Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-22 / 44. szám

1988. február 22. hétfő Somogyi Néplap 3 Tájékoit«tó, vita, eszmecsere Fölkés 'tő népfronfaktíváknak Másfélnapos továbbkép­zésen vettek részit a városi, községi és puszitái népfronit- elnökök, -titkárok szomba­ton és vasárnap Kaposváron. A tegnapelőtt reggeli meg­nyitóra megtelt a megyei pártbizottság Oktatási Igaz­gatóságának nagyterme. A mozgalom önkéntesei — ahogy Rostás Károly me­gyei elnök nevezte a részt­vevőket — éltek a lehető­séggel, (hogy megismerked­jenek az ország, a megye gazdasági helyzetével, fel­adataikkal. Jó alapot adott a felkészí­tő tanácskozáshoz, hogy be­vezetőként Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára tartott előadást a gazdasági-itársadalmli kibon­takozás megyei programjá­ról, majd dr. Novák Ferenc megyei népfronttitkár beszélt a mozgalom tennivalóiról. Az eszmecsere a szünet­ben, a konzultációkon, a szombat esti aktívatalálko­zón és a szabadidőben is folytatódott. Jó lehetőség ugyanis az évenkénti egy­szeri fölkészítés a tapaszta­latok kicserélésére. Barabás István somogy- meggyesi népfrontelnököt az ragadta meg az előadásokon, milyen fontosnak tartják a kezdeményezéseket, a társa­dalmi munka jó megszerve­zését. — Országosan is figyelem­re méltónak tartom, hogy csináltunk egy 450 méteres utat a Petőfi Sándor utcá­ban — kezdte az elnök. — Az út alapja vasúti talpfa. Vagonokból raktuk ki a 800 tonna anyagot, elszállításá­ban a kapolyi termelőszövet­kezet is segített. Elképzelhe­tő, hogy csak ehhez milyen összefogásra, mennyi társa­dalmi munkára volt szük­ség. A temetői úthoz meg 70 köbméter murvát hord- tunk ki. N Persze gondjaink is vannak. Szombaton és va­sárnap nem jön be a busz a faluba, így az idősek hét­végén nem tudnak elutazni a húsz kilométerre levő Igáiba... A tótújfalui Kovács Pálné hét éve népfrontelnök: — Egyetértek azzal, amit itt hallottam, hogy a társ­községekre jobban kell fi­gyelni. — Én szintén fontosnak tartom — vette át a szót Gorjanecz György potonyi elnök. Tóth István több mint 27 éve népfrontelnök Kaposvá­ron, a Kisfaludy utca kör­zetében, ahol lényegesen ja­vult az utóbbi időben a kommunális ellátás. — Sok problémát jélentett azonban az esetenkénti fél­re tájékoztatás, csúszás. Gond volt például a gázzal, ígértek ezt-azt. Sok esetben kellett az állampolgárokkal szót érteni tanácstagi beszá­molón és egyéb fórumon, megmagyarázni a lehetősé­geket. Minden egyes esetben bebizonyosodott, hogy a nyílt, őszinte, a gondokat feltáró párbeszéd a célrave­zető, az, ha egyenlő part­nernak tartjuk az embere­ket. Az új adózási formákról, a családvédelemről, a szociál­politikáról, a honismeret­ről, a 'művelődő kisközössé­gekről, az iskolatanácsokról is szó esett a nagyon jó hangulatú fölkészítőn. A résztvevők véleményét fe­jezte ki Forster Gyula osz- topáni népfronttitkár, aki így vélekedett: — Nagyon fontos, meny­nyire vagyunk tájékozottak. L. G. RUGALMASAN VÁLTOZTASSUNK A DÖNTÉSEINKEN Pártcsoportüléseken, össze­vont oktatáson, taggyűlésen és más fórumokon tárgyal­ták meg a kaposvári kom­munisták a párt vezető sze­repéről, a politikai 'intéz­ményrendszer továbbfej­lesztéséről közreadott tézise­ket. Olykor még egymással is vitáznak a résztvevők, amikor kifejtették elképze­léseiket, továbbgondolták a leírtakat. ' A Dédász kaposvári üzem- igazgatóságának taggyűlé­sén például egyetértettek az­zal, hogy a párt vezető sze­repe érzékelhetően érvénye­süljön a társadalmi fejlődés főbb irányainak meghatáro­zásában. Ezenkívül azonban fontosnak tartják, hogy meg­határozza a politikai ellen­őrző tevékenységet iis. En­nek érdekében arra van szükség, hogy még jobban kibontakozzon a demokra­tizmus, minden fontos poli­tikai döntésbe vonják be a párttagokat. Minden lehető­séget meg kell adni a párt­szerveknek és -szervezetek­nek is ugyanerre, valamint a határozatok megvalósulá­sának ellenőrzésére. Elhangzott a taggyűlésen, hogy a döntéseknek legyen nagyobb a nyilvánosságuk, mint eddig. Elvárják min­den döntés és határozat után a gyorsabb tájékozta­tást. A tézisekben is megfogal­mazták, miilyen fontos a fe­lelősség. A Dédász kommu­nistái éhhez hozzátették, hogy minden szinten érződ­jön az, hogy ki miért fele­lős a politikai és a gazda­sági munkában, s ha szük­99 A szőlő nem ismer urat 99 Mathiász János születésének 150. évfordulójára Már a barlangokban, cö­löpökre épített kunyhókban lakó, gyűjtögető ősember is ismerte és kedvelte a szőlőt. Persze a fákra, bokrokra kúszó, vadon termő, úgyne­vezett ligeti szőlő — amely hazánkban még a XX. szá­zad elején is előfordult az ibrányi erdőkben — sa­vanyítás fekete szemeket kínáló kis fürtjei csak tá­voli rokonai a mai ‘tőkék zamatos gyümölcsének, amely könnyen hasznosuló cukortartalmán kívül szá­mottevő ásványi sókat is juttat szervezetünkbe; szer­ves savtartalma pedig gyógyhatású, megkönnyíti pélául a máj és a vese mű­ködését. Évezredek munkája, a természetes változatok sze­lektálása, majd keresztezé- ses 'nemesítés révén sike­rült kialakítani a sok ezer fajta nagy fürtű, szép és édes .kerti szőlőt, csemege- szőlőt. Legrégebben a Kau­kázuson túli ősi államok­ban, a mai Örményország és Anatólia területén. Kitű­nő szőlősgazdák voltak a régi rómaiak is; Pannóniá­ba például Probus római császár katonái telepítették az első tőkéket. A honfog­lalás után letelepedő ma­gyarok is hamar megtanul­ták művelését. A krónikák­ból s egyéb iratokból tud­juk, hogy .a magyar főurak asztalán télen i.s volt szőlő. Magyarországot a XV. század óta világszerte a leg­kiválóbb fehér borok hazá­jának tartják, de még a XIX. században is kevés volt a csemegeszőlő. (Jel­lemző, hogy csak 1932-től van adat a Statisztikai Hi­vatal kiadványaiban is a csemegeszőlő-ültetvények­ről.) Az 1880-as években lendült föl az étkezési szőlő telepítése, és ez a föllendü­lés, majd a kiteljesedés nagymértékben Mathiász János szőlőnemesítőnék, a magyar szőlészet kimagasló művelőjének nevéhez fűző­dik. A 150 é,ve született Mia­tti iász János csaknem hat évtizedes munkássága, út­törő jelentőségű volt a nö- vénynemesítés újfajta fel­fogásában. Hivatásszerűen 1866-ban kezdett foglalkozni a szőlészettel, amikor a Kassa melletti Rozália-he- gyen kétholdas szőlőiskolát telepített, ott összegyűjtötte a világ különböző tájairól beszerzett fajtákat. Az első nemzetközi elismerést 1873- ban aratta Mathiász János: a bécsi világkiállításon száz különböző ’ fajta szőlőtőké­ből álló (cserepekbe ülte­tett) gyűjteményével első díjat nyert. Tizennégy esz­tendő múlva, 1887-ben mu­tatta be a nyilvánosságnak ■ keresztezemunkássága első, méltónak ítélt eredményét, az „Ezeréves Magyarország emléke” nevű új csemege­szőlőt. Az ezt követő há­rom évtizedben 180 olyan új szőlőfajtát hozott létre, amelyet továbbszaporításra érdemesnek talált és nevek­kel is ellátott. Ehhez az 'eredményhez olyan gazdag válogatási és összehasonlí­tási lehetőségre völt szük­sége, hogy — a' kortársak feljegyzése szerint — össze­sen — mintegy 3500 új sző­lőfajtát termelt ki. (Az utó­kor 1300 új szőlőfajtáját tartja számon.) Mathiász leghíresebb ose- megeszőlőfajtái: az Erzsébet királyné emléke, a Cegléd szépe, a Kecskemét virága, a Mathiász Jánosné musko­tály és a legtöbb hódolót szerző szőlőskertek király­nője, muskotály, amely ná­lunk augusztus 20-ra beérő, igen bőven termő, nagy sze­mű, nagy fürtű, borostyán- sárga csemegeszőlő. Főkép­pen ezek a fajták arattak viliágra .szóló sikerekét a szentpétervári nemzetközi kiállítástól kezdve a bor- deaux-i, a hamburgi, a brüsszeli versenyeken át a párizsi világkiállításig — mindenünnen elhozva alko­tójuknak a nagydíjat. . Ha azonban valaki azt hiszi, hogy a híres szőlő- nemesítő gyermekkorától er­re a hivatásra készült, ugyancsak téved. Apja gaz­datiszt volt a Bornemissza család Sáros megyei birto­kán. Mathiász János szülei kívánságára papnak készült, de egy év múlva elhagyta a papneveldét, s jogász lett Kassán. A jogákadémia el­végzése után 1860-ban előbb Abaúj vármegyénél írno- kaskodott, majd a főispán titkáraként dolgozott húsz esztendeig a közigazgatás­ban, azután otthagyta a fé­nyes karrier lehetőségét és tudós szőlőművelöként meg­fogta a dolog végét — akár vésszőültetésről, akár a sző- lövi.rág mesterséges bepor­zásáról volt szó. Előbb Mádon, majd 1881- ban Szőlőskén telepedett le; elvállalta gróf Andrássy to- kajhegyaljai szőlészetének igazgatását. Mivel azonban az 1880-as évek második fe­lében a filoxéra egyre na­gyobb károkat okozott, Ma­th! á&z elfogadta Katona Zsigfmamd ajánlatát, s 1890- ben szőlőültetvényét áttele­pítene Kecskemétre. A kecskeméti homokon fejtette ;ki alkotó tevékeny­sége javát. Itteni szakmai jegyzetei között’ olvasható tanulságos megállapítása : „A szőlő nem szereti a fél-, a fertályembert, az egész embert megjutalmazza. A szőlő nem ismer una't, csak alázatos szolgát...” I. E. séges, akkor a hibát elkö­vetőt, a mulasztót, a kárt okozót gyorsan vonják fele­lősségre. A közhangulat ja­vítását szolgálná, ha ez az eddiginél nagyobb nyilvá­nosságot kapna. A pártszer­vek ne vállaljanak olyan feladatokat, amelyeket nem nekik kell megoldaniuk. Ép­pen ezért sokkal nagyobb figyelmet érdemel a káder- munka; fontos, hogy a párt- szerv véleményt mondhas­son a kiválasztott vezetők politikai alkalmasságáról, mégpedig úgy, hogy senkit se befolyásoljon a főnök-be­osztott ,viszony. Értékes javaslatokkal gaz­dagították az országos vitát a Somogy Megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kom­munistái as. Itt is kifejtették, hogy korábban kellett vol­na ezeket a téziseket közre­adni. A jövőt illetően azt várják a párttól, hogy idő­ben ismerje föl a fejlődés követ élményéi t. Egyes észrevételek szerint a párt szervezeti fölépítése túltagolt, a sok „lépcső” pe­dig megnehezíti a határoza­tok megvalósulását. Egyetér­tés fogadta a tézisékben megfogalmazottakat, hogy a ■tisztségekben bizonyos idő után legyen személyi váltás. Ezzel elkerülhető annak a vezetőtípusnak a kialakulá­sa, amely magát ^tévedhe­tetlennek” tartja. Csak akkor képzelhető el a demokratizmus kibontako­zása, ha sehol sem enged­nek teret a formalizmusnak. A kommunisták megjegyez­ték: arra is szükség van, hogy a vezetők közelebb ke­rüljenek az emberekhez. So­kat lendítene az ügyön pél­dául, ha a pártellenőrzás, a beszámoltatás gyakoribb lenne. Az utóbbi években kialakult politikai és gazda­sági helyzet bizonyítja, hogy nem lehet mereven ragasz­kodni ahhoz, amit egyszer eldöntöttünk. Ha az élet úgy kívánja, aikkor rugalmasan változtassanak mindenhol a határozatokban foglaltakon. Nagy szükség van arra, hogy erősödjön a kritikai szellem, mindenhol lépjenek föl a nem kívánatos jelensé­gek ellen. L. G. Nyolc százalékkal teljesítette tűi tervet a múlt évben az Akkumulátor- és Szárazelemgyár. Huszonnyolcféle acélszek­rényes és négy faszekrényes típust gyártottak. Két új típus kísérleti gyártását is megkezdték. Az egyes elemekből, amit többnyire javításra használnak, 17 féle típust gyártanak. A kaposvári telep össztermelésének értéke 350 millió forint volt Építik a körtöltést A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer munkálatai A bős—nagymarosi vízlép­csőrendszer építésénél a ma­gyar fél fokozott ütemben folytatja a munkát: a múlt évben felhasznált 4,5 milli- árddal szemben 5,6 milliárd forintot költ az idei prog­ramban előirányzott felada­tok megoldására. Majdnem negyven hazai vállalat és in­tézmény, valamint több je­lentős osztrák és jugoszláv partner vesz részt a magyar félre háruló munkálatokban. Dunakilitinél olyan ütem­ben építik a duzzasztóművet. hogy 1989 végére minden munkát befejezzenek és a csehszlovák oldalon bevezet­hessék a Duna vizét a 25 ki­lométer hosszú üzemvízcsa­tornába, s ennek révén a bősi 720 megawattos erőmű első gépegysége 1990-ben meg­kezdhesse az áramtermelést. Ennek megfelelően az idén a duzzasztómű betonozási munkáit az év végére befe­jezik, elkészítik a hajózsilip és az alsó, valamint a felső hajóvárakozó-tér nagy részét. Dunakiliti térségében foly­tatják a tározó menti és a csehszlovák üzemviteli csa­tornához kapcsolódó jobb­parti töltés építését. A Szi­getközben a Duna mellék­ágainak rendezésével olyan vízpótló rendszert alakítanak ki, amely lehetővé teszi, hogy ebben a térségben állandó szinten tartsák a talajvizet és megszüntessék ennek szél­sőséges ingadozásait. A ter­vek szerint e hálózatnak több mint a fele készül el az év végére, s 1990 elejére befeje­ződik a munka. Nagymarosnál az a legfon­tosabb idei feladat, hogy a folyó medrében elkészítsék a vízlépcső munkagödrét hatá­roló körtöltést, s e munkate­rületet az év utolsó negyedé­ben átadják az osztrák épí­tőknek. Ezzel egyidejűleg kell befejezni a folyó ideig­lenes medrének kotrását, s a készenléti és felvonulási la­kótelep megfelelő kiépítésé­vel elő kell készíteni az osztrák építők fogadását, el­helyezését is. VÁLTOZÓ FALVAK ÉS FELTÉTELEK Á közömbösség nem segít A nyolcvanas évekre je­lentősen megváltozott fal- vaink képe, s ezzel együtt az ott lakók életkörülmé­nyei is. Mindez azonban több ellentmondást szült. A falun jóformán egyetlen megélhetési lehetőséget biz­tosító mezőgazdasági üze­mekben 1976 óta folyamato­san csökkent a reálbér. Ugyanakkor a kis települé­sek fejlesztésénél nagy teher hárul a lakosságra. Minder­ről dr. Márton János kandi­dátus, az agrárgazdasági kutatóintézet nyugalmazott igazgatója szólt azon a ke- rekasztal-beszélgetésen, amelyet — az MTESZ ren­dezvényeként — szombaton délelőtt tartottak Kaposvá­ron a Technika Házában. A megváltozott, 'körülmé­nyek között milyen új sze­repé van az agrárértelmi- ségnak? — hangzott el a kérdés, majd a válasz is előadásában. Mindenekelőtt jól képzett szakemberekre van szükség, akik felisme­rik a fejlődés követelmé­nyeit. Az utasít'gató gyakor­latot el kell vetni — hang­súlyozta dr. Márton János. — Sokkal Irikáb a tervező, szervező és szolgáltató sze­repre kell felkészülniük. Csak így lehetnek képesek a fizikai dolgozók megtartá­sára, jobb munkára való ösztönzésükre. A mezőgaz­dasági üzemek vezetői kö­zött most van. a generáció- váltás. Egyre kevesebb az olyan tsz-elnök, állami gaz­dasági igazgató, aik.i ne ren­delkezne valamilyen felső­fokú végzettséggel. Egyre több az új szellemet hozó fiatal. Az más kérdés, hogy tudnak-e élni a lehetősé­gekkel? Kedvezőtlenül változott meg az állattenyésztésben dolgozók összetétele; gon- dcik vannak a gépesítéssel, naponta kell újabb csatáro­zást vívni. Ez persze csak az érem egyik oldala. Az agrárgazdasági .kutatók két­ezer fiatal szakembert kér­deztek meg arról, hogy mennyi és milyen irodalmat olvasnak, forgatják-e a szaklapokat, ismerik-e a legújabb eredményeket. A fölmérésből elszomorító ké­pet kaptak : kiderült, hogy a fiiafcaT agrárértelmiség alig olvas ... Erre még az sem lehet mentség, hogy vidé­ken nehezebb hozzájutni a legújabb információkhoz, mint egy nagyvárosban. Az igényességre való 'ne­velést a résztvevők szerint ■már az iskolákban kellene megkezdeni, de szakképzé­sünk sem áll a helyzet ma­gaslatán. Elhangzott: éven­te négyezer új tudományos eredmény születik, amely valamilyen formában kap­csolódik a mezőgazdaság­hoz. Legalább a legfonto­sabbakat meg kellene is­merni. A termelőszövetke­zetekben és állami gazda­ságokban is megjelentek a számítógépek, de ezek — az előadó szavai szerint — job­bára csak . „kirakat”-ot je­lentenek. Hogy ezek a be­rendezések valójában mi mindenre használhatók, csak kevesen tudják. Már­pedig szüksé'g lenne rájuk, hiszen a mezőgazdasági üzemekre ezután még sok­rétűbb feladatok várnak. Főleg a termelés és a ter­meltetés szervezésében. Az utóbibi években meg­kezdődött a lakosság fal­vaikba való visszaáramlása. Sorsuk alakítása az agrár- értelmiség felelőssége is. De erre csak akkor lehetnek képesek, ha előbb a saját házuk táját teszik rendbe. Mert az a közömbösség, amely szombaton Kaposvá­ron is megnyilvánult, meg­döbbentő. A vitára alkálimat adó fölvetéseket mindössze öten hallgatták meg ... r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents