Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-19 / 67. szám
Somogyi Néplap 1988. március 19., szombat / ' GYERMEKEKNEK A vizek élete Sajátos a természetes vizek élővilága. Ha egy tó vagy folyó nincs különös erős emberi, úgynevezett kultúrhatásnak kitéve, akkor a vízi élővilág olyan egyensúlyt tart fenn, amely bonyolult öntisztító folyamat eredményeként állandóan üde, friss vizet biztosít. A vízi élettérben nagyjából termelő, raktározó és elbontó szerkezeteket különböztethetünk meg. A vizek legfontosabb termelő szervezetei a vízben élő plankton növények, az algák. Apró testükben a fotoszintézissel termelt szerves anyagot tárolni nem képesek, így az optimális fényellátásra szaporodással reagálnak. Utódaikban raktározzák tehát a felépített szerves anyagot, vagyis számszerűen növekednek. Az algák vetélytársai a vizek magasabb rendű növényei. Ezek, lényegesen több fényt igényelnek, így zavaros vízben nem tudnak el- burjánozni. Testük nagy, így a felépített szerves anyagokat saját testükben is képesek felhalmozni. A raktározó szervezetek, melyek táplálkozással átveszik az építő szervezetek által felépített szerves anyagokat, gyűjtőnéven az állatok. Vannak rövid élettartamú raktározók, például az egysejtű állatok, kerekesférgek, alsóbbrendű rákok. Vannak hosszabb és hosszú életű raktározó szervezetek, mint a gyűrűsférgek, a vízi _csigák, a kagylók, a ma- gasabbrendű rákok, halak. A rövid élettartamú, kis testű raktározók a jó táplálkozási feltételekre intenzív szaporodással reagálnak. Egyes kutatók az alsóbbrendű rákoknak víztisztító szerepet tulajdonítanak. A alsóbbrendű rákok ilyen szerepe azonban csak ideig- óráig tart. Ha más állat meg nem eszi azokat, és öregségben pusztulnak el, a testükben levő tápanyagok gyors baktériumos vagy enzimes elbontás után visz- szajútnak a vízbe, és újra bekapcsolódnak a biológiai termelés körforgalmába. Képünkön: fontos haltáplálék a vizek gyakori raktározó szervezetei, az alsóbbrendű rákok. Nagyon szaporák, petecsomóikat testükön cipelik. Futólépés Ha egy meghatározott betűből kiindulva a sakkjáték futólépésének szabályai szerint haladva, az ábra betűit összeolvassátok, Radnóti Miklós egyik versének címét kapjátok eredményül. Mi a vers címe? (A helyes válasz a 15. oldalon.) Egyenek szerint az állatok régebben ugyanúgy tudtak beszélgetni egymással, mint az emberek. Mások viszont úgy vélik, hogy kitalálás az egész. Itt van például Nad- ra Gulya, aki időtlen idők óta azért mérgelődik, mert mindig akad valaki, aki bedől ennek a szamárságnak Kukkantó az én nagyhun- cut hírében álló barátom, viszont azt tartja, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. — A legnagyobb erdőben — szokta mondogatni — van egy falevél. Abbip-n különbözik a többitől, hogy a fonákjára titkosírással feljegyezte valaki — tatán egy tudós manó —, hogy a régi időkben az állatok mind egy helyen laktak, és igenis értették egymás szavát. Itt laktak a kertünk végében lévő városban, és egész nap mást se csináltak, csak játszottak. BújócskázCsima Brigitta 6 éves kaposvári óvodás rajza tak, fociztak, sárkányt eregettek, de leginkább a lend- kerekes, meg a távirányítá- sos lautókat kedvelték. És amikor már akkora volt a forgalom, hogy mozdulni sem lehetett az utcán a játékautóktól, akkor az állatok megkérték Vakond Bercit, hogy ásson alagutat a város alá, amiben aztán metrósdit is lehetett játszani. Na, Vakond Berci kapta is az ásóját, meg a lapátját, és elkezdte a munkát a város innenső végén. Ásott, ásott, csupa verejték lett a homloka, és fájdalmas hólyagok nőttek a tenyerén. De ez még hagyján. Egyszercsak szöget ütött a fejében egy gondolat. — Jó felé ások? — Túrt egy formás kis halmot, és a tetejéről körülnézett — nem té- vesztette-e el az irányt? De SZIVÁRVÁNYORSZÁGBAN Egy kis vígság Bár a farsang végén járunk, a hétvégeken, mi gyerekek, egy kis farsangi vígságra találunk! Figyelj csak! Kölyök Szivárványországban sok kis utca van és mindegyik út és utca más más színű. A színemfoerek és szírtálla- tok színekben és felhőben születtek. Országukban csak egy parancsot kell betartaniuk: saját színével semmilyen formában senki sem érintkezhet. Ha tehát egy kislány világoskék, az csak rózsaszín barátnőt választhat. A sárga kislány kéket, a zöld fiú barnát kereshet és így tovább. Ez azért fontos, mert Saivárványország ég és föld között lebeg. Lentről az emberek, fentröl a csillagok és a csillagos égbolt gyönyörködik benne. Szivárványországban ruha, cipő, könyv, bunda, játék, mese, sőt az étel és ital is színekben hempereg. Nincs üzlet, nincs éléskamra. Bank, iroda, iskola sehol. Kincsesházuk az Óperenciás szín- tenger. Ebből emelik ki maguknak mindazt, amire éppen szükségük van a szín- embereknek. Egyszer mégis a színerdőben, melyben minden szál fának, fűnek más-más színe van, találkozott két karcsú kis őz. Egymásra néztek. Megszerették egymást pillanatok alatfT" és óh! csak ekkor jöttek rá, hogy mindkettőjük egyszínű ! ! ! Az egyik búcsút intett, de hozzászaladt a másik és nem engedte el. Nem bírtak egymástó. elszakadni. Mindegyikük minden kis zajra megremegett. Már három napja éltek itt, de nem tudott meg róluk semmit senki sem. A negyedik nap reggelén nyomasztó, sötét szagot hozott feléjük a színes szél. Tudták, végzetük közeleg — a vadász. Kezében fegyvere A két fürge kis őz, leheletnyi szökkenésekkel vetette az útra magát. Futottak hegyen, völgyön, erdőn át. Zihálva, lihegve, végső erejüket megfeszítve. És ekkor egy kidőlt fa törzsében megbotlott az egyik. A másik meg mellé hullott, mert egyikük sem bírta már tovább. De a kis őzek felett a szivárvány őrködött. A színvilág szíve megesett az egymást szerető két kis állaton. Karjába rejtette őket és szállt velük mélyen a mennybolt és Szivárvány- ország alá. A szürke Föld egyik magas hegyén éreztek ismét talajt a lábuk alatt. A boldogságtól könnyezve nevettek össze. Hálából szelídséget fogadtak. És mert valóban ilyenek? Bizony ezért szeretik őket az emberek! Szarka Zoltán tanuló Ajánlok neked valamit, Kekösó! Akkor is jó, ha unatkozol, akkor is ha utazni akarsz, megismerni más országokat, ha kicsit tájékozódni kívánsz a világban, vagy képregényt böngészni, rejtvényt fejteni, neves tévériporterek munkájával ismerkedni — és egyáltalán agyonütni a rengeteg idődet. Kekösó! Bizton mondhatom, hogy mazsolázhatsz! Mert nem soroltam fel mindent! A Kölyök havonta megjelenő magazin, és mivel Te, kedves Kekösó, tudom, hogy minden iránt érdeklődsz, ez a színes képes magazin minden irányú érdeklődésedet igyekszik kielégíteni. De a legkülönbözőbb ötleteiddel is fordulhatsz a laphoz, mint képünkön is látható, még a feltalálóknak is külön rovata van. Tessék? Hogy miért szólítalak Kekösó-nak? Ez egy rövidítés: Kedves Kölyökolvasó! Vagyis Kekösó! Érted, ugye? JÁTÉKTÉR VADÁSZLABDA Kiolvasóval vagy sorsolással választunk egy vadászt. Kijelöljük a játékteret: egy játékosra 15—50 négyzetméter jusson. A vadász egy jól repülő labdát tart a kezében, a többiek szabadon helyezkednek el a játéktéren. Rejtjelre a vadász megcéloz valakit. Ha eltalálta, akkor szerzett magának egy segítőtársat, a megdobott is vadász lesz Ha nem talál el senkit, akkor a guruló labda után fut. s ahol elfogja, onnan ismét megcéloz valakit. Ha a labda elgurul, utánamegy, de csak a pálya széléig hozhatja vissza. A vadász nem futhat a labdával a kezében. A „vdaknak” nem szabad a labdát elkapniuk, mindenképp ki kell térniük előle. így folyik a já;ék, míg egyre több vadász lesz. Amikor már többen vannak, a labdát egymásnak is dobhatják, s ügyesen, összejátszva célozhatnak. Akit utoljára találnak el, az győz. LABDAUGRATÓ Tág kört alakítunk. Egy gyerek középre áll,- kezében van egy labda. Jó erősen a földhöz vágja, mire az nagyot pattan. Mielőtt legnagyobb magasságát elérné megnevezi egy társát, akinek aztán a labdát el kell kapnia. Ha sikerül neki, ő áll be ugratónak. A játékot csak arra alkalmas helyen, betonon, kemény, száraz, egyenletes talajon játsszuk. Először gyakorolják a gyerekek a labdaugratást, hogy megtanulják, hogy kb. milyen erővel kell földhöz vágni, és lássák, mikor kell nevet kiáltani. MI AZ IGAZSÁG? bizony eltévesztette! Távola város másik végétől, egy parkban találta magát. Jól megjegyezte magának a helyes irányt, visszaereszke dett, és újra ásni kezdett. És akkor hirtelen eszébe jutott, hogy a szembekötősdi- ben mindig is ö volt a ütg- ügyetlenebb, meg a kártyában is az örökös Feketepé- ter ... Ettől még jobban zavarba jött. Először jobbra, aztán balra kanyarodott, és egyszercsak puha földbe süppedt az ásója. Keresztezte a saját járatát! Élttől meg úgy megrémült, hogy ijedtében megint feltúrt egy halmot, persze még mindig a parkban. Szegény Vakond Berci, teljesen megzavarodott. össze-vissza ásta a járatokat, és egyre-másra túrta fel a halmokat. — És az állatokkal mi történt, Kukkantó? — Megunták a várakozást és elköltöztek. A madarak elrepültek, a halak fejest ugrottak a folyóba, a jegesmedve meg a fókák észak, az oroszlánt, a zsiráf meg az elefánt dél felé húzódtak. A várost meg lebontották az emberek, csak Vakond Berci ássa azóta is kitartóan az alagutat a kertben, ahol régen a park volt — fejezte be a mesélést Kukkantó. Nem folytathatta, mert azon a bizonyos falevélen a folytatásos titkosírásnak is vége lett, és különben is halaszthatatlanul felfedező körútra kellett indulnia Ezért aztán magam próbáltam a dolog végére járni Meg is találtam a folytatást egy másik falevélen, de sajnos, máig sem tudtam megfejteni a titkosírást. Hát így állunk. Most aztán döntse el ki-ki, hogy mi az igazság! Vallató Géza Picz Péter 7 éves kaposvári tanuló rajza SZÍVEM AZ ÖVÉK Méhek a nagy réten szállónak. Veletek mennék, de nem szabad! Meg kell várnom még, hogy felnövök. Es akkor hozzátok eljövök. Ti lesztek vezérlő méheim, De vannak még ifjú éveim. Kicsi szívem addig nem másé. Mint az engem nevelő családé. Varázslat Öh, színek, eget kiszínezők, tőletek szépek a mezők. Tőletek virít anyám kék szeme s a szőke haja homlokát fedi be. Ti varázsoltok a virágnak pompát, midőn azok a bimbókat kibontják. Királyi vagytok ti embernek és Földnek s csodás színekkel tarkítjátok őket. Hadnagy Nóra 6. o. tanuló versei
