Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-15 / 38. szám
1988. február 15., hétfő Somogyi Néplap 5 DIÁKSZÍNJÁTSZÓK MEGYEI SZEMLÉJE CSURGÓN Hat együttes vetélkedett A boglárlelleiek jutottak tovább Április végén és május elsején itartják Csurgón a hagyományoknak megfelelően az országos diákszínjátszó fesztivált. Kétévente rendezik meg ezt a találkozót a középfokú iskolák diákszínjátszói számára. Hat somogyi színpad vett részt a szombati megyei bemutatón, ahol azt kellett eldöntenie a zsűrinek, hogy melyik produkció képviseli áprilisban a megyét a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium diákszínpada mellett. (Az országos fesztiválra ugyanis a kiemelt szentesi, sárbogárdi és a kaposvári együttes selejtező nélikül kapott meghívást.) A hat produkció bizonyítja: az elmúlt két évben fejlődött megyénk diákszínjátszása. örvendetes, hogy újonnan alakúit csoportok is jelentkeztek. Igaz, előadásaik nem érték el még a legjobbak színvonalát, de munkájuk ígéretes. Ez bizonyítja azt is, hogy az ama- itőrszínjátszás elsősorban nem gazdasági kérdés : lelkesedéssel, sok munkával még a mostohább körülmények között működő intézményekben is lehet a feltételeket megteremteni. A bemutatott hat darab közül a dr. Klujber László vezette zsűri három produkciót javasolt arany minősítésre. A boglárlellei Vikár Béla diákszínpadot, amely Karinthy Frigyes ' Szabályos lélektani drámájával aratott sikert. A boglárlelleiek a jó darabválasztás mellett sok egyéni ötlettel is színezték előadásukat, így a közönségnek igazán derűs félórát okoztak. Tartalmas színjátszói munkát bizonyított a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium színpada is. Egy vérbeli, harsány commedia de T arte darabbal, Ruzante Csapodár madárkájával. Ebben a stílusban dolgozott a kaposvári Ifjúsági Színpad is! Moliere Botcsinálta doktorát adták elő. A két magas színvonalú produkció közül talán az utóbbi egy hajszállal kidolgozottabb volt. Néhány hónapja alakúit a csurgói Garabonciás Színpad. Esterházy, Pilinszky, József Attila írásaiból szerkesztett Jelenet a kaposvári ifjúsági színpad előadásából műsoruk egy elvonltabb, kísérleti jellegű diákszínpad lehetőségét villantotta fel. Nagyon bíztató előadás volt. (A zsűri ezüst minősítésre javasolta.) A csurgói 526-os számú ipari szakmunkásképző Móricz Kis Samu Jóska című novelláját dolgozta föl, a kaposvári 512-es számú ipari szakmunkásképző színpada pedig Váczi Mihály Utazás Bürokronéziában című nagy lélegzetű költeményét dramatizálta. Mindkét együttes sóikat fejlődhet még, talán a mostani bemutatón szerzett tapasztalatok is segítik majd őket a nagyobb sikerek elérésében. A zsűri végül a boglárlellei együttest javasolta arra, hogy megyénket képviselje az országos bemutatón. Két kiemelkedő alakítást is jutalmaztak. Ezeket Biró 'Anikó a Munkácsy gimnáziumból, és Lukács Mónika Boglárlellléről kapta. V. I. Ki mit tud? Szennában A jövő ígéretei — a szennai gyermeknéptáncosok Megkezdődtek a Ki mit tud? körzeti bemutatói szombaton. Elsőként Szennában, a művelődési házban mutatkoztak be az együttesek, szólisták. A megyeszékhely környékéről harmincnyolcán jelentkeztek a vetélkedőre, Kaposváron pedig száznál több részvevőre számítanak. A jelentkezési lapokból kiderült, hogy legtöbben az ének kategóriában vesznek részt a Ki mit tud ?-on. őket a vers- és prózamondók követik. Néptáncost is többet látunk a színpadon, mint népzenészt. A diszkótánc és dzsesszbalett szintén népszerű a fiatalok között. Szennán kívül Mernyén és Somogyjádon is rendeznek Ki mit tud? körzeti bemutatót. A szombat délutáni műsornak kedves színfoltja volt a szennai gyereknéptánco- sok bemutatója. A hagyományok ápolásában még a kezdetnél tartanak ugyan, de biztató ígéret, hogy néhány év múlva rájuk is számíthatunk a Ki mit tud?-on. Szennán — mintha álmát aludná a falu — egyetlen helyi részvevője sem volt a körzeti bemutatónak. A nyúlfarknyi műsorban a szentbalázsi férfikórust hallottuk, Gaschlerné Kernya Ida pedig Radnóti Nem tudhatom című versét mondta el. A fonói Simon István színjátszó együttes egy jelenettel nevettette meg a hallgatóságot. Rendezőjük, Pál Elemér magánszámmal is színpadra lépett, öt kérdeztük az együttesről. — 1957-től működik színjátszó együttes a faluban. A KISZ-szervezet és az ifjúsági klub tagjai körül kerülnek ki a szereplők. Sajnos megérezzük azt, hogy öt évig halódott a színjátszás Fonóban. Pál Elemér Budapesten dolgozik és rendszeresen hazajár a próbákra. — 1975 óta vagyok tagja a színjátszó együttesnek. Két éve maradtunk vezető nélkül, s a fiatalok rám, a „legöregebbre” bízták a csoportot. A szereplők között van hegesztő, OTP- és tszdolgozó; szakmunkástanuló és szakközépiskolás. Nemcsak az ifjúsági klubban találkozunk, hanem rendszeresen, a sportpályákon is. Kispályás focicsapatot alakítottak a lányok és a fiúk is. A versenyekről talán több eredménnyel "térünk haza, mint a színjátszás esetében. Évekkel ezelőtt Nagybajomban a körzeti művészeti szemlén még különdíjat is kaptunk. Azután szereztünk minősítést. — Mikor szerepeltek utoljára Fonóban? — 1982-ben. Igaz, tavaly is bemutatkoztunk, s ez a legutóbbi otthoni szereplés a közönség visszaszerzésének nehéz feladatáról győzött meg bennünket. H. B. Szépítsünk — mindenáron? Tiltakozom! Díjat kaptak Régi dallamok a citorán (Tudósítónktól.) Három település közművelődési tevékenységéről mondta Gazdag Tiborné, a Háromfai Községi Közös Tanács vb-titkára: — Háromfán és Tarany- ban művelődési ház és könyvtár van, Bakházán csak könyvtár. A háromfai művelődési ház felújítását már tavaly elkezdtük. Bízunk benne, hogy az év első felében befejeződik. Így tulajdonképpen mindkét helyen megfelelőek a tárgyi feltételek. Az intézmények élén hozzáértő, lelkes vezetők állnak. Ez mondható el a klubok, csoportok vezetőiről is. A művelődési házakat, illetve a klubokat, szakköröket elsősorban az iskolások és a KISZ-korosztályú fiatalok látogatják. A művelődési házakban tartjuk a nemzeti és a nemzetközi évfordulók ünnepségeit, amelyekre a helyi öntevékeny csoportok az alkalomhoz illő művészeti műsorral készülnek. Az általános iskolák tanulói egész estét betöltő műsort mutattak be mind.a két községben. A háromfaiak Pásztorjátékának nagy sikere volt. Taranyban gyermekklub működik: jeleneteket tanulnak be, a diákok rendeznek versmondó-ver- senyt. Jól működő ifjúsági klub is van mintegy 35—40 taggal. Alkalmasint meghívottként mások is részt vesznek rendezvényeiken. A klub hetente háromszor tart foglalkozást: szombatonként kötött programot, előadást, vetélkedőt, filmvetítést. Pénteken és vasárnap szabadfoglalkozás van : kötetlen társalgás, zenehallgatás, tánc. Tavaly itt volt 11 községi ifjúsági klub vezetőinek a találkozója. A tara- nyi klub tagjai Budapestre is szerveztek tanulmányi kirándulást és társadalmi munkájukkal segítették a művelődési ház rendbetételét. A taranyi felnőtt-cigány- klub folklórműsorát több szemlén is bemutatta. Produkciójukat ezüst fokozattal ismerték el. Néhány ügyes kosárfonó is tagja a klubnak: kiállításon mutatják be munkáik egy részét. A községi színjátszócsoport működése egyre nehezebb. A tagoknak kevés idejük van arra, hogy próbákra járjanak. A múlt évben csak egy darab bemutatására futott erejükből. Megcsappant a kézimunkaszakkör tagjainak a száma is. A háromfai népdaléneklő és citera amatőr együttes több műsoron szórakoztatta a közönséget, a városi vetélkedőn pedig arany oklevelet kaptak. Évekig gyűjtötték és tanulták a községben föllelhető régi népszokásokat. Ebben a munkában oroszlánrészt vállalt a csoport két vezetője: Dobor Istvánné és Györkös József né. Háromfán működik kézimunka- és sakkszakkör is. A korábbi éveknél viszont mind két községben kevesebb volt az ismeretterjesztő előadás, pedig aligha csappant meg iránta az igény. Igenj, tiltakozom! Nem az újságíró, hanem a város „őslakója” jogán. Nem jobbítás elleni hevületből, hanem az ésszerűség okán! Nem a pillanatnyi fölhábo- rodás indítékából — hiszen a tmeglepő értesülés óta aludtam rá néhányat, volt időm némiképp lehiggadni —, hanem azért, mert meggyőződésem: nem vagyok és nem maradhatok egyedül... Nos, azt olvastam lapunk múlt csütörtöki számának eseménytudósításátoan, hogy „Tovább szépül Kaposváron a sétálóutca”. Izgalommal böngésztem a sorokat. Hogyne örülnék, ha az igazán korszerű és idegenek álltai is megcsodált sétálóutca tovább szépülhet. Csakhogy rövidesen elakadt a lélegzetem. Üjra kezdtem, aztán megint újra: Hívtam a cikk szerzőjét, mert nem akartam hinni a szememnek. Hátha többet is megtudhatunk itőle az eseményről, mint amit megírt. Bánatomra igazolta a tudósítást. „Azt írta az újság...” — kezdenék a rádiók ab aréban —, hogy a tervezők szerint „a Uatünca téren ,különböző változtatásokat kelletne vég- rehajtani. Többek között az egységek utcakép miatt a tér elejéire egy tízszer tíz méter alapterületű, a szomszédos épület ítcjrnyával (!) axonojs magasságú ; épületet képzelnek el. Helyet kaphatja beatme egy információs iroda, kiállítóterem és ajándékbolt. Szükség vani a tér átrendezésére is.” Kollégám még hozzátette: a Latinca-iszo'bor, s a Pihenő munkások áthelyezéséről is szó esett... Hát ez ellen tiltakozom! Mert .hiszem: a jó szándékú, egyébként nagyra értékelhető elképzeléssel ,is szabad és kell vitatkozni, ha észszerűden, ha iázá’lmokat kerget, ha a múltnak egy olyan darabját akarja visszaimádkozni, amelyet éppen a város, az értékek iránti szeretet, a jobbítás hevülete döntött romokba. Mikor? Térképek, korabeli fotók másolatai hevernek az asztalomon. A térképek 1893- ból, 1901-bői és 1929-ből valók. Az egyik fotó alatt ezt a szöveget olvasom: „A vármegyeházzal szemben utcanyitás céljából megvett Eibenitz Ede-féle ház 1910- ben." Jómagam — gyerekként — csak a harmincas években járhattam arra, de jól emlékezem: akkor már volt Kossuth Lajos utca az Árpád utca folytatásában. Lefelé jövet — még nem volt zsákutca — szemet gyönyörködtető látványként tárult föl a vármegyeháza értékes épülete. Csupán a Latinca tér helyén és a háromemeletes lakóház telkén éktelenkedett a betonkerítés, amely egy kertészetet zárt körül... Azóta városunknak ezen a pontján kinyílt a házrengeteg. Kaposvár — az ország legsűrűbben épített belvárosa — végre levegőt, zöldet, ha nem is túlságosan tág, de viszonylag tetszetős teret kapott. Mit keresne ott egy tízszer tízméteres, tornyos (!) épület? Netán a Május 1. utca 7. számú, stílusában igazán nem odaillő, de otthont adó (!) három- emeletes ház lenne a képzelet következő áldozata? Es miért? Szépíteni persze lehetne a teret, magam sem ódzkodnék tőle. Latinca szobra is lehetne értékesebb műalkotás, de hogy miért éppen ott áll, ugye, nem kell kifejtenem ... ? S hogy a szökőkút, a tér elrendezésével csakugyan játszhatna az alkotó képzelet? Híve vagyok. De miért szűkítenék be klasszicista megyeházunkat? Az „egységes utcakép” miatt? Érdekes, hogy ilyen „egységes utcakép-mánia” véletlenül sem vett erőt a tervezőkön, amikor lakótelepeinket álmodták meg -.. Őszintén tisztelem a tervezők, a megmenteni érdemes múlt újraiteremtőinek fálradozásáit, alkotómunkáját. De ezúttal tiltakozom! S ha kell, tábort szervezek a tér, a levegő, a zöld megmentéséért ! S ha már itt tartunk, nem hallgathatom el, amit évek óta elhallgattam (bár fortyogott bennem az indulat), hogy ezekkel szemben mi hallgattatta el a jószándékú tervezőket, amikor a sétálóutca északi oldalán oly könnyedén lemondtak a tágas, szellős, jtölddél övezett belső udvarok kialakít í sáról? Mert álmuk dugába dőlt. Csakugyan szép a ia- nácsszékház, a művelődési központ, a megyei könyvtár, az új lakóház övezte belső tér, de miféle akarat szólhatott közbe, s akadályozhatta meg a mellette tervezett belső udvar kialakítását? A rozzant, féltetős raktárak, lakóházak eltűntek ugyan a föld színéről, de aztán. egyszeriben — fák és fű és virág és levegő helyett — betongarázsok sora töltötte és tölti be a helyet, gépkocsik sokaságának kipufogógázával árasztva el a környéket. Mintha nem lenne elég elviselni a zsákutcáivá nyilvánított — és gépkocsifordulónak (használt — Kossuth utca bűzrengetegét. .. Folytassam? A betongará- zsok sorához utak kellettek: s az utak akadályozták meg a kultúra megyei fellegvárának, a könyvtárnak rég megérett — és bizonyára nagyobb hasznot hozó — fejlesztését, ötven év múlva a garázsok eltűnését fogják megálmodni a tervezők? Igen, tiltakozom! Nem a szép, a korszerű, a tetszetős álmok és megvalósításuk ellen ! Szépítsünk, de 'ne mindenáron! Az ésszerűségért, a logikáért, a levegőért és a zöldért, az egészséges környezetért emelek szót, és nem emberek ellen, ném a tervező fantázia és a tenn.iakarás ellen. S mindezt abból az apropóból, hogy itt éltem, és sok tízezer emberrel együtt itt élem az életem. Jávori Béla Nyugdíjasklub Zimányban Zímány nem öregedő település. A hatszáztíz lelkes somogyi kisközség lakóinak csak egyötöde nyugdíjas. A sok fiatal miatt az idősek is mozgalmasabb közösségi életet élnek. Az elmúlt héten — régi tervük volt — nyugdíjasklubot alapítottak: hatvanöt családnak küldték el a meghívólevelet, s a tanács nagyterme szűk lett, amikor a klub megalapításáról döntöttek. A háromtagú vezetőség a klub céljairól is döntött: nem öregek pihenőhelyévé akarják tenni a klubot, hanem művelődés, tanulás, szórakozás, • kirándulás szerepel a programjaikban. Legtöbben a termelőszövetkezetből mentek nyugdíjba: érthető, hogy a helyi tanács mellett a Kapos- táj Tsz is segítette, ösztönözte az egyesülés megalapítását. Ígéretet kaptak a termelőszövetkezettől arra is, hogy kirándulásaikhoz buszt kapnak. Zimányban a tavaszias tél kínálta a lehetőséget, hogy a ma este már meghívott előadó a szőlőművelésről, kertészkedésről beszél. A nyugdíjasok mellett a fiatalabb pince- és borösgazdák is készülnek erre a rendezvényre. A színjátszás dokumentumai Színháztörténeti dokumentációs központ alakult Pécsen. Célja az, hogy összegyűjtse a baranyai színjátszás dokumentumait, alkalmassá téve azokat bemutatásra és oktatásra, valamint további kutatásra. A gyűjtemény gazdája a pécsi nyári színház, amely a munka során egjoittműködik a Pécsi Nemzeti Színházzal és a Janus Pannonius Tudomány- egyetemmel. A dokumentációs anyag a nyári színház Anna utcai épületében kapott helyet.
