Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-27 / 22. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 22. szám Ara: 1,80 Ft 1988. január 27., szerda Új árakon Ma még csak becslésekkel lehet következtetni arra, mi­lyen hatással lesznek életvi­telünkre az új árak, ame­lyek január elsején léptek életbe, amint csak hozzáve­tőlegesen lehet megbecsülni azt is, hogy az év folyamán milyen tempóban emelik to­vább a szabad árakat a ter­melők és a forgalmazók. Egyelőre csak a központi áremelések és árcrökkenté- sek léptek életbe, amelyek­nek hatására összességében 7,6 százalékkal emelkedik a fogyasztói árszínvonal. A Központi Statisztikai Hivatal tizenkétezer család kiadásait vizsgálja hosszú ideje; ennek alapján készül az úgynevezett háztartás- statisztika. Számításaik sze­rint a január elsejei áreme­lések átlagosan, személyen­ként és havonta, 750 forint többletkiadást okoznak a la­kosságnak, ám ezen belül legerőteljesebben — 1050 fo­rinttal — a budapesti szel­lemi és fizikai dolgozók éle­te drágul, legkevésbé — kö­rülbelül 600 forinttal — a mezőgazdasági dolgozóké és a nyugdíjasoké. Az utóbbia­ké azért kevésbé, mert az idősek általában kevesebbet fogyasztanak, kényszerűség­ből szerényebbek az igénye­ik. Nyilvánvaló azonban, hogy ennyivel — tehát személyen­ként átlag 750 forinttal — több pénzt nem adhatunk ki, mert nem keresünk eny- nyivel többet. Ilyen körül­mények között csak egyet te­hetünk: összébb húzzuk a nadrágszíjat. Mást vásáro­lunk, olcsóbb termékeket, mint tavaly, tehát módosít­juk fogyasztásunk szerkeze­tét. Mást, és esetleg keve­sebbet is. Mérsékelhetjük az áremelés hatását, ha a ki­sebb gyerek tovább hordja a nagyobbnak kinőtt ruhá­ját; ha elhasználódott tár­gyainkat nem újakra cserél­jük, hanem megjavíttatjuk; ha halasztható beszerzésein­ket elhalasztjuk. Sokféle ma­gatartással lehet védekezni az áremelés ellen; a csalá­dok nyilván majd kidolgoz­zák a számukra legelvisel- hetőbb védekezési módokat. Az azonban szinte biztos­ra vehető, hogy mérséklődik a drágább és erősödik az olcsóbb választékok keresle­te. Kérdés, tudja-e, akarja-e követni ezt az átrendező­dést a kínálat. Bizonyos ter­mékek esetében, ha akarná, sem tudná. Hiába szeret­nénk most, mondjuk, rit­kábban venni sertéscombot és sűrűbben csülköt: e két húsrész arányai adottak. Remélhető viszont, hogy más, szabadon gyártható ol­csóbb árukból a termelők növelik a kínálatot. Annál is inkább, mert értékesítési gondjaik lesznek: a hazai kereslet beszűkülését aligha tudják exporttal ellensúlyoz­ni, hiszen kevés az export­képes termék. A termelők rákényszerülnek, hogy azt gyártsák, ami eladható: ol­csóbb élelmiszereket, ol­csóbb iparcikkeket, egysze­rűbb kivitelű, alacsonyabb árú alapanyagból készülő termékeket. Ezt fogja ren­delni a kereskedelem is, mert mást nem vagy csak kisebb mennyiségben lesz képes eladni. Vagyis azzal lehet számolni, hogy fölerő­södnek a piaci hatások, s ezeknek a korábbinál inkább megfelelni kényszerül a gazdaság. A barátságfesztivált újra megrendezik Szorosabb együttműködés az SZMT és a megyei tanács között A lenini Komszomol Köz­ponti Bizottságának küldött­sége, amely Nyikolaj Dol­gushin titkár vezetésével, a KISZ KB meghívására tar­tózkodik hazánkban, tegnap a magyar sajtó képviselőivel találkozott a Szovjet Kultú­ra és Tudomány Házában. A találkozón Ernőd Péter, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkára tájékoztatta a résztvevőket a szovjet—ma­gyar ifjúsági barátság fesz­tivál előkészítéséről, majd Nyikolaj Dolguskin a lenini Komszomol XX. kongresz- szusán elfogadott határoza­tokról és azok végrehajtásá­nak eddigi tapasztalatairól szólt. Miként Ernőd Péter el­mondotta : hétéves szünet után az idén ismét megren­dezik a szovjet—magyar if­júsági barátság fesztivált. A nagyszabású rendezvényso­rozatnak június 16—20. kö­zött Vilnius ad otthont. Ha­zánkat 450 fiatal képviseli a találkozón. A fesztivál poli­tikai programjának közép­pontjában a Szovjetunóban, illetve Magyarországon vég­bemenő gazdasági-társadal­mi megújulás áll. A prog­ram kialakításán még dol­goznak a Komszomol, illet­ve a KISZ képviselői. Nyikolaj Dolguskin emlé­keztetett arra, hogy a lenini Komszomol kilenc hónappal ezelőtt tartott XX. kongresz- szusán elfogadták a szövet­ség új alapszabályát, kijelöl­ték munkájának fő irányait. Ez a szervezeti szabályzat nagyobb önállóságot ad az alapszervezeteknek, bővíti jogkörüket és működési le­hetőségeiket. Az eddigi ta­pasztalatok azt igazolják, hogy az alapszervezetek él­jenek a lehetőségekkel, ugyanakkor gond, hogy egyes vezetők még mindig felülről várják az utasításokat, nin­csenek felkészülve a jogok önálló gyakorlására. A Komszomol Központi Bizottsága tavaly határoza­tot fogadott el arról, hogyan segítheti az ifjúsági szövet­ség a gazdaságirányítás re­formját. Ez azért is fontos, mert a termelésben részt ve­vő dolgozók közül minden harmadik 30 évnél fiatalabb. Ezért fő feladatul a felnö­vekvő nemzedék nevelését, a tudományos-technikai ha­ladás meggyorsítását, az élelmiszerprogram végre­hajtását és az ifjúsági lakás­építés módszereinek elter­jesztését jelölte ki. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a megyei tanács együttműködéséről volt szó az SZMT székházában teg­nap megtartott munkaérte­kezleten. Dr. Exner Zoltán, az SZMT vezető titkára be­vezetőben elmondta : leg­utóbb öt évvel ezelőtt ta­nácskoztak ugyanerről a té­máról a tanács^ és a szak- szervezeti vezetők. Akkor született meg az első együtt­működési megállapodás. Napjaink gyorsan változó gazdasági és társadalmi kör­nyezete, az új feladatok szükségessé teszik az együtt­működés továbbfejlesztését. A közös pontokat nem ne­héz megtalálni: növekedett az érdekfeltárás szükséges­sége, közelebb kerültek az emberekhez az élet- és mun­kakörülményeket formáló döntések, továbbfejlődött a szocialista demokrácia. Mint a tanácskozáson Szabó La­jos, a megyei pártbizottság munkatársa mondta : „az emberi és anyagi erők in­tegrálása szükséges ahhoz, hogy ne forgácsolódjanak szét az eszközök, élni lehes­sen a lehetőségekkel, és to­vábblépjünk a gazdasági és társadalmi kibontakozás út­ján”. A tegnapi tanácskozáson kötött együttműködési meg­állapodás azon az irányelven alapul, amelyet 1987 márciu­sában fogalmazott meg a SZOT elnöksége és a Mi­nisztertanács Tanácsi Hiva­tala. A legfontosabb célok közé sorolták a megyei gaz­dasági és társadalmi felada­tok megoldását, a helyi erő­források feltárását; közös feladatának tekinti az SZMT és a megyei tanács a dolgo­zók fokozottabb bevonását a megyei és a helyi tanácsi döntések előkészítésébe, a tanácsok és az üzemek kap­csolatának erősítésébe. Fon­tos feladat a szakszervezeti tagság hatékonyabb bevoná­sa az ellátási és társadalom- politikai döntések előkészí­tésébe, végrehajtásába és ellenőrzésébe. A mozgalmi és az államigazgatási szervek közösen szervezik meg a tár­sadalmi vitákat a lakosság és a dolgozók széles körét érintő témákban. Dr. Egerszegi László, az SZMT vezető titkára többek között arról beszélt, hogy a létszámleépítések során ke­letkező feszültségeket a ta­nácsoknak és a szakszerve­zeteknek közös munkával kell megelőzniük, illetve le­vezetniük. Például úgy, hogy a gazdálkodó szervezeteket rákényszerítik: időben je­lezzék a tervezett létszám- csökkentéseket. Szólt a tit­kár arról is, hogy a szociál­politikai segélyeket össze kellene hangolni. A szakszervezeti tagság határozottabb kiállást vár — mondta Svajda József, az SZMT titkára, s érezhető az is, hogy a korábbi általáno­san értelmezett érdekvéde­lem helyett az egyes ember érdekvédelme került előtér­be. Dr. Balassa Tibor, a me­gyei tanács elnökhelyettese arról szólt, hogy sok függ a helyi tanácsok feladatérzé­kenységétől és tevékenységé­től. Dr. Iharos Csaba vb-tit- kár arra hívta föl a figyel­met, hogy „ráolvasással” nem javul a társadalmi együttműködés: gondosabb döntéselőkészítés és határo­zottabb megvalósítás szük­séges. Dr. Brandtmüller István, a megyei tanács általános el­nökhelyettese azt szorgal­mazta, hogy a szakszervezeti és a tanácsi vezetők ezentúl gyakrabban beszéljék meg az együttműködés feladatait. Javult a gazdaság egyensúlya Tarthatatlanná vált a helyzet A MAGYAR NBMZETI BANK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA A gazdaság múlt évi tel­jesítményéről, a pénzügyi folyamatok alakulásáról, a bankrendszer tevékenységé­ről kedden sajtótájékoztatót tartott Tímár Mátyás, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnöke. Elmondotta: tavaly a gaz­daság teljesítménye, a nép­gazdaság egyensúlya javult, nem sikerült azonban to­vábbra sem létrehozni a jö­vedelemtermelés és -felhasz­nálás között a kívánt össz­hangot. így a gazdaság sta­bilitásához szükséges alap­vető fordulat még nem kö­vetkezett be. A nemzetközi fizetési mérleg egyenlege a múlt évben — 1986-hoz ké­pest — kedvezőbben alakult. A konvertibilis elszámolású viszonylatokban a folyó fi­zetési mérleg hiánya 900 millió dollár volt, míg 1986- ban a deficit elérte az 1,4 milliárd dollárt. A külkeres­kedelmi mérleg egyenlege is kedvezőbb lett az előző évi­nél, a cserearányok a nem rubel elszámolású kereske­delemben nem változtak, míg a rubelforgalomban ja­vultak. Az ország idegenfor­galmi bevételei rekordszin­tet értek el, az ebből szár­mazó aktívum mintegy 365 millió dollárral javította a külgazdasági egyensúlyt. Mindezek hatására Ma­gyarország megítélése a pénzpiacokon nem romlott, továbbra is jó adósként tart­ják számon hazánkat. Nor­málisak és korrektek az MNB. kapcsolatai a hitelezőkkel, beleértve a nemzetközi pénz­intézeteket, így a Világban­kot és a Nemzetközi Valuta­alapot is. A nettó adósságál­lomány tavaly a tervezettet meghaladó mértékben növe­kedett, s ez több hitel felvé­telét tette szükségessé. Az MNB két új hosszú lejáratú kölcsönmegállapodást kötött a Világbankkal. Ennek kere­tében az ipari szerkezet-át­alakítási programra 150 mil­lió dollárt, a távközlés fej­lesztésére pedig 70 millió dollárt kölcsönöz a Világ­bank. Júliusban a Deutsche Bank szervezésében 400 mil­lió dolláros hitelt vett fel az MNB, a japán piacon pedig 60 milliárd yen összegben bocsátott ki kötvényt. Az év végén — az NSZK kormá­nyának garanciája mellett — az MNB a német keres­kedelmi bankoktól 12 éves lejáratú, 1 milliárd márka értékű kölcsönt vett fel. Az adósságállomány gyor­sabb mértékben emelkedett, mint azt a folyó fizetési mérleg hiánya indokolná. Ez azzal magyarázható, hogy az MNB az új hiteleket első­sorban erős valutákban — márkában és a yenben — vette fel. Időközben a dol­lár árfolyama jelentősen csökkent, s ez önmagában növeli a dollárban nyilván­tartott adósságállományt. Kedvezően változott az adósságállomány szerkezete. Az MNB hosszú lejáratú kölcsönökkel váltja fel ré­gebbi rövidebb lejáratú hi­teleket. Ennek eredménye­ként — az adósságállomány növekedése ellenére — az egy évre eső lejárat csök­kent. 1987-ben 3,5 milliárd dollár értékű új hitéit vett fel a bank. A tervek sze­rint 1988-ban már csak 2,5. 1989-ben pedig 1,75 milliárd dollár értékű új hitelre van szükség, ha a terveknek megfelelően jarvul a külke­reskedelmi és a fizetési mér­leg. A rubelelszámolású külke­reskedelmi forgalomban 280 millió rubel aktívumot ér­tek el a vállalatok. Vala­mennyi KGST-országba töb­bet exportáltak, mint ameny- nyit vásároltak. Így a rubel­elszámolású viszonylatban a nettó adósság tovább csök­kent. A tervezett ütemnek megfelelően csökkent. a Szov­jetunióval szemben felálló hosszú lejáratú adósság, s növekedtek hosszú lejáratú hitelkihelyezéseink és rövid lejáratú követeléseink. (Folytatás a 2. oldalon.) Szerelik az elektronikus interkezelőt Jó ütemben folyik a ka­posvári telefonközpont sze­relése. A BHG szakemberei az úgynevezett interkezclő bemérésén dolgoznak. Itt a kaposvári központban üze­mel az országban először elektronikus interurbánT kezelő. A korszerű pultnál húszán dolgoznak majd. „Uszoda"a Cserben Elöntötte volna a víz a kaposvári cseri ABC-t, az Amigo eszpresszót és a Tompa Mihály utcát, ha teg­nap egy-két órával tovább esik az eső. Az élelmiszer- üzlet előtti íves útszakaszon így is fél méternél maga­sabban állt a víz — egészen a Tompa Mihály utca köze­péig. Befolyt az udvarokba, a presszó és az ABC raktár- helyiségeibe ... Áruszállító tehergépkocsik araszoltak a sáros tengerben. A Húskom­binát szállítókocsijának so­főrje már csak legyintett: „Nem először fordul elő ez itt, s azt hiszem, nem is utoljára...” A Honda szivattyú nyü­szítve birkózott az áradat­tal. A Városgazdálkodási Vállalat művezetőjét, Sze­keres Lászlót kérdeztem, mi az oka ennek a rendhagyó „uszodának”. Tanácstalanul megvonta a vállát: Nem tu­dom — mondta —; mi csak szivattyúzunk. Püspök Rudolf, a VGV köztisztasági részlegének vezetője tudta. És azt is, hogy a kis teljesítményű szi­vattyú gyakorlatilag semmi­re sem jó, esetleg nyugtatja az ott lakók kedélyét, lám, mégis történik valami. — Igazán azonban nem hihetnek az emberek a gyö­keres változásban — mond­ta — ; tavaly decemberben hasonló volt a helyzet, sőt a nyáron is többször. A DRV- től igényeltünk akkor WO- MA magasnyomású csator­namosó kocsit. Nagy lendü­lettel fogtunk munkához, amikor kiderült: az aknák­ban csupán két csatorna­csonk van, az összekötő csa­tornarendszer hiányzik. Az 1. sz. Gamesz illetéke­sei is látják már: patthely­zet alakult ki. Hartner Ru­dolf egyelőre csak annyit tu­dott meg: valószínűleg a Kapos folyó duzzasztása okozta a galibát, nem mű­ködött egy visszacsapó sze­lep. De tudja azt is: alapos vizsgálatra van szükség. A műszaki osztályról, a VGV- től, s a Gamesztől szakem­berek értkeztek a helyszín­re, de egyelőre a tengernyi vízen kívül mást nem na­gyon láttak. Megoldást ke­restek a pillanatnyi helyzet elhárítására: nagy teljesít­ményű szivattyút vesznek igénybe, esetleg a település- tisztasági vállalat szippantó­kocsijait. A végső megoldás sem késhet azonban. A sok munkával felépült értékes családi házak kárt szenved­nek, csaknem lehetetlenné válik a szolgáltatás. Minél előbbi megoldást kell talál­ni, hogy ne kerüljön majd jóval többe a helyreállítás. K. A.

Next

/
Thumbnails
Contents