Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-14 / 62. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP3A XLIV. évfolyam, 62. szám Ára: 1,80 Ft 1988. március 14., hétfő Örökségünk őrei Soha olyan népszerűségnek nem örvenfltek a vetélkedők, mint manapság. Bármelyik korosztály, bármilyen témában hajlandó a művelődési ház dobogójára állni, a televízió kamerái elé ülni. Mindenesetre a köz- művelődés különböző területéin felismerték a vetélkedőben rejlő lehetőségeket: mozgósít, s ismeretek elsajátítására, aktivitásra serk- kent. Az Országos Műemléki Felügyelőség a vetélkedő révén kívánja a középiskolásokat megnyerni a műemlékvédelemnek. Örökségünk őrei címmel küldték el az iskoláknak a felhívást, s meglepetéssel látták, hogy nyitott kapukat döngetnek. A vetélkedőt az Országos Műemléki Felügyelőség, a Művelődési Minisztérium, az Állami Ifjúsági és Sport- hivatal, a KISZ Központi Bizottsága, a Népművelők Egyesülete, a Városvédő és Városszépítő Egyesületek Szövetsége együtt hirdette meg, Többfordulós, levelező vetélkedő ez, amelybe menet közben is be lehet kapcsolódni. A lényeg, hogy minél többen játsszanak. Legalább ízelítőt kapjanak: miért olyan fontos hazánkban a műemlékvédelem. — Az iskoláknak elküldött felhívásból világosan kitűnik a cél: tudatosítani, hogy nem hagyhatunk kevesebbet utódainkra, mint amennyit elődeinktől kaptunk. Ez minden generáció történelmi felelőssége. Minden kor másképpen vélekedik az értékekről. Ám amit egyszer elpusztítanak, vagy pusztulni hagynak, az soha újjá nem teremthető. Múltunk legszembetűnőbben az épületeinkben jelenik meg. Ezredévek élnek így együtt velünk. Nem túlzás, ha azt mondjuk: az épületek pusztulásával saját gyökereinket ássuk alá. — A feladatok szándékosan nem könnyűek. Aki ebbe a tevékenységbe belekóstol, az előbb-utóbb úgyis megszállottja lesz e témának. S ez a vetélkedő jó Alkalom az ismeretszerzésre. A pályázók számára kijelöltek egy területet, amely lakóhelyüktől körülbelül 15 kilométeres körzetben található. Ez gyalogosan, vagy kerékpárral könnyen bebarangolható. A későbbiekben erre a vidékre vonatkozik az adatgyűjtés, a fényképezés. Egyszóval a terület feltárása: milyen műemlékek találhatók ott. Ha nem történik más, mint, hogy az iskolások feltérképezik vidékük műemlék vagy műemlék-jellegű épületeit, már ez is nagy szó. A leírások a közvetlen környezet figyelmét is felkelthetik. És sok figyelemfelkeltő leírásra számíthatunk: hatszáznál több csapat kapja meg időről időre a feladatokat. Többségük gondosan dolgozik. Tény, hogy napjainkban divat gyűjteni a régiségeket, s megőrizni magunknak azt. A mozgalom révén talán divattá válik leltárba venni a ma még nem, vagv alig ismert építészeti értékeket, is megőrizni azt az utókor számára. Somogybán a műemlékvédelemnek nemcsak szép hagyományai, hanem értékes eredményei is vannak. Azok a diákok, akik ebben a megyében erednek az építészeti emlékek nyomába, kitaposott úton indulnak már el, — ha igénylik — segítséget is kapnak. Új nemzeti közmegegyezésre van szükség Grósz Károly a KSZE Növénytermelési Rendszer közgyűlésén Szombaton évzáró közgyűlést tartott Szék- dezett tanácskozáson részt vett Grósz Károly, szárdon a KSZE Növénytermesztési Rendszer az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Agrárfejlesztő Közös Vállalat. A 11 megyére Minisztertanács elnöke, kiterjedő termelési rendszer központjában renÉvzaró közgyűlést tartott Szekszárdon a KSZE Növénytermelési Rendszer Agrofejlesztő Közös Vállalat. A 11 megyére kiterjedő termelési rendszer központjában rendezett tanácskozáson részt vett Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Képünkön: Dányi Pál a Baranya megyei PB első titkára és Grósz Károly A közgyűlés küldötteit — akik 257 termelőszövetkezetet, 29 állami gazdaságot és 13 ipari vállalatot képviseltek — Lakatos Csaba igazgató tájékoztatta a tavalyi év eredményeiről. Elmondta, hogy 1987-ben 13 növényi kultúrát integráltak és különösen a kukorica-, a búza. és a napraforgótermelésben értek el sikereket a partnergazdaságok. A KSZE több mint 50 féle agronómiái, műszaki és közgazda- sági szolgáltatást nyújtott, például 25 ezer fajta gépalkatrész forgalmazásában vett részt. A termelési rendszer az idén megfelelő szó- jatermelési’ és -feldolgozási technológiák kipróbálásával, átadásával az eddiginél jobban hozzá akar járulni a fehérjeprogram sikeréhez. A vitában Grósz Károly is szót kért. Elöljáróban az ország politikai közhangulatát értékelte, rámutatva: a társadalom egészé a szocializmusban képzeli el jövő- ' jét, elfogadja a párt vezető szerepét, azt, hogy a jelenlegi tulajdonviszonyokban nem következik be változás, s hogy a szocialista világközösséghez-való tartozásunk is alaptétel. A közhangulatban mégis észrevehető a jövőtől való félelem, a türelmetlenség, a követelőzés, helyenként az elért értékek lebecsülése. — A mai helyzet egyszerre jgényli a problémák sokoldalú politikai és szakszerű gazdasági elemzését — hangsúlyozta. — Új nemzeti közmegegyezésre van szükség, s ez az új nemzeti egység nem lehet olyan (Folytatás a 2. oldalon.) Ha kezdődik Gorbacsov jugoszláviai látogatása Mihail Gorbacsov és felesége a jugoszláv államelnökség és a JKSZ KB elnökségének meghívására hétfőn négy napos hivatalos baráti látogatásra Belgrádba érkezik. Lazar Mojszovval, az államelnökség elnökével a kétoldalú államközi kapcsolatok továbbfejlesztéséről és időszerű nemzetközi kérdésekről, Bosko Kruniccsal, a JKSZ KB Elnökség elnökével pedig, a pártközi együttműködés erősítéséről, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom helyzetéről, feladatairól folytat tárgyalásokat, közös nyilatkozatot is kiadnak, amely megerősíti az 1955-ös moszkvai és az 1956-os belgrádi szovjet—jugoszláv deklarációk elveinek érvényét és -értesülések szerint — azokat tovább gazdagítva a jövőbe mutató dokumentum is lesz. Az SZKP főtitkára Bel- rádban a szerb, majd kétnapos vidéki körútja során Ljubljanában a szlovén, Dubrovnikban pedig a hor- vát Köztársaság párt és állami vezetőivel is megbeszéléseket folytat. Látogatásának eredményeiről közös közleményt hoznak nyilvánosságra. Ezekben a napokban Belgrádban aláírják az új hosszú távú, 2000-ig szóló szovjet—jugoszláv gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési szerződést. A Minisztertanács irányelvei az árszínvonal-növekedés rövid távú mérséklésének szükségességéről és eszközeiről A Minisztertanács áttekintette az adóreformmal együtt járó termelői és fogyasztói árrendezést és elemezte az év eleji áremelkedéseket. Megállapította, hogy az eddig bekövetkezett változások összhangban vannak a népgazdasági előirányzatokkal. Az év elejei gazdasági folyamatok, egyes külpiaci áremelkedési irányzatok mellett is reális törekvés a tervezett árszínvonal betartása. Egyes vállalatok ugyanakkor nagyobb áremelkedésre számítanak, s ezért várakozó állásponton vannak saját áraik emelését illetően. Ebben megnyilvánul a gazdálkodók azon törekvése is, hogy az adóreform és a múlt évi szigorú kormányzati döntések hatását áremeléssel semlegesítsék. A vállalatoktól kiinduló áremelések a fogyasztói árakat is emelnék, s ezzel a lakosságot sújtanák. Az egész társadalomnak érdeke fűződik ezért az ilyen indíttatású áremelések elkerüléséhez. Ehhez szükséges, hogy a vállalatok fegyelmezett magatartást tanúsítsanak, s mellőzzék az indokolatlan és túlzott áremeléseket. Ez most a társadalmi közmegegyezés egyik lényeges kritériuma. Az adóreform úgy került végrehajtásra, hogy a bruttó bérek személyi jövedelemadó miatti emelkedését a kereseteket terhelő adók mérséklése összességében kiegyenlítette a vállalati szférában. A januári termelői árak tehát a vállalatok döntő többségében fedezetet nyújtottak a vállalati többletbérköltségre. A gazdálkodók jelentős része nagyobb mértékű béremelést hajtott végre 1987 utolsó két hónapjában, amely az idei jövedelmeket is emeli. A kormány elvárja, hogy ennek a gazdasági növekedésben, a hatékonyság javulásában legyen fedezete, s azt a gazdálkodók ne az árak emelésével teremtsék meg. A gazdálkodók egy részénél a termékek nem korszerűek, drágák, szervezetlen a termelési, értékesítési folyamat, ezért a mai kevesebb pénz mellett irántuk a kereslet is csökken. Mindez oda vezet, hogy a régi struktúrában kihasználatlanul maradhatnak a kapacitások, és tovább emelkednének a termelési költségek. Sok jel bizonyítja, hogy a gazdálkodók a kapacitás-kihasználatlanság többletköltségeit elsősorban belföldi vevőikre igyekeznek áthárítani, s nem csekély részük ellenvetés nélkül tudomásul is veszi azt. A kormány felhívja a figyelmet arra, hogy ilyen törekvésekkel szemben minden gazdálkodó — beleértve a kereskedelmet is — éljen az alku lehetőségével. Az áralkuban rejlő inflációmérséklés! lehetőséget, ami minden felhasználónak, kereskedőnek elemi érdeke, a gazdaságirányító szervek intézkedései nem helyettesíthetik. Az 1988-ra tervezett 15 százalékos árszínvonalnövekedés a januári intézkedések és részben még a múlt évi áremelések hatásaként nagyobb részt kitöltött. Ezek után árváltozásra csak a (Folytatás a 2. oldalon.) Munkásvélemények útravalénak Harmincnégy évvel ezelőtt segédmunkásként kezdett dolgozni Papp István, a Kaposvári Villamossági Gyár jogelődjében, a Vas- és Fémipari Kombinátban. Az általános gépipari technikum elvégzése után végigjárta a vállalatnál az úgynevezett „szamárlétrát”, s tavaly május elsején főosztályvezetőből a dolgozók szavazatai alapján a szakszervezeti bizottság titkára lett. Nem ismeretlen tehát előtte agyár gazdasági élete. November másodikától ez év január közepéig titkárképző tanfolyamod vett részt Balatonfüreden. Csoportjában ötven szakszervezeti titkár tanult. Akadtak köztük olyanok, akiket mindössze három héttel azelőtt bíztak meg ezzel a feladattal, voltak, akik függetlenített titkárként dolgoztak, s voltak, akik, mint Papp István is, társadalmi munkában. — Szigorú tematika szerint folyt a munka a tanfolyamon — számol be erről az Időről Papp István —, a mi csoportunkban négy iparág képviseltette magát, önkormányzati rendszerben tanultunk, a vállalati szakszervezeti élet modelljeként dolgoztunk. A konzultációkon és az osztályfoglalkozásokon kívül lehetőség nyílt tartalmas eszmecserékre, a fórumokon pedig megismerkedtünk a nagyvállalatokban zajló szakszervezeti munkával. Az egyik legemlékezetesebb ilyen tanácskozás számomra az volt, -amelyen az Alba Regia Építőipari Vállalat és a Bakony Művek vezérigazgatója tájékoz- .tatott bennünket. Izgalmas információkat mondott a Rába Vagon- és Gépgyár szakszervezeti titkára is. Egyértelmű ma már, hogy megváltozott a szakszervezeti munka iránya. Előtérbe került a gazdasági tevékenység, a — követelményekhez való alkalmazkodás. Az érdekképviselet sem csak az egyénre vonatkozik: fontosabb a közösség érdeke. A legfontosabb feladataink közé tartozik, hogy minden tagunkkal megértessük: ahhoz, hogy a kibontakozási programot hatékonyan segíthessük, nagyobb áldozatvállalásra van szükség. — A szervezettségünk 90 százalékos, erre méltán vagyunk büszkék. Természetesen akadtak, akik januárban kiléptek a szakszervezetből: összesen tizenegyen. Különösebben nem magyarázták, miért tették. A gyárban a tagság többsége aktívan részt vesz a szakszervezeti munkában, kitűnő közösség ková- csolódott össze. Nemcsak a szociális juttatásokat kérik, hanem bírálnak, vitatkoznak, véleményt mondanak. „ Sok szó esik közöttünk arról, hogy manapság nem könnyű politizálni. A szak- szervezeti gyűléseken nemegyszer fölmerült, hogy az új rendelkezések főleg a fiatalabb generációnak okoznak nehézségeket. Élesen vetették föl a gyermekruházati cikkek árának emelését, amely miatt, bizony, jóval nehezebb lett a fiatal házaspárok .élete. Az utólagos korrekció," a rendelkezés megváltoztatása pedig keserűséget okoz, s egyértelműen presztízsveszteséget. A másik fontos téma az, hogy legyen vagy ne legyen szak- szervezeti törvény. Sokan úgy vélik, eddig is jól dolgozott a szakszervezet, nincs rá szükség, mások viszont azt mondják: amit törvény szabályoz, az egyben biztonságot is jelent, s betartása mindenkinek kötelező. Nem egyeznek a vélemények a szakszervezeti bélyeg megszüntetésével kapcsolatban sem. Ebben a kérdésben is vannak olyanok, akik helytelenítik a megszüntetését, a többség azonban úgy gondolja, hogy ezzel az intézkedéssel segítették az aktivisták munkáját. A bizalmiaknak több. idejük jut a csoportjukkal való foglalkozásra, s végül az sem közömbös, hogy a bélyeg értékét, azaz körülbelül tízmillió forintot évente más, fontosabb célokra használhat fel a SZOT. — Mit tart most a legfontosabb feladatának a szak- szervezeti munkában? — Feltétlenül szeretném megőrizni az építő jellegű eszmecserék lehetőségét más vállalatok titkáraival. A közös gondolkodás, a feladatok megbeszélése sok olyan megoldásra ad * alkalmat, amit éppen azért, mert egymástól elzártan tevékenykedünk, esetleg észre sem veszünk. Tanulni, tapasztalatokat átvenni másoktól nem szégyen. Sőt! Nemcsak a saját ágazati szakszervezetünktől kaphatunk . hasznos útmutatót, jó módszereket és más iparágban is „elleshetünk”. Klie Ágnes
