Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

6 Somogyi Néplap 1988. február 27., szómba AZ IFJÚSÁG ÉLETE Fiú a kormányos tem a főiskolára — mondta Gyakorlaton a végzős hallgatók Állattenyésztésről diákszemmel Vízi túrákra készülnek Vannak, akik már a nya­rat várják. A Kaposvári Tanítóképző Főiskola vízi- túra-szakosztálvánalk tagjai a napokban láttak hozzá a hajók foltozásához, a kaja­kok és kenuk rendbe téte­léhez, remélve, hogy néhány hét múlva vízre szállhatnak. Az eddigi munkáról, a ter­vekről Balogh József főisko­lai adjunktus beszél: — Az első túrát 1985 nyarán szerveztük, állótábor keretében Baján töltöttünk egy hetet. A következő év­re. mire a hajók és a je­lentkezők száma is megsza­porodott, már vándortábor­ra- vállalkoztunk. A Sión eveztünk le Bajára, napi ötven kilométeres átlaggal. Ez nem kevés, de az addig­ra már jól fölkészült ' le­génység állta a próbát. Rengeteg élménnyel, edzet­ten, lebarnulva tértünk ha­za, így aztán nem csoda, hogy tavaly már nagyon sokan jelentkeztek túráink­ra. Az állandó tagok száma 35 körül' van, de körülbelül 150 hallgató érdeklődik rendszeresen programjaink iránt. Ebben a tábori sike­rek mellett nagy szerepe van az oktató-nevelő mun­kának is, hiszen kollégáim­mal közösen igyekszünk minden hallgatóval megsze­rettetni a vizeket és a moz­gást. Testnevelési órákon rendszeresen lejárunk — s nemcsak a testnevelés sza­kos hallgatókkal — a De- sedátoa, hogy a legalapve­tőbb ismeretekkel megis­mertessük őket. S aki egy­szer kipróbálta, többé nem tud szabadulni a vizek va­rázsától. — Balatoni lány vagyok, Balatonkeresztúrról érkéz­A Magyar Úttörők Szövet­sége, valamint a KISZ Központi Bizottsága két új kezdeményezést indított út­jára. Mindkettő újabb lehe­tőséget kínál arra, hogy az ifjúság szervezetei valame­lyest enyhítsenek a gyere­kek, a fiatalok, illetve szü­leik, nevelőik gondjain. A Magyar Úttörők Szö­vetsége Országos Tanácsá­nak székházában Együtt egymásnál elnevezéssel cím- közvetítő szolgálat kezdte meg működését. Sok szülő gondja, hogy a nyári szün­időben nem tud megfelelően gondoskodni gyermeke fel­ügyeletéről, mert kevés a szabadsága, esetleg nincs nagyszülő, aki vigyázna rá vagy akinél eltölthetné a vakáció egy részét, illetve nincs lehetősége arra, hogy csemetéjét napközis táborba vagy más szervezett üdülési programra küldje. Ezért az úttörőszövetség vállalta, hogy összegyűjti olyan csa­ládok címét, amelyek nyá­ron szívesen fogadnának be gyerekeket, illetve azoknak a családoknak a címét, akik igénylik ezt a megoldást. A címközvetítő szolgálat (1388 Pf: 72.) lehetőséget teremt a,z igények és a lehetőségek egyeztetésére. E célból a je­lentkezők postafordultával adatlapot kapnak. Ebben a személyi adatokon kívül fel­tüntetik azt is, hogy váro­son, falun vagy tanyán sze­retnék-e gyermeküket üdül- tetni, illetve be tudják-e őket fogadni, s mely idő­pont lenne megfelelő. A KISZ KB akciója első­sorban a gyermek- és ifjú­ságvédő intézeteknek, neve- lőofthonöknak nyújt segít­séget. Régi gondjuk ezeknek az egyik hallgató —, így számomra a vízi sport nem volt ismeretlen. Sok újat megtanultam itt, az osztály­ban. A technikai ismeretek, a hajóval való manőverezés, a vízi mentés szabályai, mindez csupán olyan isme­ret, amely nélkül nem sza­bad hajóra szállni. S aki még ennél is többet tud, az eséllyel pályázhat a kormá­nyosi rangra is. A szakosztályban csakúgy, mint a főiskola egészében, jellemző a nőuralom. S ha már a kenukban ők is van­nak többségben, legalább a kormányosi helyen álljon fiú. Zsám János mindent tud, amit a kajakozásról, kenuzásról tudni kell. Ö a túravezető „jobb keze". — A kajakot jobban ked­velem, ott egyedül van az ember, nem kell alkalmaz­kodni senkihez. A kenuban nagyobb a felelősség, külö­nösen, ha én vagyok a kor­mányos. Akkor mindenért én felelek, én irányítom a velem utazó három ember munkáját. Négyszemélyes ke- n-ujaink vannak, de a föl­szerelés, s a ruhák elfoglal­ják a negyedik ember he­lyét. Ügy telepakoljuk a ha­az intézményeknek, hogy évente csak néhány ezer fo­rintot fordíthatnak folyóira­tok, magazinok, képeslapok s különböző — a fiatalokat érdeklő — kiadványok elő­fizetésére. Régi tapasztalat viszont, hogy a különböző kiadóvállalatok kiadványaik megmaradt példányait idő­ről időre nagy mennyiség1- ben küldik zúzdába, dobják a szemétbe. Ezért a KISZ KB megkeresett több kiadót, hogy a posta remittenda- raktáraiban összegyűlt kiad­ványaik egy részét küldes­se el az említett intézmé­nyeknek. A javaslat kedve­ző fogadtatásra talált. A posta hírlapelőfizetési és lapellátási irodájának dol­gozói részben társadalmi munkában vállalták, hogy néhány hetenként összeállít­ják és elküldik az újságcso­magokat az intézmények­nek. Ez nem kis munkát jelent, hiszen csaknem 140 ilyen intézményről van szó. A KISZ KB megkereste elvan kiadványok kiadóit, amelyeknek folyóiratai, ma­gazinjai, képeslapjai témá­jukat tekintve 2—3 hónap elteltével is érdekesek le­hetnek a gyerekeknek és a fiataloknak, így a Hírlap­kiadó Vállalat, a Pallas Lap- és Könyvkiadó Válla­lat, a Népszava Lap- és Könyvkiadó, a Múzsák Köz- művelődési Kiadó, a Hungá­ria Sportvállalat, az Ifjúsá­gi Lap- és Könyvkiadó Vállalat, a Kossuth Kiadó, valamint a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó hozzá­járult ahhoz, hogy kiadvá­nyaikból típusonként 300— 500 darabot elküldjenek az intézetekbe, az otthonokba. jókat, hogy alig bírjuk víz­re tenni őket — emlékszik vissza a túrák kezdetére János, és szavaihoz Keszt­helyi Tímea is csatlakozik. — A hangulat, a jókedv, az együttlét, az együttgon- dolkozás öröme a legjobb ezeken a túrákon. Az egész napos evezésben természete­sen akad néha rabszolga- munka is, mikor az ember már borzasztóan unja az evezést, de azért nem ez a gyakori. Olyan gyorsan le­evezzük azt a napi 50 kilo­métert, hogy észre sem vesszük. Mindig történik valami érdekes az úton, egyszer vadkacsákkal, más­szor hajókkal találkozunk, s az is előfordult már, hogy egy-egy hall vendégeskedett a kenunkban. Rengeteg él­ménnyel térünk haza, s alig várjuk a következő túrát. A nagy érdeklődés miatt a testnevelés tanszék ok­tatói dr. Ozsváth Ferenc tanszékvezető irányításával további hajók vásárlását tervezik. Ez nem olcsó mu­latság, s a hiányzó összeget több forrásból igyekeznek pótolni. A megyei termé­szetbarát szövetség is támo­gatja a szakosztályt, s né­ha a KISZ KB-tól is esur- ran-csöppen valami. Három pályázatot küldött címükre a szakosztály, kettőt elnyer­tek. Első alkalommal az Esztergom—Baja túra költ­ségeit fedezték ebből az ösz- szegbőü, másodszor pedig egy hétszemélyes indiánke- nut sikerült nyerni. (A hall­gatók nagy bánatára még a mai napig sem érkezett meg. Ez azonban nem ad okot az elkeseredésre.) A szakosztály tagjai lel­kesen készülnek a követke­ző szezonra, az éjszakai ha­józásra, a szelíd és vadvízi túrákra. Oktatófilmeket néz­nek, hallgatják Balogh Jó­zsef előadásait, amelyeknek anyagát külföldi szakköny­vekből fordította. A vízi sportról a hazai jegyzetek, sajnos, még szegényesek, a sportot azonlban könyvből úgysem lehet megtanulni. S tudja ezt az a több mint 100 főiskolai haLlgató is, aki é;vék óta rendszeresen a legnagyobb létszámmal képviselteti magát az Or­szágos vízi túrákon, a szak­emberképző táborokban. H. É. • Szép — és Somogybán ritka — foglalkozás az öntő­fanmázó. Vargek György, a Kaposvári Villamossági Gyár öntödéjében dolgozik, a szakmát Csepelen tanul­ta. Eddigi munkái közül legszívesebben a sétálóutcá­„Ezt a szakmát csak az istállóban és a legelőn lehet megtanulni” — vallották a régmúlt pásztorai, juhászai, számadói. E régi mondásnak próbálnak eleget tenni az Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Karának hallgatói. A három év mindegyiké­ben kerek hat hétig a gya­korlatban kell bizonyíta­niuk rátermettségüket. Mindjárt az első év elején kemény a próba. Másfél hó­napig a gondozók munkájá­val ismerkednek. Ott a gimnáziumokból érkezett hallgatók is „testközelből” szemlélhetik, mire vállal­koztak, amikor Kaposvárra küldték el jelentkezési lap­jukat. Több „gólyával" elő­fordult, hogy a gyakorlaton látott először eleven tehe­net . .. A második év végén a műszakvezetők gondjai sza­kadnak nyakukba, s végül harmadéves korban, télvíz idején, mint telepvezetők kerülnek ki a gazdaságok­ba. Elkísértem útjára az is­meretekről meggyőződni in­duló beszámoltató oktatót. Az ígali termelőszövetke­zet kazsoki szarvasmarha­telepén alig ismerünk rá Bajnok Enikőre. — Nehéz el léshez riasz­tottak bennünket két órával ezelőtt. Rossz volt a borjú fekvése, hosszú időbe telt, míg sikerült kihúzni. Saj­nos, már nem élt, az anyját azonban sikerült megmente­ni. Egy „kicsit” bepiszko­lódtam, de az istállóban nem aranypor tapad az em­berre. — Határozottságából úgy látom, sikerült már meg­A KISZ 35 éves korig gyűjti soraiba az ifjakat. Vajon mi lesz azokkal’ a fiatalokkal, akik túl vannak a harmincon, lelkesedésük és tennikarásuk azonban to­vábbra is töretlen? A Ka- posgép Vállalat központjá­nak „kiöregedett” KISZ-a;k- tlvistáival beszélgettünk er­ről. — Az ifjúsági mozgalom valóban a fiatalokra épít, így harmincéves kora után mindenki elkezd gondolkod­ni: vajon nem lenne-e cél­szerűbb öként abbahagyni a mozgalmi munkát, mintsem megvárni, hogy eltanácsol­janak onnét. A gyakorlat azonban azt igazolja: szük­ség van az idősek tapaszta­latára, az időnkénti meg­fontoltabb döntésekre, s igazából nem is érezzük öregnek magunkat. A közös munkákban, szabadidős programokban is ugyanúgy ban látható díszöntvények­re emlékszik vissza. Azt gondolnánk, hogy a molnár szákmát csak fér­fiak választják hivatásul. Nem így van. Sőt! Zsindely Éva meglepő adatot mond. szoknia a légkört, beleta­nult a munkába. — Attól még messze va­gyok. Hat hét kevés, hogy megtanuljuk egy telepvezető minden feladatát, ahhoz azonban- elég, hogy minden nehézséggel szembenéz­zünk. — Mit tart a legnehezebb feladatnak, mi okozta a legtöbb gondot az eltelt idő alatt? — Rengeteg a papírmun­ka. Számlák, bizonylatok, menetlevelek, amelyeknek a kitöltése, vezetése még a ru­tinos vezetőknek is gyákran fejfájást okoz. így aztán ezt a részét előszeretettel bíz­zák a gyakornokokra. A jó telepvezetőnek nem elég jó állattenyésztőnek lennie. Ér­tenie kell a számítógéphez, tudnia kell, hogy milyen alkatrész kell az elromlott traktorba, hányas gumicsiz­ma kell a fejőnőnek. — Mire emlékszik vissza a legszívesebben? — Egy hétig szabadságon volt az egyik műszakveze- tő, én helyettesítettem. Jó érzés volt látni, hogy a dol­gozók elfogadnák, megcsi­nálják, amit kérek tőlük. Utunk következő állomá­sán, a Hőgyészi Állami Gaz­daság üregvári sertéstelepén Sásdi Noémit és Török Csa­bát elmélyült munkában ta­láltuk. Gyakorlati naplóju­kon végezték az utolsó si­mításokat. — Mindent leírunk, ami a hat hét alatt történt, va­lamint a tenyésztési és a ta­karmányozási folyamatokat, így a végén átfogó képet kapnak tanáraink és mi is aiz elvégzett feladatokról itt, a telepen — kezdte Csaba a beszélgetést. részt veszünk harmincon túl is, mint korábban, s nem éreztük, hogy kilóg­nánk a sorból. A gondot inkább az idő okozta. Csa­lád, gyerek mellett érthe­tően kevesebb idő jutott a mozgalomra. Ezért váltam meg én is 32 évesen vezetői megbízatásomtól. Akkor úgy éreztem, helyesen döntöt­tem, később mégis megbán­tam. Hiányzott a fiatalos lendület, a derű, a jókedv, amely áthatotta a KlSZ- munkát. Ezért örültem, hogy a pártban KISZ-összekötői megbízatást kaptam. így, ha más formában is, mégiscsak részese vagyok a mozgalom­nak mondja Horváth József, s gondolataival nincs egye­dül. Varga Béláné is szívesen emlékszik vissza a KISZ- ben eltöltött évekre, így számára is természetes, hogy a kilépés után is figyelem­az ő húsztagú osztályukból tizenketten voltak lányok. Megszerette ezt a munkát, bár — ahogy mondja — még a rutint meg kell sze­rezni-e, hogy az ő munkája nyomán is jó minőségű liszt kerüljön a zsákokba. — Sajnos, önálló felada­tokkal nem bíznak me) bennünket. Nem szóíhatunl bele a telepvezető munká­jába; még a műszakvezetői sem veszik szívesen, ha elő hozakodunk az előadásékor hallottakkal — panaszkodot Noémi. — Fél év múlva önök i: mint vezetők fognak dől gozni. Mélyek azok a hi bák, hiányosságok, amelye­ken változtatni szeretnéne’. a vezetésük alatt álló tele pen? — Elsősorban a dolgozói felelősségtudatát kellene nö­velni — mondta Csaba. — Sajnos, az állattenyész­tésben nincs sók szakmun­kás. A legtöbb gondozt mindenféle képzettség nél­kül dolgozik. Hazafele Olsovszky Árpáá oktatótól érdeklődtünk, m a véleménye e problémák­ról. — A gyerekek jól látjál a helyzetet. Régóta dédelge­tett álom egy olyan minta- gazdaság létesítése, aho csak hallgatók dolgoznának A végzősök mint teiepveze tők irányítanák a másod­éves műszakvezetők munká­ját, s ők az elsős hallgatók­kal ismertetnék meg az ál­latgondozói munka félada­tait. Ez lenne az igazi önál­lóság! A másik kérdésre is vá­laszt kaptunk. Két stppoí fiút vettünk fel, s kiderült róluk, hogy a lengyeltót: mezőgazda-sági szakmunkás­képző elsős állattenyésztői. — Miért épp állattenyész­tőnek jelentkeztetek? — szegeztük nekik a kérdést. — Sajnos, nem vettek fe bennünket -lakatosnak, íg> már csak ez maradt... Varga Ottó rnel kíséri a szervezet mun­káját. — Aki egyszer, bekerül e mozgalomba, akárhány éves nem tud elszakadni tőle. D: nem is hagyják! Lehet, hogy vannak vállalatok, intézmé­nyek, ahol a KISZ-ből kilé­pett tagokkal senki sem tö­rődik, de a mi vállalatunk­nál ez sosem volt így. A pártvezetőség figyelemmé •kíséri a KISZ-esek munká­ját, s a legtevékenyebbek« már ott felfigyel. A pártta­gokat nálunk elsősorban t KISZ-tagok köréből veszi! föl, s ez a fiatalítási ter­veikkel is összhangban van Akinek kedve van, KISZ- tagként is beléphet a párt­ba, a legtöbben mégserr szívesen vállalják a kettős kötöttséget, így inkább har­minc fölött, a KISZ elhagyá­sa után kérik párttagfelvé­telüket. Aki igazán szív­ügyének érezte a KISZ-t, a; valószínűleg így’ lesz a párt- tál is, ezért az ifjúság szervezetből kinőtt legtevé- kenydbb fiatalok a pártbar folytatják a munkát. Kollégája, Meiszterics Jó­zsef sem kesereg azon, hogy a fiatalok megállnak a sajá lábukon. — így természetes ez, í mi időnkben sem volt más­képp. Ami viszont érdekes hogy az utóbbi évekber mintha kitolódott volna < tevékeny fiatalok életkora Az a mag, amelyre mindif számítani lehet, amely ; legtöbbet teszi a mozga lomért, ma már a 26—21 évesek köréből kerül ki Addigra a politikai ismere­tekben is felnő az ember s a mozgalom új oldalai is fölfedezi. Ezért fáj, hí harminc fölött mindezt ab ba kell hagyni. Azok azon­ban, akik továbbra is ten­ni szeretnének valamit í KISZ-ért, biztos, hogy megta­lálják az útját. H. É Együtt egymásnál Címközvetítő szolgálat az úttörőknél Harminc év után Nem szakadnak el a mozgalomtól Szeretik a hivatásukat

Next

/
Thumbnails
Contents