Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-09 / 33. szám
2 Somogyi Néplap 1988. február 9., kedd Pártkonfortncia lowában Megkezdődött a második, döntő szakasz Minden századik választóra jutott egy tudósító hétfőn Iowa államban. Mintegy 200 ezer választásra jogosult vett ugyanis csak részt a küldöttválasztó párt- tanácskozásokon, az esemény azonban országos jellegű politikai csatának minősül, amely kétezer tudósítót vonzott a helyszínre. Az iowai párttanácskozások jelentik az elnökjelöltségért vívott csaták második, döntő szakaszának kezdetét, az itt elért jó helyezés komoly ajánlólevél a jelöltöknek a további küzdelemhez, másokat viszont már kibuktathat. A nyolc nappal később sorrakerülő előválasztás az ugyancsak kicsiny lélekszámú New Hampshire államban véglegesen eldöntheti jóegyné- hány jelölt sorsát a két pártban az elnökjelöltségért vetekedő, összesen 13 politikus közül. lowában a két párt tagjai külön-lkülön megrendezett helyi tanácskozásokon választják meg az első fordulóban a küldötteket — ösz- szesen mintegy 2500 ilyen kis helyi tanácskozást tartaAz amerikai elnökválasztási küzdelem nyitányának tekintik az Iowa városban hétfőn sorra került párttanácskozást. A képen: az elnökjelöltségért kampányt folytató egyik demokrata párti politikus, Mike Dukakis (az emelvényen balra) Hétfő esti kommentár ÖSSZTŰZ A TÁBORNOKRA Azt már megszokhattuk, hogy az újságok úgynevezett „színes hírei" között nap mint nap találkozhatunk kábítószerrel összefüggő jelentkezésekkel, vámőrségek refordfogásairól, rendőrségi rajtaütésekről. Az azonban, hogy a kábítószercsempészés első számú politikai jelentőségre tegyen szert, korántsem mindennapos esemény. Márpedig abban a mind nagyobb vihart kavaró vitában, amely az Egyesült Államok és a panamai vezetés között kibontakozott, épp ez áll a középpontban. Egy floridai bíróságon ugyanis a közelmúltban hivatalosan vádat emeltek a panamai fegyveres erők főparancsnoka ellen. Az amerikai bíróságon benyújtott iratok szerint Manuel Natonio Noriega tábornok „kábítószerkereskedésben való közreműködéssel” gyanósítható, s ezért ha esetleg az USA területére lépne — azonnal le is tartóztatnák. A különleges ügy érthető módon nyomban széles körű visszhangot váltott ki a nemzetközi sajtóban. A reagálások, vélemények azonban sajátos módon nem annyira a bírósági eljárás, még csak nem is a konkrét vádak tárgyköréhez kapcsolódtak. (E vádak távolról sem tűnnek teljesen támadhatatlannak, a tábornok állítólagos társait például meg sem nevezték.) Sokkal inkább előtérbe kerül az eljárás politikai háttere, amely a Noriega elleni össztüzet valószínűleg valójában kiváltotta. Ilyen mögöttes motívum lehet a korábbi válsággal kapcsolatban vallott, távolról sem egybeeső álláspont, így a Nicaraguával szemben teendő lépések. Friss leleplezés az is, hogy Reagan korábbi nemzetbiztonsági tanácsadója megtorlásokat helyezett kilátásba Panamával szemben, ha az nem csatlakozik a Fehér Ház Managua-ellenes törekvéseihez. A kulisszák mögött rejtőző igazi ok mégis, úgy tűnik, a Panama-csatorna ügye. Egy néhány évvel ezelőtt kötött szerződés értelmében az USA-nak az ezredfordulóig át kellene adni a stratégiai jelentőségű vízi- utat, s ezzel együtt felszámolni a közép-amerikai ország területén levő katonai támaszpontjait, kiképző táborait. Az annak idején Carter által aláirt egyezményt hosszú ideje heves támadások érik az amerikai jobboldal megannyi képviselője részéről, Noriega a panamai hadsereg főparancsnokaként viszont többször leszögezte, hogy ragaszkodik annak betartásához, az amerikai csapatok megadott határidőre történő távozásához. Könnyen lehet hát, hogy a tábornok által „megfélem- lítési kampánynak" nevezett bírósági eljárás mögött a csatornával kapcsolatos megfontolások állnak. A ká- bitószer-business sötét világa, átláthatatlan kötelékeivel persze kiválóan alkalmas bármilyen politikai manőverhez — s ez a vádirat összeállítói is pontosan tud- íák- Sz. G. nak. A küldöttek egy-egy elnökjelöltet képviselnék, így álakul ki azután az állam delegációja a nyári elnökjelölő párttanácskozásokra. Gandhi fogadta Voroncovot Radzsiv Gandhi indiai kormányfő hétfőn fogadta Julij Voroncov szovjet külügyminiszter-helyettest és részletes eszmecserét folytatott vele az Afganisztánnal kapcsolatos ügyekről. A diplomata átadta neki Mihail Gorbacsov főtitkár üzenetét is. Szintén az afgán politikai rendezés volt a fő témája Julij Voroncov és Natvar Szingh indiai külügyi államminiszter találkozójának. Az államminiszter a múlt ' hét péntekén Rómában felkereste Zahir sah volt afgán királyt. Iszlámábádi hivatalos források szerint szerdán a szovjet külügyminiszter-helyettes Új-Delhiből a pakisztáni fővárosba utazik, ahol várhatóan találkozik Ziaul Hakk elnökkel, Mohammad Han Dzsunedzso kormányfővel és Zain Nurani külügyi álla mminiszterrel. Diego Cordovez ENSZ-fő- titkárhelyettes, ak harmadik hete tárgyal a térségben az afganisztáni kérdésről, egy pakisztáni lapnak kijelentette, hogy minden érintett fél egyre .inkább kész az átfogó megegyezésre. „Az egyedüli hiányzó láncszem, úgy tűnik, az ideiglenes koalíciós kormány összetétele” — mondta a közvetítő. Bonnban megkezdődött a közös piaci külügyminiszterek tanácskozása. A képen: Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet (jobbról) külügyminiszter Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszterrel beszélget Igazságszolgáltatás 50 év múltán Történelmi jelentőségű bírósági döntés született a Szovjetunióban: a Legfelsőbb Bíróság a minap 50 éve hozott ítéleteket nyilvánított semmisnek, az 1938 márciusában megkonstruált „harmadik nagy moszkvai perben” elítélt személyeknek szolgáltatott igazságot. Nyikolaj Buharin és társai ügyének felülvizsgálatáról a Szovjetunióban az utóbbi hónapokban heves polémiák folytak. A „Buha- rin-effektuSról” a sajtó gyakran írt, szemtanúkat, kortársakat szólaltatott meg, akik elmondták emlékeiket a párt egykori „kedvencének” életútjától, személyiségéről. Ismeretessé vált Buharin utolsó üzenete is. Letartóztatása előtt diktálta le feleségének, aki ezt szó szerint megtanulta. Buharin ebben arra kérte a „párt eljövendő, fiatal, tisztességes vezetőinek nemzedékét”, hogy állítsák helyre becsületét. Szinte már „a levegőben volt” a „jobboldali trockista tömbben való részvétel” vádjával ötven évvel ezelőtt bíróság elé állított politikusok, népbiztosok, párttagok és pártonkívüliek rehabilitálása. Főleg azt követően fokozódott a várakozás, hogy Mihail Gorbacsov pártfőtitkár novemberi beszédében bejelentette: az SZKP PB különleges bizottságot állított fel, és azzal a feladattal bízta meg, hogy járjon végére a harmincas, a negyvenes és az ötvenes években lezajlott politikai pereknek; újítsa fel a rehabilitálás folyamatát, amely a XX. kongresszus után kezdődött el, majd később megszakadt. Ennek a meghirdetett programnak volt az első kézzel fogható eredménye a múlt heti bírósági döntés. A per vádlottai- nak a párton belüli hivatalos rehabilitálása még hátra van, de a Legfelsőbb Bíróság aprólékos felülvizsgálata nyomán feltárt tények nyilvánosságra hozatala után ez már biztosra vehető. A Legfelsőbb Bíróság üléséről helyszíni beszámolót közöltek a hétvégi szovjet lapok, így az olvasók „első kézből” tudhatták meg, hogyan zajlott le a testület történelmi jelentőségű tanácskozása. Mihail Marov, a Legfelsőbb Bíróság tagja az ülés után az Izvesztyija című lapnak adott nyilatkozatában ismertette a rehabilitációs folyamat jogi hátterét. A felülvizsgálati eljárás folyamán, a hatalmas meny- nyiségű peranyag és egyéb dokumentumok áttanulmányozásakor a jogászkollégák munkáját a szigorú tárgyilagosság vezérelte, a teljes igazság feltárása érdekében ki kellett zárniuk minden érzelmi tényezőt — mondta Marov. — Csakis a tények szigorú elbírálása lehetett mérvadó, történelmi jelentőségű rehabilitációs döntésről volt szó. S a felülvizsgálat egyértelműen bebizonyította, hogy az 1938-ban előterjesztett vádpontok nem voltak megalapozva. Ötven évvel ezelőtt a Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiumának közel sem volt olyan bizonyíték a kezében, amelynek alapján egy ilyen nagy horderejű perben halálos ítéleteket hozhatott. Kizárólag a vádlottak „vallomásai", erőszakkal és zsarolással kicsikart „vallomások" alapján hozták meg az ítéleteket — folytatta Marov —, ami a szocialista törvényesség súlyos megsértését jelentette. A Legfelsőbb Bíróság tagjai most egyöntetűen arra a megítélésre jutottak, hogy a vádlottak ártatlanok voltak. Nem álltak külföldi hatalmak kémszervezeteinek a szolgálatában, nem gyilkoltak meg szovjet vezetőket, nem törtek vezető politikusok életére, nem akarták a Szovjetunióban restaurálni a kapitalizmust, nem siettették a náci Németország Szovjetunió elleni támadását, és a háború i'Nct<''ban nem készültek meg- in ilju, az ellenség előtt a frontokat. Mindezek a vádpontok megalapozatlanok voltak. A per vádlottjainak személye jórészt feledésbe merült. Sokuk neve — ötven év után — most került ismét nyilvánosságra. Voltaképpen csak Buharin és Ri- kov, aki Lenin utódja volt a népbiztosok tanácsa élén, maradt meg az emlékezetben, de életútjukat, munkásságukat ismertető elemzést a Szovjetunió állompolgárai eddig nemigen olvashattak. Mostantól szerkesztői döntéstől függ, hogy melyik szovjet lap vagy könyvkiadó mit közöl műveikből. Az SZKP KB elméleti-politikai folyóirata, a Kommunyiszt idei második számában, A történelem lapjai című rovatában már közölte Nyikolaj Buharinnak azt a beszédét, amely Lenin politikai hagyatéka címmel, a forradalom vezetője halálának ötödik évfordulóján hangzott el. Hegedűs György DMITRIJ JAZOV ELEMZÉSE A PRAVDÁBAN Megmarad a katonai egyensúly A katonai egyensúlyról, a KHR—HHR szerződés jelentőségéről, a hadászati támadófegyverek csökentésének távlatairól, és az európai hagyományos fegyverzet és haderő korlátozásáról folytatott tárgyalások lehetőségeiről írt terjedelmes elemzést a Pravda hétfői számában Dmitrij Jazov hadsereg- tábornok, az SZKP KB PB póttagja, szovjet honvédelmi miniszter. Jazov határozottan cáfolja azokat a nyugati állításokat, hogy a KHR—HHR szerződés hadászati előnyöket biztosítana a Szovjetuniónak. Megállapítása szerint a katonai egyensúly megmarad mind Európa, mind pedig az egész világ tekintetében. Ugyanakkor hangsúlyozza a Szovjetunió készségét az európai hagyományos fegyverzet kérdéseinek megvitatására, figyelembe véve, hogy ez a probléma a hadászati támadófegyverzet kérdésével együtt előtérbe került. E problémák megoldását a két szövetség haderejének értékelésével kell kezdeni — mutat rá Jazov, utalva arra, hogy egyáltalában nem megoldhatatlan feladatról van szó. Kitér arra, hogy nyugati források szerint is tény : a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati fegyverzete, a VSZ és a NATO között jelenleg meghatározott katonai egyensúly áll fenn. A szovjet és amerikai hadászati támadófegyverzet paritását a szovjet miniszter egy táblázattal támasztja alá, amely az 1988. január 1-jéi állapotokat tükrözi : SzovjetEgyesült unió Államok Interkontinentális ballisztikus rakéták (IBR) indítóállásai: 1 390 1 000 ezen belül a több, külön-külön célba juttatható robbanótöltettel ellátott: 812 550 Tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéták (TBR) indítóállásai: 942 672 ezen belül a több robbanótöltetesek: 388 640 IBR és TBR indítóállások összesen: 2 332 1 672 ezen belül a több robbanótöltetesek: 1 200 1 190 Nehézbombázók (NB) : 162 588 ezen belül a manőverező robotrepülőgépek hordozására képes: 72 161 IBR, TBR és NB indítóállások összesen: 2 494 2 260 ezen belül a több robbanótöltettel ellátott i-ndítóállások 1 272 1 351 A hadászati hordozókon lévő töltetek száma megközelítőleg: 10 000 14 000— 16 000 Jazov utalt arra, hogy az adatok szerint a Szovjetuniónak valamivel több hordozóeszköze van, de az Egyesült Államok változatlanul több robbanótöltettel rendelkezik, s végeredményben a töltetekkel semmisítik meg a célpontokat. Egészében véve azonban megközelítőleg egyensúly áll fenn. A szovjet honvédelmi miniszter kitért arra, hogy Nyugaton néha torzítva mutatják be az arányokat, kiragadva bizonyos részleteket. Arról beszélnek, hogy - a Szovjetunió robbanótölteteinek 70 százaléka földi telepítésű IBR-eken található, míg az Egyesült Államoknál ez az arány alig éri el a 20 százalékot. Emellett viszont elhallgatják, hogy az Egyesült Államok tölteteinek több mint 80 százaléka található tengeralattjárókon és nehézbombázókon, ami többszörösen felülmúlja a szovjet hadászati erőnek ezt az összetevőjét. Jazov határozottan cáfolta azokat a nyugati állításokat, hogy a hagyományos fegyverzetben a VSZ „döntő fölénnyel” rendelkezne. A NATO szakértői előszeretettel hivatkoznak a páncélosokra, de nem hajlandók az egész fegyverzetet, a katonai doktrínákat összevetni. A NATO fölényben van egyes fegyvernemekben, a VSZ pedig másokban, de ezek az aránytalanságok egészében véve nem ingatják meg a katonai egyensúlyt — állapítja meg Jazov. Példaként hozza fel a haditengerészeti erőket, ahol a NATO többszörös fölénnyel rendelkezik. Vonatkozik ez a légierőre is. Éppen ezért a bécsi utótalálkozón a NATO- országok helytelenül vetik fel a kérdést, nem becsületes tárgyalásokat akarnak, hanem egyoldalú előnyöket, s ezzel akadályozzák az európai tárgyalások mandátumának kidolgozását. A szovjet honvédelmi miniszter kitér arra, hogy a haderő létszámának megállapításánál a NATO elfeledkezik a francia és spanyol hadosztályokról (egymillió fő), a nemzeti rendelkezésű egységekről, tartalékosokról és a mozgósítási raktárakról. A VSZ oldalán pedig az építő egységeket, a határőrséget, a rendőrséget, sőt, még a honvédelmi szövetségeket is figyelembe veszik. Európában a NATO és a VSZ haderejének létszáma csaknem megegyezik: 3 millió fős hadseregek állnak egymással szemben. A VSZ- nek 20 ezerrel több páncélosa van, de a NATO-nak 50 százalékkal több helikoptere (köztük páncélelhárító eszközökkel felszereltek), s csaknem kétszer annyi páncélelhárító rakétaüteggel rendelkeznek. Nyugati állítások szerint a VSZ fölényben van KŐzép-Európában — ám ez csak akkor igaz, ha nem vesszük számításba a francia haderőt. A NATO viszont egyértelműen fölényben van Európa déli szárnyán. Egészében véve a hagyományos fegyverzet terén egyenlőség mutatkozik — írja Jazov, s utal rá, hogy az új tárgyalások sikerét elősegítenék azok a bizalom- erősítő intézkedések, amelyekre a Szovjetunió szövetségeseivel együtt konkrét javaslatokat terjesztett elő.
