Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-15 / 38. szám

1988. február 15., hétfő Somogyi Néplap 3 Rajtunk múlik • •• rr a jovo Zárszámadás a csurgói Zrínyi Tsz-ben Rendhagyó módon kezdő­dött szombaton reggel a csurgói Zrínyi termelőszö­vetkezet múlt évi záró kül­döttközgyűlése: a szövetke­zet vezetői az ünnepi ese­ményre érkezett vendégeket, — köztük dr. Gyenesei Ist­vánt, a megyei tanács elnö­két, Bogó Lászlót, a tsz szö­vetség titkárát, dr. Horváth Ferenc országgyűlési képvi­selőt, valamint a városi jogú nagyközség párt- és állami vezetőit —, rövid üzemláto­gatásra hívták. A tésztaüze­met tekintették meg Török Sándor üzemvezető kalauzo­lásával, amely a nem egé­szen két hónapja befejezett rekonstrukciós bővítés ered­ményeként új reménységet is jelent a nagyüzemnek. A sok közül ez az egyik tényező, amely arra utal, hogy a nehézséggel küzdő szövetkezet mind magabizto­sabban halad a megerősödés útján. Ezt erősítette meg Buncsák Sándor elnök be­számolója is a múlt évi gaz­dálkodási tapasztalatairól. Amit elmondott, az az egész tagságnak summázott véleménye volt: hiszen a küldöttközgyűlést megelő­zően munkahelyi tanácsko­zásokon aprólékos részletes­séggel elemezték munkáju­kat, és ebből kristályosodott ki az eredmények keltette jogos öröm éppen úgy, mint a nem kisebb erőfeszítést kí­vánó, további tennivalók so­ra. Jogos öröm, hogy a nem könnyű gazdasági körülmé­nyek között egy év alatt több, mint huszonnyolc szá­zalékkal, tíz és fél millió fo­rintra növelték nyereségü­ket. A hosszú időn át vesz­teséges szarvasmarhaágazat, tavaly már szép eredményt hozott. Gond viszont, hogy elodázhatatlan a rekonstruk­ciója. Ez jellemzi a műsza­ki állapotot is, és igen gyen­ge, veszteséges évet zárt a növénytermelés. Jobbítani való bőven van. Alátámasz­tották ezt a beszámolót kö­vető felszólalások is, ame­lyek mindegyike kifejezésre juttatta: ki-ki a saját terü­letén tenni is akar a to­vábblépés érdekében. A küldöttközgyűlésen fel­szólalt dr. Gyenesei István. a megyei tanács elnöke is, és meleg szavakkal köszöntötte a szövetkezet valamennyi dolgozóját, becsülnivaló ered­ményeikért. Bejelenthette: a szarvasmarhatelep rekon­strukciójához a központi te­rületfejlesztési alapból a megyei tanács hatmillió fo­rint támogatást biztosít. Ezt követően elsősorban az agrártermelés idei feladatai­ról szólt, hangsúlyozva, hogy a társadalmi-, gazdasági ki­bontakozás programjában az agrártermelés súlya és sze­repe nem csökken, de a szemlélet- és gondolkodás­váltás nélkülözhetetlen. — Mintha csak a mának írta volna, több mint száz­ötven évvel ezelőtt Széche­nyi a Hitel című művében: „ ... az átváltozási időszak­ban minden rendetlenebbül forog, mint azelőtt. Így azok, kik előre kombinálni nem tudnak, megijednek, s mi­előtt a szép rend helyreál­lott volna, már a kezdettel felhagynak, magukat a régi helyzetükben még inkább le­szögezik.” A megyei tanács elnöke utalt arra, hogy Somogy szö­vetkezetei tisztes, az előző évinél húsz-huszonöt száza­lékkal jobb eredménnyel zárták a tavalyi évet. Am a differenciálódás igen nagy­fokú, és a mindinkább nor­matív szabályozórendszer a korábbinál nehezebb hely­zetbe hozza az alacsony ha­tékonysággal gazdálkodó­kat. Nekik nagyobb erőfeszí­téseket kell tenni gazdasági helyzetük megszilárdításá­ért. Jelenleg tizenöt szövet­kezet küzd ilyen körülmé­nyek között puszta fennma­radásáért. — 1988-ban a feladatok­hoz és a körülményekhez való alkalmazkodás a me­zőgazdasági szövetkezetek­nek létérdeke — hangsúlyoz­ta dr. Gyenesei István. — Nemcsak az új intézkedések megismerésére, megértésére, — szemléletváltásra — van szükség, hanem gyors, gya­korlati alkalmazásra is. A kiutat mindenkinek magá­nak kell megkeresnie, dön­tően saját erőre támaszkod­va. A gazdálkodás jövede- lemteremtő-képessége növe­lésének lehetősége az üze­mek kezében van: az éssze­rű szakosodás mellett töre­kedni kell a több-lábon-ál- lásra, a lehetőségek és. kö­rülmények figyelembevéte­lével több alternatívát kell kidolgozni, hogy minden esetben készen álljon az üzem a problémák megol­dására. Elengedhetetlen a belső érdekeltségi rendszer korszerűsítése. Példák bizo­nyítják, hogy ahol e terüle­ten előbbre léptek, ott egyik évről a másikra gyökeresen változott a helyzet. Ahol pe­dig az új érdekeltség sem biztosítja a kibontakozást, ott keresni kell az egysze­rűbb szervezeti formák — szakszövetkezetek, tagi sző­A VÁLASZTÉKBŐVÍTÉSRŐL A LASKAGOMBA ÜRÜGYÉN Maroknyi, szép laskagom­bával kopogtatott szerkesztő­ségünkbe Kovács József ka­posvári olvasónk, mondván, ez az amit nem tud eladni. Rokkantnyugdíjasként be­iratkozott egy gombater­mesztői tanfolyamra, hogy nyugdíj kiegészítésül ezzel foglalkozzon. Ám hiába ter­mett a laskagombája, egyet­len üzletben sem álltak vele szóba. Nem érti, hogy miért nem kell senkinek az olcsó, körülbelül negyven forintos árú portéka. Mi sem értet­tük, ezért megkerestük Dóri Jánost, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályának ve­zetőjét, aki ennek kapcsán vizsgálatot indított. — Azt tapasztaltuk — mondta —, hogy az üzletek megvásárolnak mindent a kistermelőktől, amit a vevők keresnek, beleértve a gom­bát is. A laskagombától né­hány rossz tulajdonsága miatt azonban idegenked­nek. Ezek: gyorsan barnul, hamar veszít a súlyából, és egy kicsit rágósabb mint a jóval drágább shampynyon. Mellette szól viszont, hogy olcsó és gyorsan elkészíthe­tő; azok is meg tudják ven­ni, akiknek nem jut sampi­nyonra. Munkatársaim fel­keresték az üzleteket és a kereskedelmi vállalatok vé­leményét is kikérték. A bol­tokban nem emlékeztek a panaszosra és a laskagombá­ra. (Vagy nem akartak?) A Zöldértnél még azt is el­mondták, hogy nekik van sa­ját gombatenyészetük és nem akarnak konkurenciát a shampinyonjuknak a jóval olcsóbb laskagombával. Vé­leményünk azonban az, hogy a választék bővítése érdeké­ben és az üzleteikről kiala-' kított jó benyomás megőr­zése végett is kínálhatnák a laskát. A Kaposker nyilat­kozata az, hogy ha a Rózsa Ferenc utcai telepükön, vagy a központjukban felkeresi őket a kistermelő és egyez­ségre tudnak jutni, akkor ők megveszik ezt a gombát is és a többit is. Természetesen akkor, ha a feltételeknek megfelel a kínált áru, a ter­melő ad számlát és gomba­vizsgálói szakvéleményt mu­tat be. A Csemege kapos­vári boltjában pedig azt mondták, hogy tartanak a gombától, mert egyszer volt már vele kellemetlenségük. Dóri János azonban az egész ügyhöz még hozzáfűz­te: — Gyanítható, hogy a kis­termelő a piac felmérése, és előzetes megállapodások nél­kül fogott a gombatermesz­téshez, pedig tudomásul kell venni — és ez tanulság lehet sokak számára —, hogy vállalkozni csak a piac is­meretében szabad, különben nagy a kockázat. A gombát szeretők nevé­ben ehhez csupán annyit fűzhetünk, hogy aligha ne­vezhető jó kereskedői ma­gatartásnak, ha a drágább termék könnyebb forgalma­zása reményében — a vá­lasztékbővítést is jelentő — olcsóbbat kirekesztik a bolt­ból. N. J. vetkezet — bevezetésének lehetőségét. Szakítani kell azzal a gyakorlattal, amely a szervezeti mozgások indí­tékát a felsőbb szervektől várja. A jövedelmezőségnek kell meghatározni a forma- választást ! Foglalkozott a megyei ta­nács elnöke a piaci kapcso­latok korszerűsítésének fon­tosságával, az agrárolló nyí­lásából fakadó nehézségek­kel. — Az egyes mezőgazdasá­gi üzemek önmaguk az árak alakulását nem képesek be­folyásolni — folytatta. — Az érdemi ármunkához az is szükséges, hogy a termelők összehangolják ezzel kapcso­latos tevékenységüket. Sok segítséget kell nyújtani eh­hez az érdekképviseleti szer­veknek is. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a gazdálkodásban a nyereség és a fizetőképesség meghatározóvá vált, meg­nőtt a vállalatok közötti egymásrautaltság és tovább fokozódott a jelentősége az embeti tudásnak, a vezetői rátermettségnek, a hozzáér­tésnek. Hozzászólását így fe­jezte be: — Népgazdaságunk olyan szakaszban van, amikor tör­ténelmi léptékkel mérve is korszakos változásoknak le­szünk és vagyunk cselekvő, aktív részesei. Elengedhetet­len, hogy azonosan értsük feladatainkat és egy nyel­ven beszéljünk. A küldöttközgyűlés végén Bogó László, a tsz-szövetség titkára a múlt évi munka- versenyben elért eredmé­nyekért adott át elismerése­ket. A gabonábetákarítási versenybe a megyében há­romszázan neveztek, kilenc díjat adtak ki, és ebből há­rom Csurgóra került. Okle­velet és pénzjutalmat kapott Horváth József, Kocor Lász­ló és Horváth István. ViUamoserőmű-építés és hálózatbővítés A villamosenergia-ipar egyedi nagyberuházásának, a Paksi Atomerőmű tovább­építésének költségeire az idén — az általános forgal­mi adóval együtt 3,4 mil­liárd forintot költhetnek, ebből az eddig átadott négy erőműblokkhoz tarto­zó kiegészítő létesítmények­re és a két, ezer megawat­tos új blokk építésének elő­készítésére fu'tja. Mindenek­előtt a Nemzetközi Atom­energia Ügynökség előírásai alapén megkezdik a gyen­ge és a közepes radioaktivi­tású hulladékok biztonságos kezelésére, konténeres szál­lítására és elhelyezésére szolgáló létesítmények ter­vezésének, előkészítésének munkáit, fgy a besűrített folyékony hulladékot és a felaprított szilárd sugárzó anyagokat betontömbökbe beágyazva készítik majd elő szállításra, eltemetésre. Az aitdmerőmű dolgozóinak rendszeres továbbképzését szolgálja annak a nagy ok­tató szimulátornak az üzem­be helyezése, amely lehető­vé teszi,, hogy részletesen tanulmányozzanak fontos atomenergetikai folyamato­kat, és üzemzavarokat utá­nozva gyakorolják azok gyors elhárítását. Az atomerőmű bővítésé­nek különösen fontos fel­adata az első ezer mega­wattos blokk építésének szi­gorúan ütemszerű előkészí­tése,, hogy a jövő év júniu­sában megkezdhessék az alapozás földmunkáit. Az ezt követő 72 hónapos mun­ka után, 1995. júniusában az úgynevezett párhuzamos kapcsolással megindul a blokk energiatermelése, és az 1000 megawattos teljesí- mény elérése után áramot szolgáltat az országos há­lózatnak. )A Magyar Villa­mos .Művek Tröszt vélemé­nye szerint az idei építési előirányzat műszaki tartal­mának megvalósításához nem elegendő a pénz, az anyagi háttér rendezésére ezért központi intézkedése­két kérnek. A népgazdasági terv a villamos hálózatok célcso­portos beruházásaira a ko­rábbinál jóval szerényebb összegeket szán. Ezért a tröszt különösen nagy gon­dot fordít a szűkös lehető­ségek minél hatékonyabb kihasználására. A legszük­ségesebb helyeken az idén 134 kilométer hosszú sza­kasszal növelik a nagyfe­szültségű 220, 400 és 750 ki­lovoltos távvezetéket, va­lamint 113 kilométerrel bő­vítik a 120 kilovoltos főel­osztó, és 1600 kilométerrel a kis- és középfeszültségű szabadvezetékes hálózatot. A szomszédos országok, el­sősorban a KGST-államok egyesített v i Halmos energia- rendszeréhez kapcsolódó magyair energiarendszer üzembiztos működését, az energiaszállítások és a ha­zai ellátás biztonságát nö­velik ezekkel az új távveze­tékekkel, és a hozzájuk csat­lakozó alállomások építésé­vel, bővítésével. A főel­osztó hálózaton hét új transzformátorállomást léte­sítenék, és ugyancsak hét helyen a régi alállamás tel­jesítményét növelik. Ez a szerényebb ütemű fejlődés lehetővé teszi a már meg­kezdett hálózatfejlesztési munkák befejezését, de a t ranszf orrnál ás i teljesít­ményt biztosító csatlakozá­sok építésének üteme elma­rad a tervidőszak időará­nyos előirányzatától. A tröszt vállalati beruhá­zásainál — amelyeknek idei előirányzata 8,7 milliárd fo­rint — a költségvetés nem téríti meg az általános for­galmi adót, tehát ennek arányában csökken a fej­lesztések műszaki tartalma is. Az idei beruházási mun­kák közül különösen fontos annak a 380 megawatt tel­jesítményű gáz- és gőztur­binás kombinált' erőmű- bLokknak az előkészítése, amelynek az lesz a rendel­tetése, hogy az első paksi, 1000 megawattos gépegység átadása előtti években a hazai áramtermelésben vár­ható teljesí, tményhiányt mérsékelje és részben pótol­ja. Ezért a tröszt előterjesz­tést készített, amelyben szorgalmazza, hogy a Du­na-menti Hőerőműbe java­solt új blokk első lépcsőjé­ben, 134 megawattos egy­ség létesüljön 1991 köze­péig egy gázturbinával és a hozzátartozó hőcserélő ka­zánnal. Ebből a célból a tröszt átalakította a VII. ötéves tervre előirányzott rekonstrukciós programját, hogy megteremtse az első ütemben szükséges pénz­ügyi fedezet nagy részét. IGAZGATÁSI TÁRSULÁSOK Tizennyolc község közös ellenőrei Tizennyolc városkörnyéki község és a kaposvári ta­nács társult 1984-ben az ár- ellenőrzési, valamint az in­tézmények költségvetési re­víziójának ellátására. Egy másik társulást a közleke­dési hatósági feladatok el­látására hoztak létre, ,és eb­ben a megyeszékhely taná­csán kívül hat városkörnyé­ki tanács vesz részt. Az igazgatási társulások viszonylag új intézmények : a tanácstörvény 1971 óta te­szi lehetővé alakításukat. Jelentőségük, hogy hozzá­járulnak a tanácsi hatósági munka színvonalának javí­tásához; több tanács közö­sen fizeti a szakembereket s feladatukat is közösen ha­tározzák meg. Az árellenőrzési társulás — a tanácsok között létre­jött megállapodások alap­ján — illetékességi terüle­tén a magánkisiparosok, a magántervezők, a magán- kereskedők, a polgári jogú társaságok, a gazdasá­gi munkaközösségek és a szerződéses üzletek munká­ját ellenőrzik. Mégpedig olyan ütemben, hogy há­romévenként mindenkire sor kerüljön. A kaposvári vároisi tanács végrehajtó bi­zottságának .legutóbbi ülé­se elé került tájékoztatóban ezt a tevékenységet értékel­ve dr. Barrna Ijajos a vég­rehajtó bizottság titkára ki­fejtette: egységes ellenőrzé­si gyakorlat alakult ki a városkörnyéken, közvetlen, jó a kapcsolat a helyi ta­nácsok, va>lámint az árel- lenörzést végző dolgozók között. A községi tanácsok lehetőségeikhez mérten részt vesznek a közvetlen ellen­őrzésben is. És ez javítja a vizsgálatok eredményessé­gét. Jó gyakorlat az is, hogy az . ellenőrzésekről készült összefoglaló értékelést min­den tanácsnak megküldik s .így mindenki okulhat ab­ból. Van persze gond is, még­pedig ,az, hogy a négy em­ber kevés ennek a bonyo- nyolu.lt, sok szakértelmet kívánó munkának az el­végzéséhez. Indokolt volna sűrűbben — legalább két­évenként — ellenőrizni s rendszeresen megtartani az utóellenőrzéseket, és ,sok időt vesz el az adminisztrá­ció is. A községi tanácsok önál­lóan .gazdálkodó költségve­tési Intézményeinek pénz­ügyi gazdasági ellenőrzését kétévenként végzik el. Min­den második évben tehát a 107 intézmény felében meg­jelennek az ellenőrök, éves ütemtervüknek megfele­lően. Az .ellenőrzések követ­kezetesen feltáró jellegűek és számonkérők. Ha szük­ség van rá, a munka befe­jezése után felelősségrevo- nást is kezdeményeznek. A .revizorok következetes munkájának is eredménye, hogy javult a pénzügyi fe­gyelem a községi intézmé­nyeikben, és egységessé vált a pénzügyi gyakorlat. Tény az is, hogy az igazgatási társulás megalakítása után néhány tanácsi vezető azt .gondolta, hogy ellenőrzése már felesleges. Emiatt meg­ritkultak a vezetők, vala- lamint a szakigazgatási szerjvek által végzett opera­tív ellenőrzések. A Kaposvári Városi Ta­nács végrehajtó bizottsá­gának a véleménye az, hogy pz idő bizonyította: a vá­roskörnyéken nagy szükség van az igazgatási társulá­sokra, mert eredményesen szolgálják a (községek ér­dekeit. Lehetővé tették, hogy a központi akaratnak megfelelően egységes gyakor­lat alakuljon iki és érvénye­süljön a községekben. Ez az egységes gyakorlat pedig a jogszab ály ok követik ecete­sebb betartását hozza, ma­gával.

Next

/
Thumbnails
Contents