Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-19 / 67. szám
1988. március 19., szombat Somogyi Néplap IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS • — Ki az? — Csak én. Hát, ki volna? Talán másnak is van kulcsa a lakáshoz? — A szívbajt hozod rám, Viktor. Mi ez, repülő-ellenőrzés ? — Sajnálom, Ada. Ha érdekesebb látogatóra számítottál, akkor peched van. — Már megint méreg van a nyelveden. Tedd fel a hangfogót, kispofám; épp most aludtak el a gyerekek. — Mosol? — Kedves vagy, hogy ész- reveszed? Örökké csak mosok. De talán öltözz át, légy szíves! Fázni kezdek, ha rád nézek. Csurom víz vagy, Viktor. Újabban nyitott kocsival jár a főnököd? Reggel arról volt szó, hogy éj- ■ fél előtt nem leszel itthon. A nagy Bakallár meggondolta magát? — Ügy is lehet mondani. — Szép tőle. Éppen eléggé kihasznál; évek óta csak vendégségbe jársz haza. Re- pesek az örömtől, hogy programon kívül láthatlak. Legalább segítesz ki lötykölni ezt a vagon pelenkát. A különleges, bőrkímélő mosóporoktól már teljesen tönkrement a kezem. Garantáltan bioaktív, „a háziasszonyok öröme”. — Mondok egy újságot, Adél... Ügy áll a helyzet, hogy végeztem a főnökkel. — Csak nem ölted meg? — Végeztem vele. — Talán kiléptél? — Hallgass ide ... Lehet, hogy én rosszul értem, de a sumákoló Szövegből azt vettem ki, nagyon is szeretné, ha elmennék. Úgy csinált, mintha vérezne a szíve értem, amikért nem tudja emelni a fizetésemet. Ezzel kezdte. Tudom, hogy maga többet érdemel, mondta. A meglepetéstől szóhoz se jutottam. Azt mondta: Nézze, Takács, bármennyire sajnálom, de egy megveszekedett fillérrel sem tudok többet adni... Semmi „Viktor pajtás”, „hapsikám” vagy „öregfiú”, ahogy szokta, hanem csak „nézze, Takács” ... Följebb már nem mehetek, mondta, már így is vannak hangok, hogy én mandarint csinálok magából, de hát két gyereket kell eltartania, a felesége se dolgozik, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ez mit jelent, a mai világban az isten pénze is kevés, keservesen nehéz volna elengednem mágát, de a szentségit, meg kell értenem, hogy senki sem lehet ellensége a családjának ... Duruzsolt, magyarázott, szenvedett, éppencsak a ruháját nem szaggatta meg. Végül kibökte, hogy a taxivállalat vezérétől hallotta, milyen nagy dohányokat lehet ott zsebre vágni; túlóra nélkül játszva megkereshetném a dupláját annak, amim van. Azt mondta, rám bízza a döntést. Szomorúan venné tudomásul, hogy otthagyom, de ilyen az élet, az ember a maga boldogsága után fut, és senkinek sincs joga ebben bárkit megakadályozni. — Rossz lóra tettél, Viktor. Kezdettől fogva mondom. — Tévedsz. Valami történt. Ezt már napok óta érzem. Eddig nagyon jól megvoltunk egymással, előttem elengedte magát, nem tett lakatot a szájára. A hosszú utak összeráztak bennünket, szinte barátok lettünk, öt év, Ada, gondold meg ... — Én legalább tíznek érzem. De az ég szerelmére, ne fuvolázz ilyen tragikus hangon! — Reggel óta ez jár a fejemben, és nem jutok semmire. — A te nagy Bakallá- rod... Én meg azt hittem, végre megjött az eszed, és otthagytad. Hogy végre te léptél, azt hittem. Lefogadom, még rimánkodtál is neki. — Egy szót se szólhattam, nem volt rá idő. El kellett mennie. Tegnap még úgy volt, hogy együtt megyünk. — És a kocsi? Csak nem azt akarod mondani, hogy a Nagy Karmester vonatra szállt? — Nevetni fogsz: ö vezeti a kocsit. — Tanulékony növendéked van, kispofám. Ezek szerint nemcsak passzióból akart jogosítványt szerezni. — Mintha fenéken rúgtak volna, Ada. Piszok érzés volt látni, hogy beül a kocsiba, és kihajt a gyárkapun, mintha én a világon sem volnék. — Tiszta haszon. Most legalább rákényszerülsz, hogy valami normális hely után nézz, ahol nem nyúzzák le rólad a bőrt, és nem kell teljesítményben nyalni egy kegyes főnök fenekét. Állandóan úgy jöttél haza, mint akit kicsavartak. Ha egyáltalán hazajöttél. Én meg bús apácaként tengődtem az ágyban. Pintér Tamás A vesztes — Csak ne célozgass, jó! Mit akasz mondani azzal, hogy mindig úgy jöttem haza, mint akit kicsavartak? — Azt, hogy úgy jöttél haza, kispofám. — Szerinted, Adél. Szerintem sosem lehetek any- nyira kinyiffanva, hogy észre ne vegyem, ha egy nő fekszik mellettem. — Lehetne beszélni róla. Tény, hogy leginkább csak aludni jártál haza. Mintha szállodába jöttél volna: beestél az ajtón, gyorsan ettél valamit, és fejest ugrottál az ágyba. Még azt is elfelejtetted megkérdezni, hogy vagyok. Ti mindannyian azt hiszitek, ha pénzt tesztek az asztalra, minden el van intézve. Hát rohadt pénz az, amiért bármit is fel kell áldozni. Például a családot. Mert te feláldoztad. A nagy főnökért és a kilométeróráért! A gyerekeid nem ismernek, ha a közelükbe mész, rázzák a pólyát, és ijedtükben sírva fakadnak... A mai napig nem tudod megkülönböztetni az ikreket. Neked Bakallár volt az isten. Ha intett .ugrottál; ha nem intett, akkor is. A puccerja voltál. Még a babáihoz is te fuvaroztad. Alázatosan, bambán ültél kint a kocsiban, míg ő az ügyeletes szeretőivel hancúrozott. — Sokat köszönhetek neki, Adél. — A karrieredet, igaz? Vagy amit te annak gondolsz. Néhanapján bekerültél az akváriumba, a nagy halak közé. Ennyi az egész. — Ezt te nem érted. — Én csak a munkához értek, kispofám. Megmondanád, hány óra van? — Mindjárt kettő. Talán időre kell megcsinálnod a mosást? — Ne sziporkázz! Sokkal jobban tennéd, ha kiszellőztetnéd a fejed. Fél éve ígéred az apádnak, hogy rendbe teszed a rádiót. — Útban vagyok? — Hát persze. A szeretőmet várom. — Röhög a vakbelem. — Mondd, Viktor, semmi ■önérzet nincs benned! Meddig akarsz még szomorúan kérődzni? A főnököd nem csinál ebből ügyet, mérget vehetsz rá. Vidáman fütyö- részve gurul az országúton; ha ugyan ki nem kötött már valami árokban. — Ezt ne emlegesd ! — Eszembe jutott. Majdnem kiterültél miatta. Te mesélted. — Az én hibám volt. Nem lett volna szabad átadnom a kormányt. De hát kérte. Ha az utolsó pillanatban oda nem kapok, telibe torpedózunk egy kanyarodó teherautót. Soha nem fogom elfelejteni az arcát. Csak ült, markolta a volánt, úgy ösz- szeszorította a száját, hogy késsel sem lehetett volna szétnyitni. Később, valahányszor megjegyeztem valamit, hogy ezt csinálja vagy azt csinálja, mindig hang A történelemről regélnek Á legrégibb győri épület nélkül bólintott, túlságosan is komolyan vette a vezetést, ilyenkor egy tréfát sem engedett meg magának. Tette, amit mondtam. — Szerettem volna látni azt a vircsaftot. Amikor a Nagy Organizátor úgy ugrál, ahogy a kis Takács fütyül. — Mi van ebben? Tényleg, Ada, miért kell neked minden levesben hajszálat keresned? — Én csak azt akartam mondani, hogy Bakallár nem az a fajta, aki könnyen lenyeli a kudarcot. Nincs hozzászokva, hogy leckéztessék. Te meg dirigáltál neki, kioktattad őt. Kést mártottál a szívébe. Sosem fogja elfelejteni az ő ügyes, elnéző tanítómesterét. Nagyon hálás, köszöni a fáradozásaidat, de a további szíves szolgálatokra nem tart igényt. És holnap fölvesz helyetted egy vadonatúj sofőrt, ugyanannyi fizetéssel, mint amennyit te kaptál. Tudod, Viktor, ez úgy van, mint a szerelemben: a férfiak általában széles ívben elkerülik azt a nőt, akinél egyszer is csődöt mondtak. — Fejezd be, Adél! Te csak maradj meg a konyhában, maradj meg azoknál a dolgoknál, amikhez értesz. Rosszul ismered Bakallárt, és mindig rosszul ismerted. — Befejeztem, kispofám. Nem mész el az apádhoz? — Nem. — Persze, arra sem vagy hajlandó, hogy levegőzni vidd a gyerekeidet. Mindjárt kisüt a nap. — Nem _ megyek sehová! — Viktor, miért ordítozol? Fölvered a házat. — Az idegeimen hárfázol. Kikényszeríted belőlem. — Neked itt semmi jogod üvöltözni. — Térj észre, Ada! Napok óta várom, hogy veled legyek. Valahányszor eszembe jutsz, szeretnék azonnal visszafordulni. — De még egyszer sem fordultál vissza. És most engedj el, kispofám, jó!? — Nem engedlek. — Erőszakos disznó vagy. — Szeretlek, Ada. — Akkor mosd ki helyettem ezt a halom göncöt! — Ada ... — Ne vadulj, Viktor! — Ada, nem kopognak? — Ugyan. — Mondom, hogy kopognak. —Ne törődj vele! — Hogyhogy ne törődjem? — Bennem is vér folyik, Viktor. Belevittél a dologba. És ha belevittél, akkor most ne törődj mással! — Megbolondultál? — Hallgass! — Te vártál valakit, Adél. Ki vele, kit vártál! — így is jó... öntsünk tiszta vizet a pohárba, kispofám! Vándor, ha a három folyó városába visz az utad, ballagj fel a Káptalan-dombra, állj meg a székesegyház előtt. A legrégibb győri épületekkor maga regéli el neked „önmaga viszontagságos történetét”. A Boldogasszony tiszteletére emelt szentegyház egyidős a magyar katolicizmussal, hiszen első püspöki templomaink egyikének alapjait Szent István királyunk rakta le. Hartvik győri püspök idejében, 1100 körül már háromhajós bazilika, amely később megrongálódott, és csaknem teljesen elpusztult. Ugyancsak román stílusban a Pok nembeli Omodé püspök építtette újjá a XIII. században. Kik varázsolták akkor újjá? Semmiféle adat nincs róla. Azt mondják, hogy a hazánkba telepített bencések Szent László hermája vagy azok által képzett építők. A város lakossága egyre növekedett, nagyluchei Dó- czi Orbán győri püspök akkor mindössze a mai oldalajtókig terjedő templomot nagyobbította, gótikus stílusban átépíttette. Akkor már két tornya volt, és az egyik legszebb magyar templomként emlegették. A Kont nemzetségbeli Hé- dervári János győri püspök a XV. század végén déli oldalához egy kápolnát építtetett. Napjainkban Szent László-kápolna néven a győri székesegyház dísze, nevezetessége. A törökdúlás újból csak pusztított az ősi templomon. Lőszerraktárnak, lóistállónak használták, az északi hajóját pedig fegyverraktárnak. Egyik tornya 1529-ben, a másik 1580-ban dőlt le, tűzvész, illetve robbanás következtében. A megrokkant templom csak a XVII. század elején fogadhatta újra a hívőket. He- thesi Pete Márton, majd utódja a püspöki székben, a híres Naphrági Demeter igyekeztek újjáépíttetni. A romjaiban is megcsodált épületet 1639 és 1645 között Giovanni Battista Rava olasz építőmester — Draskovich György püspök megbízása alapján — renoválta. Az építésszel kötött szerződések a káptalan levéltárában megtalálhatók. Belőlük vannak bővebb ismereteink az eredeti, Szent István által épített templomról. Rava mester munkája nyomán eltűntek a csúcsíves stílus elemei. A restaurálás A püspöki trón győri székesegyházon is. Zichy Ferenc püspök a barokk követelményeinek megfelelően az oszlopokat, a falakat színes márvánnyal borította. Akkor készültek a napjainkban is használatos padok, és a püspök akkor adott a kor egyik legnagyobb festőjének, Anton Franz Maulbertsch-nek megbízást a freskók, valamint az oltárképek elkészítésére. He- fele Menyhért alakította ki végül a templom belsejét mai formájában a XVIII. században. A templomon 1908-ig semmiféle nagyobb átalakítási munkát nem végeztek, Széchenyi Miklós püspök szorgalmazására országos műemlékké nyilvánították. ÁGH ISTVÁN Napleányok Schéner Mihály művére Forog a föld -fölkel a nap sugarát lengeti elfogy a hó a hóvirág bimbója kezdi ki Hóból lettél fehér virág nap a te aranykoronád szivecskéd szívbeli Forog a föld fölszáll a nap sugarát elveti kékebb az ég « májvirág magát is égnek képzeli Mennyből fakadtál kék virág lelkem lett második hazád veled telis-teli Forog a föld elül a nap sugarát költi ki szapora szív a szívvirág erőmet ellepi Szívemből nőttél szívvirág engedd kezem kisvánkosát alád illeszteni a reneszánsz jegyében folyt tovább. A templom megnagyobbodott, mert a déli hajó apszisában lévő sekrestyét Rava megszüntette, az északi oldalhoz új. sekrestyét építtetve. Széchenyi György püspök fejeztette be a Draskovich által megkezdett munkát, 1680 körül készült el a torony, amely azután a második világháború áldozata lett. A barokk művészet tulajdonképpen a XVII. századdal veszi kezdetét hazánkban. Mindez meglátható a A Hédervári-kápolna Aigner Sándor tervei alapján Győrből elszármazott egyetemi tanár, Csányi Károly építész végezte 1910-ben az újabb restaurálást. A II. világháborúban megrongálódott székesegyház az állam, valamint a katolikus egyház anyagi támogatásával, az Országos Műemléki Felügyelőség irányításával épült újjá. I. B
