Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-06 / 31. szám
4 Somogyi Néplap 1988. február 6., szombat Üj szcrszámműhclyt alakítottak ki a homok- szentgyörgyi Aranyhomok Termelőszövetkezet emlékmajori telepén. Elkészültek az első gyártó- eszközök a Stapelbox dobozok gyártásához. 25 ezer darabot fognak készíteni NSZK-bcli exportra. Az új beruházás rekordidő alatt készült el, és része az elmaradott térségek fejlesztési programjának. (Makai Károly felvételei) HOMOSZEXUÁLISOK EGYESÜLETE ___________ V árják az engedélyezést „Utána lehet nevem is, arcom is...’’ Az Egészségügyi Minisztérium asztalán fekszik egy irat. a homoszexuálisok és a leszbikusok egyesületének alapítási kérelme. Dr. X. ideggyógyász orvossal beszélgettünk, aki az egyesület szorgalmazója és szervezője. Az embernek meg kell ismernie a világot, és a belső énjét is. „Ismerd meg magad" — hangzott az ókori görög bölcs parancsa, s ez ma is érvényes. — Doktor úr, ön mikor fedezte fel önmagát? — Hatéves koromban már tudtam, hogy „más” vagyok. Természetesen azt, hogy miben és miért: nem. Az orvosi egyetemen mar éreztem. A férfiak vonzottak, hiába kíséreltem meg ellene tenni akármit. Tekintettel arra, hogy vallásos vagyok, megkérdeztem lelkiatyámat, aki elmondta, hogy homo- szexualitásom teljesen természetes dolog. Édesanyámnak is bevallottam, s meglepődtem, mert megértő volt. Egy ideig még a két pólus között vergődtem, meg is nősültem. Azután természetesen jött a csőd. Ekkor már baráti társasághoz tartoztam — a homoszexuálisok megismerik egymást —, s tízen, húszán jártunk össze, s éltük az életünket. — Milyen ez az élet? A közvélemény nem, vagy alig tud erről. — Kulturált és emberi. Közös operabérletünk volt, kirándulni és színházba jártunk, s természetesen egymással éltünk szexuális életet. Nem orgiákkal és csoportosan, hanem mindenkinek megvolt és van a maga párja. Itt találtam meg az élettársamat. Lassan a környezetem is elfogadott, a munkahelyemen is tudják. Hadd jegyezzem meg, hogy egyébként mindannyiunkról tudják a körülöttünk élő emberek, hogy homoszexuálisak vagyunk, ennek ellenkezőjét Hinni önámítás. — Azt gondolom, hogy nem minden homoszexuális vagy leszbikus ilyen „szerencsés”. — Igen. A legkiszolgáltatottabbak az úgynevezett vé- cések. Általában családos férfiak. Ösztönük szinte mindennap a nyilvános illemhelyekre hajtja őket, ahol azután öt perc alatt meg kell szabadulniuk biológiai kényszerüktől. Partner mindig van. Általában Baranyából vagy Szabolcsból jött cigányfiúk. Az aktus milyenségétől függően 100—500 forint az ára a „szolgáltatásnak”. Mondanom sem kell. hogy számtalan betegség hordozói és továbbadói ezek a „vécés-ringyók”. A vécéfülkébe sem nagyon vonulnak már, azért, mert gyakran a „prosti” haverjai ott leskelődnek, és megverik a homoszexuálist. És sajnos egyre kevesebb a vécésnéni- ke. Tekintve, hogy a lakás- probléma égető, egyre többen vannak az ilyen minden veszélynek kitett társak. Akinek lakása van, annak is nagyon óvatosnak kell lennie. Egy fogorvos kollégámat nemrég a székébe kötöttek, és kiraboltak a pros- titulált férfiak. Gyakori a zsarolás is, nem nagy ösz- szegekkel, 1000—5000 forinttal. de havonta, rendszeresen. Egy-egy ilyen férfi pros- titulált fele annyiba kerül, mint egy nő, s legalább olyan sokan vannak. — Beszélne a jelenség etikai-orvosi veszélyeiről? — Tekintve, hogy a férfi prostituáltak naponta több aktust — néha tucatnál is többet — lebonyolítanak, u fertőzési veszély nagyon nagy. A leggyakoribbak: a vérbaj, a kankó és az AIDS! Van egy sereg új nemibetegség, ami mostanában terjedt el. Ilyen a lágyfekély, a herpesz, ezekre nincs sem gyógyszer, sem gyógymód. Járt hazánkban például egy baráti országból érkezett idegenvezető. Három napig volt itt, és tizenhárom embert fertőzött meg vérbajjal, amit azután több százan kaptak meg. — Mindez vonatkozik a nőkre is, tehát a leszbikusokra? — Igen, ők legalább any- nyian vannak, mint mi. A baktériumok és vírusok nem válogatnak. A leszbikusok kevesebb hamis bűntudattal kínlódnak, hiszen sohasem üldözték őket. Bennünket pedig sokszor és sokáig. Testileg — szomatikusán — azonban legalább annyira kiszolgáltatottak. Az AIDS- től való félelem mégis egy táborba hozott bennünket. — Doktor úr. A tervezett vezetőségben tudomásom szerint szociológus is van, s ezt azért mondom, mert talán reális becsléseik vannak arról, hogy hány biszexuális, homoszexuális és leszbikus él közöttünk? — Biszexuális (kétnemű- ség) orvosi meggyőződésem szerint nincs. Vagy-vagy! Tudom, hogy vannak, akik a népesség 30—40 százalékát mondják az egyneműt szeretőnek. Ez túlzás. Óvatos és tudományos becsléseink szerint a népesség 10 százaléka. — Önök a legveszélyeztetettebb népességréteg. Mit tehetnek az AIDS ellen? — Damoklész kardja a gyógyíthatatlan kór. Vér és sperma útján terjed, valamint hámsérülésekkel. Ezért a nők és a férfiak egyaránt veszélyeztetettek. Természetesen nemcsak a betegségnek, hanem a bűnözőknek is ki vannak téve sokan. A fő veszély azonban az AIDS. Ezért szerveztük meg egyesületünket, nők és férfiak, s kérelmünket benyújtottuk az Egészségügyi Minisztériumhoz. Szóban már vállalták a védnökséget. Várjuk a hivatalos jóváhagyást. — A televízióban már szerepeltek, háttal, mint a bűnözők közül néhányon, én is csak azt írhattam a neve helyett, hogy dr. X. ideggyógyász. Mikor lépnek a nyilvánosság elé? — Társaságunk elismerése után közgyűlést tartunk. Utána lehet nevem és arcom is. (—) Lopással gyanúsítva Aiapelv: ha valakire gyanakszunk is, hogy bűnt követett el, mindaddig ártatlannak tekintendő, amíg bűnösségét minden kétséget kizáróan be nem bizonyítják. Időrendben sorolom az eseményeket. Szerdán estefelé szerkesztőségi ügyeleti szolgálatomban egy házaspár — akikkel kislányuk is eljött — segítségemet kérte : próbáljam tisztázni ügyüket, vagy legalább adjak tanácsot, hogy’ hová forduljanak gondjukkal. A férj csupán elkísérte társát, nemigen beszélt. A feleség elmondta: — Délután fél öt lehetett, amikor a kaposvári Flóra kisáruházban vettünk két Hemovit krémet és három csomag papírzsebkendőt. Általában minden blokkot zsebre teszek, az erről szólót is megnéztem, de úgy láttam, hogy a dátuma nem jó. ezért visszaküldtem a kis- ianyt: kérjen egy számlát. Pedig akkor még nem is sejthettem, hogy később mi következik. Miközben a gyerek a számláért odabent volt. megszámoltam a pénzem, és kevésnek találtam. Közel, az \dy Endre utcában lakunk, elszalajtóttám hát haza pénzért a lányt, én pedig lassacskán ballagtam a következő úticél, a Somogy Áruházzal egy épülettömbben levő Csemege ABC felé. A gyerek hozta a pénzt, de — mint utóbb kiderült — nagy hibát csinált: otthon letette a Flórában kért számlát. A Csemegében aztán elkaptak bennünket. Azt mondták, hogy a krémeket és a papírAz idén jár le az országban elsőként kibocsátott kötvény visszafizetésének ha- tái’ideje. A Borsodi Iparcikk I. jelű kötvényt 1984-ben bocsátotta ki a Borsodi Iparcikk Kereskedelmi- Vállalat, hálózatának fejlesztésére. A 30 millió forint értékű, akkoriban igen magas, 11 százalékos kamatozású kötvények igen gyorsan gazdára találtak: a kereskedelmi vállalat — az összeget 20 millió forinttal megtoldva — ily módon megépíthette nagy iparcikk áruházát. A miskolci Eszperantó tézsebkendőt ott loptuk. Hiába igyekeztem mondani, hogy nem loptuk, hanem azt a holmit körülbelül negyed órája másutt vettük, végig sem hallgattak, minden mondatomba belevágtak. Elvették tőlem a Hemovitokat és a papirzsebkendőket. Közölték, hogy régóta figyelnek már, és most végre elkaptak, tolvajok vagyunk. A jegyzőkönyvet nem írtam alá. És most meggyanúsítva várhatom, hogy bíróság elé kerülök. Szerdán este egyebet nem mondhattam, mint azt: keressenek föl újra, csütörtö kön kilenc órakor, akkor majd elkísérem őket a Csemegébe, s mindkét felet végighallgatva remélem tisztázhatjuk az ügyet. Tegnapelőtt a Csemegében hamar lejutottunk az irodák közelébe. Az előkerülő üzletvezetőt arra kértem : mutatná meg a szerdán készített jegyzőkönyvet. s beszélne róla. hogy szerinte miképpen történt a dolog. Ö így szólt: — A hölgy itt lopott, majd a bíróságon panaszkodjék Engem nem érdekel a Somogyi Néplap. Mi köze ehhez a Somogyi Néplapnak, milyen alapon mennek oda panaszkodni ? . Fölhívtam a vezető figyelmét rá: jobb lenne egyelőre úgy fogalmazni : a hölgyet lopással gyanúsítják, és isren álló — 1986 közepén átadott— áruház már az első, csonka évben 110 milliós forgalmat bonyolított le, az elmúlt, teljes gazdálkodási évben pedig már 290 milliósat. A részletek fizetése, a kamatok törlesztése — éppen a vállalat megnövekedett forgalmának köszönhetően — nem okozott gondokat. Az első törlesztési évben 6 millió, 1987-ben 12 millió forintot fizettek vissza, s ugyanennyi maradt az idei, utolsó törlesztési esztendőre. mét kértem, hogy betekint hessek a jegyzőkönyvbe £ dolgok tisztázása végett. Az üzletvezető ezt megta gadta. Ám érdekes módon c is „betekinteni" kívánt, meri mikor kiderült a kurta beszélgetés során, hogy létezik egy számla a Hemovitokró: és a papírzsebkendökről. akkor rögtön így szólt: — Na hol az a számla, nt hol? Mutassa! A panaszos készséggel megmutatta a kérdéses papirost Nem mintha ez számítót' volna... Hamar távoznunk kellett s Csemegéből, ahol nem láttam a jegyzőkönyvet, tehát nem tudhatom, hogy a vádló szerint mikor történt az állítólagos tolvajlás. Mindenesetre átballagtunk a Flórába, ahol a pénztáros emlékezett a hölgyre és lányára, valamint arra is. hogy mikor jártak s vásároltak az áruházban. Ezután elbúcsúztam két útitársamtól, s a szerkesztőségben papírra vetettem történetüket. És még annyit: aki vásárolni szokott, az tudja, hogy általában több üzletbe is be kell térni, mire mindent sikerül beszerezni. A boltokban viszont a bevitt csomagokat sehol sem hajlandók őrizni, tehát mindenki kénytelen magával cipelni szatyrait^ akkor is. ha a cekkerek- ben már van olyasmi, amit az épp meglátogatott önki- szolgáló üzletben is lehet kapni. Így aztán igen sokan gyanúsíthatok meg könnyedén. Mostani gyanúsítottjaim neve és lakcíme természetesen birtokomban van. Az üzletvezetőé pedig leolvasható a csemegebolton levő tábláról. Csütörtökön délelőtt negyed tizenegykor ültem az írógép előtt, s épp befejezni szándékoztam e sorokat, amikor egy idős ember nyitotta rám az ajtót a következő szavakkal : — Van egy történetem. Engem becsaptak a Somogy Áruház melletti Csemege ábécé üvegvisszaváltójában... Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a véletlenek ilyetén egybeesésének. Nem akartam újra élmenni az említett boltba azért, hogy ismét megtagadják tőlem a kért információt. Az idős embert szerkesztőségünk panaszfelvevő irodájába vezettem. Luthár Péter Sikeres voll- az ország első kötvényakciója Csak az árklíma volt fagyos 1 PIAC» KORKÉP I Nem mertünk hinni a kosárszám kínált, csokronként 2 forintba kerülő hóvirág tavaszígéretében, hiszen még tél sem volt. A kaposvári hetipiac mégis fittyet hányt a borúlátó időjósokra és hamisítatlan tavaszi pezsdülést mutatott. Üde színfolt volt a csokronként mindössze 3 forintba kerülő ibolya, s hangulatos a barka 8-ért. Nem csoda, hogy alig volt érdeklődés a szálanként 22-re tartott szegfű iránt. A zöldségfélék közül a legtöbb méltatlankodásra a burgonya 14—16 forintos ára adott okot. 10-ért volt tűrhető állagú fejeskáposzta, 15-ért lila, míg a hervadozó kel alig kellette magát 14- ért. 17-ért öntötték a szatyorba a főzőhagymát, s öttel kerül többe a lila csemege. Ügy látszik, az enyhe idő elrontotta a disznóvágási kedvet, így a szerény kereslet miatt nem tudták 80 forint fölé tornászni a fokhagyma árát. 25-ért mérték a még mindig szemrevaló vegyeszöldséget. A primőrtermelés aligha igényelt annyi energiát, mint a múlt télen. Sajnos ez nem látszik az árakon. Satnya, hegyes erőspaprikát is csak 10-ért adtak, 14 a saláta feje, paradicsom pedig Kaposváron csak 300-ért látható. Elérhetőbb volt a csomónként 6-ért kínált, színehagyott hónaposrétek, s a spenót 4-ért. Ennyibe került a zeller csokra is, míg petrezselymet 3-ért árultak. Ez alkalommal 120 forint volt a sampinyon gomba. Változó minőségű almát 15 és 30 forint közötti árakon kaphattunk. Nem ígért ízorgiát a gerezdenként 7-ért tukmált sütőtök. A két haláruda között némi árverseny is kialakult, legalábbis a ponty esetében, mert a csarnokban csak ez volt 95-ért. Az új üzletben tízzel többe került, itt viszont választékot is kínáltak. Piacszerte 2,50-et kértek, 2,40-et fizettek a tojásért, s s tíz fillér miatt egyre többen mutatkoztak késznek az alkudozásra. Egy testes kakas 170-et kóstált, s hasonló áron szerezhettünk be egy pár élő pecsenyecsirkét. Reménytelenül várt vevőre néhány 300 forintba kerülő kacsa. 90 forint volt a vá- gottesirke kilója. B. F.
