Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-15 / 63. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 63. szám Ára: 1,80 Ft 1988. március 15., kedd A valóság hősei Megalakult az emlékművédnökség Pozsgay Imre a védnökség elnöke beszél Megkezdődtek a tárgyalások Mihail Gorbacsov Belgrádban Szavahihető történészek már régen kimutatták, hogy ama bizonyos esős március idusán, kekeken száznegyven esztendővel ezelőtt, Petőfi sokhelyütt elszavalta a Nemzeti dalt, csak éppen a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél nem, noha emléktábla hagyományozza nemzedékről nemzedékre e legendát. S nehogy azt higgyük, hogy Hatvány Lajost, akitől e ténymegállapítás származik, a legendarombolás, netán valamiféle deheroizálás szándéka vezette, mint ezt életében, s halála után is olyan sokan állították, állítják. Hiszen ő egy életet •zánt Petőfi munkásságának tanulmányozására, rövid életútjának minden létező dokumentumát felkutatta, s ugyancsak bajos lenne feltételezni, hogy e lelkes kutatómunkában negatív érzelmek vezették volna. Őt is és másokat is, akik nem a frazeológiában, hanem a tények következetes felkutatásában látták az igazán forradalmi cselekvést, s az 1848 49-es polgári forradalom és szabadságharc méltó megbecsülését — a realizmus igénye vezette. És ez minden emlékezés értelme is. Persze, nélkülözhetetlen a kegyelet, a tisztelgés aktusa. Valóban szükség van arra, hogy nemcsak számontartsuk elődeink teljesítményeit, hanem emberi vállalásaik, el- szánásuk merészségét is ismerjük el. Az az ünnep azonban, amely a koszorúk elhelyezésével kimerül, amely, nem több, mint egy főhajtás a hősök és az egyszerű cselekvő emberek emléke előtt — óhatatlanul az Ady által emlegetett Tar- jagos Illések malmára hajtja a vizet. Frázissá alacsonyul az ünnep, amely pedig mai hétköznapjaink iránytűje is lehetne. Március I5-én pedig fel kell tennünk ezt a kérdést, s valójában feltehettük ezt az elmúlt százharminckilenc év alatt minden évfordulón, hogy voltaképpen ki a reális politikus? S egyáltalán „forrófejű” fiatalemberek csinálták-e 1848-at, avagy megfontolt, a kor valóságos lehetőségeivel tisztában lévő politikusok? Mert Petőfiről eléggé elterjedt tévhit, hogy ösztönös „vadzseni” volt, aki inkább érezte, mintsem tudta, hogy mit kell tennie. És „forrófejű” volt-e Kossuth Lajos, aki 1849 tavaszán — sok-sok külpolitikai érdek ellenére, nem is beszélve a belpolitikai ellenállásról — befejezte a forradalom ügyét, s detronizáltatta a Habsburg- házat a debreceni nemzetgyűléssel? És „forrófejű” volt-e Szemere Bertalan? És a heveskedés, az előre-ncm- látás hozatta-e meg, például, a már Szegeden ülésező nemzetgyűléssel az akkori Európa (s talán az egész világ) első nemzetiségi törvényét? Hiszen jó szerivel elsorolhatjuk azokat az úgynevezett ész érveket, amelyek a fontolva haladás mellett szóltak, amelyek fokozottabb óvatosságra intettek, amelyek szerint inkább várni kellett volna, s jobban figyelembe venni, hogy -Anglia aligha örül az európai szárazföldön egy törvényes uralkodóházzal szembeni fellépésnek, s hogy ugyan a Szent Szövetség rendszere a múlté, de az orosz cár nemcsak Napóleon ellen volt kész hadba szállni, megfékezendő a forradalmi hullám terjedését. Igen, voltak olyanok, s a progresszió táborán belül, akik március 15-én Kasz- szandnaként előre látták Világost is, sőt, a kegyetlen megtorlást. Például Széchenyi István, aki olyan sokat tett azért, hogy a sárba és nyomorba töppedt Magyar- ország ráébredjen elmaradottságára, de a forradalmat, a gyökeres szakítást a múlttal .már nem volt képes vállalni. Dehogyis akarom én Széchenyi deheroi- zálását: az ő tevékenysége nélkül 1848. március 15. be nem következhetett volna. Hiszen az a csekélyke ipari háttér, ami a magyar szabadságharc egy esztendejét életképessé tette, mindenképpen az ő műve volt. De elkövetkezett az a pillanat, amikor már kevés volt az akkori Európa legtehetségesebb és legreakciósabb diplomatájával,' Metternich herceggel való alkudozás. Petőfi nem volt „forrófejű” fiatalember. És Arany János sem a pillanat hatása alatt írta a Nemzetőrdalt. És Kossuth Lajos sem azért folyamodott a végső eszközökhöz,- tehát Közép- Kelet-Európa e távoli szögletében a köztársaság oly ismeretlen és veszedelmes (mármint a monarchikus Európa számára annyira ellenszenves) intézményének bevezetéséhez, mert az indulat elhomályosította látását. Az erőviszonyok valóban egyenlőtlenek voltak. De az sem kétséges, hogy az a Magyarország, amely 1849 derekán köztársaság lett, amely célként tűzte ki az ország lakosságának többségét alkotó nemzetiségekkel való megbékélést és polgári együttélést — a jövő útja volt. Petőfi és Kossuth, Szemere és Teleki László világosan felismerték — mégpedig gondosan készülve & majdani történelmi szerepükre —, hogy a fejlődés útja merre vezet. Érdemes, noha a kérdés történetietlen, egyetlen pillanatra arra gondolni, hogy mi lett volna, ha... Mi lett volna, ha hetven esztendővel később, 1918 azokra a reformokra építkezhet, amelyeket 1849 kezdeményezett... Hiszen még egy évtized sem telt el, s már Königgratznél a Monarchia csaknem halálos tőrdöfést kapott a poroszoktól. Tizennyolc esztendővel március idusa után, Deák Ferenc a kiegyezést előkészítő irataiban — a korra egyáltalán nem jellemző hallatlan merészséggel — majd a detronizáló országgyűlési nyilatkozat gondolatait idézi vissza. Majdnem szó szerint... Nem a kétségbeesett elszántság, nem a lendület ereje, nem is valami költői jószándék vezette azokat, akik 1848, március 15-én, és az azt követő 17 hónapban a harcot vállalták. Ök Magyarország jövőjét érezték meg. Ha tetszik, ők voltak a reálpolitikusok. A reális politika ugyanis a jövőbe lát. Kicsit tovább, mint a holnap. A holnap- utánba kíván tekinteni. De ehhez az szükségeltetik, hogy a tényeket ismerjük meg. Ahogyan Petőfi tanulmányozta a francia forradalom történetét, mely bibliája volt, hogy úgy ismerje valáki az ország gazdasági reáliáit, mint a Védőegyletet szervező Kossuth. S az is szükségeltetik, hogy ne a legendáknak higgyünk, kapcsolódhatnak azok bárha a Múzeum lépcsőjéhez, avagy ha azt akarják elhitetni velünk, hogy 1848/49 szép álom volt csupán. Az volt a valóság. Tiszteljük a valóság hőseit. E. Fehér Pál Megalakult az 1848—49-es forradalom és szabadságharc mártíremlékművének védnöksége. Az állampolgári kezdeményezésre létrejött és az állampolgárok egyéni hozzájárulására számító társadalmi védnökség olyan eszmének kíván emléket állítani, amelynek szellemisége a jelenre és a jövőre is hatással van. A 75 tagú védnökség kizárólagos joga, hogy döntsön az emlékmű kivitelezőjéről, a fővárosi tanáccsal közösen — s Budapest lakosságának véleményét kikérve — az emlékmű helyéről, és meghatározza az emlékmű-alapítvány, illetve az adományok kezelésének elveit — tájékoztatta az újságírókat hétfőn, a Magyar Sajtó Házában Pozsgay Imre, a védnökség elnöke. Elmondotta: a különböző utakon elindult kezdeményezők vállalták, hogy csatlakoznak e védnökséghez, így most már a nemzeti köz- megegyezés szellemében, a legnagyobb nyilvánosság előtt indulhat útjára a kezdeményezés megvalósítása. Hétfőn Mongóliába utazott Pál Lénárd, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, hogy részt vegyen a szocialista országok testvérpártjai ideológiai kérdésekkel foglalkozó KB titkárainak tanácskozásán. Kíséretében van BaraA védnökség 75 tagja — bár többségük neves közéleti személyiség — magánemberként vállalta ezt a társadalmi megbízatást, nem pedig annak az intézménynek, közösségnek, társadalmi vagy tömegszervezetnek, szövetségnek a képviseletében, amelynek tagja, illetve, ahol dolgozik. A társadalomban létező különböző áramlatok, irányzatok, szellemi törekvések képviselői jutottak így közmegegyezésre az 1848— 49-es forradalom és szabadságharc emlékművével kapcsolatban. A védnökség a következő hetekben dönt arról, hogy milyen formában — pályázat útján vagy . személyes felkéréssel — ad megbízatást az emlékmű kivitelezőjének, s számba veszi azokat a lehetőségeket, amely az emlékmű elkészülte után esetleg megmaradó pénz fel- használására kínálkozik. Az emlékmű felállítását legkésőbb 1989. október 6-ra tervezik. bás János, a KB osztályvezető-helyettese. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Dangászurengijn Szaldan, a Mongol Népköz- társaság magyarországi nagykövete. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és felesége 4 jugoszláv állam- és pártelnökség meghívására hétfőn a kora délutáni órákban Belgrádba érkezett. Péntek délig tartózkodik jugoszláviai baráti látogatáson. Űtjára elkísérte Vagyim Medvegyev, az SZKP KB titkára és több tanácsadó. A belgrádi repülőtéren az IL—62-es különrepülőgép- ből kiszálló Gorbacsovot, feleségét és kíséretének tagjait ünnepélyes külsőségek között Lazar Mojszov, az államelnökség elnöke, Bosko Krunics, a JKSZ KB Elnökségének elnöke, Marjan Ro- zsics, a szövetségi parlament elnöke, Branko Mikulics, a szövetségi kormány elnöke és más magas rangú személyiségek fogadták. Az SZKP KB főtitkárának ez az idei első külföldi útja. Először jár JugoszláviáElsősorban a kaposvári változások miatt, de a megye egyéb területeit is jótékonyan érintve készül az új somogyi telefonkönyv. Koltai Istvánt, a Somogy Megyei Távközlési Üzem vezetőjét kérdeztük: mikor fejeződik be az adatgyűjtés? — Március harmincegyedikén kell itt lezárnunk az adatgyűjtést és továbbítanunk az anyagot Budapestre. December elején minden telefontulajdonosnak — magánembernek és közületnek — kiküldtünk egy adatgyűjtő lapot, s kértük, hogy pontosan kitöltve küldjék visz- sza. ötezer előfizetőnk kapott ilyen nyomtatványt, ezren még nem juttatták el hozzánk adataikat. Ez azért ban, ahol a Szovjetunióból utoljára 1976-ban Leonyid Brezsnyev tett ilyen jellegű látogatást. Mihail Gorbacsov az ünnepélyes fogadtatás után a repülőtérről belgrádi szálláshelyére, a Beli Dvorba hajtatott. Az SZKP KB főtitkára hétfőn délután a, Föderáció Palotájában megkezdte hivatalos tárgyalásait Lazar Mojszovval és Bosko Kru- niccsal..A napirenden a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése és a nemzetközi helyzet időszerű témái szerepeltek. A tárgyalások kezdete előtt Mihail Gorbacsov az Avala hegyen megkoszorúzta a jugoszláv ismeretlen katona emlékművét, majd pedig a Belgrád felszabadításáért vívott harcokban elesett jugoszláv és szovjet hősök síremlékét. nem jó, mert így az illetőnek a régi adatait közli majd a könyv, s ez nem biztos, hogy egyezik a mai állapottal. Az adatközlő lapokat bármelyik postahivatalban le lehet adni, nem kell bélyegét ragasztani a borítékra, a posta ezeket a nyomtatványokat hivatalból eljuttatja hozzánk, azaz önmagához, a postához. — Az új könyv megjelenése a kaposvári gócközpont üzembe helyezésének egyik feltétele. Ezért július elsején az előíizetőknéi kell lennie, hiszen annyi lesz az új szám, hogy a tudakozó nem győzné az érdeklődőket kiszolgálni. Egyébként a tudakozót is korszerűsítik: a mikrofilmes megoldás helyett a számítógépest választották. Most folyik az adatok beprogramozása. Ezen a rendszeren a megyei adatok mindig a legújabb állapotot rögzítik .majd, és remélhetőleg javul az országos nyilvántartás is. Bár annak természetesen nagyobb az átfutási ideje, ha valami megyén kívül változik. A telefonkönyvre visszatréve: ez csak somogyi lesz, nem négy megyét összefoglaló, mint a most használatos. Jobb minőségű papírra nyomják majd, tehát remélhetőleg nem megy tönkre néhány hónap alatt úgy, mint elődei. — Április elsején megkezdjük munkaidő után és a hétvégeken a Búzavirág, a Toldi, a Béke és a Honvéd utca körzetében a telefonok előszerelését. Ezek az állomások október elsején szólalnak meg. Körülbelül ezer új telefont jelent ez az idén. Előresorolás, kivétel nincs, sorban megyünk és egyszerre • kapcsolunk. Háromezer régi telefonkészüléket, műszaki okok miatt, a következő hetekben díjmentesen újra cserélünk. L. P. Nagyteljesítményű IBM PC AT típusú számítógépet állítottak üzembe a Kaposvári Villamossági Gyár elektronikai fejlesztő laboratóriumában. Ezzel a berendezéssel a gyár mérnökei különböző géptípusok áramköreit tervezhetik meg Pál Lénárd Mongóliába utazott Számítógépre kerül a tudakozó Készül az új somogyi telefonkönyv
