Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-06 / 31. szám

4 Somogyi Néplap 1988. február 6., szombat Üj szcrszámműhclyt alakítottak ki a homok- szentgyörgyi Aranyho­mok Termelőszövetkezet emlékmajori telepén. El­készültek az első gyártó- eszközök a Stapelbox dobozok gyártásához. 25 ezer darabot fognak ké­szíteni NSZK-bcli ex­portra. Az új beruházás rekordidő alatt készült el, és része az elmara­dott térségek fejlesztési programjának. (Makai Károly felvételei) HOMOSZEXUÁLISOK EGYESÜLETE ___________ V árják az engedélyezést „Utána lehet nevem is, arcom is...’’ Az Egészségügyi Miniszté­rium asztalán fekszik egy irat. a homoszexuálisok és a leszbikusok egyesületének alapítási kérelme. Dr. X. ideggyógyász orvossal be­szélgettünk, aki az egyesület szorgalmazója és szervezője. Az embernek meg kell is­mernie a világot, és a belső énjét is. „Ismerd meg ma­gad" — hangzott az ókori görög bölcs parancsa, s ez ma is érvényes. — Doktor úr, ön mikor fe­dezte fel önmagát? — Hatéves koromban már tudtam, hogy „más” vagyok. Természetesen azt, hogy mi­ben és miért: nem. Az or­vosi egyetemen mar érez­tem. A férfiak vonzottak, hiába kíséreltem meg ellene tenni akármit. Tekintettel arra, hogy vallásos vagyok, megkérdeztem lelkiatyámat, aki elmondta, hogy homo- szexualitásom teljesen ter­mészetes dolog. Édesanyám­nak is bevallottam, s meg­lepődtem, mert megértő volt. Egy ideig még a két pólus között vergődtem, meg is nő­sültem. Azután természete­sen jött a csőd. Ekkor már baráti társasághoz tartoztam — a homoszexuálisok meg­ismerik egymást —, s tízen, húszán jártunk össze, s él­tük az életünket. — Milyen ez az élet? A közvélemény nem, vagy alig tud erről. — Kulturált és emberi. Kö­zös operabérletünk volt, ki­rándulni és színházba jár­tunk, s természetesen egy­mással éltünk szexuális éle­tet. Nem orgiákkal és cso­portosan, hanem mindenki­nek megvolt és van a maga párja. Itt találtam meg az élettársamat. Lassan a kör­nyezetem is elfogadott, a munkahelyemen is tudják. Hadd jegyezzem meg, hogy egyébként mindannyiunkról tudják a körülöttünk élő em­berek, hogy homoszexuálisak vagyunk, ennek ellenkezőjét Hinni önámítás. — Azt gondolom, hogy nem minden homoszexuális vagy leszbikus ilyen „szerencsés”. — Igen. A legkiszolgálta­tottabbak az úgynevezett vé- cések. Általában családos fér­fiak. Ösztönük szinte min­dennap a nyilvános illem­helyekre hajtja őket, ahol azután öt perc alatt meg kell szabadulniuk biológiai kény­szerüktől. Partner mindig van. Általában Baranyából vagy Szabolcsból jött ci­gányfiúk. Az aktus milyen­ségétől függően 100—500 fo­rint az ára a „szolgáltatás­nak”. Mondanom sem kell. hogy számtalan betegség hordozói és továbbadói ezek a „vécés-ringyók”. A vécé­fülkébe sem nagyon vonul­nak már, azért, mert gyak­ran a „prosti” haverjai ott leskelődnek, és megverik a homoszexuálist. És sajnos egyre kevesebb a vécésnéni- ke. Tekintve, hogy a lakás- probléma égető, egyre többen vannak az ilyen minden ve­szélynek kitett társak. Aki­nek lakása van, annak is nagyon óvatosnak kell len­nie. Egy fogorvos kollégá­mat nemrég a székébe kö­töttek, és kiraboltak a pros- titulált férfiak. Gyakori a zsarolás is, nem nagy ösz- szegekkel, 1000—5000 forint­tal. de havonta, rendszere­sen. Egy-egy ilyen férfi pros- titulált fele annyiba kerül, mint egy nő, s legalább olyan sokan vannak. — Beszélne a jelenség eti­kai-orvosi veszélyeiről? — Tekintve, hogy a férfi prostituáltak naponta több aktust — néha tucatnál is többet — lebonyolítanak, u fertőzési veszély nagyon nagy. A leggyakoribbak: a vérbaj, a kankó és az AIDS! Van egy sereg új nemibeteg­ség, ami mostanában terjedt el. Ilyen a lágyfekély, a herpesz, ezekre nincs sem gyógyszer, sem gyógymód. Járt hazánkban például egy baráti országból érkezett ide­genvezető. Három napig volt itt, és tizenhárom embert fertőzött meg vérbajjal, amit azután több százan kaptak meg. — Mindez vonatkozik a nőkre is, tehát a leszbiku­sokra? — Igen, ők legalább any- nyian vannak, mint mi. A baktériumok és vírusok nem válogatnak. A leszbikusok kevesebb hamis bűntudat­tal kínlódnak, hiszen soha­sem üldözték őket. Bennün­ket pedig sokszor és sokáig. Testileg — szomatikusán — azonban legalább annyira kiszolgáltatottak. Az AIDS- től való félelem mégis egy táborba hozott bennünket. — Doktor úr. A tervezett vezetőségben tudomásom szerint szociológus is van, s ezt azért mondom, mert ta­lán reális becsléseik vannak arról, hogy hány biszexuális, homoszexuális és leszbikus él közöttünk? — Biszexuális (kétnemű- ség) orvosi meggyőződésem szerint nincs. Vagy-vagy! Tu­dom, hogy vannak, akik a népesség 30—40 százalékát mondják az egyneműt sze­retőnek. Ez túlzás. Óvatos és tudományos becsléseink sze­rint a népesség 10 százaléka. — Önök a legveszélyezte­tettebb népességréteg. Mit tehetnek az AIDS ellen? — Damoklész kardja a gyógyíthatatlan kór. Vér és sperma útján terjed, vala­mint hámsérülésekkel. Ezért a nők és a férfiak egyaránt veszélyeztetettek. Természe­tesen nemcsak a betegségnek, hanem a bűnözőknek is ki vannak téve sokan. A fő ve­szély azonban az AIDS. Ezért szerveztük meg egyesületün­ket, nők és férfiak, s kérel­münket benyújtottuk az Egészségügyi Minisztérium­hoz. Szóban már vállalták a védnökséget. Várjuk a hiva­talos jóváhagyást. — A televízióban már sze­repeltek, háttal, mint a bű­nözők közül néhányon, én is csak azt írhattam a neve helyett, hogy dr. X. ideggyó­gyász. Mikor lépnek a nyil­vánosság elé? — Társaságunk elismerése után közgyűlést tartunk. Utá­na lehet nevem és arcom is. (—) Lopással gyanúsítva Aiapelv: ha valakire gyanakszunk is, hogy bűnt kö­vetett el, mindaddig ártatlannak tekintendő, amíg bűnösségét minden kétséget kizáróan be nem bi­zonyítják. Időrendben sorolom az ese­ményeket. Szerdán estefelé szerkesz­tőségi ügyeleti szolgálatom­ban egy házaspár — akikkel kislányuk is eljött — segít­ségemet kérte : próbáljam tisztázni ügyüket, vagy leg­alább adjak tanácsot, hogy’ hová forduljanak gondjuk­kal. A férj csupán elkísérte társát, nemigen beszélt. A feleség elmondta: — Délután fél öt lehetett, amikor a kaposvári Flóra kisáruházban vettünk két Hemovit krémet és három csomag papírzsebkendőt. Ál­talában minden blokkot zsebre teszek, az erről szólót is megnéztem, de úgy lát­tam, hogy a dátuma nem jó. ezért visszaküldtem a kis- ianyt: kérjen egy számlát. Pedig akkor még nem is sejt­hettem, hogy később mi kö­vetkezik. Miközben a gye­rek a számláért odabent volt. megszámoltam a pénzem, és kevésnek találtam. Közel, az \dy Endre utcában lakunk, elszalajtóttám hát haza pén­zért a lányt, én pedig las­sacskán ballagtam a követ­kező úticél, a Somogy Áru­házzal egy épülettömbben le­vő Csemege ABC felé. A gyerek hozta a pénzt, de — mint utóbb kiderült — nagy hibát csinált: otthon letette a Flórában kért számlát. A Csemegében aztán elkaptak bennünket. Azt mondták, hogy a krémeket és a papír­Az idén jár le az ország­ban elsőként kibocsátott köt­vény visszafizetésének ha- tái’ideje. A Borsodi Iparcikk I. jelű kötvényt 1984-ben bo­csátotta ki a Borsodi Ipar­cikk Kereskedelmi- Vállalat, hálózatának fejlesztésére. A 30 millió forint értékű, ak­koriban igen magas, 11 szá­zalékos kamatozású kötvé­nyek igen gyorsan gazdára találtak: a kereskedelmi vál­lalat — az összeget 20 mil­lió forinttal megtoldva — ily módon megépíthette nagy iparcikk áruházát. A miskolci Eszperantó té­zsebkendőt ott loptuk. Hiá­ba igyekeztem mondani, hogy nem loptuk, hanem azt a holmit körülbelül negyed órája másutt vettük, végig sem hallgattak, minden mon­datomba belevágtak. Elvet­ték tőlem a Hemovitokat és a papirzsebkendőket. Közöl­ték, hogy régóta figyelnek már, és most végre elkaptak, tolvajok vagyunk. A jegy­zőkönyvet nem írtam alá. És most meggyanúsítva várha­tom, hogy bíróság elé kerü­lök. Szerdán este egyebet nem mondhattam, mint azt: ke­ressenek föl újra, csütörtö kön kilenc órakor, akkor majd elkísérem őket a Cse­megébe, s mindkét felet vé­gighallgatva remélem tisztáz­hatjuk az ügyet. Tegnapelőtt a Csemegében hamar lejutottunk az irodák közelébe. Az előkerülő üzletvezetőt arra kértem : mutatná meg a szerdán készített jegyzőköny­vet. s beszélne róla. hogy sze­rinte miképpen történt a do­log. Ö így szólt: — A hölgy itt lopott, majd a bíróságon panaszkodjék Engem nem érdekel a Somo­gyi Néplap. Mi köze ehhez a Somogyi Néplapnak, milyen alapon mennek oda panasz­kodni ? . Fölhívtam a vezető figyel­mét rá: jobb lenne egyelőre úgy fogalmazni : a hölgyet lopással gyanúsítják, és is­ren álló — 1986 közepén át­adott— áruház már az első, csonka évben 110 milliós forgalmat bonyolított le, az elmúlt, teljes gazdálkodási évben pedig már 290 millió­sat. A részletek fizetése, a kamatok törlesztése — ép­pen a vállalat megnövekedett forgalmának köszönhetően — nem okozott gondokat. Az első törlesztési évben 6 mil­lió, 1987-ben 12 millió fo­rintot fizettek vissza, s ugyanennyi maradt az idei, utolsó törlesztési esztendőre. mét kértem, hogy betekint hessek a jegyzőkönyvbe £ dolgok tisztázása végett. Az üzletvezető ezt megta gadta. Ám érdekes módon c is „betekinteni" kívánt, meri mikor kiderült a kurta be­szélgetés során, hogy létezik egy számla a Hemovitokró: és a papírzsebkendökről. ak­kor rögtön így szólt: — Na hol az a számla, nt hol? Mutassa! A panaszos készséggel meg­mutatta a kérdéses papirost Nem mintha ez számítót' volna... Hamar távoznunk kellett s Csemegéből, ahol nem lát­tam a jegyzőkönyvet, tehát nem tudhatom, hogy a vádló szerint mikor történt az ál­lítólagos tolvajlás. Minden­esetre átballagtunk a Flórá­ba, ahol a pénztáros emléke­zett a hölgyre és lányára, valamint arra is. hogy mi­kor jártak s vásároltak az áruházban. Ezután elbúcsúztam két útitársamtól, s a szerkesztő­ségben papírra vetettem tör­ténetüket. És még annyit: aki vásá­rolni szokott, az tudja, hogy általában több üzletbe is be kell térni, mire mindent si­kerül beszerezni. A boltok­ban viszont a bevitt csoma­gokat sehol sem hajlandók őrizni, tehát mindenki kény­telen magával cipelni szaty­rait^ akkor is. ha a cekkerek- ben már van olyasmi, amit az épp meglátogatott önki- szolgáló üzletben is lehet kapni. Így aztán igen sokan gyanúsíthatok meg könnye­dén. Mostani gyanúsítottjaim neve és lakcíme természe­tesen birtokomban van. Az üzletvezetőé pedig leolvas­ható a csemegebolton levő tábláról. Csütörtökön délelőtt ne­gyed tizenegykor ültem az írógép előtt, s épp befejezni szándékoztam e sorokat, ami­kor egy idős ember nyitotta rám az ajtót a következő sza­vakkal : — Van egy történetem. Engem becsaptak a Somogy Áruház melletti Csemege ábécé üvegvisszaváltójában... Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a véletlenek ilye­tén egybeesésének. Nem akartam újra élmenni az em­lített boltba azért, hogy is­mét megtagadják tőlem a kért információt. Az idős em­bert szerkesztőségünk pa­naszfelvevő irodájába vezet­tem. Luthár Péter Sikeres voll- az ország első kötvényakciója Csak az árklíma volt fagyos 1 PIAC» KORKÉP I Nem mertünk hinni a ko­sárszám kínált, csokronként 2 forintba kerülő hóvirág tavaszígéretében, hiszen még tél sem volt. A kaposvári hetipiac mégis fittyet hányt a borúlátó időjósokra és ha­misítatlan tavaszi pezsdülést mutatott. Üde színfolt volt a csokronként mindössze 3 fo­rintba kerülő ibolya, s han­gulatos a barka 8-ért. Nem csoda, hogy alig volt érdek­lődés a szálanként 22-re tar­tott szegfű iránt. A zöldségfélék közül a legtöbb méltatlankodásra a burgonya 14—16 forintos ára adott okot. 10-ért volt tűr­hető állagú fejeskáposzta, 15-ért lila, míg a hervadozó kel alig kellette magát 14- ért. 17-ért öntötték a szatyor­ba a főzőhagymát, s öttel kerül többe a lila csemege. Ügy látszik, az enyhe idő elrontotta a disznóvágási ked­vet, így a szerény kereslet miatt nem tudták 80 forint fölé tornászni a fokhagyma árát. 25-ért mérték a még mindig szemrevaló vegyes­zöldséget. A primőrtermelés aligha igényelt annyi energiát, mint a múlt télen. Sajnos ez nem látszik az árakon. Satnya, hegyes erőspaprikát is csak 10-ért adtak, 14 a saláta feje, paradicsom pedig Ka­posváron csak 300-ért lát­ható. Elérhetőbb volt a csomónként 6-ért kínált, színehagyott hónaposrétek, s a spenót 4-ért. Ennyibe került a zeller csokra is, míg petrezselymet 3-ért árul­tak. Ez alkalommal 120 forint volt a sampinyon gomba. Változó minőségű almát 15 és 30 forint közötti árakon kaphattunk. Nem ígért íz­orgiát a gerezdenként 7-ért tukmált sütőtök. A két haláruda között némi árverseny is kialakult, legalábbis a ponty esetében, mert a csarnokban csak ez volt 95-ért. Az új üzletben tízzel többe került, itt vi­szont választékot is kínáltak. Piacszerte 2,50-et kértek, 2,40-et fizettek a tojásért, s s tíz fillér miatt egyre töb­ben mutatkoztak késznek az alkudozásra. Egy testes ka­kas 170-et kóstált, s hasonló áron szerezhettünk be egy pár élő pecsenyecsirkét. Re­ménytelenül várt vevőre né­hány 300 forintba kerülő kacsa. 90 forint volt a vá- gottesirke kilója. B. F.

Next

/
Thumbnails
Contents