Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-22 / 69. szám

1988. március 22., kedd Somogyi Néplap 5 Megvalósult álmok Vesén Összejönnek az emberek, mint hajdanán | _________________TV-HÉZÓ G ondolkodó A falu nevéről — Vése — minden bizonnyal az almás­kertek jutnak eszünkbe. Jó ideje azonban egészen más nevezetességről is beszélnek a környékbeliek. Vésének kábeltelevíziója van. A rész­letekről Csatár Ferenc ta­nácselnököt kérdeztük. — Az ötlet az általános iskola és a művelődési ház összefogásából született. Ta­náraink régóta szerettek volna a tananyaghoz jobban alkalmazkodó, bármikor is­mételhető segédanyagot, s mivel a KISZ-klubnak volt egy videomagnója, megvaló­sulhatott az az ötlet, hogy a videóra felvett műsorokat a termekbe elhelyezett tévé­ken bármikor megnézhessék a tanulók. Iskolatévé-adáso- kat, ifjúsági filmeket vetí­tettünk a művelődési házból a légvezetékkel összekapcsolt iskolába. A sikeres próbálkozást újaibbak követték. Összefo­gott a falu, s az iskolán kí­vül még vagy harróinc házat bekapcsoltak a kábelhálózat­ba. így ők — egy központi antenna segítségével — hat csatornát nézhetnek. Talán az a legkedvesebb, amelyi­ken hétfőn délutánonként megjelenik a saját képújsá­guk termelőszövetkezeti, ta­nácsi, kulturális hírekkel, s utána filmeket vagy egyéb műsorokat láthatnak. Berták László, a művelő­dési ház igazgatója elmond­ta: rendkívül fontosnak tart­ják a helyi nyilvánosságot és a pontosabb tájékoztatás ér­dekében a presszóban is el­helyeztek egy tévét. A ká­beltévével valami megmoz­dult a faluban. Ugyanúgy összejönnek az emberek, mint hajdanán, amikor még csak egy-egy tévé volt a községben s nagy szenzáció­nak számított minden mű­sor. Az emberek figyelem­mel kísérik az adásokat. Nem volt ritka az sem, hogy egy régen látott film megtekintésére bekopognak a másikhoz. — A kábelek kifeszítésé­hez nem volt szükség segít­ségre: társadalmi munkában oldottuk meg. Nagy a sikere a próbálkozásnak, és szeret­nénk minél több házat be­kapcsolni a hálózatba. Most készítjük a terveket. Remél­jük, nyárra megvalósul az álmunk. A stúdió a művelődési házban kapott helyet, a köz­ponti antennát is ott állítot­ták föl. A nyolcoldalas kép­újság megszerkesztésében egy számítógép segít, ezen­kívül egy videomagnó és egy mini tévékészülék alkotja a stúdió teljes felszerelését. — Természetesen pénz is kellett a megvalósításhoz. Ennél sokkal fontosabb volt azonban az elhatározás, a tenniakarás, az összefogás — mondta a tanácselnök. Ebben nem volt hiány. S nemcsak a kábeltévé szere­lésekor, hiszen a szerény szavak mögött jelentős ered­mények vannak. A múlt év­ben új utak épültek a falu­ban, épül a szólgáltatóház. Szolgálati lakások épülnek. A társközségek általános is­kolájában a központi fűtés és a vizesblokk készült el, Vésén új húsbolt nyílt, s ar­ra is jutott pénz, hogy a régóta várt gyalogosé íd a falu központjában elkészül­jön. A tanácselnök büszkén mutatta az új létesítménye­ket, s beszélt a tervekről, így a nemesdédi művelődé­si ház felújításáról, a táirs- községekben egy új buszfor­duló kialakításáról. Amikor azt kérdeztem, mi a titka Vésének, a harminc­két 'éves tanácselnök szeré­nyen elmosolyodott. Ugyan­azt a mosolyt láttam a ba­jusza alatt, mint amikor az összefogás fontosságáról be­szélt. Balogh P. Ferenc Értékesítik eredményeiket A Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézete előteremti azt a több mint 20 millió forin­tot, amennyivel kevesebb pénzt kapott az idén az ál­lami költségvetésből. Szat- máry Zoltán főigazgatóhe- lyettes .az MTI munkatársá­nak elmondta: igyekeznek az eddigieknél is jobban hasz­nosítani anyagi és szellemi kapacitásukat, s amennyire lőhet csökkentik költségei­ket. Kutatási eredményeik értékesítése révén jelentős bevételre tesznek szert. Az általuk kifejlesztett műszáki fölszerelések, eljárások, mód­szerek egy része világszínvo­nalú, nemcsak országunkban, hanem külföldön, a (tőkés piacon, is érdeklődnék irán­tuk. Az intézet közreműködik országos és nemzetközi prog­ramok megvalósításában, tel­jesíti az ezekre vonatkozó szerződéseiket. Így bevétele, előreláthatólag az idén sem lesz kevesebb, mint másfél milliárd forint, amennyi az előző években volt. Termé­szetesen igénybe veszik az Országos Tudományos Kuta­tási Alap és a kutatási-mű­szaki fejlesztési álap támo­gatósát. Ily módon folytat­hatják mind az alap-, mind alkalmazott, fejlesztő kuta­tásaikat, s remélhető, hogy az idén anyagi erők hiánya miatt nem lesznek kénytele­nek visszafejleszteni a jövőt megalapozó tudományos ku­tatásokat. További pénzesz­közök elvonása, illetve az idei elvonás véglegesítése azonban veszélyeztetné a KFKI-ban az álapkutatást A KFKI igazgató tanácsa a következő napokban végle­gesíti az intézet idei tervét. E szerint például az atom­energiái kutatásaikkal főleg a paksi atomerőmű fejleszté­sét mozdítják elő. Szakem­bereik szovjet kutatókkal együttműködve tökéletesítik az erőmű 440 megawattos energiablakkjait, üzemelési biztonságát. Közreműköd­nek reaktordiagnosztikai eszközök kidolgozásában és gyártásában is. Cogito, ergo sírni. A fran­cia filozófus, Descartes latin nyelven fogalmazta meg — a tizenhetedik században — azt az alaptételt, amelyet napjainkban is elfogadha­tunk: Gondolkodom, tehát vagyok. A tételt kiegészít­hetjük még azzal, hogy gon­dolkodásunk gyümölcse is bizonyítja, nem puszta léte­zésünkben, hanem munkánk- t ban, alkotásainkban is jelen vagyunk. Könyv nélkül, mióta az írásbeliség elterjedt — s egyre régebbi forrásokat ta­lálnak és próbálnak megfej­teni a tudósok —, nehezebb Jenne megvalósítani Descar­tes alaptételét... A könyv eszköz az ismeretterjesztés­ben és eszköz gondolataink kifejtéséhez. A két alap­funkció nem válhat külön, mert mi lenne, ha csupa ela­vult ismerethez juttatna a a könyv, és mi lenne, ha a friss felfedezés úgy terjed­ne, mint a népdal, szájról szájra? Márpedig a hazai könyv­kiadás bajokkal küszködik. Ez nem újság. Évek óta tor­nyosulnak a gondok, kötetek sorába lehetne foglalni a magyar könyvkiadás helyze­tével foglalkozó véleménye­ket, állásfoglalásokat. A televízió vasárnap késő délutáni adásában, a Gon­dolkodóban ízelítőt kaptunk a jelenlegi állapotokról, kü­lönös tekintettel a tudomá­nyos könyvkiadás visszásá­ga icól. Jóleső volt hallani a He­likon kiadó igazgatóját, Molnár Magdát, hogy náluk három hónap alatt is akár megjelenhet egy kötet, öt éve tartják megukat az ilyen megállapodásokhoz. A tudományos könyvkia­dók vezetői több szólamban adták elő ugyan gondjaikat, főképp a kivezető út kere­sésére ez jellemző volt, még­is ugyanarról beszéltek: a tudomány számára létkér­dés a művek gyors megje­lentetése, hogy a bennük foglalt gondolatok minél előbb megtermékenyítsék azokat, akik továbbfejleszt­hetik, alkallmazni .kívánják. Igaz is, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia kiadója elő­nyös helyzetben van, jelen­tős támogatást kap a kiadói munka színvonalas megol­dására. Miért ne támogat-, hatnák a többi kiadót azok az iparágak, amelyek lesik, várják, milyen műszaki új­donság bevezetéséhez, szer­kezet-átalakításhoz ad ötle­teket a tudomány? A tankönyveken is meg- • látszik a hazai könyvkiadás nehéz helyzete. Mégis ha végignézünk a könyvesboltok polcain, te­mérdek könyvet látunk. Ám a könyv akkor ér célba, ha olvassák is. Egyre kevesebb mű értékesül a piacon — ál­lapították meg a Gondolko­dó című műsor résztvevői. Pironkodnék, ha a számítás- technikában jártas lévén ar­ra kellene rájönnöm, amit a Műszaki kiadó igazgatója mondott: ezek a könyvek egy fabatkát sem érnek, kor­szerűtlenek. És hogy megél­jenek a kiadók, olyan köny­vek kiadásával próbálják fönntartani magukat, ame­lyeket csak az anyagi haszon miatt nyomtatnak ki. Tehát fogy a papír, a drága papír, van könyv is, de hiányoz­nak a fontos lexikonok, né­hány száz kutatót érintő, ol­csó kiadásban is ható for­rásmunkák, hiányoznak a bibliográfiák. Sorolhatnám még, de nem teszem. Én is azt mondom, amit a beszél­getés egyik résztvevője: a kiadók jobban összehangolt tevékenysége is segítheti, előbibreviheti azoknak az alapműveknek, fontos köny­veknek a kiadását, amelye­ket nem szabadna nélkülöz­ni, mert ez hátráltatja a tu­dományos, műszaki hala­dást. Horányi Barna $ A TAVASZI FESZTIVÁL f~j VENDEGEI Vállalkozó iskola A Berliner A Berliner Cappella egy­szerű, igazi amatőrkórus, mégis igen népszerű Nyugat- Berlinben, működésének színhelyén. Gyönyörű, tiszta hangzásvilágáért, kiváló fel- készültségéért, rendkívül BiaztJag — Bachtól Schönbsr- ®en át Ligeti Györgyig ter­jedő — repertoárjáért a kri­tikusok számtalanszor mél­tatták már felsőfokú jelzők­kel! Külföldi vendégszerep­lésein szintén szép sikere­ket aratott. Magyarországra most látogatott először; a budapesti tavaszi fesztivál keretében tegnap a kelen­földi református templom­ban lépett föl. A Berliner Capellát 1965- ben Peter Schwarz alapítot­ta* s mindmáig ő a karna­gya a 90 tagú énekkarnak. A nagy zenei műveltséggel rendelkező professzor a nyu­gat-berlini művészeti főis­kolán kórusvezetést oktat. Doktori értekezését 1971-*ben Liszt Ferencről írta. Orgo­naművészként a világ szá­mos országában szerzett ma­gának elismerést és hírne­vet. Legnagyobb szerelme azonban — mint az MTI berlini tudósítójának el­mondta — a karének. A vezetés alatt álló ének­kar évente három-négy al­kalommal ad jelentősebb ön­álló hangversenyt, emellett gyakran szerepel istentisz­teleteken és ünnepi rendez­vényeken. Számos rádió- és televíziós felvétele készült már; 1985-ben nagylemeze is megjelent. A fennállása óta eltelt huszonhárom évben az ének­karnak sikerült megőriznie fiatalosságát, a szó kettős ér­telmében: tagjainak túlnyo­mó többsége 25—45 éves. Cappella' Majdnem minden második kórustagnak zenei képzettsé­ge van, noha foglalkozásuk tekintetében a kép rendkí­vül változatos. Nagy többsé­gükre a hűség is jellemző. Ragaszkodásukat a sokszínű zenei programmal és a jó társasággal indokolták, ami­kor két évvel ezelőtt egy felmérés során megkérdez­ték tőlük, hogy miért pont a Berliner Cappella tagjai, hiszen Nyugat-Berlinben szá­mos amatőrkórus működik. A Berliner Capella — mint Peter Schwarz elmondta — kezdettől fogva arra töreke­dett, hogy szoros kapcsolato­kat építsen ki és ápoljon a kelet-európai országokban. Lengyelországban már négy alkalommal vendégszerepei­tek, és Csehszlovákiában is fölléptek. A nyugat-berlini kórusok közül a Szovjet­unióban először ez az ének­kar járt; 1984-ben tett hang- versenykörútján hatalmas sikert aratott. Az ELTE Bartók Béla Kórusával most munkálkodnak a kapcsola­tok kiépítésén. Az előadott művek válo­gatásában is bátran vállal­koznak úttörő szerepre. A sikerdarabok mellett a klasz- szikusok ritkábban szereplő műveit is szívesen éneklik, s merészen vállalják a mo­dern zene megismertetésé­nek a feladatát. Budapesti fellépésén a Berliner Cappella elsőként Bach Énekeljünk az úrnak című motette-jét szólaltatja meg, majd Messiaen Pün­kösdi miséjét Peter Schwarz adta elő orgonán, befejezésül pedig egy latin nyelvű bé­kemise csendült fel. P. P. Ponikfor Zoltán, a kapos­vári építőipari szakközépis­kola és szakmunkásképző in­tézet igazgatója nem szere­ti ezt a kifejezést. Még ke­vésbé tartja megfelelőnek a munkaiskola elnevezést. — Az iskola vezetése úgy döntött, hogy nekünk is vál­lalkoznunk kell, de ez sok­rétűbb feladat annál, sem­hogy egy jelzővel „nevet ad­junk a gyereknek” — mond­ja az igazgató. — Az élethez való alkalmazkodás egyre több hasonló intézményt késztet vállalkozói magatar­tásra. Kérdés, vajon minden esetben megtéhetjük-e. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy mi az iskola feladata a társadalomban. Csakis ad­dig a pontig vállalkozhatunk termelő tevékenységre, amíg ez az oktatás, a képzés, a nevelés céljait szolgálja. Arányltévesztés esetén fel­mérhetetlen károkat okoz­hatunk. Gyűjtöttük mi is a tapasztalatokat, jártunk a csurgói szakiskolában, Buda­pesten, ám rá kellett jön­nünk, hogy csak ötleteket szerezhetünk. Nekünk az a feladatunk, hogy vállalkozá­sainkkal iis a képzés színvo­nalát növeljük. — Mi völt az, amely még­is a vállalkozás felé irányí­totta az iskolát? — Mint minden új intéz­mény, így mi is nehéz körül­mények között kezdtük meg 1986-ban a munkát. A jobb tárgyi feltételek megteremté­sével tudunk csak magasabb színvonalú oktatást biztosíta­ni. A belső önfejlesztő tevé­kenység kibontakozására „Tanszerviz” néven terme­lőegységet hoztunk létre. Tagjai diákok, akik a szak­oktatók irányításával dolgoz­nak. Két festő- és két kő­művescsoportunk van, s be­vonjuk a munkába a kiegé­szítő oktatásban résztvevő fapiari tanulókat is. Egyfaj­ta rangot jelent ez a diák­jainknak, hiszen változatos és szép feladatok megoldása vár rájuk. Egyedi megren­delések alapján beépített szekrényeket, magyaros ülő­bútorokat, ajitót-ablakot ké­szítenek. — Olcsóbban készülnek itt ezek a tárgyak, mintha a megrendelő szakipari műhe­lyekben készíttetné el? — Valószínűleg, bár ez nem számottevő. SZi-nte hi­hetetlen, hogy milyen sokan tartanak igényt a munkánk­ra; nem is győzzük kapaci­tással. Rangsoroljuk tehát a föladatokat. A közeljövőben hat tanteremmel szeretnénk bővíteni az iskolát, s napi­renden van a tetőszerkezet felújítása. Ezek a feladatok szakmailag illeszkednek a tantervűnkhöz, csökkentjük- tehát a külső megrendelések teljesítését, s erőinket saját fejlesztésre koncentráljuk. Felmértük, mi az, amit vál- lalbaitunk, a mit a tanulóink, ha lassabban is, mint a szak­emberek, de minőségileg ki­fogástalanul megoldhatnak. Az összes, ilyen feladatra természetesen nem vállal­-kozhatunk, de nagyon sokat segítenek a beiskolázó vál­lalatok. Azt tapasztaljuk: a „Tanszerviz” munkájában a csoportos képzés • minden előnye felszínre hozható. Nem arról .van szó, hogy fiel- nőttesdit játsszunk: a pro­duktív feladatok, a számon­kérés, az eredmények ará­nyában történő jutalmazás azonban sokat formál a di­ákokon. Már most találkoz­hatnak a differenciált bére­zéssel, s hogy ez mennyire fontos számunkra, láthatjuk ákkor, amikor a diákszak­szervezeti bizottságok a szakoktatóval közösen meg­vitatják a jutalmak összegét és döntenek. Minőségében is változott az élet körülöttünk: ma már a tizenéves fiata­lokat sokkal jobban fel kell készítenünk az iskolában az önálló munkára. — Milyen eredményekről számolhat be a múlt év tel­jesítményei alapján? — Zárt láncú videorend­szer működik az iskolában, s minden tanteremben színes televízió segíti az oktatást. Létrehoztuk a könyvtárákat, a számítástechnikai szaktan- termet: saját kivitelezésben vállalkoztunk egy 460 négy­zetméteres raktár építésére. A bevételünk 865 ezer forint volt 1987-ben, a költségveté­si befizetési kötelezettségeink * Után 472 ezer forint tiszta jövedelmünk származott be­lőle. Ennek 55 százalékát az intézmény fejlesztésére for­dítjuk. Az idén jóval keve­sebb pénzfből gazdálkodunk: előtérbe került a saját beru­házási terveink megvalósítá­sa. A legfontosabb tehát, hogy a termelőmunkával a képzés színvonalát javítsák. S ha ezzel „mellékesen” némi pénzhez jutnak, azt szeret­nék okosan felhasználni. Klie Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents