Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-27 / 49. szám
6 Somogyi Néplap 1988. február 27., szómba AZ IFJÚSÁG ÉLETE Fiú a kormányos tem a főiskolára — mondta Gyakorlaton a végzős hallgatók Állattenyésztésről diákszemmel Vízi túrákra készülnek Vannak, akik már a nyarat várják. A Kaposvári Tanítóképző Főiskola vízi- túra-szakosztálvánalk tagjai a napokban láttak hozzá a hajók foltozásához, a kajakok és kenuk rendbe tételéhez, remélve, hogy néhány hét múlva vízre szállhatnak. Az eddigi munkáról, a tervekről Balogh József főiskolai adjunktus beszél: — Az első túrát 1985 nyarán szerveztük, állótábor keretében Baján töltöttünk egy hetet. A következő évre. mire a hajók és a jelentkezők száma is megszaporodott, már vándortáborra- vállalkoztunk. A Sión eveztünk le Bajára, napi ötven kilométeres átlaggal. Ez nem kevés, de az addigra már jól fölkészült ' legénység állta a próbát. Rengeteg élménnyel, edzetten, lebarnulva tértünk haza, így aztán nem csoda, hogy tavaly már nagyon sokan jelentkeztek túráinkra. Az állandó tagok száma 35 körül' van, de körülbelül 150 hallgató érdeklődik rendszeresen programjaink iránt. Ebben a tábori sikerek mellett nagy szerepe van az oktató-nevelő munkának is, hiszen kollégáimmal közösen igyekszünk minden hallgatóval megszerettetni a vizeket és a mozgást. Testnevelési órákon rendszeresen lejárunk — s nemcsak a testnevelés szakos hallgatókkal — a De- sedátoa, hogy a legalapvetőbb ismeretekkel megismertessük őket. S aki egyszer kipróbálta, többé nem tud szabadulni a vizek varázsától. — Balatoni lány vagyok, Balatonkeresztúrról érkézA Magyar Úttörők Szövetsége, valamint a KISZ Központi Bizottsága két új kezdeményezést indított útjára. Mindkettő újabb lehetőséget kínál arra, hogy az ifjúság szervezetei valamelyest enyhítsenek a gyerekek, a fiatalok, illetve szüleik, nevelőik gondjain. A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsának székházában Együtt egymásnál elnevezéssel cím- közvetítő szolgálat kezdte meg működését. Sok szülő gondja, hogy a nyári szünidőben nem tud megfelelően gondoskodni gyermeke felügyeletéről, mert kevés a szabadsága, esetleg nincs nagyszülő, aki vigyázna rá vagy akinél eltölthetné a vakáció egy részét, illetve nincs lehetősége arra, hogy csemetéjét napközis táborba vagy más szervezett üdülési programra küldje. Ezért az úttörőszövetség vállalta, hogy összegyűjti olyan családok címét, amelyek nyáron szívesen fogadnának be gyerekeket, illetve azoknak a családoknak a címét, akik igénylik ezt a megoldást. A címközvetítő szolgálat (1388 Pf: 72.) lehetőséget teremt a,z igények és a lehetőségek egyeztetésére. E célból a jelentkezők postafordultával adatlapot kapnak. Ebben a személyi adatokon kívül feltüntetik azt is, hogy városon, falun vagy tanyán szeretnék-e gyermeküket üdül- tetni, illetve be tudják-e őket fogadni, s mely időpont lenne megfelelő. A KISZ KB akciója elsősorban a gyermek- és ifjúságvédő intézeteknek, neve- lőofthonöknak nyújt segítséget. Régi gondjuk ezeknek az egyik hallgató —, így számomra a vízi sport nem volt ismeretlen. Sok újat megtanultam itt, az osztályban. A technikai ismeretek, a hajóval való manőverezés, a vízi mentés szabályai, mindez csupán olyan ismeret, amely nélkül nem szabad hajóra szállni. S aki még ennél is többet tud, az eséllyel pályázhat a kormányosi rangra is. A szakosztályban csakúgy, mint a főiskola egészében, jellemző a nőuralom. S ha már a kenukban ők is vannak többségben, legalább a kormányosi helyen álljon fiú. Zsám János mindent tud, amit a kajakozásról, kenuzásról tudni kell. Ö a túravezető „jobb keze". — A kajakot jobban kedvelem, ott egyedül van az ember, nem kell alkalmazkodni senkihez. A kenuban nagyobb a felelősség, különösen, ha én vagyok a kormányos. Akkor mindenért én felelek, én irányítom a velem utazó három ember munkáját. Négyszemélyes ke- n-ujaink vannak, de a fölszerelés, s a ruhák elfoglalják a negyedik ember helyét. Ügy telepakoljuk a haaz intézményeknek, hogy évente csak néhány ezer forintot fordíthatnak folyóiratok, magazinok, képeslapok s különböző — a fiatalokat érdeklő — kiadványok előfizetésére. Régi tapasztalat viszont, hogy a különböző kiadóvállalatok kiadványaik megmaradt példányait időről időre nagy mennyiség1- ben küldik zúzdába, dobják a szemétbe. Ezért a KISZ KB megkeresett több kiadót, hogy a posta remittenda- raktáraiban összegyűlt kiadványaik egy részét küldesse el az említett intézményeknek. A javaslat kedvező fogadtatásra talált. A posta hírlapelőfizetési és lapellátási irodájának dolgozói részben társadalmi munkában vállalták, hogy néhány hetenként összeállítják és elküldik az újságcsomagokat az intézményeknek. Ez nem kis munkát jelent, hiszen csaknem 140 ilyen intézményről van szó. A KISZ KB megkereste elvan kiadványok kiadóit, amelyeknek folyóiratai, magazinjai, képeslapjai témájukat tekintve 2—3 hónap elteltével is érdekesek lehetnek a gyerekeknek és a fiataloknak, így a Hírlapkiadó Vállalat, a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat, a Népszava Lap- és Könyvkiadó, a Múzsák Köz- művelődési Kiadó, a Hungária Sportvállalat, az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat, a Kossuth Kiadó, valamint a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó hozzájárult ahhoz, hogy kiadványaikból típusonként 300— 500 darabot elküldjenek az intézetekbe, az otthonokba. jókat, hogy alig bírjuk vízre tenni őket — emlékszik vissza a túrák kezdetére János, és szavaihoz Keszthelyi Tímea is csatlakozik. — A hangulat, a jókedv, az együttlét, az együttgon- dolkozás öröme a legjobb ezeken a túrákon. Az egész napos evezésben természetesen akad néha rabszolga- munka is, mikor az ember már borzasztóan unja az evezést, de azért nem ez a gyakori. Olyan gyorsan leevezzük azt a napi 50 kilométert, hogy észre sem vesszük. Mindig történik valami érdekes az úton, egyszer vadkacsákkal, másszor hajókkal találkozunk, s az is előfordult már, hogy egy-egy hall vendégeskedett a kenunkban. Rengeteg élménnyel térünk haza, s alig várjuk a következő túrát. A nagy érdeklődés miatt a testnevelés tanszék oktatói dr. Ozsváth Ferenc tanszékvezető irányításával további hajók vásárlását tervezik. Ez nem olcsó mulatság, s a hiányzó összeget több forrásból igyekeznek pótolni. A megyei természetbarát szövetség is támogatja a szakosztályt, s néha a KISZ KB-tól is esur- ran-csöppen valami. Három pályázatot küldött címükre a szakosztály, kettőt elnyertek. Első alkalommal az Esztergom—Baja túra költségeit fedezték ebből az ösz- szegbőü, másodszor pedig egy hétszemélyes indiánke- nut sikerült nyerni. (A hallgatók nagy bánatára még a mai napig sem érkezett meg. Ez azonban nem ad okot az elkeseredésre.) A szakosztály tagjai lelkesen készülnek a következő szezonra, az éjszakai hajózásra, a szelíd és vadvízi túrákra. Oktatófilmeket néznek, hallgatják Balogh József előadásait, amelyeknek anyagát külföldi szakkönyvekből fordította. A vízi sportról a hazai jegyzetek, sajnos, még szegényesek, a sportot azonlban könyvből úgysem lehet megtanulni. S tudja ezt az a több mint 100 főiskolai haLlgató is, aki é;vék óta rendszeresen a legnagyobb létszámmal képviselteti magát az Országos vízi túrákon, a szakemberképző táborokban. H. É. • Szép — és Somogybán ritka — foglalkozás az öntőfanmázó. Vargek György, a Kaposvári Villamossági Gyár öntödéjében dolgozik, a szakmát Csepelen tanulta. Eddigi munkái közül legszívesebben a sétálóutcá„Ezt a szakmát csak az istállóban és a legelőn lehet megtanulni” — vallották a régmúlt pásztorai, juhászai, számadói. E régi mondásnak próbálnak eleget tenni az Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Karának hallgatói. A három év mindegyikében kerek hat hétig a gyakorlatban kell bizonyítaniuk rátermettségüket. Mindjárt az első év elején kemény a próba. Másfél hónapig a gondozók munkájával ismerkednek. Ott a gimnáziumokból érkezett hallgatók is „testközelből” szemlélhetik, mire vállalkoztak, amikor Kaposvárra küldték el jelentkezési lapjukat. Több „gólyával" előfordult, hogy a gyakorlaton látott először eleven tehenet . .. A második év végén a műszakvezetők gondjai szakadnak nyakukba, s végül harmadéves korban, télvíz idején, mint telepvezetők kerülnek ki a gazdaságokba. Elkísértem útjára az ismeretekről meggyőződni induló beszámoltató oktatót. Az ígali termelőszövetkezet kazsoki szarvasmarhatelepén alig ismerünk rá Bajnok Enikőre. — Nehéz el léshez riasztottak bennünket két órával ezelőtt. Rossz volt a borjú fekvése, hosszú időbe telt, míg sikerült kihúzni. Sajnos, már nem élt, az anyját azonban sikerült megmenteni. Egy „kicsit” bepiszkolódtam, de az istállóban nem aranypor tapad az emberre. — Határozottságából úgy látom, sikerült már megA KISZ 35 éves korig gyűjti soraiba az ifjakat. Vajon mi lesz azokkal’ a fiatalokkal, akik túl vannak a harmincon, lelkesedésük és tennikarásuk azonban továbbra is töretlen? A Ka- posgép Vállalat központjának „kiöregedett” KISZ-a;k- tlvistáival beszélgettünk erről. — Az ifjúsági mozgalom valóban a fiatalokra épít, így harmincéves kora után mindenki elkezd gondolkodni: vajon nem lenne-e célszerűbb öként abbahagyni a mozgalmi munkát, mintsem megvárni, hogy eltanácsoljanak onnét. A gyakorlat azonban azt igazolja: szükség van az idősek tapasztalatára, az időnkénti megfontoltabb döntésekre, s igazából nem is érezzük öregnek magunkat. A közös munkákban, szabadidős programokban is ugyanúgy ban látható díszöntvényekre emlékszik vissza. Azt gondolnánk, hogy a molnár szákmát csak férfiak választják hivatásul. Nem így van. Sőt! Zsindely Éva meglepő adatot mond. szoknia a légkört, beletanult a munkába. — Attól még messze vagyok. Hat hét kevés, hogy megtanuljuk egy telepvezető minden feladatát, ahhoz azonban- elég, hogy minden nehézséggel szembenézzünk. — Mit tart a legnehezebb feladatnak, mi okozta a legtöbb gondot az eltelt idő alatt? — Rengeteg a papírmunka. Számlák, bizonylatok, menetlevelek, amelyeknek a kitöltése, vezetése még a rutinos vezetőknek is gyákran fejfájást okoz. így aztán ezt a részét előszeretettel bízzák a gyakornokokra. A jó telepvezetőnek nem elég jó állattenyésztőnek lennie. Értenie kell a számítógéphez, tudnia kell, hogy milyen alkatrész kell az elromlott traktorba, hányas gumicsizma kell a fejőnőnek. — Mire emlékszik vissza a legszívesebben? — Egy hétig szabadságon volt az egyik műszakveze- tő, én helyettesítettem. Jó érzés volt látni, hogy a dolgozók elfogadnák, megcsinálják, amit kérek tőlük. Utunk következő állomásán, a Hőgyészi Állami Gazdaság üregvári sertéstelepén Sásdi Noémit és Török Csabát elmélyült munkában találtuk. Gyakorlati naplójukon végezték az utolsó simításokat. — Mindent leírunk, ami a hat hét alatt történt, valamint a tenyésztési és a takarmányozási folyamatokat, így a végén átfogó képet kapnak tanáraink és mi is aiz elvégzett feladatokról itt, a telepen — kezdte Csaba a beszélgetést. részt veszünk harmincon túl is, mint korábban, s nem éreztük, hogy kilógnánk a sorból. A gondot inkább az idő okozta. Család, gyerek mellett érthetően kevesebb idő jutott a mozgalomra. Ezért váltam meg én is 32 évesen vezetői megbízatásomtól. Akkor úgy éreztem, helyesen döntöttem, később mégis megbántam. Hiányzott a fiatalos lendület, a derű, a jókedv, amely áthatotta a KlSZ- munkát. Ezért örültem, hogy a pártban KISZ-összekötői megbízatást kaptam. így, ha más formában is, mégiscsak részese vagyok a mozgalomnak mondja Horváth József, s gondolataival nincs egyedül. Varga Béláné is szívesen emlékszik vissza a KISZ- ben eltöltött évekre, így számára is természetes, hogy a kilépés után is figyelemaz ő húsztagú osztályukból tizenketten voltak lányok. Megszerette ezt a munkát, bár — ahogy mondja — még a rutint meg kell szerezni-e, hogy az ő munkája nyomán is jó minőségű liszt kerüljön a zsákokba. — Sajnos, önálló feladatokkal nem bíznak me) bennünket. Nem szóíhatunl bele a telepvezető munkájába; még a műszakvezetői sem veszik szívesen, ha elő hozakodunk az előadásékor hallottakkal — panaszkodot Noémi. — Fél év múlva önök i: mint vezetők fognak dől gozni. Mélyek azok a hi bák, hiányosságok, amelyeken változtatni szeretnéne’. a vezetésük alatt álló tele pen? — Elsősorban a dolgozói felelősségtudatát kellene növelni — mondta Csaba. — Sajnos, az állattenyésztésben nincs sók szakmunkás. A legtöbb gondozt mindenféle képzettség nélkül dolgozik. Hazafele Olsovszky Árpáá oktatótól érdeklődtünk, m a véleménye e problémákról. — A gyerekek jól látjál a helyzetet. Régóta dédelgetett álom egy olyan minta- gazdaság létesítése, aho csak hallgatók dolgoznának A végzősök mint teiepveze tők irányítanák a másodéves műszakvezetők munkáját, s ők az elsős hallgatókkal ismertetnék meg az állatgondozói munka féladatait. Ez lenne az igazi önállóság! A másik kérdésre is választ kaptunk. Két stppoí fiút vettünk fel, s kiderült róluk, hogy a lengyeltót: mezőgazda-sági szakmunkásképző elsős állattenyésztői. — Miért épp állattenyésztőnek jelentkeztetek? — szegeztük nekik a kérdést. — Sajnos, nem vettek fe bennünket -lakatosnak, íg> már csak ez maradt... Varga Ottó rnel kíséri a szervezet munkáját. — Aki egyszer, bekerül e mozgalomba, akárhány éves nem tud elszakadni tőle. D: nem is hagyják! Lehet, hogy vannak vállalatok, intézmények, ahol a KISZ-ből kilépett tagokkal senki sem törődik, de a mi vállalatunknál ez sosem volt így. A pártvezetőség figyelemmé •kíséri a KISZ-esek munkáját, s a legtevékenyebbek« már ott felfigyel. A párttagokat nálunk elsősorban t KISZ-tagok köréből veszi! föl, s ez a fiatalítási terveikkel is összhangban van Akinek kedve van, KISZ- tagként is beléphet a pártba, a legtöbben mégserr szívesen vállalják a kettős kötöttséget, így inkább harminc fölött, a KISZ elhagyása után kérik párttagfelvételüket. Aki igazán szívügyének érezte a KISZ-t, a; valószínűleg így’ lesz a párt- tál is, ezért az ifjúság szervezetből kinőtt legtevé- kenydbb fiatalok a pártbar folytatják a munkát. Kollégája, Meiszterics József sem kesereg azon, hogy a fiatalok megállnak a sajá lábukon. — így természetes ez, í mi időnkben sem volt másképp. Ami viszont érdekes hogy az utóbbi évekber mintha kitolódott volna < tevékeny fiatalok életkora Az a mag, amelyre mindif számítani lehet, amely ; legtöbbet teszi a mozga lomért, ma már a 26—21 évesek köréből kerül ki Addigra a politikai ismeretekben is felnő az ember s a mozgalom új oldalai is fölfedezi. Ezért fáj, hí harminc fölött mindezt ab ba kell hagyni. Azok azonban, akik továbbra is tenni szeretnének valamit í KISZ-ért, biztos, hogy megtalálják az útját. H. É Együtt egymásnál Címközvetítő szolgálat az úttörőknél Harminc év után Nem szakadnak el a mozgalomtól Szeretik a hivatásukat
