Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-26 / 73. szám

4 Somogyi Néplap 1988. március 26., szombat Nőtt a szabálysértések száma Somogybán Szigorúan bírságolnak KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK A csipkerózsás ház Az állampolgári fegyelem megszilárdításában jó esz­köz a szabálysértési eljárá­sok hatékony alkalmazása. Dr. Vörös Tamással, a me­gyei tanács igazgatási osz­tályvezető-helyettesével a tavalyi tapasztalatokat ösz- szegeztük. — Mit mutat a statisztika? Nő vagy csökken a szabály- sértések száma? — Az első fokú szabály­sértési hatóságok 6128 sze­mély ellen indítottak eljá­rást tavaly. Ez 442-vel több, mint tavaly előtt volt. Közü­lük 4100-at bírságoltak meg, ez is több 148-cal, mint 1986-ban. A megbírságoltak száma a községekben és a városokban is emelkedett. — Miért jelentik föl leg­többet az embereket? — Elsősorban a tulajdon elleni ügyek miatt; a lopá­sok a leggyakoribbak. Az­után következik a honvédel­mi és a tankötelezettség megszegése és a köztisztaság elleni vétség. Itt nagy a nö­vekedés. A vásárlók megká­rosítása mellett ezek a fő jellemző elkövetési magatar­tások. Hozzáteszem, hogy amiből eddig is sok volt, most még több lett. — Az emberek egyre érzé­kenyebbek arra, hogy meg­károsítják őket a boltokban. A statisztika szerint tovább­ra is sok az ilyen szabály- sértés. — Valóban így van. Nagy a vásárlók megkárosítása miatt megbírságoltak ará­nya : nyolcvankét százalékot tesz ki. Annak ellenére így van ez, hogy országosan ná­lunk a legmagasabb a bír­ság. Átlagosan 3828 forint jut egy személyre árdrágí­tásért, 2432 forint pedig a vásárlók megkárosításáért. Ez húsz-huszonöt százalék­kal több, mint az országos átlag. Megjegyzem: többsé­gében a Balaton-parton és a városokban követik el eze­ket a szabálysértéseket. — Érződik-e a bírság ha­tása? — Vannak visszaeső elkö­vetők. A határozatot meg­küldjük a vállalatoknak, il­letve a kereskedelmi ható­ságoknak. Ha valakit há­romszor megbírságolnak két PIACI KORKÉP Terra terma A böjti szelek sem igen törték le az árakat a kapos­vári hetipiacon. A szemfü­lesebbek azért már 90 fo­rintért is vehettek uborkát és 13-ért fejes salátát. He­gyes erős paprika volt 7 fo­rintért és 14-ért is. Az utóbbi áron kaptunk tölte- nivaló paprikát és egy cso­mó hónaposretket. Csak a gyerekek örültek a spenót 120 forintos árának. Egy szemrevalóbb kelká­poszta 20 forintba került. A fejesből két kilót kaptunk ennyiért. Sokfelé tornyosult a tor- ma, 60-70-ért mérték. Ezt még kibírta volna a húsvé­ti költségvetés, a hozzá való húsvéti sonka 220 forintos kilónkénti ára azonban már megfontolásra - késztetett. Érthetetlen okból srófoltak a vegyes zöldség árán. 18-ért kínálták a sárgarépát, 24-ért a leveszöldséget. Ugyancsak 18 forintért öntötték a sza­tyorba a szikkadozó főző­hagymát, 20-ért a lila cse­megét. 6 forintért volt ta­vaszi zöldhagyma. Az egyik kiskereskedő jól sejtette: a megszokott 100-110 forintos áron már nem fog túladni fokhagymáján, így 70-re mérsékelte. 15 forintért is nagyítóval kellett keresni a szép burgonyát. Az üde sampinyon gomba kilóját 110 forintért adták. Sokféle al­mát kínáltak, csak éppen ol­csót nem; még 10 forint kü­lönbség sem volt az ütődött- je és a 28-ra tartott maku­látlan között. Elismerést ér­demlő kitartással kínálgat- ták az árusok ugyanazt a néhány szem riasztó körtét 40 forintért. Derűt fakasztott a dióbél 320 forintos ára. ötven forint volt az élő tyúk kilónkénti ára, 66 a pe- csenyecsirkéé; 80 forintot kértek egy kicsi konyhakész csirkéért. Egy 180 forintos kakasnak már a fejébe szállt a dicsőség, annyit dicsérték. 2,20 volt a tojás a piacon, s 2 forint a kapu előtt — helypénz nélkül. Ez alkalommal mindkét halbolt csak pontyot és bu­sát kínált. A Halértnél az előbbinek kilója 95, az utób­bié 47,50-be került. A ma­gánszektorban 10 forinttal, illetve 7,50-nel volt drágább. A gavallérok 35 forintos gerberából vagy 20 forintos jácintból kötöttek csokrot. Aki nem akarta elkényeztet­ni szívbélijét, 8-ért vett aranyesőt. B. F. éven belül (magánkereskedő esetében egy éven belül), annak megvan a következ­ménye: kizárják a foglalko­zásából, illetve visszavonják a magánkereskedői igazol­ványát. Volt már ilyen. — A tulajdon elleni sza­bálysértésért megbírságolt 1231 közül 1153-at lopáson értek. Hogyan lehetne meg­állítani itt a növekedést? — Elsősorban az önkiszol­gáló boltokban, áruházak­ban követnek el lopást. Ezenkívül terményeket visz­nek el a tsz földjéről vagy a '- kiskertekből. Az utóbbiak földerítése nehezebb, hiszen nincs állandó figyelőszolgá­lat, mint a boltokban, így sokszor csak véletlenül de­rül ki. Azt hiszem, hogy a kiskerttulajdonosoknak job­ban össze kellene fogniuk, s figyelni kellene a másik tu­lajdonára is, hiszen könnyen megláthatják, hogy illetékte­len személyek járkálnak a másiknak a kertjében. Ka- darkúton például mások sze­me láttára szüretelték le a paradicsomot azon a föld- darabon, amelyet a tsz adott ki leszedésre. A bérlő éppen kiért; a „szüretelők" még ott voltak, de amikor szólt ne­kik, kiborították a paradi­csomot és összetaposták. Mindez elkerülhető lett vol­na, ha a szomszédok előbb föllépnek ellenük. — Mennyi bírságot róttak ki a szabálysértési hatóságok tavaly a megyében? — Több mint nyolcmillió forintra rúg az összege; ez 164 ezerrel több a tavaly­előttinél. A legmagasabb a bírságátlag Fonyódon és Nagyatádon. A megnöveke­dett bírságok ellenére to­vább csökkent a föllebbezé- sek száma és aránya, külö­nösen a városokban. — Van-e különbség a bír­ságolás gyakorlatában az egyik vagy a másik helyen? — Esetenként előfordul. Ennek elsősorban az ügyin­téző tapasztalatlansága az oka: nem alkalmazza meg­felelően a jogszabályt. Per­sze az is befolyásolja az el­térést, hogy a településen milyen gyakori egy-egy ügy­fajta előfordulása. Ha sok, akkor szigorúbb a bírságo­lás. Nem lenne szerencsés, ha mindenkit egyformán bírságolnának meg minde­nütt. Most elsősorban azt várjuk a szabálysértési ha­tóságoktól, hogy szigorúbban bírságolják azokat, akik tu­lajdon elleni szabálysértést követnek el, megsértik a fo­gyasztói érdeket, jogtalan anyagi előnyt biztosító és környezetet sértő cselek­ményt követnek el — mond­ta dr. Vörös Tamás. L. G. Az ódon tornyot befutotta a vadrózsa. A boltíves ab­lak mögött öreg néne for­gatja a guzsalyt. Az oszlop tetején vén bagoly szunyó­kál: jelképe az el nem fo­gyó időnek ... A pádon száz­éves álmát alussza a szép Csipkerózsika. A királyfi csókját várja, amely majd föl'ébreszti hosszú álmá­ból ... A Grimm testvérek ismert meséjét ábrázolja a stukkó­kép, Kaposváron a Május 1. utca 5. számú ház lépcsőhá­ziban. Nem nagyon isme­rik; kevesen látták, véletle­nül találtam rá én is. Mindig panaszkodunk, hogy városunkban kevés a látnivaló, nincs nagyon mit megmutatni az idegeneknek. Igaz, a nemtörődömség és a felelőtlenség már sok érté­ket eltüntetett, de állítom, hogy ami van, azt sem be­csüljük meg eléggé. A régi újságok hírei kö­zött ilyen megjegyzésekkel találkozhatunk: „Már me­gint valami készül a csipke­rózsás házban ! Kíváncsian várjuk, hogy mit agyaltak ki a Csipkerózsa bokrai kö­zött!" Ezekkel a megjegyzé­sekkel támadta a városi el­lenzék Németh István pol­gármestert és a város veze­tését, sokszor nem éppen hí­zelgő megjegyzéseket fűzve a városszervező polgármes­ter nevéhez. Az ominózus ház Bereczk Sándor városi tanácsos tu­lajdona volt, akit valamilyen atyafiság fűzött Németh Ist­vánhoz és a stukkóképet al­kotó Kopits Jánoshoz. Az elégedetlenséget az okozta, hogy amikor 1910-ben pá­lyázatot írtak ki a kaposvá­ri Kossuth-szobor elkészíté­sére, ezt Kopits János nyer­te meg, s a pályázatot bírá­ló bizottság állítólag részre­hajló volt személye iránt, azaz nem a legjobb pálya­munkát nyilvánította nyer­tesnek. Hogy ez mennyire felelt meg az igazságnak, nem a mi feladatunk eldönteni. Annyi bizonyos, hogy Ko­pits, mint Kaposvár szülöt­te soka tett a városért és — atyafiság ide, atyafiság oda — sok szépet alkotott orszá­gosan is. A Bereczk-féle ház 1887-ben épült. Az előtte ott álló roskatag, zsúptetős ház a város első polgármesteré­nek volt az otthona, és arról volt ismert, hogy e háznak az udvari pajtájában műkö­dött az első kaposvári szín­kor. Kopits János 1872-ben született; Kaposváron és Sopronban végezte a gimná­ziumot, Budapesten az Ipar- művészeti Iskolát. Tanul­mányúton járt Olaszország­ban és Németországban. Ma­Jítnos gyarországi első nyilvános szereplése rögtön sikert ho­zott. Az Iparművészeti Tár­sulat kiállításán 1901-ben „Csipkerózsika” kaputervé­vel a tervezők díját nyer­te el. Csakhogy a város vezetői nem tudtak ezzel mit kez­Tavasszal általában fölmé­rik a gépkocsi-tulajdonosok, mennyire viselte meg a téli időjárás a járművet. A rozs­da — hívta föl már febru­árban is a figyelmet az Or­szágos Közlekedésbiztonsági Tanács — olyan ellenség, amely a száraz helyen tar­tott autót is támadja. A hazai gépjárműpark ér­tékét csökkentő korróziós kár évente milliárdokkal mérhető. Emellett az is is­mert, hogy a hazai autópark átlagos életkora 9—10 év körül alakul. S minthogy a behozott személyautók szá­ma évenként százezerre, leg­följebb alig valamivel több­re tehető, ezért a következő deni. Gipszminta maradt örökké, és hogy ne fogjon rajta az idők vihara, elhelyez­ték a Bereczk-féle ház ka­pualjában ... Ez tehát a csipkerózsás ház ... Kopitsnak a munkáíssága kevésbé ismert, érdemes ezért bemutatni néhány mű­vét. ö restaurálta a jáki apátsági templom szobrait és a nyíregyházi Samassa- templom . szoborműveit. Ö készítette a Hőgyei-síremlé- ket a Kerepesi temetőbe és Garay János síremlékét Tol­nán. Az első világháború hősi emlékműveire kiírt pá­lyázatból kettőt nyert meg. Ezek a szobrok Kőröshegyen és Cserépfailván állnak. A múzeumban és most már néhány rangosabb vendéglá­tó egységünk termeiben is láthatóak azok a Kaposvár­ról készült rajzok, amelye­ket a városban alkotott a múlt század végén. Számos kisplasztikái munkát is ké­szített. Lévai József években a gépjárművek to­vábbi elöregedésével ikell számolni. Mind kevesebben számíthatnak — még kivé­telesen jó anyagi háttérrel is — arra, hogy csak fénykorá­ban használják autójukat, s amikor már gyakrabban kel­lene javítani, eladják más­nak • • . Célszerűbb, ha a jár­műtulajdonosok fölveszik a harcot a rozsdásodás ellen, és az autó tönkremeneteléi, öregedését az elviselhetőség határáig igyekeznek késlel - tetni. A magyar autók túlnyomó többségét ez idő szerint rossz, hiányos vagy éppenséggel már elégtelen korrózióvé­dettség jellemzi. Ám a je­lenlegi helyzetben — mint áthidaló megoldás — a rosz- szabbodás csökkentése érde­kében viszonylag széles kör­ben rendelkezésre áll, s mindenki által igénybe ve­hető a személyautók és egyéb járművek utólagos korrózió- védelme. Ha már az autók elhasz­nálódásáról van szó: nem árt tudni, hogy a gépjármű fényszóróiban alkalmazott hagyományos izzók fényere­je az öregedési folyamat so­rán akár 50 százalékkal is csökkenhet. További veszte­séget okoznak a szennyező­dött és oxidálódott érintke­zők és foglalatok. A fény­szóróüvegnek az úttestről fölvert vízpermet általi eny­he szennyeződése 40 száza­lékkal csökkentheti a fény­szóró kibocsátott fényét. Ezért fontos az izzók és a fényszóró belső érintkezői­nek időszakos ellenőrzése, s a fényszóróüveg rendszeres megtisztítása esős időben. S amit sose feledjünk: minden reggel, indulás előtt a rutinműszaki ellenőrzést. Különösen hosszú út megté­tele előtt vizsgáljuk át gon­dosán kocsinkat. „Sárkány ellsn sárkányfű" Gyógynövényínség Valaha Kaposváron is árusítottak gyógynövényké­szítményeket. A Május 1. utcai boltban mindig nagy volt a forgalom. Sovány György, a Kaposvár és Vi­déke Áfész elnökhelyettese legalábbis így emlékszik vissza rá. ígérték, hogy a rekonstrukció után vissza­kapják a helyiséget, a helyé­re azonban egy butik költö­zött. A gyógynövény-árusítás a perifériára szorult: a Zse­be Áruházban kapott némi területet. — Ez egy ideig zavarta­lanul árusított, amikor azon­ban az árusító hölgy meg­betegedett, a bolt sokáig nem működött. Most is csak napi négy órában dolgozik. — Nem hiszem, hogy ez kielégítené a vásárlók igé­nyeit. Más eladó nem tudná átvenni tőle az üzletet? — A gyógynövény-árusítás­hoz gyógyszertári asszisz­tensi, illetve drogistavégzett- ség szükséges, ez pedig csak egy eladónknak van. S rö­videsen átépítjük az áruház földszintjét, az egész élelmi­szerüzlet lesz, a gyógynö­vénykészítményeknek nem jut hely. — Tehát ez a szükség­megoldás sem lesz tartós. Mégis: ezek után lesz-e a városban ilyen jellegű üz­let? — Szeretnénk, ha lenne, de nekünk nincs helyiségünk erre a célra. Én abban lá­tom a megoldást, hogy meg­felelő végzettséggel rendel­kező vállalkozó szerződéssel vágy magánkézben üzemel­tesse a boltot. Ebben az eset­ben lemondanánk árubizto­sító jogunkról a vállalkozó javára. Fűben, fában van az or­vosság — hirdették dédapá­ink idejében. Azóta újra föl­fedezték a növényekben rej­lő gyógyhatást, és széles körben hirdetik; néha még a gyógyszerekkel szemben is előnyben részesítik őket. — Feltétlenül szükség van egy széles választékú üzlet­re. A jelenlegi kínálat való­ban csak töredéke a forga­lomban levő készítmények­nek -r- "mondta dr. Arany József, a városi tanács ter­melés- és ellátásfelügyeleti osztályának a vezetője. — Magam is úgy gondolom, hogy csak magánvállalkozás oldja meg a gondot. Ha akad jelentkező, támogat­juk az elképzéseit. A gyógynövény-árusítás, úgy látszik, nem kimondot­tan nyereséges vállalkozás. Senkinek sem igazán szív­ügye. Megoldásra pedig » szükség van. Nem várhatjuk el, hogy azok, akik használ­ni szeretnék ezeket a ké­szítményeket, csak a nép­szerű mesefilm sárkányfü- árusának eljövetelében bíz­hassanak. Varga Ottó KÖZLEKEDÉSI TANÁCSOK Öregedő autók

Next

/
Thumbnails
Contents