Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-03 / 53. szám
4 Somogyi Néplap 1988. március 3., csütörtök Számolgatunk KÖTVÉNYEK, KINCSTÁRJEGYEK r Óvatosak és nagy tétben „játszók"' Egy ország tanulmányozta néhány hete fizetési szalagját, bérlapját, számítógépes ivét — kinek mi dukál —, hogy megtudja, hogyan járt a bruttósítás utáni első fizetésnapon. Egy pillanatra alkalma volt megpillantani a nagy összeget — de jó lenne mindet zsebre vágni —, majd azt. miként fogyasztotta le a bruttóösszeget nettóvá a tíz százaléknyi SZTK és a jövedelemadó-előleg. Volt, akinek többnek tűnt a társadalombiztosítás az eddiginél, mások jóleső érzéssel méregették a magasabb családi pótlékot. Végül is a bruttósítás nehéz, bonyolult műveletét azzal a konklúzióval zárhatta le, aki bérből, fizetésből él, hogy nincsenek csodák: jó esetben maradt a bér, de sokhelyütt előfordult csökkenés is. Főleg a kisebb fizetéseket csapolta meg néhány tízforinttal a tíz százalékos SZTK, és akit nem kompenzáltak családi pótlékkal, annak kevesebb maradt. Rossz nyelvek szerint Bruttó a hét vezért követő nyolcadik magyar nagysággá vált, azt hiszem, egy ideig emlékezni fogunk rá. Bruttót a személyi jövedelemadó páratlanul gyors bevezetése ültette hatalomra. Más kérdés viszont, hogy az adófizetés a béreknek az árnövekedéseknél lassúbb növelése miatt szűkíti fogyasztásunkat is, meg átrendezi a jövedelem- struktúrát a központi alapok javára. Mert számolgatásainknak most az a lényege: a lakosságnak meg kell hoznia az áldozatot a gazdasági vérfrissítéshez és vérátömlesztéshez. Hiába, hogy az elmúlt évek túlfogyasztásának zöméért az ipar, az indokolatlan támogatások, a megnövelt import okolható. pillanatnyilag nincs más tőke, mint a lakossági megtakarítás az ipari szerkezetet javító beruházásokra, a költségvetési hiányok pótlására, az adósságállomány csökkentésére. Ennek megértése egyet jelent a január elsejei áremelések megértésével, habár a számolgatások ezzel nem fejeződtek be. Azért egyrészt, mert az év hátralevő részében még várhatók áremelkedések, bár. ha nem romlik egyensúlyi helyzetünk, ezek már nem érik el az év eleji magasságot. Azért számolgatunk, pontosabban számolunk azzal, hogy a több pénzért jobb minőséget, tar- tósabb, élvezhetőbb árut kapunk. A cikkek dotációjának megszüntetésével — reméljük — ezután az állam sem pótolja a vállalatoknak a vásárlói érdektelenség miatti kieséseit, a rosszabb áru nyakán marad termelőnek és kereskedőnek egyaránt. Reméljük. Azt ugyanis még el kell érni, hogy a vásárló ítélete döntő legyen: szankciókkal, versennyel, ellenőrzéssel. Mert bár nem kívánhatjuk, hogy a drágábbért új minőségiét kapjunk — hiszen mi csak az állami dotációt pótoljuk —, de méltán elvárhatjuk hogy a minőséget ne rontsák le, hanem tartsák be az erre vonatkozó eddigi előírásokat. Számolgatásaink közepette azon is elgondolkodunk, hogy rendben van, korlátozódik a lakosság fogyasztása, de vajon ez mindent megold? Aligha. E józan, állam- polgári számolgatással is számolva a stabilizáció szerencsére előirányozza az állami fogyasztás csökkentését is, elsősorban az indokolatlan vállalati támogatások megszüntetését, a veszteségek jórészt saját munkán alapuló talpraállítását, a nélkülözhető intézmények bezárását is. E lépések nélkül a lakossági fogyasztás megrövidítése aligha segítene bajainkon. Habár ez evidencia, mégsem tűnik annak azok számára, akik feszültségektől tartva félelmezik az ipari struktúraváltást, a felszámolásokat: nagyhírű üzemek „szétverését” emlegetik a gazdasági decentralizációról hallva, bankuralomnak nevezik a pénzügyi követelmények alkalmazását a rosszul gazdálkodókkal szemben. Nem számolnak azzal, hogy a feszültségek gazdaságunk működési zavaraiból keletkeznek, azok vannak, azok tünetek, amelyeket kezelni kell. Magyarán ha nem vállaljuk e feszültségeket — amelyeket egyébként előrelátással, figyelemmel tompítani is lehet —, lehetetlenség a gazdaság alapvető bajait megszüntetni, s akkor már kockára tesszük egész létünket is. A kritikával, amely „visz. szarendezést” óhajt, nehezen azonosulhatunk, de már könnyebben azzal, ha az állami eszközök megtakarításakor öncélú lépéseket kifogásol. Nem számoltunk például azzal, hogy egynémely minisztérium, mint háttér- intézményét, megszünteti továbbképző és átképző bázisait, holott az új profilra lelt vállalatok talán szívesen kibérelték volna ezeket az intézményeket dolgozóik átképzésére. Jóllehet, ez csak egyetlen példa, de ilyesmikkel nem sziabad takarékoskodnunk, ugyanúgy, mint a mérnökök, kutatók fizetésén, a technikai információszolgálaton, merthogy nélkülük írott malaszt marad a modernizáció követelménye. És számolgatásban is megrekedünk valahol az alsó tagozatban. Komornik Ferenc Készülnek a sétálóutca díszpadjai A Kaposvári Villamossági Gyár öntödéjében készítik azokat a padokat, amik a Május 1. utcát díszítik majd. A tetszetős öntvények a műhely kollektívájának terve alapján készültek. A padok iránt osztrák vevő is érdeklődik. Hamarosan új értékpapírral ismerkedhet meg a lakosság. Az immár közismert kötvényeken kívül néhány hét múlva megkezdődik a kincstárjegyek, azaz a rövid lejáratú államkötvények kibocsátása. A hírek szerint első nekifutásra ötmillió forint értékű kincstárjegyet dobnak piacra a Budapest Bankon és az általa megbízott pénzintézeteken keresztül. Bulecza Attilánét, az Országos KereskedeLmi és Hitelbank Rt. kaposvári fiókjának osztályvezetőjét kérdeztem az értékpapír-forgalomról. — Tavalyi kibocsátású kötvényekből még eléggé nagy készletünk van. Ezek adó- és illetékmentesek. Úgy tetszik, hogy ezt nemigen hiszik el az emberek. Akik érdeklődnek, azok is mintha félnének most kötvényt venni. Idei kibocsátású kötvény még nincs, a gazdálkodó szervezetek is kivárnak. — Milyer kamatokat ígérnek a kötvények? — Néhány példát sorolok: a Siófoki Állami Gazdaságé júniusban fizet 11 százalékos kamatot, a DRV kötvényének 11 százalékos kamata szeptemberben esedékes, a barcsi tanács értékpapírja 12,5 százalékot hoz decemberben. Az idei kibocsátású kötvények kamata ennél nyilván jóval magasabb lesz, körülbelül 16—17 százalékot lehet jósolni, mert ezt már 20 százalékos lineáris adó fogja téhelni. — És önök milyen áron veszik a kötvényeket? — Árfolyamjegyzékünk szerint adunk és veszünk. A különféle bankok vételi és eladási árfolyamai nem egyformák. A jegyzékek kivonatait több lap is közli. Aki ért a pénz forgatásához, az a kötvények adásvétele útján szép jövedelemhez juthat. Persze jobbára csak az tudja így fialtatni a pénzét, akinek már van is elég. Itt Somogybán alig akadnak ügyes pénzügyi manőverezésre vállalkozó emberek. De budapesti nagy tétben játszókkal többször találkozunk. Senkitől sem kérdezzük meg a nevét, személyi igazolványt, avagy egyéb okmányt nem kérünk, olvashatatlan aláírást is lehet tenni az átvételi elismervényre. Mégis sokszor hiába ajánlgatjuk tehetősebb somogyi ügyfeleinknek, hogy szabad pénzüket kötvénybe fektessék. — A bank maga üzletel-e az értékpapírokkal? — Természetesen. A budapesti tőzsdenapokon ott van a megbízottunk, s venni, valamint eladni igyekszik bankunk és ügyfeleink igényei szerint. — A kincstárjegyek kibocsátásától mit lehet várni? — A kötvényértékesítésben már nagy a gyakorlatunk, ezt föl tudjuk majd használni. Részleteket még nem tudunk. A Budapest Bank lesz a kincstárjegyek forgalmazója, mi bizományosként léphetünk majd be az üzletbe. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor, s azt sem, hogy mennyi kincstár- jegy áll majd rendelkezésünkre a kibocsátás első napján. Amit viszont jó tudni: a rövid lejáratú államkötvények 3, 6, illetve 9 hónapra szólnak majd, 8, 9 és IQ százalék lesz a kamatuk, amely az adózás után várójában 6,4, 7,2, és 8 százaléknak felel meg. A kincstárjegyeket öt-, tíz-, ötven- és százezer, valamint egymillió forint névértékben bocsátják ki. Az utóbbi értékűről ellentmondásos információkat kaptam, egyes szakemberek szerint egymillió forintos névértékűt csak gazdálkodó szervezetek vehetnek majd, mások szerint bármelyik állampolgár vásárolhat ilyent. Megjegyzem: az utóbbi a logikus, hiszen aki akar, az vehet majd tíz százezres kincstárjegyet, s az ugyebár összesen egymillió. A BÍRÓSÁGOK KÖZÜK Ittas vezetésért elítélték Ittas járművezetés vétsége miatt az év első másfél hónapjában a következő jogerős ítéleteket hozták a megye bíróságai. Súlyosan ittas állapotban vezette járművét Tóth István kaposvári lakos, raktári dolgozó. Tízhónapi, 20 százalékos bércsökkentéssel járó javító-nevelő munkára ítélték, és 2 év 6 hónapra eltiltották a közúti jármű- vezetéstől. Orsós János kő- ' kúti lakost, csillést, 5 hónap — 2 évi próbaidőre felfüggesztett — fogházra ítélték, 2 évre a járművezetéstől is eltiltották és 6 ezer forint pénz-mellékbüntetéssel sújtották. Király Sándor kaposvári lakos, szobafestő 15 600 forint pénzbüntetés mellett 5 évig nem vezethet járművet. Imre János kaposvári lakos, diszpécser 24 ezer forint pénzbüntetés mellett 3 év 6 hónapig nem vezethet járművet. Kővágó János igali lakos, állattenyésztő, 16 800 forint pénz- büntetést fizet és 3 évig nem vezethet járművet. Sovány József kaposvári lakos, műszakvezető 13 200 forint pénzbüntetés mellett 1 év 8 hónapig nem vezethet járművet. Szőke László kaposvári lakost, erdei munkást 9 hónapi fogházra ítélték és 4 évre eltiltották a közúti járművezetéstől. Egységesen két évre tiltotta el a bíróság a járművezetéstől a következőket: Csiszár Gyula somogysámsoni lakost, gépkocsivezetőt, s az eltiltás mellett 9 ezer forint pénzbüntetést is kell fizetnie; Vásáros György kaposvári lakost, művezetőt, s 15 600 forint pénzbüntetést fizet; Gebhardt János fo- nvódi lakosnak, erdőmérnöknek 7600 forint büntetést kell fizetnie. Közepesen ittas állapotban vezették járművüket a következők: Mester György inkei lakos, tsz-dolgozó, akit 6 hónapi börtönre ítéltek és 3 évre eltiltottak a járművezetéstől. Bogdán Imre so- mogysárdi lakost, nehézgépkezelőt szintén 6 hónapi börtönre ítélték, és 2 évre eltiltották a járművezetéstől. Bárdos György barcsi lakost, szobafestő kisiparost 16 ezer forint pénzbüntetéssel sújtották és 1 évre eltiltották a járművezetéstől. Lövi Vilmos József kaposvári lakost, erdésztechnikust másfél évre eltiltották a járművezetéstől. ÉLTETŐ FORRÁSOK Szárszó háta mögött A Balatonszárszói Nagyközségi Tanácshoz hét település tartozik, ezek közül három (Szárszó, Szemes, Őszöd) a Balaton-parton, négy pedig a külső-somogyi dombok, szőlők között (még az üdülőkörzethez tartozó területen). A Szárszó háta mögötti kis faluk ősrégiek, ritka szép természeti környezetben épüLtek fel, lakói szorgalmas föld. és szőlőművesek, állattartók, a termelőszövetkezetben és a háztájiban egyaránt eredményesen gazdálkodó, az üzlethez is értő emberek. Csakhogy, az utolsó évtizedekben (akárcsak sok más kisközségben) erősen megfogyatkoztak ... Teleki, Szólád, Nagycsepely, Kötésé. — A szárszói nagyközségi tanács közigazgatási területén a lakosság 75 százaléka a társközségekben él. s miközben a parti települések népessége gyorsan és erőteljesen felduzzadt, a kis fSl- vaké csökkent — mondja Bereczk Gyula tanácselnök. — 1960-ban a négy említett faluban 3591-en éltek, 1937- ben már csak 2316-an. Még egy jellemző, adatot említe nék. 967 lakás van ezekben a községekben, s ezek közül 58-at városi emberek, főként budapestiek vásároltak meg hétvégi háznak, üdülőnek. Üres ház, sajnos mindig akad. Az öreg szülők elhalnak, a Szárszóra, Siófokra^ Budapestre költözött örökösök nem térnek vissza, s a néhány éve még gazdasági tényezőként is számba vehető porta (ahol eredményesen kertészkedtek, állatokat neveltek), egy-.egy városi család hétvégi pihenőhelye lesz. Hogy örülünk-e ennek? Igen is, meg nem is. Ha azt nézzük, hogy az elaggott, helyenként már- már romos házakat felújítják, megóvják a pusztulástól, méltán örülünk. Az érem másik oldala viszont, hogy az új tulajdonosok két-há- rom hetente, főként nyáron látogatnak el a faluba, s nem vesznek részt sem a gazdasági-, sem a közéletben. Az ő szempontjukból érthető ez a vásárlási kedv. Egyrészt, mert gyönyörű helyen szerezhetnek maguknak házat. mégpedig üdülőkörzetben, ahonnét a Balaton könnyen megközelíthető. Másrészt: ha például parti településen vennének üdülőt, 4—5 millió forintot kéne rászánniuk, ezeket a portákat pedig jóval olcsóbban megszerezhetik. Egyébként többnyire tehetősek a vásárlók. Nem ritka, hogy egy 2—300 ezer forintért vásárolt házra milliót költenek, és kacsalábon forgó kastéllyá alakítják át. Pénzes emberek lévén, felverik az ingatlanok árát a falvakban, a kevésbé tehetős helybeliek (akik itt akarnak élni és dolgozni), emiatt, ha akarnának sem tudnának házat venni. Az utóbbi években sokat tett a tanács azért, hogy ne fogyjon tovább a népesség a négy külső-somogyi faluban. — Közismert, hogy 14 kilométernyi Balaton-par tunk van, s jelentős idegenforgalommal kell megbirkóznunk (nyáron naponta 50 ezer üdülővendégről gondoskodunk), ^mellett, illetve ezzel kapcsolatban szennyvízcsatorna, gázvezeték, OTP-csa- ládi házak építésével kell foglalkoznunk —, ugyanakkor meg kell találnunk az „éltető forrásokat” a Szárszó háta mögötti kisközségek számára is. Mindenekelőtt megbízható alapellátásról kell gondoskodnunk, s az elöljárók, tanácstagok segítségével (őket tekintjük a települések gazdáinak), a lehető legtöbbet akarunk törődni a kis falvak gondjával. Hogy mit tettünk eddig? Mindenekelőtt a szárszói áfész közreműködésével (a tanács jelentős anyagi segítségével) megfelelő bolthálózatot kaptak a községek, s az áruellátás helyenként nem rosszabb, mint Szárszón. A közlekedés nagyon jó. A Volánbuszokkal, meg a tsz által indított járatokkal bármelyik községből szinte minden órában el lehet jutni Siófokra, vagy Szárszóra. Az utak állaga kielégítő, ahol elhasználódik, folyamatos a javítás, felújítás. A kötcseieknek, nagy- csepelyieknek, telekieknek külön orvosuk van kötcsei székhellyel, ahol rendelő és szolgálati lakás épült. Jól szervezett és felújított óvodák vannak a községekben, Kötésén pedig egy alsó tagozatos központ, amely a szárszói iskolához tartozik. Valamennyi kultúrházat felújítottuk, a fiataloknak minden községben klubot alakítottunk ki, s ezekbe színes tévét és videóberendezést fogunk vásárolni. A táj szépsége, kétségtelen, lenyűgöző, de a domborzati sajátosságai miatt a belvízelvezetés igen nagy gondot okoz: egy-egy évben 600 ezer forintot emészt fel Kötésén és Szóládon. Az „éltető források” közül talán a leginkább hatékony maga a víz. A vezetékes ivóvíz, amely nem álom többé. Tavaly ugyanis 73 millió forint költséggel, társulati szervezésben hozzáláttak a vízvezeték megépítéséhez. Egyszerre mind a négy községben végizik a munkálatokat, amelynek eredményeképpen az év végére 967 család jut egészséges ivóvízhez. Az állampolgárok ezért 30 ezer forintot fizetnek (ez összesen 27 millió), 30 milliót a tanács, négyet a szárszói tsz. egyet a szárszói áfész ad hozzá, a megyei tanács pedig 10 millió forinttal segíti a létesítmény megvalósítását. — A Balaton-parti községek lakói, tanácstagjai megértették, hogy törődnünk kell ezekkel a falvakkal, és senki sem berzenkedik az ellen, hogy évente 3—4 mil» liót költünk fejlesztésükre, halott a lakossági befizetés összege a négy faluban nem haladja meg a 200 ezer forintot esztendőnként. A lakosság, mint ismeretes, főként a mezőgazdaságban dolgozik, tsz-ben és a háztájiban egyaránt. Nagy szükség van a munkájukra, s hogy a fiatalok közül is sokan folytassák majd szüleik, nagyszüleik foglalkozását. A vezetékes víz alapvetően szükséges a falusi turizmus meghonosodásához is. Most már vannak biztató jelek Különösen az NSZK-ból érkező vertdégek közül többen megkedvelték ezeket a községeket. Szívesen laknak nyaranta egy-egy szóládi. kötcsei házban, ahol jó falusi kosztot kapnak, és olcsóbban üdülhetnek, mint a parton. Érdekünk, hogy a falusi tu- riizmus tovább fejlődjék, hiszen a Balaton-parti településeken már nem tudunk több vendéget elhelyezni. Ezért örülünk annak is, hogy Nagycsepelyen és Szóládon ■magánkemping épült, illetve épül. Persze azért, hogy a háttérközségek vonzzák a turistákat, még sokat kell tennünk. A vendéglátás például eléggé kezdetleges. (Folytatjuk.) Szapudi András
