Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-30 / 76. szám
1988. március 30., szerda Somogyi Néplap 5 Stúdiószínházi bemutatók. SOK NÉMA CSEND Szombaton először láthatta a közönség aiz új stúdiószínpadot a felújított Csi'ky Gergely Színház épületében. S hogy ez az alkalom ne valamilyen protokoll ízű találkozás legyen a színház és a közönség között, arról a rendező, Ács János gondoskodott. A Színház, szó nélkül című előadás ugyanis több szempontból is rendhagyónak számít színházi gyakorlatunkban. Kezdjük mindjárt azzal, hogy teátrumaink nem túlságosan szeretik műsórra tűzni az egyfelvonásos darabokat. Uigyamcsak meg lehetne számolni egy kézen, hogy egy évadban hány helyen vállalkoznak egyfel- vonásosok bemutatására. Pedig a közönség minden bizonnyal szeretné ezeket a darabokat, mivel azonban sehol 9em találja őket, a hiányukat sem érzi. A színháznak pedig minden bizonnyal kényelmesebb egy többfelvonásos darabot játszani, mint két, esetleg három egyfelvonásost. Ács János tehát már ezzel is eltér a hagyományos gyakorlattól. Vállalását tovább nehezíti, hogy mindkét darab némajáték. Ettől a ténytől válik igazán kísérletté a kaposváriak bemutatója. Még a legújabb keletű esztétikakönyvek sem tagadják, hogy a dráma egynemű közege a cselekménybe ágyazott párbeszéd. A színház e nagyon fontos lényegi meghatározójáról mond le a rendező, abban a reményben, hogy ugyanazokat, vagy a szó hiánya miatt még talán mélyebb hatásokat lesz képes elérni a nézőben, mint a hagyományos, szavakkal. párbeszédekkel funkcionáló színházban. A Színház szó nélkül első részében Kroetz: Kívánsághangverseny című egyfelvonásosát láthattuk. Könnyen elmesélhető története van a némajátéknak, elég csak egy magányos nőt elképzelnünk, aki feltehetően munka után hazatér összkomfort nélküli kis lakásába. Semmi sem történik vele, bekapcsolja a televíziót, amelyen nem tudni miért, Tom és Jerry megy, aztán reklámok. Ezt megunva a rádióra vált a magányos nő, ahol a jól ismert riporter a népszerű Halló, itt vagyok! című műsorban éppen a magányos nők panaszait fogadja. Próbál velük viccelődni, komoly lenni, egyszóval: meghallgatja őket, s ezzel segít. Bizonyára nem minden hangsúly nélkül került a darabba ez a műsor, ám a Csákányi Eszter játszotta nő arcán semmiféle megerősítés nem tükröződik. Azt kell hát hinnünk, hogy nem ismer saját sorsára. A néző amúgy is müjdvégig bizonytalan marad. Ki található ugyanis, hogy az egyhangú és kisstílű, altematívátlan életnek nem lehetséges happy end- es megoldása, ám erre túl sokat kell várnunk. Így az unalmas, színtelen, tévéreklámos, zacskótejes, parizeres élet realista bemutatása gyakran önmagát ismétlő lesz. Pedig Csákányi Eszter mindent elkövet, hogy a szó nélküli szerepnek eleget tudjon tenni. A darabban azonban csak ennyi lehetőség van, ezt ki is dolgozta a legapróbb részletekig a rendező. Kísérletről lévén szó, ne is illessük semmilyen jelzővel, tekintsük kísérletnek. Mint ahogy az Egy kiállítás képei című darab is az, amelynek színpadi történetét a Ravel hangszerelte Muszorgszkij-zenére gondolta ki Ács János. A stúdiószínházban szokatlanul nagy létszámú szereplőgárda élményt nyújtó mozgalmas félórával ajándékozta meg a közönséget. Itt láttuk bizonyítottnak, hogy elképzelhető szó nélkül is a színház. Ács János képes volt ugyanis kialakítani egy olyan jól működő jelrendszert, amely segítségével pontosan nyomon követhettük és érthettük a történeteket. A rendezés mellett hadd emeljük ki a díszlettervező Zsanda Zsolt és a vendégként jelmeztervező Szakács Györgyi munkáját. Nekik is szerepük van abban, hogy az Ács szándéka szerinti atmoszféra megteremtődhetett, a mese és a valóság különös elegye jöhetett létre. Jó volt látni, hogy a társulat kevesebbet foglalkoztatott tagjai is milyen magabiztosan és kimunkáltan formálták meg az egyes szerepeket. A bevezetőben említettük, hogy egyfelvonásosok bemutatására ritkán kerítenek sort színházaink. A mostani stúdiószínházi előadások is bizonyítják, hogy szükség lenne rájuk. Két teljesen különböző világot láthatott a két darabban a közönség, mások voltak a művészi megközelítés eszközei is, más rendezői, más színészi elképzelések . valósulhattak meg. Reméljük, a mostani .előadás jó alap lehet arra, hogy rendezőink máskor is vállaljanak hasonló feladatokat. Varga István EGY ORVOSRA EMLÉKEZÜNK Legyűrte a népbetegséget Dr. Szundy Aladár 1988. március 10-én távozott el .végleg. Ügy, ahogy ismertük és megszoktuk tőle: csendben, békességben. Pedig e nyugodt, rokonszenves, kiegyensúlyozott külső mögött céltudatos, tartalmas élet, példás küzdelem és megérdemelt siker volt. A megyei kórház osztályvezető főorvosa és a Tüdőgondozó Intézet igazgató főorvosa volt. Vezetésével vette fel a küzdelmet a megye tüdőgyógyász hálózata az 1950- es évek elején Somogybán is félelmetesen pusztító népbetegség, a tuberkulózis ellen. Azt vallotta, szerencsés volt, hogy erre a korszakra esett munkássága, és megérhette, hogy sok munka és fáradtság árán Somogybán is legyőzték ezt a népbetegséget. 1903. február 17-én született Pankotán, s 1928-ban szerzett orvosi diplomát. 1940-ben behívták katonai szolgálatra, s a háború alatt is lehetőséget kapott a tüdőbetegek gyógyítására-. 1944-ben alakulatával együtt Németországba vitték, és angol fogságba került. Hazaérkezése után a Budapesti Tüdőgyógyászati Klinikán dolgozott, majd 1948-ban került Somogyba. A lengyeltóti kórház igazgató főorvosává nevezték ki. A legnehezebb időben jött Somogyba; az elhanyagolt, súlyos tbc-s betegek ezrei várták tőle az életben maradást, a gyógyulást. 1951-ben Kaposváron átvette a megyei kórház tüdőosztályának 'vezetését és a Tüdőgondozó Intézet igazgató főorvosi teendőit. Avatott kézbe került a tbc elleni küzdelemben a felkutatás, a diagnosztika és a gyógyítás. Irányítása alatt olyan egységes szervezet szerveződött, amely a siker reményében vehette fel a küzdelmet a félelmetes népbetegség ellen. Megszervezte Somogy és Zala területén a vándorröntgen-szolgálatot. A tüdőszűrésben döntő előrelépés volt 1957-ben a stabil és mozgó ernyőfényképezés. Ezek a röntgengépek már évenként mellkasi röntgenfilmet készítettek. A filmek katasztere felbecsülhetetlen értékű diagnosztikus eszközzé vált. Fegyelmezett és jól szervezett hálózat kapta kézbe az újonnan felfedezett tbc elleni gyógyszereket. 1953- ban az INH-t, mely ma is a leghatásosabb gyógyszer, majd egyéb gyógyszereket is. Megteremtődtek a gyógyítás feltételei is: mind több beteget sikerült gyógyszerrel meggyógyítani. Sőt, ha a tüdőben kiújulás veszélyével fenyegető maradvány maradt, az" jnűtéttel eltávolítható, a kiújulást meg lehet akadályozni. Mind "nyilvánvalóbbá vált, hogy a tbc vereséget szenved. Az 1960-as évek elején megszűnt a fertőző betegek számának növekedése, majd a lassú csökkenés évei után az évtized második felében a tbc-s betegek száma zuhanásszerűen csökkent. A tbc mint népbetegség megszűnt. Ezt a küzdelmet irányította dr. Szundy Aladár. A rokkantsággal gyógyultak ellátására szervezte a segesdi tbc-s szociális .otthont, mely szinte egyedülálló kezdeményezés volt az országban. Dr. Szundy Aladár hosz- 3zú ideig tagja volt a szak- szervezet megyebizottságá- nak, tagja és elnöke a Tüdő- gyógyász Társaság dél-dunántúli szakcsoportjának. Szakszerű, áldozatos és ki- 'emelkedő munkájáért 1956- ban az Egészségügy kiváló dolgozója, 1961-ben az Érdemes orvos kitüntetést, 1974-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta meg. 1965-ben a vezetése alatt álló Tüdőgondozó Intézet a tuberkulózis elleni küzdelemben elért kimagasló eredményért Korányi vándorserleget kapott. Irigylésre méltó művésze volt az emberi viselkedésnek. Szerteágazó, sokszor idegtépő munkáját mindig csendesen, szerényen, fáradhatatlanul végezte. Ügy emlékszünk rá, mint aki megérdemelten részesült abban az örömben, hogy parancsnoki poszton, a tbc elleni küzdelemben nyert évszázados csatát. Dr. Csorba Lajos HANGVERSENYJEGYZET Próbatétel kettősversennyel Aligha kereshetnénk más közös vonást Mozart Linzi szimfóniája és Brahms B- dúir zongoraversenye — ket- tős-versenyműve — között, mint azt, hogy mind a két zenemű utazás során született. .Az előbbi útban Bécs- ből, s egy linzi hangverseny kényszerítette ki a szerzőből, a másik Itália kék ege alatt fogalmazódott meg. Az útiélményeket merőben különböző megfogalmazásban vetette kottapapírra Mozart és Brahms. A nagyobb próbatételt a Kaposvári Szimfonikus Zenekar számára a Linzi szimfónia megszólaltatása jelentette. A gazdag hangzású, melodikusabb B- dúr kettősverseny (zongorára és gordonkára) talán mégis maradandóbb élményt nyújtott a kaposvári közönségnek. Ugyan jóval kevesebb hallgatóság előtt, mint az év eleji hangversenyen, de ismét bebizonyította az együttes, hogy új korszakot nyitott, amelyet Kerényi Gáborral az élen — tovább akar építeni. Azt is lemérhettük a hangversenyen, hogy a muzsikusok körében máris népszerű, kedvelt dirigens Kerényi, s ez hatással is van a zeneszeretők — ingadozó lélekszámú — táborára. Észrevehetően nagyobb önbizalommal játszik a zenekar. Biztos kezekben tudja magát, a muzsikusok játéka kíteljesedőben. Nagyon sok múlik a karmesteren, nyilvánvaló. Egyénisége, tudása áthatja a zenekart, ezzel megsokszorozhatják képességüket, ám a zenekar építése további feladatokat ró az együttesre, a zenekar fönntartóira. Mozart Linzi szimfóniájának előadása elsősorban dinamizmusával hatott, bár a művelődési központ gyenge akusztikája miatt a pianók kevésbé érvényesültek, a cizellált hangzás tompábbnak hatott, a forték mutatták meg igazán, mire képes az együttes és egyben tették teljessé a mozarti mű tolmácsolását. Brahms B-dúr kettősversenyének visszatérő motívumát szinte magában énekelhette a közönség, az is, aki először találkozott1 a művel, mely a világon elsőként Budapesten hangzott fel a zeneszerző előadásában. A megújult zenekar először szerepelt vendégművésszel. Zongorán Csalog Gábor működött közre, gordonkán a kaposvári pallos Béla. A programzene virágkorában is szívesen alkalmazott jellegzetesen régies elemeket Brahms. Kettősversenye a 18. századi symfonie concertante műfaját éleszti újjá. Csalog elsősorban a markáns hangzásokat emelte ki zongorajátékában, Pallos Béla és a zenekar jobban ügyelt a mű egységbe foglalására. Kedves háziünnepségre is alkalmat adott a hétfő esti hangverseny. Dr. Bor- sos Dezsőt, a zenekar tagját abból az alkalomból köszöntötte muzsikustársa, Csupor László, hogy a közismert kaposvári muzsikus hatvan éve játszik a zenekarban. A búcsúfellépésre méltó zenekari esten kerülhetett sor. Horányi Barna Virág és desszert Júliának i Angol pantomimművészek Kaposváron A színpad egy középkori lakószobát formál, benne jelzésszerűen csak néhány berendezési tárgy. Egy írópolcon hatalmas méretű lúdtoll éktelenkedik a tintatartóban, az asztal mögött a rajzokról jól ismert körgallérban Shakespeare ül. A Machbetet írja. Természetesen itt van Lady Machbet Is, kiszolgáltatva az írói gondolatoknak. A Kilián művelődési központban hétfőn este a londoni Pantomim Színház művészei vendégszerepeitek a Fonómunkás Kisszínpad meghívására. A színház több mint egy évtizede alakult; a most hazánkba látogatott háromtagú társulat két éve járja produkciójával a világot. John Mowat-ot arra kértem, mutassa be a társulatot. — Három éve dolgozunk együtt. Nola Rae és én is szólisták Vágyunk, nincs szerződésünk egyik színházzal sem. Darabjainkat magunk válogatjuk, csak azt játsszuk, amihez kedvünk van. A kellékéket, plakátokat is mi készítjük, illetve ez Matthew Ridont feladata. Ö rendezi a darabjainkat és a technikával is ő foglalkozik; igaz, sosem látható a színpadon, de minden előadásunk hármunk közös produkciója. — Shakespeare-műveket adnak elő humoros átiratban. Hogyan fogadta ezt az angol kritika? — Igen, könnyedén veszszük Shakespearet, de nem ért minket emiatt támadás. Egyébként ez a humor, azt hiszem, nem sértő. Szeretnénk hinni, ha láthatná előadásainkat, Shakespeare- nek is tetszene. * III. Richard John Mowat előadásában — Műsorukat a világ húsz országában mutatták be. Hogyan jutottak el Európán át Ausztráliáig? — Működik nálunk egy intézet, amelyiknek az angol kultúra terjesztése -a feladata. Zenével, tánccal, színházművészettel is foglalkoznak. Úgy gondolták, a pantomim s a mi előadásunk is jól szolgálja ezt a célt. — Magyarországon mintha kisebbségi műfaj lenne a színjátszásnak ez az ága. önöknél milyen a megítélése? — Angliában is annak tekintik — mondja Nola —, de nem értek vele egyet. Az utóbbi években egyre elfogadottabbá válik, igaz kevesen művelik, de a közönség többsége szereti. Azt hiszem, az angol humor és a pantomim jól megférnek egymás mellett, továhbá óriási jelentősége az, hogy nem kötődik a nyelvhez. A társulat a Budapesti Tavaszi Fesztiválon szerepelt, ahol tavaly is nagy sikert arattak. Terveik között Bulgária, Izrael, Olaszország majd a Szovjetunió és az Egyesült Államok szerepel. A megyeszékhelyen bemutatott előadásuk szűnni nem akaró tapssal zárult. A színészek és a rendező rászolgáltak a sikerre. Lenyűgöző volt a Nola Reá által bemutatott bábjáték, melyhez a kezén kívül néhány apróbb kelléket használt csak föl, s ezek segítségével mutatta be a dán királyfi történetét. Nagyszerű alakítást nyújtott John Mowat, III. Richárd című jelenetével. Az est harmadik részében a Rómeó és Júlia feldolgozásával léptek a színpadra. Szinte bizonyos, hogy Shakespeare is állva tapsolt volna, sokadszor visszakövetelve a színpadra a Makai City Theater művészeit. Balogh P. Ferenc
