Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-27 / 22. szám
1988. január 27., szerda Somogyi Néplap 3 Fölébresztett vállalkozókedv „A vezetőkkel szemben a legfőbb követelmény a határozottság, a kezdeményezőkészség, a példamutatás, a felelősségvállalás, a céljaink melletti kiállás és az eredményes munka.” (A megyei pártbizottság szeptember 2-i határozatából.) Naponta hallunk most- már a termékszerkezet-váltásról, a kockázatvállalásról, a vállalkozói kedv növeléséről az üzemekben, gazdaságokban. Amikor ösz- szegyűlik néhány munkás, ők is azt latolgatják, milyen úton-módon lehet az eddiginél jobban gazdálkodni. A gazdasági-társadalmi kibontakozási program megkívánja, hogy minél kevesebb legyen az adminisztratív vezető, s növekedjen a vállalkozó típusok száma. A Sütő- és Édesipari Vállalat igazgatójától hallottam, hogy még mindig sok konfliktust szül a kockázaitvállalás, sok akadályt kell leküzdeni, hogy a közösség hasznát szolgáló elképzelések megvalósuljanak. A Sütévnel például azok, akik csak „zsemlében és kifliben tudnak gondolkozni”, nagyon nehezen értették meg, amikor az eredeti alap- tevékenységen kívül mást is kezdtek csinálni. Ezen persze nem kell csodálkozni, hiszen hosszú ideig gyanús volt a vállalkozás. Így volt ez akkor is, amikor először kezdtek tésztákat készíteni, s akkor is, amikor elhatározták, hogy kávéházat nyitnak Kaposváron. Sokan csak akkor nyugodtak meg egy kicsit, amikor mindez szép eredményt hozott. A vállalat enélkül nem dicsekedhetne azzal, hogy harmincmillió forint a szabad fejlesztési alapja, s ezt olyan vállalkozásba szeretnék befektetni, ami hasznot hoz. Azt már elhatározták, hogy Á jó értekezlet anatómiája Az a jó értekezlet, amelyik elmarad — mondta egyik üzemvezető ismerősöm. A malíciózus megjegyzésben nem ikevés igazság van, mert a hazai fölmérések szerint az értekezletek, .tárgyalások az igazgatók munkaidejének 28 százalékát (átlag napi három órát), a főmérnökök munkaidejének 33 százalékát (napi 3,5 órát) töltötték 'ki. A napi munkaidő első felére esett az értekezletek 63 százaléka. Mindezék persze nemcsak a poliitikai és munkahelyi felső vezetők munkaidejét érintik, hanem szinte az egész vezetői állományét, bár nyilván eltérő mértékben. A hétköznapi tapasztalások szerint sok az időt rabló, a rosszul előkészített, a homályos célú, így döntést nem eredményező értekezlet, amelyben egyetlen pozitívum: a meghívottaknak a szünetekben alkalmat ad, hogy egymás iközt megbeszéljenek néhány közös feladatot, amelyet az ügy kényes volta miatt telefonon nem akarták. A jó megbeszélések kulcsa a pontos célmegjélölésben, a körültekintő, gondos előkészítésben rejlik. Ezt egészíti ki a célratörő, operatív értekezletvezetés. Már az előkészítés szakaszában érdemes a meghívottakkal ismertetni, hogy mit várnak személy szerint tőlük, milyen a tárgyalás jellege, mi a kívánatos „végtermék”. E kérdések tisztázása az értekezletet tervező fejében azért is fontos, mivél így nemegyszer kiderülhet, hogy a kívánt célt más munkaformákkal, kevesebb szófe- csérléssel, kollektív időveszteséggel is el lehet érni. Mivel az értekezleteken rendszerint a vezető tekintélyének megszilárdítása és újrateremtése is folyik, így óhatatlanul jelen vannak a hatalmi erővonalak. A vezető gyakran a saját elképzelését igyekszik elfogadtatni, és ehhez mindig nagyobb a helyzeti energiája, mint másoknak. Márcsák azért is, mert az előzetes információk egyenlőtlenül, az ő 'javára vannak megosztva. Ezért gyakorta érzékelhető, hogy a csoport teljesen rábízza magát a vezetőre, feltétlenül megbízik benne. A baj ilyenkor csak hosszabb távon jelentkezik, a hibák gyakoribbak, s végén e folyamatnak maga a vezető is áldozatául esik, hiszen a pont nehéz helyzetekben nem talál 'kritikus, kezdeményező és felelősségvállaló munkatársakra. A megoldásokra irányuló 'kezdeményező • szellem kibontakozását nemegyszer maguk az értekezleten résztvevők gátolják azzal, hogy a szokatlan, újszerű javaslatokat kapásból elvetik, nemegyszer légből kapott „tényékkel” igyekeznek azokat leszerelni. Ebben a szatkmai féltékenység mögött gyakran ott húzódnak a lényegbe vágó érdekkülönbségek, hiszen minden új megszaggatja az anyagi és presztízsviszonyokat, bizonytalanná válik annak újraelosztása. Az értekezlet operatív vezetése közben is szükség van a 'kutatószellemre, az önfegyelemre, amelynek egyik célja, hogy szigorú ellenőrzés alá vonják a fölmerülő elképzeléseket. E szándéknak azonban sokszor ellentmond a vezető viselkedése, amely azzal kezdődik, hogy nem egész egy órában, tételesen, kétséget nem hagyva, 'kategorikusan kifejti a megoldandó kérdésről a véleményét. Ez nyilvánvalóan a vita szükségességét megkérdőjelező konformitást hoz, hiszen itt már szinte minden kritika, megjegyzés, új javaslat a „főnök” gondolatait csorbítja. Ám az sem segíti a szabad véleménynyilvánítást, ha a vezető a vita során célzatosan emel ki kijelentéseket, és nagyobb érdeklődést tanúsít a koncepcióba illő tényéknek. Zavaró, ha véleményét folyamatosan elárulja arcjátékával, figyelmével vagy éppen szemmellátható érdektelenségével. Elkerülésének módja a figyelmes és tárgyilagos meghallgatás, a pozitívumok keresése. Célravezető az elhangzottak lényegének rövid összefoglalása, és annak megvitatása, jóváhagyatása a résztvevőkkel. Célszerű őrizkedni a könnyű kompromisszumoktól, mert azok rendszerint fajsúlytalan döntést, a probléma elodázását hozzák. Időnként érdemes külön vitát nyitni arról, hogy miként mérsékelhetők az előre látható hátrányok, nehézségek. Nem tekintélyromboló az sem, ha a vezető nem akar mindenáron dönteni vagy döntetni, inkább javasolja, 'hogy aludjanak rá, s közben a résztvevők egy csoportját megbízza az új javaslatok kidolgozásával. összegezve : semmiképpen nem mindegy, hogy bármely szintű munkaértekezletek hasznot hoznak vagy éppen céltalan, tartalmatlan locsogások. Kerüljük hát az öncélú, rosszul előkészített értekezleteket. Gondosan mérlegeljük, mikor melyekre van szükség, és csak akkor kezdeményezzük összehívásukat, ha a feladatok jó megoldásához, a demokratikus döntésekhez, a 'helyzet reális megítéléséhez nélkülözhetetlenek. Botos Péter lízingengedélyt kérnek tejszínhabpor gyártására. Nem hagyományos tevékenységbe kezdett a Kaposvári Tejipari Vállalat sem. Mint az igazgató elmondta: megvásárolták az állomány- javításra használt szerek ;találmányát, majd a Pollack Mihály Műszaki Főiskolával megterveztették — és legyártatták — a gépeket, s megszerezték a szükséges hitelt a műszaki fejlesztési bizottságtól. Akik eleinte hitetlenkedtek, azok is belátták, hogy szükség volt erre a lépésre, hiszen krémtúró, a Parti vajkrém, az ömlesztett sajtok gyártásához használt anyagot azelőtt importból kellett beszerezni. Csak ezzel a lépéssel ötvenmillió forintot takarítottak meg. Tulajdonképpen a tsz- ek melléküzemágainak példáját valósították meg a műkolloidüzem létrehozásával, vállalati keretek között. Most már senki sem vitatja, hogy érdemes volt a megszokottól eltérőbe is belevágni. Nemcsak az igazgatónak, a főkönyvelőnek és a főmérnöknek kell tudnia jól számolnia. A Kapos Volán igazgatója például azt szorgalmazza, hogy mindenki pénzügyi és vállalkozói szemlélettel gondolkodjék. Bármit csinálnak ugyanis, előtte át kell gondolni, hogy mennyibe kerül, s vajon megtérül-e. Nem kivétel a dolgozók hatékony foglalkoztatása sem, hiszen a munkaerő az egyik legfontosabb termelésköltség-növelő tényező. A ruhagyári vezetők a menedzsermagatartást szeretnék erősíteni; akkora az exportjuk tőkés piacra, hogy enélkül nem állhatnak meg biztosan a lábukon. Tartós eredményt csak akkor lehet elérni, ha a vezetők érzik a támogatást, megvan a biztonságérzetük — még olyan esetben is, ha esetleg visszaesés következik be. Ha vezetők ésszerű kezdeményezését megértik és pártfogolják a párt- és tömegszervezeti tisztségviselők, akkor a dolgozókat is köny- nyebb megnyerni, hogy támogassák az eleinte szokatlan lépéseket. Lajos Géza Üj gépek — jobb termékek Februártól teljes kapacitással Tavaly szeptemberben kezdődött a böhönyei Szabadság téesz fonodájának rekonstrukciója. A géppark korszerűbb berendezésekre történő cseréje több változást is hozott, illetve a munkák befejezése után hoz majd az üzem munkájában. Első lépésként leszereltek hat M—150-es típusú orsózógépet, s helyükre még az ősszel nyolc gyűrűsfonógép került. Kimpf János üzemvezető sokat vár a rekonstrukciótól. — A régi orsózógépekkel előkészítő munkát tudtunk végezni. A hat gép kiszolgálása, kezelése nagy számú munkaerőt igényelt, műszakonként 12 munkás kellett volna melléjük. Dolgozónk viszont kevés volt. Előfordult, hogy létszámhiány miatt mindössze 4—5 berendezés üzemelt. Most több gép kezeléséhez kevesebb dolgozó is elég, sőt munkaerő-átszervezéseket is végre tudtunk hajtani. A gyűrűsfonók teljes kapacitással három műszakban dolgoznak. (Korábban két műszak volt.) Az ezekről lekerülő termékeket pedig a korábbi gyártmányunknál jobban tudjuk értékesíteni. Az új berendezésekkel a Gazdasági tervek, állampolgári kezdeményezés A Pártélet januári száma közzéteszi annak az előadói beszédnek a szerkesztett változatát, amelyet Németh Miklós, a Központi Bizottság titkára mondott a Központi Bizottság 1987. december 8-i ülésén a népgazdaság 1988. évi tervéről. A mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek az idén nemcsak a múlt évben elvégzett termelési feladatok mechanikus megismétlésére kell felkészülniük, hanem sokkal szigorúbb közgazda- sági környezetben, előre nem látható időjárási feltételek mellett mind mennyiségben, mind minőségben és gazdaságosságban többet kell nyújtaniuk. Sajnos, az is tény, hogy az utóbbi időben gyengült agrárexportunk gazdaságossága. A Pártélet ennek okairól, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek időszerű tennivalóiról interjút készített Szabó Istvánnal, a Politikai Bizottság tagjával, a TÖT elnökével. Borsod-Abaúj-Zemplén megye sok konfliktussal terhelt térség. A gazdaság strukturális átalakulásának hatására a korábbi fejlesztések előnyei hátrányokká váltak. A jövedelemtermelő és foglalkoztatóképesség csökkenése térségi problémaként jelenik meg, s ezt tetézi a kedvezőtlen termőhelyi adottságú termelőszövetkezetek magas aránya. Dudla József, a megyei pártbizottság első titkára megvilágítja Borsod-Abaúj-Zemplén megye feszültségekkel terhes helyzetét, valamint a társadalmi feszültségek politikai kezelésének kezdeti tapasztalatait. Napjainkban sokak által és gyakorta megfogalmazott kérdés: mit tud tenni a szocialista társadalom az emberért? Főként azokért, akik ilyen vagy olyan okok következtében önerőből nem képesek az emberi lét társadalmilag elfogadott normáinak megfelelő feltételeket biztosítani. Szabó Imre, a Hajdú-Bihar Megyei Tanács elnöke helyi példákkal világítja meg a gondokat, s a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek életkörülményeinek javítása érdekében hozott intézkedéseket. Az elmúlt években a társadalom életének úgyszólván minden területén nagyobb teret kapott az állam- polgári kezdeményezés. Szocialista demokráciánk fejlődésének ez az iránya alapvetően összhangban áll törekvéseinkkel, a társadalomszerveződés és -irányítás önkormányzati vonásainak erősítésével. Többnyire kedvezőek a tapasztalatok, de sok a félreértés, a rossz beidegződés, a konzervatív nézet. A Pártélet kerekasztal- beszélgetésén arra keresik a választ, valójában milyen lehetőségeik vannak az állampolgároknak egyesületek alakítására. Az eszmecserét Lakos Sándor, a Pártélet fő- szerkesztője vezette. dolgozóknak is ismerkedniük kellett. Erre is jóelőre gondoltak az üzem vezetői: a gépek hajdani kezelői az üzembe helyezés előtt a Nagyatádi Cérnagyárban megismerkedtek új munkaeszközeikkel. — December elején érkezett meg az Újpesti Cérnagyárból kilenc új, VTS—07 típusú kettős sodró-cérnázó gép és egy egyenesítőgép. Ezek a régi fonvacérnázók helyére kerültek. A fonva- cérnázóval rengeteg gondunk volt; rossz konstrukciónak bizonyultak, s az ezeken gyártott termékeink ellen sok volt a minőségi kifogás. Az pedig nagyon rontotta az értékesítés lehetőségét. Január közepén a nyolc gyűrűsfonógép mellett már hat cérnázó és egy egyesítő is üzemel, a munkák jelenlegi állása szerint a hónap végén minden bizonnyal elindíthatják az összes új berendezést Böhönyén. A munkákhoz hozzátartozott a termek világításának a korszerűsítése és parkettázása is. Az épületeket tatarozták, tetőjavítást is végeztek. — A 40 millió forint értékű géppark a Masterfil Pa- mutfonó-ipaft Vállalat beruházásában került az üzemünkbe, az épületek korszerűsítésére és a dolgozók szociális körülményeinek a javítására a tsz költött mintegy 3-4 millió forintot. Az üzem már előző évi 27 millió forintos bevételi tervet is túlteljesítette: 31 milliót értek el. A korszerűsítés pedig az eddiginél is bizako- dóbbá tette a téeszt; az idén 35 millió forint bevételre számítanak, s ezt a tavalyinál kisebb létszámmal szeretnék elérni. Az üzemcsarnokban a szerelők már az utolsó gépek munkába állításán fáradoznak. A Masterfil kaposvári gyárának és a Nagyatádi Cérnagyárnak a tmk-sain kívül a gyártó csehszlovák cég szakemberei is jelen vannak a gépek szerelésénél, beüzemelésekor. A gyártó csak így vállal garanciát a berendezésekre. Housar Vladimir, valamint két társa, Cibulka Jan és Spura Oldrich a kydnei Eli- tex gyárból érkezett. Housar Vladimir nem először helyez üzembe ilyen gépeket Somogybán. Tíz évvel ezelőtt Nagyatádon irányította a berendezések szerelését. Szegleti Lászlóné korábban a fonvacérnázóban dolgozott, most az új gépeket kezeli. — Itt lényegesen kevesebb a szálszakadás, inkább csak figyelni kell a gépeket. À betanulásra egy hét elég volt. Most még csak két gép tartozik hozzám, de némi gyakorlat után már háromra kell figyelnem. A parkettázott teremnek is örülnek a dolgozók. Azt mondják: kevésbé teszi tönkre a lábat, mint a régi csarnok betonborítása. L. R Üzemavató Kecskeméten Alumíniumfóliát készítő üzemet avattak kedden a Kőbányai Könnyűfémmű kecskeméti gyáregységében. A 230 millió forintos beruházási költséggel másfél év alatt létrehozott üzemben évente 1800 tonna műanyaggal, papírral, filmmel nemesített alumíniumfóliát állítanak elő, s ezzel a keresett, főként az élelmiszeriparban használatos csomagolóanyagok évi hazai termelése 4000 tonnára emelkedik. A belföldi igény esztendőnként 3600 tonna; a többletet a közös-piaci országokba exportálják. A számítások szerint a beruházás teljes összege kilenc év alatt térül meg. A külföldön vásárolt berendezések várhatóan két évtizedig dolgoznak majd kifogástalanul. Ez idő alatt, beszerzési költségeik megtérítésén kívül, annyi nyereséget is produkálnak, amelyből újabb korszerű gépek vásárlására is futja.
