Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-19 / 67. szám

Somogyi Néplap 1988. március 19., szombat / ' GYERMEKEKNEK A vizek élete Sajátos a természetes vi­zek élővilága. Ha egy tó vagy folyó nincs különös erős emberi, úgynevezett kultúrhatásnak kitéve, ak­kor a vízi élővilág olyan egyensúlyt tart fenn, amely bonyolult öntisztító folyamat eredményeként állandóan üde, friss vizet biztosít. A vízi élettérben nagyjából termelő, raktározó és el­bontó szerkezeteket külön­böztethetünk meg. A vizek legfontosabb ter­melő szervezetei a vízben élő plankton növények, az algák. Apró testükben a fo­toszintézissel termelt szer­ves anyagot tárolni nem ké­pesek, így az optimális fényellátásra szaporodással reagálnak. Utódaikban rak­tározzák tehát a felépített szerves anyagot, vagyis számszerűen növekednek. Az algák vetélytársai a vi­zek magasabb rendű növé­nyei. Ezek, lényegesen több fényt igényelnek, így zava­ros vízben nem tudnak el- burjánozni. Testük nagy, így a felépített szerves anyagokat saját testükben is képesek felhalmozni. A rak­tározó szervezetek, melyek táplálkozással átveszik az építő szervezetek által fel­épített szerves anyagokat, gyűjtőnéven az állatok. Vannak rövid élettartamú raktározók, például az egy­sejtű állatok, kerekesférgek, alsóbbrendű rákok. Van­nak hosszabb és hosszú éle­tű raktározó szervezetek, mint a gyűrűsférgek, a ví­zi _csigák, a kagylók, a ma- gasabbrendű rákok, halak. A rövid élettartamú, kis testű raktározók a jó táp­lálkozási feltételekre inten­zív szaporodással reagálnak. Egyes kutatók az alsóbb­rendű rákoknak víztisztító szerepet tulajdonítanak. A alsóbbrendű rákok ilyen szerepe azonban csak ideig- óráig tart. Ha más állat meg nem eszi azokat, és öregségben pusztulnak el, a testükben levő tápanyagok gyors baktériumos vagy enzimes elbontás után visz- szajútnak a vízbe, és újra bekapcsolódnak a biológiai termelés körforgalmába. Képünkön: fontos haltáp­lálék a vizek gyakori rak­tározó szervezetei, az al­sóbbrendű rákok. Nagyon szaporák, petecsomóikat tes­tükön cipelik. Futólépés Ha egy meghatározott be­tűből kiindulva a sakkjáték futólépésének szabályai sze­rint haladva, az ábra be­tűit összeolvassátok, Rad­nóti Miklós egyik versének címét kapjátok eredményül. Mi a vers címe? (A helyes válasz a 15. ol­dalon.) Egyenek szerint az állatok régebben ugyanúgy tudtak beszélgetni egymással, mint az emberek. Mások viszont úgy vélik, hogy kitalálás az egész. Itt van például Nad- ra Gulya, aki időtlen idők óta azért mérgelődik, mert mindig akad valaki, aki be­dől ennek a szamárságnak Kukkantó az én nagyhun- cut hírében álló barátom, viszont azt tartja, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. — A legnagyobb erdőben — szokta mondogatni — van egy falevél. Abbip-n kü­lönbözik a többitől, hogy a fonákjára titkosírással fel­jegyezte valaki — tatán egy tudós manó —, hogy a régi időkben az állatok mind egy helyen laktak, és igenis értették egymás sza­vát. Itt laktak a kertünk végében lévő városban, és egész nap mást se csináltak, csak játszottak. Bújócskáz­Csima Brigitta 6 éves kapos­vári óvodás rajza tak, fociztak, sárkányt ere­gettek, de leginkább a lend- kerekes, meg a távirányítá- sos lautókat kedvelték. És amikor már akkora volt a forgalom, hogy mozdulni sem lehetett az utcán a já­tékautóktól, akkor az álla­tok megkérték Vakond Ber­cit, hogy ásson alagutat a város alá, amiben aztán metrósdit is lehetett játsza­ni. Na, Vakond Berci kapta is az ásóját, meg a lapát­ját, és elkezdte a munkát a város innenső végén. Ásott, ásott, csupa verejték lett a homloka, és fájdalmas hó­lyagok nőttek a tenyerén. De ez még hagyján. Egyszercsak szöget ütött a fejében egy gondolat. — Jó felé ások? — Túrt egy for­más kis halmot, és a tete­jéről körülnézett — nem té- vesztette-e el az irányt? De SZIVÁRVÁNY­ORSZÁGBAN Egy kis vígság Bár a farsang végén járunk, a hétvégeken, mi gyerekek, egy kis farsangi vígságra találunk! Figyelj csak! Kölyök Szivárványországban sok kis utca van és mindegyik út és utca más más színű. A színemfoerek és szírtálla- tok színekben és felhőben születtek. Országukban csak egy parancsot kell betarta­niuk: saját színével sem­milyen formában senki sem érintkezhet. Ha tehát egy kislány vi­lágoskék, az csak rózsaszín barátnőt választhat. A sár­ga kislány kéket, a zöld fiú barnát kereshet és így to­vább. Ez azért fontos, mert Saivárványország ég és föld között lebeg. Lentről az emberek, fentröl a csillagok és a csillagos égbolt gyö­nyörködik benne. Szivár­ványországban ruha, cipő, könyv, bunda, játék, mese, sőt az étel és ital is színek­ben hempereg. Nincs üzlet, nincs éléskamra. Bank, iroda, iskola sehol. Kincses­házuk az Óperenciás szín- tenger. Ebből emelik ki ma­guknak mindazt, amire ép­pen szükségük van a szín- embereknek. Egyszer mégis a színer­dőben, melyben minden szál fának, fűnek más-más szí­ne van, találkozott két kar­csú kis őz. Egymásra néz­tek. Megszerették egymást pillanatok alatfT" és óh! csak ekkor jöttek rá, hogy mind­kettőjük egyszínű ! ! ! Az egyik búcsút intett, de hozzásza­ladt a másik és nem enged­te el. Nem bírtak egymástó. elszakadni. Mindegyikük minden kis zajra megreme­gett. Már három napja él­tek itt, de nem tudott meg róluk semmit senki sem. A negyedik nap reggelén nyo­masztó, sötét szagot hozott feléjük a színes szél. Tud­ták, végzetük közeleg — a vadász. Kezében fegyvere A két fürge kis őz, lehelet­nyi szökkenésekkel vetette az útra magát. Futottak he­gyen, völgyön, erdőn át. Zihálva, lihegve, végső ere­jüket megfeszítve. És ekkor egy kidőlt fa törzsében megbotlott az egyik. A má­sik meg mellé hullott, mert egyikük sem bírta már to­vább. De a kis őzek felett a szivárvány őrködött. A színvilág szíve megesett az egymást szerető két kis állaton. Karjába rejtette őket és szállt velük mélyen a mennybolt és Szivárvány- ország alá. A szürke Föld egyik magas hegyén éreztek ismét talajt a lábuk alatt. A boldogságtól könnyez­ve nevettek össze. Hálából szelídséget fogadtak. És mert valóban ilyenek? Bizony ezért szeretik őket az emberek! Szarka Zoltán tanuló Ajánlok neked valamit, Kekösó! Akkor is jó, ha unatkozol, akkor is ha utaz­ni akarsz, megismerni más országokat, ha kicsit tájé­kozódni kívánsz a világban, vagy képregényt böngészni, rejtvényt fejteni, neves té­vériporterek munkájával is­merkedni — és egyáltalán agyonütni a rengeteg idődet. Kekösó! Bizton mondhatom, hogy mazsolázhatsz! Mert nem soroltam fel mindent! A Kölyök havonta meg­jelenő magazin, és mivel Te, kedves Kekösó, tudom, hogy minden iránt érdeklődsz, ez a színes képes magazin minden irányú érdeklődé­sedet igyekszik kielégíteni. De a legkülönbözőbb öt­leteiddel is fordulhatsz a laphoz, mint képünkön is látható, még a feltalálók­nak is külön rovata van. Tessék? Hogy miért szó­lítalak Kekösó-nak? Ez egy rövidítés: Kedves Kölyök­olvasó! Vagyis Kekösó! Ér­ted, ugye? JÁTÉKTÉR VADÁSZLABDA Kiolvasóval vagy sorso­lással választunk egy va­dászt. Kijelöljük a játékte­ret: egy játékosra 15—50 négyzetméter jusson. A va­dász egy jól repülő labdát tart a kezében, a többiek szabadon helyezkednek el a játéktéren. Rejtjelre a va­dász megcéloz valakit. Ha eltalálta, akkor szerzett ma­gának egy segítőtársat, a megdobott is vadász lesz Ha nem talál el senkit, ak­kor a guruló labda után fut. s ahol elfogja, onnan ismét megcéloz valakit. Ha a lab­da elgurul, utánamegy, de csak a pálya széléig hoz­hatja vissza. A vadász nem futhat a labdával a kezé­ben. A „vdaknak” nem sza­bad a labdát elkapniuk, mindenképp ki kell térniük előle. így folyik a já;ék, míg egyre több vadász lesz. Amikor már többen vannak, a labdát egymásnak is dob­hatják, s ügyesen, össze­játszva célozhatnak. Akit utoljára találnak el, az győz. LABDAUGRATÓ Tág kört alakítunk. Egy gyerek középre áll,- kezében van egy labda. Jó erősen a földhöz vágja, mire az na­gyot pattan. Mielőtt leg­nagyobb magasságát elérné megnevezi egy társát, aki­nek aztán a labdát el kell kapnia. Ha sikerül neki, ő áll be ugratónak. A játékot csak arra alkalmas helyen, betonon, kemény, száraz, egyenletes talajon játsszuk. Először gyakorolják a gye­rekek a labdaugratást, hogy megtanulják, hogy kb. mi­lyen erővel kell földhöz vágni, és lássák, mikor kell nevet kiáltani. MI AZ IGAZSÁG? bizony eltévesztette! Távola város másik végétől, egy parkban találta magát. Jól megjegyezte magának a he­lyes irányt, visszaereszke dett, és újra ásni kezdett. És akkor hirtelen eszébe ju­tott, hogy a szembekötősdi- ben mindig is ö volt a ütg- ügyetlenebb, meg a kártyá­ban is az örökös Feketepé- ter ... Ettől még jobban za­varba jött. Először jobbra, aztán balra kanyarodott, és egyszercsak puha földbe süppedt az ásója. Keresztez­te a saját járatát! Élttől meg úgy megrémült, hogy ijed­tében megint feltúrt egy halmot, persze még mindig a parkban. Szegény Vakond Berci, teljesen megzavaro­dott. össze-vissza ásta a já­ratokat, és egyre-másra túr­ta fel a halmokat. — És az állatokkal mi történt, Kukkantó? — Megunták a várakozást és elköltöztek. A madarak elrepültek, a halak fejest ugrottak a folyóba, a jeges­medve meg a fókák észak, az oroszlánt, a zsiráf meg az elefánt dél felé húzódtak. A várost meg lebontották az emberek, csak Vakond Ber­ci ássa azóta is kitartóan az alagutat a kertben, ahol ré­gen a park volt — fejezte be a mesélést Kukkantó. Nem folytathatta, mert azon a bizonyos falevélen a folytatásos titkosírásnak is vége lett, és különben is ha­laszthatatlanul felfedező körútra kellett indulnia Ezért aztán magam próbál­tam a dolog végére járni Meg is találtam a folytatást egy másik falevélen, de saj­nos, máig sem tudtam meg­fejteni a titkosírást. Hát így állunk. Most aztán dönt­se el ki-ki, hogy mi az igazság! Vallató Géza Picz Péter 7 éves kaposvári tanuló rajza SZÍVEM AZ ÖVÉK Méhek a nagy réten szállónak. Veletek mennék, de nem szabad! Meg kell várnom még, hogy felnövök. Es akkor hozzátok eljövök. Ti lesztek vezérlő méheim, De vannak még ifjú éveim. Kicsi szívem addig nem másé. Mint az engem nevelő családé. Varázslat Öh, színek, eget kiszínezők, tőletek szépek a mezők. Tőletek virít anyám kék szeme s a szőke haja homlokát fedi be. Ti varázsoltok a virágnak pompát, midőn azok a bimbókat kibontják. Királyi vagytok ti embernek és Földnek s csodás színekkel tarkítjátok őket. Hadnagy Nóra 6. o. tanuló versei

Next

/
Thumbnails
Contents