Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-05 / 30. szám
1988. február 5., péntek Somogyi Néplap 3 Szocializmusról gondolkodva Érdekütközések Hámba fogják az ötleteket — Két pályadíj nyomában Házasították a zsírt a kukoricapehellyel Van-e a politikának fontosabb dolga, mint megteremteni a társadalmi érdekérvényesülések feltételeit a jelenben, és bővíteni ezeket a jövő számára? Van-e nehezebb dolog, mint a jelen és a jövő érdekeit egyeztetni, az ütközéseket levezetni? A jövőbeni érdekeknek az a bajuk, hogy áldozatokat követelnek a jelenben. A jelen érdekeinek az a bajuk, hogy gyakran erőket vonnak el a jövőépítés elől. Milyen jó lenne olyan mértékben emelni a kerseteket, mint ahogyan a fogyasztói árszínvonal emelkedik! Legalább a reálkereset ne csökkenjen. De a jelen helyzetben ezt nem lehet. Sok pénzt kell fordítani a beruházásokra, a műszaki fejlesztésre, törlesztésre, adóra — és pillanatnyilag erre sincs elég. A vállalati tanácsokban véget nem érő viták folynak arról, hogyan lehet fennmaradni, és hogyan lehetne a vállalat jövőjét stabil alapokra építeni. Az ország sincs különb helyzetben. Hiszen most kell segíteni a létminimum határán levő családokon, a versenyképesség alsó határán levő vállalatokon; most kell legalább megtartani azt a színvonalat, amelyet nyugdíjrendszerben, szociálpolitikában, oktatásban és egészségügyben már elértünk. Legalább szinten kell tartani a tömegközlekedést, a lakossági ellátást, a szolgáltatásokat. Sokszor erre is kevés a pénz, nemhogy a jövő építésére. Ha nincs egységes, jól felépített és megfogalmazott eszmerendszer — ideológia —,. akkor nem lehet valódi koncepció sem, amely a tennivalók fő irányait és tartalmát megjelölné. Koncepció és jövőkép nélkül nehéz átfogó országos programokat csinálni és a tömegeket emellé állítani. Nehéz megmagyarázni és elfogadtatni, hogy most éppen a jövő miatt kell áldozatokat hozni. Gyakran elhangzó kérdés : hol a biztosíték arra, hogy nem válik hiábavalóvá a nép áldozata? Legalább hét éve folytatunk egy restriktiv (visszafogó), defenzív (védekező) és deflációs (mindenütt pénzszűkét teremtő) gazdaságpolitikát, de ez eddig sehova sem vezetett A jelen és a jövő érdekei közötti ösz- szeütközés tovább nőtt. Nem igaz, hogy az emberek nem hajlandók áldozatot vállalni, akár a családban, akár a vállalatnál, akár lakóhelyükön. Nem igaz, hogy nem hajlandók a szebb és jobb jövőért odaadóan dolgozni. Ha megnéznénk, hogy a rengeteg túlóra, túlműszak, vgm-munka által keresett munkajövedelem mire megy, kiderülne, hogy nem ivásra, nem tengerparti üdülésre, hanem lakásépítésre, bútor- vásárlásra és hasonlókra. Vagyis: emberibb jelen- és jövőépítésre. Megnőtt a lakossági vásárlóerő, de ez nem lendítette fel a gazdaságot. Áremelésekkel, adókkal, elvárásokkal többnyire lefölözték a jövedelmeket, legyen az családi, vállalati, tanácsi vagy egyéb jövedelem. A belső felvevőpiac szűkülése azonban a termelést is visszafogta, mert ami nem fogyott el itthon, azt nehezen tudtuk külföldön haszonnal értékesíteni. A ráfizetéses eladások meg ugyancsak csökkentették jövedelmeinket. Csökkent a vállalatok rendelés- állománya és kapacitás-kihasználása. A magas vállalati rezsi megnövelte a gyártmányok önköltségét, rontotta ár-versenyképességüket. Nem nőtt a nemzeti jövedelemnek az a része, amelyből mint megtakarításból törleszthet- tük volna adósságunkat. A népen nem múlott, hiszen az emberek többsége dolgozik, a jelenben a jövőért napi 10—12 órát is. Az sem rajtuk múlik, hogy a jelenben hozandó áldozatokért nem túlságosan lelkesednek, hiszen az 1988. évi szabályozók, adók számukra még nem a jól érzékelhető kibontakozást, nem a várt megújhodást szolgáló reformot közvetítik, hanem csupán azt, hogy addig takarózzon, amíg a takaró ér. összébb megy a takaró, mi is menjünk ösz- szébb — amitől a takaró még kisebb lesz . .. Nem haszontalan dolog tehát alaposan megvizsgálni, milyenek is nálunk jelenleg a társadalmi és a gazdasági folyamatok; milyen a tömegek és a politika viszonya: hogyan kell úgy spórolni, hogy annak értelme is legyen. Ezek bizony alapvető elméleti, ideológiai kérdések. És alapvető nemzeti kérdések. Itt az ideje, hogy a nemzetbiztonságot ne csak katonai szempontból értelmezzük. A gazdasági, jóléti értelemben vett jövőépítés, jövőbiztosítás —. ha fenn akar maradni — minden nemzet örök feladata. El kell érnünk, hogy biztonsággal el legyünk látva nyers- és alapanyagokkal, energiahordozókkal, bármikor hozzájussunk a gazdaság jó működéséhez szükséges pótalkatrészekhez, korszerű gépekhez, műszerekhez. Nem „jövőépítés", nem takarékosság az, amikor egy olcsó import- alkatrész hiánya sokmilliós kárt okoz az országnak, nehezítve éppen azt az exportot, amiből pénz születne a későbbi importbeszerzésekhez? Ez olyan „áldozat" a jelenben, amely a jövőt is feláldozza. Spórolni csak ott és akkor érdemes, ahol és amikor kimutathatóan nem több a kár, mint a haszon. Hazánk nagy szerencséje, hogy a gazdasági és a társadalmi reformfolyamatot viszonylag harmonizáltan vittük végig. Érvényesítettük — ha nem is hibátlanul — a gazdaságpolitikában és a társadalompolitikában is az arányos fejlődés törvényét. Stabilitás és változás. Folyamatosság és megújulás. A történelem nem rendezőpályaudvar. ahol a nemzet vonatát át lehet rakni a 2-es vágányról a 18-asra. Egyetlen egy váltóállítást is nehezen bír a nemzet, nagy lehet a megrázkódtatás. A legnehezebb időkben is meg kell őrizni a társadalom és a gazdaság szerelvényének kezelhetőségét, kontrollálhatóságát, szabályozhatóságát. És az utasoknak minden körülmények között tudniuk kell, hogy Fiová viszi őket a vonat. — Csurgónak évtizedes lemaradásokat kell behoznia — mondta Gál Endre tanácselnök. — Az elhibázott településpolitika miatt számos település küszködik hasonló gondokkal. Példaként csak a*? építőipart említem: hiánya ma egyre inkább érződik, főleg a lakásépítésnél. Az idén is úgy próbálunk segíteni magunkon, hogy telkeket alakítunk ki, s támogatjuk a magánerős építkezést. Most Felsőcsurgón alakítunk ki új házhelyeket saját erőből, illetve hárommillió forint OTP-hitelből. Az idén ötvenmillió forintot költhetnek fejlesztésre. Ebből több nagyobb beruházást kezdenek el, s folytatnak majd jövőre. A legfontosabb, hogy harmincegymillió forintos költségvetéssel a szakmunkásképző intézet mellett egy kollégium építése is megkezdődik. Ha elkészül, Lehet-e a tehenet zsíros kenyérrel etetni? Használ-e a beteg földnek a vitamininjekció? A kicsit furcsán hangzó kérdésekre Vörös Fe- renctöl, a Kaposvári Agrárkutató Fejlesztő Közös Vállalat igazgatóhelyettesétől kértük a választ, annak okán. hogy újabb két pályadíjjal bizonyították tevékenységük eredményességét. — Ha a tevékenységüket egy szóval akarnám megnevezni, azt mondanám agrárinnováció. Érthetőbbé tenné ezt számunkra? — Tulajdonképpen mező- gazdasági újítások pártolásáról, menedzseléséről és a gazdálkodásba való bekapcsolásáról van szó. Hat éve alakult a vállalat. Ma már az ország különböző részéből 37 tagja van a cégünknek. Az ötleteket és a tudást akarjuk kamatoztatni a gazdaságos, nyereséges mezőgazda- sági termelés érdekében. — Mennyi idő telt el az ötlettől a megvalósulásig? — Minél életképesebb egy ötlet, annál rövidebb az idő. Itt egy ötlet vetett föl újabb ötletet. Régebbi témánk már a vágási hulladék és az állati tetemek feldolgozása és •takarmányként való értékesítése. Emiatt volt fontos, hogy a feldolgozásnál megtakarítottuk a teljes valutaköltséget: magyar gépsorral. Február elején újjászervezték a megyei előadóirodát. A szervezők, a KISZ megyei bizottsága és a KISZ-iskola, az idén is változatlan céllal indítja útjára — immár ki tudja hányadszor — az irodát. Az' alapszervezetek, vitafórumok munkáját kívánják megkönnyíteni olyan szakemberek segítségével, akik vállalták, hogy bárhol, és bármikor megtartják vitaindító vagy tájékoztató előadásaikat. Horváth Anikótól, a KISZ- iskola igazgatójától megtudtuk, hogy tavaly a Jövőnk a tét! — akcióhoz kapcsolódva a legtöbben a gazdaságpolitikai előadások iránt érdeklődtek. Különösen a dolgozói területen működő alapszervezetek fordultak gyakran az irodához, míg a közép- és felsőfokú intézetek tanuló elsősorban az oktatásügy és diákmozgalom kérdéseiben jártas szakembereket hívták meg alapszervezeteikhez. akkor különböző átcsoportosításokkal újabb tantermekhez juthat a gimnázium, s végre méltó helyre kerülhet a helytörténeti gyűjtemény. Megkezdik a körzeti kisegítő iskola és kollégium kialakítását is. Csurgón az utakra eddig hárommillió forintot költöttek, elkészült a belvízhálózat fele. Az év végén a lakások ötven százalékában lesz vezetékes gáz. A településfejlesztési hozzájárulások kétmillió forintjából, a kibocsátott kötvények várható tizenötmillió forintjából az idén megkezdik a rendelőintézet rekonstrukcióját. Olyan orvosi intézményt akarnak, amely valóban megfelel az alapellátás követelményeinek. A település a gazdaságilag elmaradott térségek közé tartozik, a felzárkóztatásukra kiírt pályázaton tavaly töbtech ni kával helyett esi teli ük a drága nyugatit. Ilyen működik a Böhönyei Állami Gazdaságban, a Dél-somogyi Állami Gazdaságban. A feldolgozás utáni két végtermék: a húspép és az ipari zsír. Az ötletet az ipari zsír felhasználása adta, hogy olyan takarmánykomponenssé kellene átalakítani, amit eredményesen fölhasználhat- hatnánk állatok etetésére. A megyei előadókon kívül időnként országos szaktekintélyeket is meghív a központi előadóiroda egy-egy előadás megtartására. A fiatalokat sok minden érdekli, az egészséges életmód, a lakáshoz jutás problémái, a kulturális kérdések, a gazdasági gondok. A KISZ Központi Bizottsága a közelmúltban foglalkozott a lakásgazdálkodási kérdésekkel, ezeket most az alapszervezetek .szintjén újra megvitatják. Indul egy újabb vitasorozat is, Milyen szocializmust építsünk? — címmel. A vitaindító anyaghoz videofilm is készült, melynek érdekessége, hogy somogyi fiatalokat is megszólaltat. Tavasszal az iskolai KISZ- alapszervezetek is bekapcsolódhatnak a munkába. Siófokon propagandista klub, helyi fórumok várják a fiatalokat. Rendszeres vendégek ezeken a megyei előadói iroda képviselői is. ben vettek részt. A költség- vetési üzem például fejlesztette építőipari részlegét. Létrehoztak egy harminc-harmincöt embert foglalkoztató műanyagipari üzemet is, melynek átadása a napokban várható. Ügy valósították meg, hogy az igények növekedése esetén tovább bővíthető. Le kellett mondani a bevásárlóközpontról. Helyette a kiskereskedőkre számítanak. Az áfész most építi a hetedik élelmiszerboltot Csurgón, s ígérik, december végéig átadják a tizenhét szobás szállodát a főtéren. Felújított étteremmel, presszóval, bisztróval. A társközségek sem maradnak mostohagyermekek: megkezdődik Szenta és Csurgónagymarton ivóvízvezetékének építése, Szentán közösségi ház is épül. Leegyszerűsítve tehát: lehet-e zsíros kenyérrel etetni a szarvasmarhát? Természetesen nem! Ám ha ezt az ipari zsírt egy új eljárással kukoricapehelyhez kötjük, máris lehet. Ehhez hasonló dolgot is csináltak már, de szintén tőkés importból származó gépekkel. Mi a császári tsz ipari üzemágával készíttettük el az öt extrudáló gépet. Ez a gép ledarálja a kukoricát, szűk keresztmetszetű lyukakon, magas nyomáson és nagy hőfokon elkészíti a kukoricapufit. Ezt megdarálva keveri a zsírral, és kész az új, jó hatásfokú takarmányadalék. Ennek az átfutási ideje két és fél év volt. Az első üzemévként a tavalyit jegyeztük. A gyártósor évi teljesítménye négyezer tonna tápanyag. — A másik dijat egy ügyes járműért kapták az iparjog- védelmi kiállításon. Mikor látjuk ezt a gazdaságokban? — Már látható, igaz, csak egy: a nagykanizsai tsz-ben. Nagyító alá vettük mennyire megoldatlan a hígtrágya hasznosítása. Milyen sok pénzt követelő, lassú megoldást ígérő vállalkozás, hogy csak egy példát említsek, a kaposvári szennyvíztelep megépítése. A mi gépünk „nem váltja meg a világot", Andocs délidőben csendes falu. — Községünkben 1400 lakos él — mondta Horváth István elöljáró —: van általános iskolánk, kultúrhá- zunk, boltunk, vendéglőnk, óvodánk, mozink, orvosi rendelőnk, postánk, takarékszövetkezetünk. Az orvoslakás építésekor avarkori sírokra is bukkantak. A község földrajzi adottságai jók, főútvonal mellett fekszik, múltja és idegenforgalmi vonzereje is azt kívánná, hogy jobban kihasználhassuk lehetőségeinket. A felnőtt lakosság nagy része azonban Tabra, Karádra, Nágocsra, a Balatonra jár dolgozni. Szükségünk lenne munkahelyre, hiszen sokan szívesebben dolgoznának itthon. Az általános iskola alsó tagozata a régi kolostorépületben van, a deszkákból tá- kolt lépcsőkön bicegünk föl, egy itt-ott hézagosra sikeredett deszkaajtón. Ezen keresztül lehet az iskola folyosójára jutni. Patinás ajtók nyílnak a folyosóról az egykori cellákba. Két ilyen kis cellából lett egy tanterem. Látszik ez a padló repedéséből, a fal kiszögellésé- ből, a másik ajtó helyéről, a szűkre szabott ablakokról. A lépcsők domborúra kopottak. A tér másik oldalán található iskolaépületben az A neve kicsit bonyolult: önjáró, iszapelhelyező, környezetkímélő célgép de enyhíti a gondokat. Egy hasonló kanadai hígtragyázó gép 17 millió forintba kerül, a miénk hatmillióba. E gép ráadásul többféle hasznosítású, hiszen a tartályt és az injektáló berendezést leszerelve nehéz terepen akár erőgépként, akár fahordóként is használható. Egyszerre 13 000 liter hígtrágyát tud fogadni, majd 36 méter szélességben, csövecskéken keresztül a földbe juttatja. Környezetvédelem, mezőgazdasági hasznosítás, hígtrá- gyakihordás — tehát akár településtisztaság is — egyszerre szerepel a gép jó tulajdonságai, a hasznosítási lehetőségei között. — Hány ötlettel foglalkoznak évente, és ebből mennyi jut el a megvalósításig? — Tíz-tizenöt ötlettel foglalkozik a vállalat, ám ebből mindössze két-három újítással lépünk a piacra. Elvünk, hogy csak az életképes újításokat menedzseljük, amelyek a gazdaságban is bizonyították hasznosságukat. andocsi, a kisbárapáti, a bonnyai és a fiadi felső ta- tagozatosok. A körlümények itt jobbak, csak a termek túlzsúfoltak. Szabó Antal tanár, a községi párttitkár: — Az iskola áldatlan állapotban vani különösen az alsó tagozat, Andocs rendezési tervében szerepel egy nyolc tantermes iskola építése, amit a tanács bővítéssel szeretne megoldani. — Fölmérést végeztünk a lakosság körében. 120-an jelezték, hogy hazajönnének dolgozni, ha lenne munkahely, — veszi át a szót újra az elöljáró. A község családjai ezer forint TEHO-t szavaztak meg azért, hogy létesüljön új munkahely. Tavasszal a lakók társadalmi munkával csinosítják a központot, rendbe teszik a parkot, festik a padokat. A kulturális életet Piurko Györgyné pedagógus irányítja. A különböző ünnepségeken fellépnek az úttörők, a KISZ-esek, a néptánccsoport, a felnőtt női pávakör. A fiataloknak van citeraze- nekara, rajz-, báb- és német nyelvi szakkörük. Eredményes a gazdakör is. Nem eseménytelenek a téli napok Andocson. Gyarmati László BŐVÜLT AZ ELŐADÓI IRODA Új vitafórum indul dr. Pirityi Ottó A TANÁCSOK 1988. ÉVI TERVEIBŐL _____________________ H iányzik az építőipar Csurgón B. j. TÉLI ANDOCS Hazajönnének, ha lenne munkahelyük
