Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-05 / 3. szám
1988. január 5., kedd Somogyi Néplap 5 TÉLI IDILL Székesfehérváron a Könnyűfémmű sportközpontjában elkészürt az új, 25x6,5 méteres tanmedence. Ezentúl a kajak-kenu szakosztály sportolóinak edzésein kívül itt végzik az óvodások és iskolások úszásoktatását is Takarékosság? Tapasztalat? Ingatag érvek, zárt ajtók Enyhe hajnal. — Ilyenkor nem ízlik a pálinka — mondja nyolcvan- éves atyámfia, József bácsi, kedvetlenül. Kiskabátját leveti, a nyakánál kigombolja az inget. — Meleg van pálinka nélkül is. — Miért baj az? — Nem baj, de nem is jó. Tavasszal legyen enyhe az idő. Ilyenkor csikorogjon ! Disznóöléskor azt szeretem, ha ropog a hó a talpam alatt. — Jó reggelt! Népes rokonság érkezik. A háziasszony — az öregember lánya — sürög-forog, intézkedik, pálinkát kínál. — Nem kell a kisüsti ! — szólnak a férfiak nevében az asszonyok. — Hát akkor nézzük a hízót! — Azt most már nem nézni köll — szól az öreg, és hüvelykujja begyével megmegérinti a hatalmas disznóölő kés élét —, hanem dolgozni vele. — Délre megleszünk — mondja az unokavő jókedvűen. — Csak lassan a testtel! Kétszáz kilós a disznó. — Elegen vagyunk hozzá. — Engem már ne számíts! Én csak megölöm. És vigyázok, hogy jó kolbászt csináljatok. A következő percek hangosak a sivalkodástól, és lucskosak a vértől. — Csak azt sajnálom — egyenesedik föl a csaknem két méter magas öregember —, hogy nincs jó szalma a pörzsöléshez. Nem mondom, a gáz is megteszi, de én a szalmát szoktam meg. A szép, sárga, hosszú szálú szalmát. — Bálázzák, azért nem jó... — Szerencsére — mondja , az öreg. — Én aztán tudom, hogy mit végez el a gép az ember helyett. Ha valaki tudja, én tudom. Becsülöm is a kombájnt. Mint ahogy régen is becsültem azt a kezet, amelyik mesteri rendet vágott és olyan kazlat rakott, hogy gyönyörűség volt ránézni. Csak ilyenkor, hogy lebököm a hízót, hiányzik a szalma. Taián mert a dédunokám örülne a piros lángoknak. A ház népe és a rokonság munkához lát. Siklik a kés, csattog a bárd, gőzölögnek a lehasított húsdarabok. 1912-ben Bulgária török uralom alóli felszabadulásának évében a Kardzsalitól a déli országhatárig terjedő területen 34 ezer bolgár, ugyanennyi bolgár mohamedán és mintegy 4 ezer török élt. Az utóbbiak nagy része néhány éven belül áttelepült Törökországba. Ott maradtak viszont a török állam által fizetett imámok, akik évek múltán is megőrizték a bolgár nemzeti tudat kialakulását gátló befolyásukat s hazájuk ellen hangolták az embereket. A török propaganda hatására még az elmúlt évtizedben is vándoroltak ki családok Törökországba. Többen azonban — látva az ottani munkanélküliséget s a Bulgáriában megszokott szociális gondoskodás hiányát — kérték, hogy visszatérhessenek. Anyakönyvek tanúsága szerint voltak bolgár mohamedán családok, amelyek csak e század elején vettek föl török nevet, így például Viliana Burjanova költő, aki verset is írt arról, hogy visz- szakapta nagyszülei nevét. E névváltoztatási intézkedés hatásáról több embert is megkérdeztem. Rozalia To- dorova Kuceva, a momcsi— Minden rendben — mondja az öregembe ■ és rámhunyorít. — Most leülünk, kérünk egy üveg bort a vejemtői. aztán beszélgetünk. Közben én meglátok mindent. Jön a bor. Józsi bácsi tölt, koccintunk. — Csak azt ne kérdezd, hányadik disznót öltem meg a mai szent napon, mert arra nem tudok válaszolni. Tizenöt éves korom óta minden télen leböktem néhányat. Nemcsak magamnak. Szomszédoknak, jó ismerősöknek is megtettem, szívességből. — Kitől tanulta a böllér- séget? — Nem az apámtól, hanem a nagyapámtól. Az volt ilyen ember, mint én. — Milyen? — Hát ilyen magas, sovány, bajuszos és jóvérű. Mert énnekem igen jó vérem van, nem alszik meg egykönnyen. A háziak nevetve helyeselnek. — Jól mondja a nagyapa. Csak azt is vallja be őszintén', mostanában melyik menyecskének udvarol! — Ti csak törődjetek a kolbásszal. Nehogy kimaradjon belőle valami! Majd megkóstolom. Ami a menyecskéket illeti — néz rám komolyan — negyven esztendeje özvegy vagyok. Értsd úgy, ahogy akarod. A levegőben frissen sült pecsenye illata. Az öregember tölt, koccintunk. — Hogy érzi magát a faluban? — kérdezem, mert József bácsi a .nyolcvan évéből hetvennyolcat a szomszéd községben töltött. — Nagyon jól — mondja. — Amikor az unokavőm előrukkolt a tervével, hogy itt építsünk házat és én is költözzem át, csak egyetlen napig gondolkodtam. Aztán azt mondtam, rendben van. Eladom a házam, amit magam építettem a harmincas években FAX kölcsönre, eladom a marháimat, és a pénzt beleépítem az új házba. Tudtam, mit csinálok. Én húsz évig éltem a vejem- mel egy fedél alatt, és a szemem előtt nőtt fel az unokám. Igazi jó család voltunk mindig. A vömmel csak any- nyi vitám volt, hogy ő a lovaknak akart mindig a kedvébe járni takarmánnyal, én meg a marhákat szerettem ellátni gazdagon eleséggel. Amíg lovakat tartottunk. Pedig a vöm villanyszerelő. Belográdi agráripari komplexum kertészeti dolgozója. — A fiatalok nem is ismerik a Koránt, s legtöbbjüktől távol áll a vallás. Így szerintük ezt a lépést már előbb meg kellett volna tenni. A korábbi években számos lehetőség volt arra, hogy aki töröknek tartotta magát, áttelepüljön. . Aki azonban maradt, itt él és dolgozik, vállalja a bolgár nevét. Menjen * el bármelyik mecsetbe, s tapasztalni fogja, hogy nem lát 55 évesnél fiatalabb embert. Todor Kolarov, a kardzsa- li napilap, a Nov Zsivot fő- szerkesztője mondta el, hogy a török sajtó rendszeresen ír a bulgáriai török mecsetek lerombolásáról, a vallás- szabadság hiányáról. A valóság ezzel szemben, hogy bárkinek a hitét tiszteletben tartják, s a körzetben levő 140 mecset nagy részét az állam fel is újította, sőt az imámoknak is fizetést ad. — Számos nyugati lap, sőt tv-társaság járt itt az elmúlt két évben, s mind leleplező riportra készült. Azt kérték, hogy az utca emberével is kötetlenül beszélhessenek. Bárhová elmehettek, ám az utazás valamennyiüknek csalódást okojárta az országot. Kezdetben vonattal, autóbusszal utazott, aztán motorbiciklivel, most meg Skodával. — Azért a szülőfalu mégiscsak más — mondom. — Tagadhatatlan. Bár, ami a falvak határát illeti, már nincs választóvonal a kettő között. Ezt tette a szövetkezet. Aztán én sohasem voltam afféle magánakvaló, egy helyben topogó ember. Az itteni ismerőseimet, barátaimat sem azóta szereztem, hogy az idevalósi unokavő kedvéért átköltöztem ebbe az emeletes, tizennégy helyiségből álló házba. Már a harmincas években otthonosan forogtam én ebben a faluban, és minden környékbeli faluban. Sokat fuvaroztam. Két lóval jártam a Dunántúlt, mert tíz évig tartó cselédélet után sikerült lovakat szereznem. Nagy dolog volt, elhiheted. Amikor megnősültem, egyetlen koszos kis malacom volt, de már abban az évben disznót vágtam. Egyetlen négyszögöl földem sem volt, mégis gazdálkodtam. Béreltem, felesben is vállaltam, és amellett fuvaroztam. Nem volt olyan óra, olyan hófúvásos éjszaka, amikor engem nem lehetett fölkelteni, munkára hívni. Vállaltam én mindent, ami előbbre vitt, mert mindenáron ki akartam keveredni a szüleim által rámtestált nyomorúságból... Negyvenöt után földet kaptam. Jó lovak, marhák álltak az istállómban, nekem még a beszolgáltatásos világban sem volt panaszra okom. Most sincs. A nyugdíj a havi zsebpénzem. El is költőm mindig a kocsmában, a jó öreg cimborák között. De amit éjjeliőrként keresek, az a családé. Aztán én vagyok az utolsó paraszt a famíliában. Az egyetlen tsz-tag. Akinek háztáji föld jár, aki kedvezményes áron vásárolhat eleséget az állatoknak, szóval vagyok én még valaki ... — Elég legyen már a beszédből — szól tréfás-hara- gosan a háziasszony. — Nézd csak, még éhen vesznek disznóölés napján! József bácsi elnémul. Gyönyörködve nézi a patyolat abrosszal megterített, friss pecsenyével megrakott asztalt. — Micsoda illat! — csóválja a fejét, aztán a pohárért nyúl. — No még egy kortyot, mielőtt hozzálátunk. Egészségedre ! zott. Nem maradt más lehetőségük, mint a bolhából csinálni elefántot. Az ima óráján magam is elmentem az egyik kardzsali mecsetbe. Cipőmet letéve beléptem a törökülésben imádkozok közé. Mintegy húsz idős embert találtam a teremben, csupán az imám volt 40 év körüli. Arcán nyomát sem láttam neheztelésnek az ájtatosság megzavarása miatt. Mint kiderült, hite szerint, aki az ima idején lép a templomba, megtér Allahhoz. — Talán különösnek hat, hogy a párt mondta ki és bizonyította népünk keresztény szláv származását — így Milcso Mïlcsev, a kardzsali városi pártbizottság első titkára. — Ezt a felvilágosító folyamatot nehezítette a lépéseinket következetesen félremagyarázó nyugati propaganda. Egyebek közt ez késztetett bennünket a széles körű, tudományos igényű történelemfeltáró munkára. Mellesleg a török politika jobban aggódik a nálunk élő bolgár muzulmán lakosság sorsáért, mint ott levő 11 millió kurdért s ugyancsak nagy számú görög és bolgár kisebbségért. Rólunk szólva asszimilációKarácsony előtt pár nappal öles tábla jelent meg Kaposváron a Somogy Megyei Múzeum bejárata előtt. Tudtul adta, hogy a megye múzeumai az ünnepek között zárva tartanak. Mi indokolta a múzeumok zárva tartását? A kérdéssel dr. Mészáros Balázshoz, az intézmény igazgatójához fordultunk. — A karácsony előtti napokban a Művelődési Minisztérium országos értekezletre hívta össze az igazgatókat, s ott többek között a nyitva tartási rendről is szó volt. Ezen központi állásfoglalás nem született. A fennmaradó négy munkanapra ugyan a minisztérium körvonalazott bizonyos elképzeléseket, de központilag nem rendelte el a nyitva tartást. Évekre visszamenőleg az volt a tapasztalatunk, hogy karácsony és újév között nagyon kevesen látogatták kiállításainkat. Nem dúskálunk a pénzben, az ünnepek közötti nyitva tartás jelentős költségnövekedést idézett volna elő. Ezért a takarékossági szempontok, valamint az előző évek tapasztalatai alapján döntöttünk úgy: nem nyitjuk ki a múról beszélnek, miközben a legnagyobb elnyomást alkalmazzák ezekkel a nemzetiségekkel szemben. — Min mérhető le a nemzeti tudatot erősítő lépések eredménye? — Egyebek közt azon, hogy a körzetünkben élő 360 ezer ember szinte kivétel nélkül bolgárnak vallja magát. Azon, hogy a fiatalok örömmel fogadták a névváltoztatást. (A lakosság több mint 80 százaléka 50 éven aluli, s 100 ezer a 14 évesnél fiatalabb gyerek.) Lemérhető azonban a változás apróbb megnyilvánulásokon is. Korábban a „bajram” — az egy hétig tartó iszlám húsvét — idején volt, ahol akadozott a termelés. Ma már nincs ilyen gond. A fiatalokat nem is érdekli a vallás. zeumokat az év utolsó napjaiban. — Ahogy hallottuk, az idén tovább csökkennek a látogatók kedvezményei. Milyen változások várhatók? — Az elképzelések szerint a múzeumok mint vállalkozók határozzák meg a jegyárakat. A jegyek egyébként hamarosan szabadárasak lesznek. Emellett csökkennek majd a kedvezmények is. Az ingyenes belépés csaknem megszűnik, csakúgy, mint a szombati díjmentesség. Bár vannak elképzelések, hogy ezt más formában, esetleg egy másik napon még fenntartjuk. Nem értjük, hogy egy művelődési intézmény az előző A moszkvai városi tanács elfogadta a fővárosnak az ezredfordulóig terjedő oktatásfejlesztési programját. Ez Szmoljani dudások — Nem agitáltuk az embereket, inkább arra törekedtünk, hogy maguk ismerjék meg bolgár gyökereiket — mondta Sztojan Karagiazov, a krumovgrádi pártbizottság első titkára. — Szorgalmaztuk például az itt hagyományos családi összejöveteleket. Egy-egy nagycsalád gyakran száznál is több emberből áll, 's találkozásuk mindannyiszor jó alkalom a család eredetének megismerésére. Együtt mennek ki például a temetőbe, s megkeresik elődjeik sírját. Mindez nemcsak a családi összetartozás érzését erősíti, hanem a nemzeti tudatot is. (Folytatjuk.) Bíró Ferenc évek tapasztalataira és a takarékosságra hivatkozással miért zárkózik el saját látogatói elől, holott feladata éppen az lenne, hogy olyan programokat és kiállításokat kínáljon, amelyekre bemennek a látogatók. A Somogy Megyei Tanács művelődési osztályának helyettes vezetője Nagy Gábor, tájékoztatásunkra elmondta: — A zárva tartást a múzeumoknak a fenntartóktól kell kérni. (Esetünkben a megyei tanácstól.) A megyei múzeum igazgatósága ezt nem kérte, és nem volt időben tudomásunk erről az intézkedésről... előirányozza a tanintézmények korszerűsítését, anyagiműszaki bázisuk erősítését, a legújabb műszaki eszközök oktatásba történő felhasználását, az iskolai oktatás és nevelés szervezeti és pedagógiai formáinak tökéletesítését, a munkáranevelés javítását. Nagy figyelmet fordítanak az iskolák számítógépekkel történő ellátására (már harmadik éve tanítják az Informatika és Számítástechnika alapjai című tárgyat), az iskolák egyes osztályai számítógépes terminálokkal való ellátására. A tervek szerint 1388 végéig minden moszkvai iskolában lesz ilyen osztály. Az idén kezdi meg működését a diákok oktatásának városi számítógépes központja. Ezenkívül minden olyan iskolában display-vel ellátott osztályok lesznek, ahol a felsőbb osztályosokat valamely alapvető szakmára képezik ki. A moszkvai városi tanács által elfogadott programnak megfelelően növekszik a matematika-, fizika-, biológia- és idegennyelv-szakos iskolák száma, s ezek valamelyik felsőoktatási intézmény bázisiskolái lesznek. A 8 millió lakosú Moszkvának jelenleg 1237 általános iskolája van. A szovjet fővárosban mindenütt, de különösen a lakótelepeken újabb és újabb iskolák épülnek. Szapudi András ff A VÁLTOZÓ BULGÁRIA Kivándorlók" retúrjeggyel B. P. F. Oktatásfejlesztési program
