Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-27 / 49. szám
1988. február 27., szombat Somogyi Néplap 7 SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Hány éves lehet a babócsai napsugár? Ej, de buta kérdés! Számít az, hogy ezer vagy ötezer? Amióta a föld föld, amióta a nap nap, a kérdés fölösleges. Süssön, fényezze a templom csúcsát, rakjon meleget udvarra, térre, rétre, ez itt a lényeg. Babócsán él egy öreg iparos, aki erre megingatja a fejét. Tehát megint csak a ma számít; ki az a bolond, aki a múlttal törődik? Ki az, aki ebben a világban drága idejét holmi bolondságokra pazarolja? Arra, hogy vajon hány éves lehet a település, milyen nyomai vannak ennek, s történetének egybeláttatására baráti kört is szervez. As és segítséget nyújt az ásatásokban, helytörténeti kiállítást rendez, települést fényképez, környezetet óv. Még ha tanár Lenne! Igen, abból a régi fajtából, akiből sohasem alszik ki a tűz, aki után valami nyom maradt minden községben. De egy iparos!? Az egy élet racionalitásával küzdött a megélhetésért, a pénzért. Mi dolga lenne ilyen botorságokkal, mint a- falutörténet, települése múltja? — Régi cserepek után nyomozni, vártöltések mentén lapátolni vagy éppen okiratokat, könyveket bújni, ezt én nem piros betűs napként fogom föl. Ez nem az én vasárnapom! Hétköznapi életem. Az életet csak így tudom teljesnek elképzélni. Sok mindennek szerencsésen kell1 persze alakulnia ehhez. S ezt a szerencsét többször is kézhez kaptam a hatvanegvnéhány év alatt. Miféle szerencsék voltak ezek? 1920-ban megszületett Somogyaracsony Herbaiaknál egy kisfiú. A szülők a legszegényebben tudták csak nevelni. Apja kőműves volt. az édesanyja a családot szolgálta. A szegénység aztán különös elhatározásra vitte rá a családot, amely csak a ma emberének különös, akkoriban mindennapos történetnek számított. A somogvaracsi fiút a gazdagabb, jómódú babócsai nagybátyjához adták, ahol nem volt gyerek. Az Arató nagybácsi kereskedő volt, méghozzá nem is akármilyen; vas-műszaki és iparcikk- boltjába az egész környékrőH' oda jártak vásárolni. Megélhetési gondjuk nem volt, a jól végzett munka jól fizetett, s az inas, majd a segéd is hamar beletanult a pénzkeresésbe. Eppenhogy elmúlt húszéves, amikor igazából megkezdődtek a szörnyű vérzivatarral végigseprő háborús idők. Magyarország is háborúba lépett, de a lehető legvégzetesebbe, ahol csak vereségre számíthatott. A katonaéVek hosszúra nyúltak, a fogsággal együtt hat év után került csak vissza Babócsára Arató Béla. Azt folytatta, amit elkezdett. Beállt a boltba, s egészen az államosításig árusította az iparcikkeket a falusiaknak. Az iparszövetkezettel beköszöntő új idő új kihívásának is megfelelt. Elvégezte a kereskedőiskolákat, s ő lett az állami bolt vezetője. Negyvenöt éves, nős, háromgyermekes családapa volt már Arató Béla, amikor nagyot gondolt: — A mai ember bizonyára rálegyintene egy ilyen elhatározásra. Ma enne új kifejezésék vannak: szakmaváltás, törekvés a több szakmára, vállalkozás. Akik azonban ismerik az akkori állapotokat, nem becsülik le az akkori cselekedetet. Állami boltA babócsai iparos vezetőből kisiparos — bizony, kemény dió volt ez. Végrehajtani és befogadtatni is. Arató Béla azonban egyik napról a másikra otthagyta a boltot, és üveges kisiparos lett. A szakma már a második generációt nevelte az Arató családban. Könnyű volt a beletalálás, hiszen gyerekkora óta látta és csinálta is ezt a mesterséget. — Nyolcéves voltam, amikor először üvegeztem Babócsán. A fizetségen felül megkaptam a hozzá járó prémiumot is, ez egy köcsög aludttej vdlt. Hatvanötben is megemlegettem ezt a jóízű emléket, a kezdéskor. Most pedig, amikor már az egyik fiam is a nyomomba állt, ő is üveges lett, talán azt írhatom be életem könyvébe: ezzel a negyedik generáció Arató is üveges lett. Volt mire gyűjteni. 1960-ban hozzákezdtek az építkezéshez. Az egykori nevelőszülői ház most a fiáé; a régi, hosszú műhely maradt a nyugdíjas üveges otthoné. A műhelyt, alhol mindezt megtudtam Arató Bélától, nemcsak meleg szavai és a kis kályha teszik otthonossá, hanem a táj tisztességes megidézése is. Az üveges ugyanis negyven éve fest, méghozzá nem is rosszul. — Babócsán mindig akadt néhány festő vagy mondjam úgy: festékkenésben- járatos ember. Ilyen volt a Somssich grófnő férje, aztán Vízi tanár úr, dr. Pasa, aki élkerült Pécsre, de hogy hétköznapi embert is említsek: a Gyarmati pályamester is ügyes kézzel festett. Én is így kaptam rá a festészetre, de tudtam, ismertem saját korlátáimat is. Nem ugrottam neki például az alakfestésnek, portrénak szinte soha, mert éreztem, hogy komikus dolog sülne ki belőle. A tájat, legtöbbször a szép babócsai réteket, fákat, erdőt, a Dráva környékét rakom össze magam látta színekből. Ahogy jött a festészet, úgy jött a búvárkodás a múltban. Jól emlékszik az üveges az első élményre. Molnár orvos építtetett házat a falu egyik kiemelkedő, különös dombján. Ahogy az a,lapásás megkezdődött szinte minden ásónyomból kifordult valami. Arató Béla ettől kezdve az építkezések elmaradhatatlan „vendége” lett. Külön dobozokba került a cserép, külön a fémtárgy, külön a használati cikk és a fegyver. Amikor hazatért a fogságból, elhatározta, ezután ezt tekinti szenvedélyének, szabadideje minden percét erre fordítja Olyan segítséget kapott ehhez, mint Vezér Dezső iskolaigazgatóét, jó néhány tanárét, a patikusét és még néhány érdeklődőét. 1952-ben megalakították az első felnőtt honismereti szakkört vagy ahogy ők mondják, baráti kört. Azóta hetente közös beszédtéma a falu, annak múltja, története Mindig akadt valami „ügyeletes” téma is. Hol egy osztrák ágyúcső történetének eredtek a nyomába, s így képzeletben átvették a Habsburgok történetét, 1848-at, s az utána következő kort egészen a kiegyezésig. Máskor egy jókora ősállatcsont megtaláló sának az ürügyén az egyedfejlődés lett ? baráti kör esti leckéje. Persze nemcsak a múlton rágódtak a szakkör tagjai: a helyi aktualitások, a falufeladatok segítése is rendszerint napirenden szerepelt. — Állítom, hogy van még tanulnivalónk elődeinktől. Babócsa pezsgő életű település volt a második világháború előtt. Tíz kis vendéglője működött, ahová ki-ki pénze, szakmája, kedve szerint járhatott. Ezeknek volt némi kultúrmissziójuk is. Rendezte;: színi előadást, népdalestet, s itt vitáztak az egykori atyámfiai. Említettem már a festőket. Mellettük két nagyon jó egyesület is szervezte a falu életét. A katolikus ifjú sági egylet és a polgári olvasókör több mint száz-száz tagot számlált. Ezekről több napig lehetne mesélni. Minden megmozdu lásban részt vettek. A Babócsa kilencszáz éves történetét megidéző könyv, amely két év múlva lát majd napvilágot, ezt is földolgozza. Van hát honnan erőt, ötleteket meríteni, s a mai élet tartalmával megtölteni. Azon kell lennünk, hogy élénkítsük, mozgassuk ezt a mozgalmat. A műhelyben a babócsai napsugár korá hoz még annyit tett hozzá Arató Béla. hogy az már ősidők óta sütött az élőlényekre, az ősállatokra. Azután pedig — a/ ember megjelenésével — a különböző törzsekre, a területet meghódító harcosokra. Hogy ennek egyszerű bizonyítékát adja. átvezetett az öreg iparos a volt iskola egyik épületébe. Egy szűk szoba — amely a kincs tárként megtöltött tárgyaktól szűk — minden kiállítási darabját megismerhettem. A babócsai emberi történet kezdetétől a legutóbbi évekig sorakoznak ott az időt és tájat megszemélyesítő tárgyak. Itt éppen félúton vagyunk a babócsai váraktól — amint azt egy térkép is mutatja, amelyiken nemcsak az egykori várak é. mezőváros rajzolódnak ki, hanem a 14 je lentősebb lelőhely, sőt az eddig megtalált hat temető is. — A legutóbbi feltárás országos szenzációt keltett. Két, egymásra épített Árpádkori település, templom és vár nyomai alapjai kerültek a felszínre. A Basakert még rejt felfedezésre váró szenzációt. A Rinyaújnép felé vezető úton is település- maradvány nyomai körvonalazódnak. Ez a hat-hét hektár maga is csoda, szinte paradicsom. Országosan egyedülálló nárciszosa a török idők üzenetét közvetíti. Az ott futó árkok, dombok, magaslatok és emelkedők alatt pedig az egykori Babócsa rejtőzik. Ballagtunk vissza történeti sétánk színhe lyéről, s arról kérdeztem az öreg iparost ez a mai Babócsa, amelyik nem rejtőzik, hogyan tetszik neki. — Tavaszállapotban van. Egyre többen mozdulnak érte, s vállalják a munkát. He szépen kap a kilencszáz éves babócsai napsugárból, talán a megismert múltja fáján egyre több életképes rügy pattan ki. Békés Józscl iJW'f*
