Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-06 / 4. szám

1988. január 6., szerda­Somogyi Néplap 3 Nevüket adják a munkához Könyvelők a fonógép mellett I Tisztelgés az alapítók emléktáblájánál Koszorúzás Kaposváron ,,A szakszervezeti szervek . . . tudatosítsák, hogy nem lehet megfelelően érdeket védeni és képvi­selni szilárd gazdasági alapok nélkül!" (A megyei pártbizottság szeptember 2-i határozatából.) A legtöbb gyár, üzem szakszervezetének a munka­erő-elbocsátás^, átcsoporto­sítások, átszervezések adnak soron kívüli feladatokat. A bizalmiaknak véleményt kell nyilvánítaniuk az érin­tettek elhelyezése érdeké­ben. A Masterfil Pamutfo- nó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának szakszervezeti tit­kára ezzel ellentétes gon­dokkal küszködik. A náluk dolgozó kubaiak egyhónapi szabadságra mentek, a viet­namiak egyik csoportja pe­dig márciusban végleg el­utazik. Ezért okoz különö­sen nagy gondot náluk a létszámhiány. — A bizalmiakra szükség van, hogy megértessék az egykor gépek mellett dolgo­zó meósokkal, könyvelőkkel, bérelszámolókkal: vegye­nek részt ismét a termelés­ben mint szocialista brigád­tagok, társadalmi munkában — tájékoztat a tömegszerve­zet időszerű feladatáról For­rón« Czár Erzsébet, a gyár szakszervezeti bizottságának titkára. A Paksi Atomerőmű Vál­lalat kiemelkedő eredmény­nyel zárta az 1987-es évet. Az erőmű négy blokkja ösz- szesen 10 milliárd 985 millió kilowattóra villamos ener­giát termelt, 48 százalékkal többet az előző évinél. Az ország immár legnagyobb energiabázisán úgy érték el a jó eredményeket, hogy a negyedik reaktorblokkot a tervezettnél csaknem öt hó­nappal korábban üzembe tudták helyezni, illetve a már üzemelő blokkokat — megbízható működésük alap­ján — maximálisan kihasz­nálták. Az erőmű termelési és biztonsági mutatói mem­Mint egykori í'onóno, a legnehezebb időszakokban ő is odaáll a gép mellé. Sze­rinte a személyes példamu­tatás a legmeggyőzőbb agi­táció. A titkár szerint a terme­lés hatékonyságának növe­lése minden dolgozót érint. Ezért nem a nehézségeket igyekeznek megmagyarázni, hanem a jobb megoldásokat keresik. A változó kereslet miatt előfordul, hogy több finom fonalat kell gyártani. Ilyen­kor a durva fonalat előállí­tó gépsoron teszik ezt. A dolgozók ötletei segítettek abban, hogy ez a munka gyorsabb legyen. A létszámhiány enyhítése érdekében a vállalatnak azokból a gyáraiból hívtak dolgozókat, amelyeknek csökkenteniük kellett a sze­mélyi állományt. Többek között Miskolcról jöttek Ka­posvárra, többnyire egyedül­állók, de akadt köztük csa­ládos is. Az ő elhelyezésük, hazautazásuk biztosítása a zetközi összehasonlításban is előkelő helyen szerepelnek. A hazai atomerőmű-építés történetében igen jelentős év volt 1987, hiszen akkor vált Paks a legfőbb energiafor­rássá: az atomerőmű a múlt évben már 37,3 százalékát adta a hazai villamosenergia­termelésnek, többet mint a szén-, illetve szénhidrogén- bázisú erőművek. A, Pakson egy év alatt terven felül szol­gáltatott energia előállításá­hoz hagyományos erőműben 380 ezer tonna olaj fölhasz­nálására lett volna szükség, s mivel az atomerőmű a leg­alacsonyabb önköltséggel dolgozik, a megtakarítás szá­mottevő. szakszervezeti munka fon­tos része. A gyárban három műszak­ban termelnek. A leányott­honban, a gyár munkásszál­lásán mindennapos súrlódást okoz, hogy a délelőttösök zavarják az éjszakásokat, és fordítva; most azon mun­kálkodnak, hogy a különbö­ző műszakokban dolgozókat más-más folyosón helyezzék el. Az a fonónő, akinek la­kásgondjai vannak, nem tud kellően figyelni a munkájá­ra. Ezért a leányotthonban havi kétszáz forintért gar­zonlakást adnak a fiatal há­zasoknak. Ennek föltétele, hogy előtakarékossági szer­ződést kötnek az Országos Takarékpénztárral lakásvá­sárlás céljából, mert csak öt évig lakhatnak a szállóban. Azok a fonónők, akiknek gyermekeik vannak, nem szívesen vállalják az éjsza­kai műszakot. Pedig a pót­lék magas: az alapfizetés hetvenöt százaléka. Így a havi kereset tízezer forint fölé is emelkedhet. A szak- szervezet kezdeményezésére három műszakban üzemel az óvoda a gyárban, de ez sem ösztönöz eléggé. Most a jobb érdekeltségi rendszer kidolgozásán fára­doznak a szakszervezet tiszt­ségviselői. A vállalati aktí­vaülésen megállapodtak ab­ban, hogy bruttósításkor az egyes gyárakban lehetőség szerint a mozgóbér minél nagyobb részét számítsák bele az idei átlagfizetésbe. S akik többet termelnek, azo­kat más formában is jutal­mazzák. Az exportra termelés szempontjából különösen je­lentős a minőségi munka. Ezt segíti az „Add a neved a munkádhoz!” vérsenymoz- galom. Minden hibás termék esetében kiderítik, hogy ki volt a hibás. Az üzemré­szekben az aktíváknak ez is feladatuk. A hiba feltárását szolgálja a DH-füzet. E rö­vidítés a „Dolgozz hibátla­nul!” jelszót takarja. A gyárban több olyan pél­dát találhatunk, amely azt bizonyítja: a szakszervezet sokat tehet a gazdasági-tár­sadalmi kibontakozási prog­ram sikeréért. Balázs Andor Kimagasló termelési eredmény Negyvenhárom évvel ez­előtt alakult meg a Magyar Kommunista Párt Somogy megyei és Kaposvár városi szervezete. A városi pártbi­zottság ennek tiszteletére ko- szorúzási ünnepséget rende­zett tegnap délután öt óra­kor Kaposváron, az Ady End­re utca 7. számú ház falán levő emléktábla előtt. Részt vett az ünnepségen Tanai Imre, a megyei párt- bizottság titkára és Horváth Sándor., a megyei pártbizott­ság osztályvezetője. A kaposvári koncert-fúvós­zenekar eljátszotta a Him­nuszt, majd Bizsa Lajos, a Táncsics Diákszínpad tagja elmondta Balázs Béla „Dallá halnotok így kell” című ver­sét. A munkásgyászinduló hangjaira az évforduló al­kalmából a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Kaposvári Városi Bizottsága, a kapos­vári városi KISZ-bizottság és a veteránok nevében ko­szorút helyezett el az emlék­táblánál Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára, Nemes István, a városi A megemlékezés az Inter- KlSZ-bizottság titkára és nacionálé hangjaival ért vé- Muráth József veterán. get. HARMINCHÁROM SZOKNYA Fiú a vasalónál Huszonegy fiatal dolgozik a szalagon. Töbet is tudná­nak foglalkoztatni. A jelent­kező is több volt, sokan azonban már az első munka­napom megijedtek, másokat az orvos nem tartott alka'- masnak erre a munkára. A munka nem könnyű. — Az első napokban csak ismerkedtünk; apró rongyok­ból varrtunk kisebb ruhá­kat, s csak akkor ülhettünk a varrógépek mellé, amikor már mindent tökéletesen tudtunk — mondja Szilvái Zsolt, aki eredetileg mező- gazdasági gépszerelő akart lenni. Kisebb hibák meg .ri aeiezer íattosu ivaposio nemes igyekezete, hogy fia­taljainak helyben biztosít­son kulturált művelődési és szórakozási lehetőséget, rendre kudarcba fulladt. Okait egy évvel ezelőtt már megkíséreltük kinyomozni. Bátorfi József tanácselnök akkor bizakodva mondta : „Augusztus végére átadjuk rendeltetésének a művelődé­si házat.”. — Mi történt azóta? — Aránylag szerencsésen alakultak a dolgok — mond­ta a tanácselnök —, bár az épület külseje nem ezt iga­zolja. Elmaradt a ház külső vakolása, a pénzünk ugyan­is nem volt rá elég és a téesz sem tartotta be az ígéretét. — Miért? — Nem tudom ... — A belső tér kialakítá­sával hogy haladtak? — Elkészült egy szép elő­tér galériával, és társadalmi összefogással kialakítottunk két tantermet, mert a ter­Viszontagságos építkezés Nem készül a kultúra háza vezeitnel tooD gyerek keze te meg a tanévet, s csak i tudtuk elhelyezni őket. " tünk. A lakosság 688 óra társadalmi munkával járult hozzá az építéshez, a téesz is adott 7000 forintot. — A falu népe hogyan ér­tékeli a jelenlegi helyzetet? — November végén volt falugyűlés. A kultúrházzal kapcsolatban nem tettek föl kérdést... — Végül is mikorra ter­vezik az átadást? — Nem tudom ... V. A. többi helyiség még félkész állapotban van. — Az épület vakolás nél­kül is tetszetős, de dolgozó embert sehol sem láttunk. — Szeptemberben leálltak a munkával, mert elfogyott a pénz. A kiskorpádi törpe vízmű építése a vártnál sok­kal többe kerül. A rangsor­ban az volt a fontosabb. A kazánház építésével, a fűtés- szereléssel és a villanyköz­pont szerelésével elkészül­Fürgén szalad a tű, dolgo­zik az olló. Még néhány moz­dulat, és kész a szoknya. Igen ám, de ebbe folt is kell: ez a legújabb divat. Az apró leánykezek ilyet még sosem csináltak. — A varrásba hamar be­lejöttem, de az ilyen új dol­goknál még könnyen zavar­ba jövök — mondja Zsár Mónika, a Kaposvári Ruha­gyár ifjú munkása. — Re­mélem, a második- szoknyá­val ennyit már nem kell küszködnöm. Nem lehet la­zsálni, mert szorít a norma. Egy nyolc órát dolgozó fel­nőtt munkás teljesítményé­nek a harminc százalékát kell elérnünk; napi har­minchárom szoknya össze- varrását jeleníti ez. A vállalat szeptemberben indította el az új szalagot. Ennél az általános iskolából éppencsak kikerült diákok dolgoznak; többségük siker­telen felvételi vizsgával a háta mögött jelentkezett a gyárba. A gyár szeretné, ha minél többen itt maradná­nak, és néhány év múlva teljes munkaidőben, felnőtt szakmunkásként foglalkoz­tathatnák őket. — Évek óta munkaerőhiá­nyunk van — mondja Sós László művezető. — Az itt végzett szakmunkásoknak körülbelül a fele elmegy a vállalattól, és helyettük újak sem igen jönnek. Ezen kíván­tunk változtatni a szalag megindításával: úgy gondol­tuk, a gyerekek számára is jó lehetőség ez a munka, hi­szen általános iskolai bizo­nyítvánnyal egyre kevesebb helyen állhatnak ma már munkába. most is előfordulnak: egy- egy darabot visszaadnak a szalagvezetők. Kijavításuk sok időt vesz igénybe, s ez a normánkat rontja. Nemcsak varrni, hanem vasalni is kell. Ez számomra kedvesebb el­foglaltság. — Jövőre ismét megpró­bálkozik a felvételivel? — Még nem tudom. Az biztos, hogy nem szívesen maradnék itt: mégiscsak nő­nek való munka ez. Jó len­ne tavaszra egy motor: ezért vasatok naponta száz ruhát és varrók össze jó néhány szoknyát. Először furcsa volt a varrógép mellé ülni, de hamar megszoktam. Délelőtt szalad az idő, a délutáni mű­szakban azonban lassabban telnek az órák. Szívesebben dolgozunk délelőtt — mond­ja a fiú, és erre a lányok is buzgón bólogatnak. Fabu Erika két szoknya összevarrása közben mondja: — Olyankor fél négykor kell kelnem, azért, hogy be­érjek Csornából a gyárba. A délutánom viszont szabad. Mióta itt dolgozom, otthon is varrtam magamnak né­hány egyszerűbb ruhát. Nem bántam meg, hogy ide jöt­tem; szeretnék végleg ma­radni. Négy év után tanulni lehet, megszerezni a szak­munkás-bizonyítványt a vál­lalat támogatásával Ahogy ügyesedünk, úgy lesz egyre magasabb a norma, s egyszer talán mi is annyit dolgozunk és annyit is keresünk majd, mint a felnőttek. Horváth Éva

Next

/
Thumbnails
Contents