilapban egy szemészeti tárgyú pályázat­tal. A diagnosztikus tevé­kenységet így sikerült ki­egészítenem egy tudományos munkával is. A szem kötő­szöveti gyöngeségét vizsgál­tam meg tüzetesebben bete­geimnél. Ennek elvégzéséhez nagyszerű lehetőséget bizto­sított a nagyatádi kórház. Pályamunkámat színes dia­képekkel is illusztráltam. Két ápolónő és egy védő­nő segítségével 1983 óta kör­zetében elvégezte a legfon­tosabb szűrővizsgálatokat a cukorbetegeknél, a magas vérnyomásban szenvedőknél és a daganatos betegeknél. A gyerekeknek látás- és hal- lásélesség-vizsgálatot iszer- vezett még ’ az iskolás kor megkezdése előtt. A rendsze­res ápolásra szoruló betegek utógondozását ugyancsak megszervezte. Munkáját a helyi tanács elnöke is támo­gatja. Rendelőjét kibővítet­ték és megvásárolták a leg- szüksségesebb diagnosztikai műszereket. — Arra szeretném nevelni az embereket — mondja —, hogy törődjenek önmaguk­kal és előzzék meg a beteg­ségeket. Ebben a körzetben már a gyerekek sem félnek az orvosi vizsgálattól. Ter­mészetes dolognak, minden­napi életük részének tekin­tik az egészségükkel való törődést. • Tudományos kutatásának eredményéről nemrégiben a megyei kórház egészségügyi dolgozóinak is beszámolt. Várnai Ágnes Danielsson Interjú egy játékossal Sportkommentátor : — Mit tudna mondani a mérkőzésről? Hogy történ­hetett meg, hogy így szét­morzsolták a válogatottun­kat? Játékos: — Igen ... Tudja, elöljá­róban mindjárt meg kell je­gyezni, hogy csapatunkat nagyon szerencsétlenül he­lyezték el a szállodában. A matracok túl puhák voltak, a csönd is túl gyanús. Az­tán meg az itteni közönség, elmondhatjuk, nem a mi közönségünk, és maga is megértheti, milyen bosszan­tó, ha a nézők olyasmit kia­bálnak be a pályára, amit nem ért az ember. — Csak sejteni lehet, hogy nincs benne semmi hí­zelgő. — Ehhez tegye még hoz­zá, hogy a csukám is törte a lábamat, különösen a balt, és nekem pont a bal lábam a legerősebb. Ha a bal lá­bam kényelmesebb helyzet­ben lett volna, hej, de meg­mutattam volna nekik! És még az sem biztos, hogy tényleg vesztettünk-e, mert a nekünk lőtt gólok közül legalább négy rendkívül gya­núsnak látszott onnan, ahol álltam ... Azaz ... akarom mondani, futottam ... Erről jut eszémbe: már nemegy­szer megmondtam a szakve­zetőknek, hogy a mérkőzés napján ne adjanak karfiolt reggelire. Odahaza még csak elment valahogy, de idegen­ben a karfiol teljességgel megengedhetetlen. Külön­ben is, úgy vettem észre, hogy a pályán mifelénk haj­lott a \fű, és világos, hogy ilyen körülmények között jóval bonyolultabb támadni. Aztán tessék! A szünetben idetelefonált az egyik fede­zetünk felesége, és közölte, látta a srácokkal a tv-n, hogy a férjének kicsúszott a trikója a nadrágból és ez a slamposság rossz példa a gyerekeknek. Szegény fiú, teljesen lehangolódott, és így védelmünk elvesztette legfőbb támaszát. — És mi a helyzet a tá­madójátékkal? — Támadójáték? Tudja, ennek a stadionnak más a fekvése, mint a miénknek, ezért csatáraink elveszítették a tájékozodóképességüket, és nem tudták megállapítani, hol az ellenfél kapuja... Ráadásul a mérkőzés folya­mán végig jó idő volt. Ez persze ellenfelünk malmára hajtotta a vizet, hiszen mi jobban szeretünk sűrű köd­ben játszani, amikor a lab­dát se lehet látni. — Meg aztán tizenegyen voltunk a csapatban, és ez számunkra nagyon szeren­csétlen szám. Mindehhez ve­gye még hozzá, hogy a divat miatt hosszú hajat növesz­tettünk, ez a legdöntőbb pil­lanatokban folyton a sze­münkbe lógott, így hát meg­értheti, miért vesztettünk, habár jóval erősebbek vol­tunk ellenfelünknél. Fordította : Zahemszky László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents