Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-18 / 66. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYE! BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 66. szám Ára: 1,80 Ft 1988. március 18., péntek Befejeződött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka Az Országgyűlés tavaszi ülésszaka a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosítására vonatkozó javaslat feletti vitával folytatta munkáját csütörökön a Parlamentben. Az ülést Péter János, az Országgyűlés alelnöke nyitotta meg. A padsorokban helyet foglalt Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke. Elsőként, Balogh György (Fejér m.), a Szabadbattyáni Magyar—Szovjet Barátság Mgtsz elnöke kapott szót. A képviselő megállapította: az előterjesztett javaslat alkalmazkodik az élet követelményeihez, például a tevékenységi körökre vonatkozóan rugalmasabbá teszi a korábbi szabályozást. Ennek azért van jelentősége, mert a jövedelmezőség fenntartása nem mezőgazdasági tevékenységek végzésére készteti a termelőszövetkezeteket. lványi Lajos (Békés m.), a gyomaendrődi Lenin Mgtsz elnöke kiemelte: a törvény- tervezet alapja lehet a szövetkezeti mozgalom hagyományokat megőrző átalakulásának. A mesterségesen emelt korlátok lebontása, a szövetkezeti sajátosságok elismerése esetén a szövetkezet a mezőgazdaságban nem túlélt, kifulladt formáció, hanem egy újabb fellendülés kezdete lehet. Erre már ma is bizonyítékot szolgáltatnak a valódi önállósággal rendelkező kisszövetkezetek. Kiss István (Bács-Kiskun m.), a tataházi Petőfi Mgtsz elnöke a gazdasági fejlődés követelményeivel összhangban fontosnak ítélte, hogy a szabályozás segítse gazdaság- irányítási rendszerünk korszerűsítését, a stabilizációs program megvalósítását. A képviselő hangsúlyosan szólt arról, hogy a termelőszövetkezeteknek több évtizedes jogos igénye teljesül azzal, hogy a kötelező belső szabályzatok helyett egyetlen, összevont önkormányzati szabályzatot alkothatnak. Tornai Endre (Veszprém m.), nyugalmazott tsz-elnök arról szólt, hogy napjainkban a termelőszövetkezetek egyharmada nehéz helyzetben van. Ezért sok helyütt hibáztatható a vezetés, de számos esetben a feltételek is kedvezőtlenek. A nehéz helyzet kialakulásához hozzájárult, hogy tovább nyílt az agrárolló. A vita lezárása előtt — soron kívül — még szót kért Tallóssy Frigyes (Budapest), a Ferrokémia Ipari Szövetkezet jogtanácsosa, reagálva Szabó Kálmánnak (Budapest), a Marx 'Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárának előző napi felszólalására. (Emlékeztetőül: Szabó Kálmán úgy vélte, rombolóan hat a szövetkezeti szellemre, ha a tsz — amennyiben nem tudja hatékonyan foglalkoztatni — megválik tagjától.) — A dolog jogi megoldása tulajdonképpen nagyon egyszerű — mondotta Tallóssy Frigyes. — Alapvető különbséget kell tenni a termelőszövetkezeti tagoknak a tagsági viszonya, illetőleg munkamegállapodása között. A tagsági viszony — a vagyoni hozzájárulás alapján — tulajdonosi viszony, ezzel szemben a munkamegállapodás az, amelynek alapján a tsz-tag munkát vállalhat, amiért számára munkadíjat ' kell fizetni. A törvénytervezet szerint ez a munkamegállapodás mondható fel. — Van azonban a kérdésnek egy erkölcsi oldala is. Ha felmondják a tsz-tag munkamegállapodását, s nem ért egyet a felmondással, mehet a döntőbizottsághoz, mehet a bírósághoz, ahol kitűnően felkészült szakemberek megmagyarázzák neki, hogy a munkamegállapodás felmondása a jogszabályoknak megfelelően történt. A miniszter válasza Az elhangzottakra válaszolva Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elmondotta: az tsz- ek mai helyzete, gazdálkodási eredményeik szoros összhangot mutatnaik a gazdasági-társadalmi környezettel, a vagyoni viszonylatok is egyfajta állandósultságot jeleznek, és természetesen kialakultak az érdek- és jövedelemviszonyok — mindezeken rövid úton nehéz változtatni. Nem beszélve arról, hogy az újabb követelményekhez, így az adótörvényhez is alkalmazkodniuk kell a termelőknek. A foglalkoztatási kötelezettség kérdéseiről szólva — ezzel szintén több képviselő foglalkozott — azt hangsúlyozta: a korábbi jogi szabályozáshoz képest alapvető változás nem következett be, hiszen az 1000—1500 órás felső határértékek eddig is megvoltak, ám korábban a tagsági viszonyhoz kötődően. Az efeletti óraszám tekintetében pedig — az új szabályozás szerint — a többi munkaerő-gazdálkodási ügy és feladat a szövetkezeti ön- kormányzat hatáskörébe tartozik, alkalmazkodva a megváltozott gazdasági körülményekhez. Fölmerült a vitában a háztáji föld kérdése. A miniszter szerint az új rendelkezések alapján végül is több földhöz juthat az, aki annak megművelésére képes, arra vállalkozik. Ez a jogszabály korszerűségének egyik bizonyítéka. Az érdekvédelem hiányosságaival foglalkozó észrevételekre elmondotta, hogy a MÉM, illetve a TÓT között sokszor vannak kemény viták, és a születő kompromisz- szumok kemény egyeztetések után jönnek létre. A miniszter ezután — a vitában felvetettekre is válaszolva — kijelentette: a tsz-ek szak- szövetkezetté válásához nem lesz szükség a főhatóságok valamiféle engedélyére. A vagyoni részvétellel kapcsolatos kérdésekre adott válaszában külön is kitért Szabó Kálmán képviselő felszólalására, amely — a miniszter szerint — félreértéseket tartalmazott. Rámutatott arra: amikor a tag belép a tsz-be, a szövetkezet dönti el, hogy milyen anyagi föltételek között foglalkoztatja. A kialakult gyakorlat szerint ma nem a vagyont viszik be a tsz-be, hanem a munkájukat. A kormányzati törekvések között, s a paragrafusokban nem található olyan kitétel, miszerint a tagnak be kellene vinnie vagyonát a szövetkezetbe, mint ahogyan a képviselői fölvetés állította. „Mindez tehát félrevezető, s ezért sajnálatos. Az ilyen kijelentések a felelősség kérdését is fölvetik” — mondotta. A miniszter végül az idős tagokról való gondoskodás számos jelét említette. Ezután Szabó Kálmán (Budapest), a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára a viszontválasz jogán ismét szót kért. Felolvasta a törvénymódosításban — és a régi törvényben is — szereplő. vitatott szövegrészt. „A termelőszövetkezet tagja köteles a saját, valamint a vele közös háztartásban élő családtagjai, házastársa és kiskorú gyermekeik tulajdonában vagy haszonélvezetében levő termőföldet a termelőszövetkezetbe bevinni. A beviteli kötelezettség arra. a termőföldre is kiterjed, amelyet a tag vagy a vele közös háztartásban élő családtagja a termelőszövetkezetbe történt belépés után tulajdonul vagy haszonélvezetként megszerez. Nem terjed ki a beviteli kötelezettség arra a termőföldre, amelyet a volt tartós földhasználó tulajdonába adtak.” A felszólalásra válaszolva ismét Váncsa Jenő kért szót, aki elmondotta: az alaptörvényből a módosítás során kihagyták mindazt a kötelezettséget, ami más vagyontárgyra vonatkozik, de valóban megmaradt a föld bevitelének kötelezettsége. Ez azonban az országban csak nagyon kevés állampolgárt érint. Ha mégis akad olyan gazda, akinek van tíz vagy húsz hektár földje, és be akar lépni a tsz-be, akkor ő vigye is be a földjét. Ezután határozathozatal következett. A képviselők először az Országgyűlés Jogi, Igazgatási és Igazságügyi, valamint Mezőgazdasági Bizottságának együttes jelentéséről szavaztak. A vitában elhangzott — és írásban rögzített — három módosító indítvány közül kettővel a miniszter is és a bizottságok is egyetértettek. Az egyik módosítás szerint a termelő- szövetkezet a jövőben az alapszabály módosítása nélkül kiegészítheti tevékenységi körét. A másik indítvány azt rögzíti, hogy a termelőr szövetkezetekről szóló törvény módosításai az egységes szövetkezeti törvénnyel való összhang érdekében szükségesek. A képviselők e két indítványt egyhangúlag elfogadták. Ezután külön szavaztak a harmadik sorsáról. Ez a módosító javaslat arra vonatkozott, hogy a kötelezően bevitt vagyont vagy annak aktuális pénzbeli értékét a szövetkezeteknek ki kell adnia, ha a tagot nem tudja foglalkoztatni, és a taggal szembeni foglalkoztatási kötelezettsége megszűnt. Ezt az indítványt korábban sem az együttes bizottsági ülés, sem pedig a miniszter nem fogadta el. A szavazás eredményeként 28 ellenszavazattal, 34 tartózkodással a képviselő testület is elvetette a javaslatot. Végezetül a képviselők általánosságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben — három ellen- szavazat és tíz tartózkodás mellett — elfogadták a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. Ezután ismét Váncsa Jenő emelkedett szólásra, hogy előterjessze az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. Yáncsa Jenő előterjesztése — A most napirendre kerülő élelmiszertörvény módosítását mindenekelőtt az élelmiszeripar fontossága, jelentősége határozza meg és a fogyasztók érdeke. Az ágazat gyors ütemben megújuló gyártmányaival az iparágak között nagy súlyt képvisel — mondotta. Beszélt arról, hogy lényeges változások történtek az elmúlt évtizedben az élelmi- szeripari vállalatok szervezetében is. Az élelmiszertörvény megalkotása óta megjelent az élelmiszertermelésben a kisipar. Részesedése ugyan szerény, de egyes területeken — történetesen a sütőiparban — mégiscsak számottevő. Érdemleges, a törvény módosítását igénylő változás az, hogy az utóbbi időben külföldön is, itthon is új technológiák jelentek meg. összefoglalva azokat a változásokat, amelyek a törvény módosítását indokolják, megállapíthatjuk, hogy az élelmiszergyártás mintegy 6000 termelőegysége sok tekintetben más viszonyok közé került, munkájával szemben új követelmények támadtak. Mindehhez hozzá kell igazítanunk a törvényt, hogy az követelményeivel, előírásaival a ma céljainak megfelelően ösztönözze az ágazatban dolgozó több mint kétszázezer ember munkáját. Lakossági és külkereskedelmi érdekek egyaránt fűződnek ahhoz, hogy javuljon a mezőgazdasági termékeik, nyersanyagok feldolgozási aránya, nőjön az új termékek száma, s vele a választék is folyamatosan bővüljön. Váncsa Jenő szerint az élelmiszeriparban a feldolgozottsági fok növelésével hosszabb távon akár többszörösével is gyarapítható az előállított érték. Ezzel a ténnyel mindenképpen számolnunk kell. Minél magasabb feldolgozottsági fokot ér el egy-egy termék, annál jobban értékesül a piacokon. Itthon is növekszik a jobban feldolgozott termékek iránti kereslet. Szólt arról, hogy a hazai lakosság élelmiszerellátása nagyon fontos eleme a társadalmi közérzetnek, a közhangulatnak. Az áremelések után minden vásárló még érzékenyebb arra, hogy pénzéért azt kapja — legyen szó mennyiségről és minőségről egyaránt —, amit ígértek, amit joggal elvár. Az irányítás feladata, hogy megteremtse a kibontakozás lehető legjobb körülményeit. Ezt szolgálja a gazdaságirányítás, -működtetés reformja, ezt a kormány elfogadott munkaprogramja. Az előttünk álló élelmiszertörvényjavaslat összhangban van ezekkel. Ezért amikor a kormány nevében beterjesztem s vitára bocsátom a javaslatot, egyben elfogadásra is ajánlom — mondotta befejezésül Váncsa Jenő. Biacs Péter (Budapest), a MÉM Központi Élelmiszer- ipari Kutatóintézet főigazgatója a törvényjavaslat bizottsági előadója elmondotta: a törvényjavaslatot három állandó bizottság, a Szociális és Egészségügyi, a Mező- gazdasági és a Kereskedelmi Bizottság tárgyalta. VéletFolytatás a 2. oldalon) Az Országgyűlés tavaszi ülésszakára a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium két, figyelemre’ méltó kiadványt jelentetett meg és adott közre. Az egyiknek ez a címe: Mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom Magyar- országon. A másiké: A magyar élelmiszertermelés számokban. Ez a két kiadvány szorosan kapcsolódik az ülésszak két fontos napirendjéhez, a termelőszövetkezetekről szóló IV. törvény módosításához, és értékes következtetésre is alkalmas kiegészítést ad. A kiadványokban gtafiko- nok, táblázatok, tömör magyarázó szövegek érzékeltetik azt az utat, amelyet a magyar szövetkezeti mozgalom az elmúlt két évtizedben megtett és bemutatják azokat a jelentős változásokat, amelyek végbementek az élelmiszeriparban az elmúlt 12 év során. • Váncsa Jenő mezőgazdasáMUNKATÁRSUNK JELENTI A PARLAMENTBŐL A karzatról szemlélve gi és élelmezésügyi miniszter mondta a parlamenti vitáról: — Legfőbb jellemzője volt az eredmények elismerése, megtartása és féltése, ennek érdekében a változtatások iránti sürgető igény. A somogyi képviselők — Kosztolánczi Jánosné, Pál Lászlóné, dr. Horváth Ferenc — és vendégeik között is er ről folyt a szó. Buncsák Sán dór csurgói, Sárdi Lajos ka posfői tsz-elnök és Sámóczi István, a megyei tanács me zögazdasági és élelmezésügyi osztályának munkatársa most először foglalt helyet a karzaton. — Mind a két napot végighallgattam — jegyezte meg a csurgói elnök —; tetszett az élénk, tartalmas vita, és Váncsa Jenő miniszter vitazárója. Azért az a véleményem, hogy itt, a Házban egy kicsit talán kedvezőbb a kép a termelőszövetkezetekről, mint ami a valóság. Nem hallottam arról a sok gazdasági problémáról, amellyel birkóznak a nagyüzemek. Azt viszont magam is vallom, hogy nem szabad szétcincálni a közös vagyont; jól döntöttek a képviselők. Buncsák Sándor a tagok vagyoni kötődése, a most belépő tagok földbeviteli kötelezettsége körül kialakult vitára célzott. — Meglepően éles vita volt ez — jegyezte meg dr. Horváth Ferenc. — Ügy vélem, azért, mert régi, a szövetkezetek szervezésekor keletkezett sebek szakadtak fel. Politikusán, életszerűen, jól érvelt a miniszter. Sárdi Lajos hozzátette: — Azt látom, hogy akik itt ülnek, olyannak értékelik a szövetkezeteket, mint amilyenek a maguk valóságában. Nemcsak értékelnek, hanem segíteni akarnak: ezt szolgálja a tsz-törvény módosítása is. Korábban sok tekintetben névleges volt az önkormányzat: számos előírás, szabály kötötte a kezünket. Ügy gondolom, ez most igazi önkormányzat lehet, a korábbinál jóval szélesebb demokratizmussal. — Először vagyok itt — kapcsolódott a beszélgetésbe Sámóczi István —, és megfogott engem ez a hangulat, a nyílt, esetenként szenvedélyes vita. — Az utóbbi időkre ez a jellemző — vetette közbe Kosztolánczi Jánosné —; őszintébbek, nyíltabbak az ülésszakok. Buncsák Sándor hozzáfűzte: — Ez is a szókimondásra, a választók ügyeinek jobb, nyíltabb képviseletére ösztönzi a képviselőt. Dr. Horváth Ferenc közbeszólt: — Amit elmondunk, azt belső indíttatásból tesszük. Igaz, ezek a gondolatok kohókban formálódtak; viták, tanácskozások, fogadóórák és más beszélgetések során alakultak ki. De mire itt elhangzanak, a sajátunk. A beszélgetés tovább folytatódott, s talán maguk sem vették észre: már nem az ülés napirendjei adják a témát, hanem maga a képviselői munka. Vörös Márta
